Válságos évtizedek – a diktatúrák kora (1919–1939)

1. Válságos évtizedek – a diktatúrák kora (1919–1939) Közép-Európa összehasonlító társadalom- és politikatörténete

2. Az új nemzetközi rend • „Nagyhatalmi koncert” helyett Nemzetek Szövetsége • igen aktív működés, de gyenge hatékonysággal (nincs fegyveres ereje) • nem tagja minden nagyhatalom (Nbr., Fro. végig, USA soha, Jpn. 1933-ig, Olo. 1937-ig, No. 1926–33, SzU. 1934–39) • a kormányok belső működését is igyekszik előírni • a NSZ-ről lásd az előző tételt is!! • (Látszatra) terjednek a köztársaságok és a demokráciák • Az európai béke fő kérdése a német–francia viszony • német alternatíva: teljesítés vagy ellenállás • francia alternatíva: „grandeur” vagy „sécurité” • jóvátételi mizéria – a Ruhr-vidék megszállása • Stresemann és Briand idején közeledés, sőt „európai unió” terve • Dawes-terv, Locarno-i szerződések, Young-terv, Briand–Kellog paktum • Három hatalmi központ: 1. Nyugat; 2. Szovjetunió; 3. a vesztes vagy csalódott győztes nagyhatalmak (Németo., Olaszo.) • Köztes-Európa: „cordon sanitaire” és kisantant

3. Forradalmi hullám • A vesztes, blokád alatt álló, kimerült/csalódott országok • társadalmi forradalom Németországban és Ausztriában • társadalmi, majd proletár-forradalom Magyarországon (nem nemzeti!) • nemzeti forradalom Törökországban • elvetélt társadalmi forradalom Bulgáriában • Orosz világforradalmi kísérlet – a forradalom exportja • Finnország, Baltikum, Magyarország, Németország • Forradalom-megelőző lépések mindenütt • földosztás • választójog kiterjesztése (szegények, nők stb.) • Ellenforradalmak és azok kísérletei • Magyarország: sikeres ellenforradalom, 1919 • Németország: puccskísérletek, 1919–23 • Olaszország: fasiszta fordulat, 1922 • Oroszország: fehérek és vörösök közötti polgárháború

4. K-Közép-Európa gazdasági körzetei • Cseh- és Morvaország – iparosodott félperiféria • Lengyelország, Magyarország, Szlovákia, Románia • nagybirtokos mezőgazdaság, amely tőke helyett munkaerőre alapul • nem a magántőke, hanem az állam fejleszti (erőteljesen) az ipart (emiatt: bürokratizálódás, centralizáció) • Balkán – kisbirtokos, de középkori színvonalú mezőgazdaság • az importpótló iparosítási kísérletek kudarca • Az utóbbi két rész lemaradása fokozódik, a növekvő állami beavatkozás ellenére. Mi lehet ennek az oka? • NEM nemzetkarakterológiai, éghajlati, vagy birodalmi okok! • súlyosbodó piaci feltételek (gabona cserearány-romlása) • az állami beruházások zöme improduktív • az I. világháború pusztításai és az utána induló protekcionizmus (határváltozások, szétszakadt piacok, védővámok; földreform) • a háborúban az amerikai kontinens vette át Ny-Eu. mg.-i ellátását • Az újjáépítés után mégis 5%-os éves növekedés, fellendülés

5. A tömegek színre lépése • Általános hadkötelezettség, szabad utazások, terjedő írástudás • Mobilizálódás: tömegek tartós és szervezett politikai cselekvése • Első tömegpártok a szociáldemokraták (1870-80-as évek) • A századforduló idején jelennek meg a parasztpártok • Fenyegetésük miatt a középosztály is tömegpártosodik • Nemzeti ébredés a 19. sz.-ban – nemzeti és kisebbségi pártok • Választójog bővülése: Ny-on növekvő gazdaság mellett is nehéz • K-Kö-Eu.-ban viszont nő a relatív szegénység; a gazdasági fejlődés elmarad a politikai mobilizálódás üteme mögött) • emiatt: a társadalmi erőforrások elosztása egyre igazságtalanabb; a politikai jogok is egyre szűkülnek (ahelyett, hogy növekednének!) • Vannak nyugatias demokraták, de fokozatosan „asszimilálódnak” • „a struktúra győzelme a szándék és a személyiség felett”; „jobb egy kis korrupció, mint az anarchia” – pl. Pašić, Sztambolijszki, Maniu, Nagyatádi • A vezetés preventív szociálpolitikai intézkedései • már a 19. sz.-ban a munkásokat támogatják a parasztok rovására • (ennek láttán a parasztság lázongásokat robbantott ki) (utoljára 1907, Románia)

6. Szimulált demokratizálás • 1918–20: elég demokratikus választások az egész térségben • Csehszlov. kivételével visszatérés a választási visszaélésekhez • nyílt szavazás, korrupció, rendőri nyomásgyakorlás stb. • Lengyelo.: túl sok párt, káosz – 1926-ban államcsíny • Az állami bürokrácia tovább erősödik, a társadalom fölé nő • nyugaton a civil szféra ellenőrzi a bürokráciát • a félperiférián egyensúlyban vannak • A modern korban már nem a vallás irányítja az emberek, a társadalom tevékenységét, hanem a gazdaság • a 16. sz.-tól létező gazdasági lejtő politikaivá is vált (a gazdaság és a politikai kultúra, demokrácia fejlettsége egyenesen arányos) • a vallás, a kultúra öröksége mégis jelentős marad: • római katolikus területen jogi racionalizmus, szerves liberális fejlődés • ortodox területen a liberalizmus hagyományellenes; a régi patriarchális értékeket, a faluközösséget és az elmaradottságot magasztalják. • emiatt ezen országok politikai elitje támadható és labilis, az elitek konfliktusait erőszakkal oldják meg (merényletek, puccsok sora a Balkánon, a függetlenség megteremtése óta átlag 10–15 évenként) (Romániában csak 1918/20 után!)

7. A (fél)periféria társadalmi rétegei és a „szabadon sodródó jobboldal” • Politikai osztályok: erős bürokratizálódás, centralizáció • növekvő hatalmuk ellenére pozíciójuk ingatag, ezért • katonai és politikai eszközökkel saját javukra változtatnak a piaci és politikai szabályokon • ennek megvalósításához szövetségest keresnek –» • Gazdasági elitek: hazai és „idegen”, ipari vagy agrár • a liberalizmus és parlamentarizmus hívei, de csak konjunktúra idején • válságok alatt hajlamosak a politikai elittel szövetkezni: „szabadon sodródó jobboldalt” alkotnak és támogatják a bonapartista diktatúrák létrejöttét • Középosztályok: hasonló megosztottság • emellett félelem a lecsúszástól, irigység; antiszemitizmus • Alsó rétegek: erősödő öntudat, de szűkülő anyagi lehetőségek • emiatt növekvő elégedetlenség, lázongások • a szocialista mozgalmak kettéoszlanak, kialakulnak a kommunista pártok • agrárállamokban tipikusak a parasztpártok is

8. Csehszlovákia esete • 1918: nem tudott dönteni: történelmi vagy etnikai államot hoz-e létre • Nem csak etnikailag vegyes: a félperiféria társul a perifériával • A térség legdemokratikusabb állama – de nem igazi demokrácia • Német és francia mintájú bonyolult pártrendszer: • hexagonális alapstruktúra (a három nagy társadalmi réteg 2–2 pártja) • „szabadon sodródó jobboldal” (később szélsőjobboldali pártokká alakul) • etnikai pártok (autonomista szlovák, ruszin; szeparatista magyar, német) • A bürokrácia és a hadsereg kiszabadul a parlament ellenőrzése alól • erőskezű kormány, rendtörvény, közigazgatási centralizálás • „tekintélyelvű demokrácia” alakul ki • Cseh gyámkodás Szlovákia felett • szlovák ügyek minisztériuma, állami és banki támogatások, oktatás fejlesztése • a kialakuló szlovák értelmiség sem a gazdaságban, sem a cseh állam-apparátusban, hadseregben nem talál teret magának • a szabadúszó szlovák értelmiség nemzeti radikálissá fejlődik (szélsőjobb) • a szlovák ipar inkább hanyatlik, mint fejlődik

9. „A k-(kö-)eu.-i kisállamok nyomorúsága” • Lengyelország, Magyarország, Csehország/Csehszlov. hasonló sorsa • Történeti államkeretük és a nemzet kiterjedése eltérő • Függetlenségüket a 16–18. sz.-ban elvesztik • Egyes korszakokban a reformok európai élvonalába kerülnek • Lo.: 1772–95.; Mo.: 1825–1849.; Cs.: 1918–1939. • Ezen időszak végén mindhárom elbukik • A kudarc után hibás következtetéseket vonnak le • a nemzetiségeket teszik felelőssé, egész régi államukat akarják • nem látják be, hogy bukásuknak objektív okai is voltak (önrendelkezési elv) • Lo. mindhárom felosztója ellen harcolni kezd • Mo. elhiszi, hogy a Habsburg Bir. örök életű szükségszerűség • Cs. már 1918-ban sem tudott dönteni, hogy etnikai vagy történelmi alapon szerveződjön meg • Emiatt (is) felerősödnek az antidemokratikus vonásaik • Cs. és Lo. mindkét világháború után olyan szerencsés volt, hogy a nagyhatalmak hajlandók voltak legalább részben megérteni őket • Mo. viszont mindig „rosszkor nyújtotta be a számlát”

10. A nagy világválság (1929–33) • A kapitalizmus bizalmi válsága • a nemzetközi munkamegosztás nem hozott mindenhol jólétet • az egyéni szorgalom helyett a kockázatvállalás, spekuláció eredményez vagyont • Közép-Európában különösen nagy ellenszenv a (finánc)kapitalizmussal szemben • sok baloldali az I. világháború fő okát is a kapitalizmusban látta • Ipari túltermelés, és tőzsdei spekulációk, majd krach • Példátlan árzuhanás (főleg mezőgazdasági) • A termelés, majd a bankok teljes összeomlása • Sosem látott mértékű munkanélküliség (30–35%) • Okok: túltermelés; az I. világháború és a békék; adósságok, jóvátétel; az USA kivonulása a gazdasági irányító szerepből is • A centrum képes kezelni a politikai válságot • Politikai következmények a (fél)periférián • a mobilizálódott, de szegény tömeg megkérdőjelezi a liberális elveket (pl. a komparatív előnyök elvét), felerősödik a Nyugat- (és demokrácia-) ellenesség • megerősödnek a szélsőséges pártok – amely országokban 1919 óta csalódottság volt, ott a revíziós törekvések is felélénkülnek • utcai összecsapások, káosz – erős igény a „rendre”

11. A Szovjetunió és a sztálinizmus • 1922: négy tagállamból álló szocialista szövetségi köztársaság • Hadigazdaság, majd 1921-től NEP („új gazdaságpolitika”) • Lenin betegsége, politikai végrendelete. Utóda Sztálin, aki átmenetileg szakít a világforradalom koncepciójával (később hódítással folytatja) • szocializmus egy országban: az osztályharc a szoc. idején is egyre éleződik • ostromlott erőd érzete: iparosítás, fegyverkezés, ideológiai harc a Nyugattal • alternatívák: Trockij permanens (világ)forradalma, Buharin NEP-pártisága • 1929 – a fordulat, „második bolsevik forradalom”: ötéves terv, kollektivizálás, a terror kezdete, a forradalom etatizálása • az etatizmusnak nem megfelelő részeket kidobta a marxizmusból (pl. elveti az állam elhalásának elvét, az egyenlősdit, a feminizmust, de megtartja a családot) • az eredeti (szocialista) felhalmozás: a parasztság kiszipolyozása, éhínség • milliók pusztultak el (terror + éhínség), de a gazdaság fellendült • politikai rendőrség, Gulág, politikai tisztogatás (1934-től) • célszemélyek: „gazemberek, bürokraták, lelkük mélyén mensevikek” (Lenin) • Sztálin tette logikus: ha csak leváltja ezeket, jelentős ellenzéket kreált volna • a perek célja: „ostromállapot” fenntartása, félelemkeltés, látszategyenlőség • mértéktelen személyi kultusz, de ennek ellenére nyugati apologéták

12. Nacionalizmus és kommunizmus • A bolsevik forradalom exportja: a Komintern • legnagyobb sikere a Magyar Tanácsköztársaság (1919) • máshol azonban minden akció kudarcba fulladt, főleg Fro. segítséget is adott a szovjetek visszaszorítására (pl. Varsó) • A kommunista párt mégis népszerű a szláv államokban • (kivéve Lengyelo.); legális a KP és 12% feletti támogatottságot is elért. (Bg., Jug.: később betiltják, Čs.-ban 1939-ig legális, sőt parlamenti párt) • Lo., Ro. területi viták, Mo.: tört.-i múlt (1849) miatt népszerűtlen Oroszország – és így a kommunizmus is • A KP-okat folyamatosan támogatták a kisebbségek, • a kommunisták ugyanis szembenálltak a nemz.-i megkülönböztetéssel (ukrán, belorusz, makedón, zsidó sőt magyar kisebbségek is) • Moszkva merev internacionalizmusa sokakat maga ellen fordított • pl. 1919 Magyarországán, de a 20-as években is • 1935: a Komintern Népfront-programja, a nemzeti út engedélyezése • Sztálin kidolgozta a „jó” és „rossz” nacionalizmus elméletét is • eleinte: a kisebbségi jó, a többségi rossz • később: az orosz jó, a többi rossz

13. Németország és a nácizmus • „tőrdöfés”; gyenge demokrácia (Weimar); Versailles; válság • Hitler: sörpuccs, Mein Kampf (élettér, fajelmélet) • a jobboldal (nagyiparos + junker) „szabadon sodródott” • a kommunista veszély miatt fel akarták használni Hitlert • átmeneti alak helyett szigorú diktatúra • Reichstag-tűz – felhatalmazási törvény, pártok betiltása • Hindenburg halála után: „Führer und Reichskanzler” • a gazdasági válság felszámolása (autópályák, VW, hadiipar) • hosszú kések éjszakája (a náci párt szocialista szárnya ellen) • antiszemita politika: nürnbergi törvények, Kristályéjszaka • terror: koncentrációs táborok; SA, SS, Gestapo stb. • a nácik uralma koránt sem teljes! • a versailles-i rend felrúgása, fegyverkezés; „etnikai” terjesz-kedés, majd Molotov–Ribbentrop paktum (1939. aug. 23.)

14. A radikális jobboldal térhódítása • A kommunizmushoz hasonló okok: gazdasági leszakadás, növekvő írástudás, mobilizálódás, új politikai osztály alakul a „szabadúszó értelmiségből” • Eltérő okok: az I. világháború és a bolsevikok hatása • a parasztság mobilizálása: katonaként bejárják Európát • a nemzeti függetlenség nem hozott gazdasági fellendülést – csalódás • nemzeti sérelmek is (diktált béke vagy a méltó jutalom hiánya) – csalódás • a tisztek leszerelése újabb „szabadúszó értelmiséget” kreált – mindenütt frontharcos-szövetségek alakultak • az orosz forradalmak (elleni lépések) radikalizálták a jobboldalt is (a bolsevik minták/példák átvétele) • Végső fellendülést a nagy válság hozott (munkanélküliség) • A jobboldali radikális elit is a szegényebb rétegből + nemzetiségekből verbuválódott

15. A radikális jobboldal változatai • Nemzeti radikalizmus • nacionalizmus, sovinizmus: 19. sz-i Franciao. (antiszemitizmus is) • fasizmus: szocialista gyökerek (Corradini proletár és tőkés nemzetei, majd Mussolini gátlástalan, harcias ideológiája; az elitek körforgása) • Kelet-Közép-Európa: kezdetben a VMRO, Fekete kéz stb. A háború után is „mozgalmak”. Jellemzőik: társadalmi újraelosztás, paraszti romantika („őshonossági” szemlélet révén) • Nemzetek feletti (időnként vallási) szélsőjobboldal • nácizmus: új világrend terve. A faji ideológia átdolgozása (Európán belüli faji harc, antiszemitizmus), élettér, hódítás, bosszú. A vezetésre termett nemzet is feláldozható (Délibábos faji eredetmondák másutt is kialakultak!) • jobbratolódott keresztényszocialisták: a katolikus félperiféria harca a „protestáns nyugat” és az ortodox kelet ellen • az egyház tradicionális liberalizmus- és kapitalizmus-ellenessége • vallási alapon álló antiszemitizmus (a szabadkőművesek és/vagy a zsidók kiszorítják az erényes embereket a vezető helyekről) • civil társadalom elismerése, inkább autoriter, mint diktatórikus

16. Hasonlóságok ideológiai rokonság (radikális jobboldali, de szocialista gyöke-rekkel) totalitárius pártállami rendszer vezérelv kollektivizmus erős bürokrácia mesteri demagóg propaganda ellenségkép, gyűlölet szítása tömegmozgalmak erősen militarizált közélet erkölcsi nihilizmus a liberális demokrácia megvetése Hasonló elemeik zöme a kommuniz- musra is jellemző! Különbségek a fasizmus nemzeti, a nácizmus faji (nemzetfeletti) ideológia a nácizmus szélsőséges faji ideológiájának nincs olasz megfelelője a nácizmus sokkal totálisabb jellegű (állam és társadalom nagyobb fokú ellenőrzése) eltérő külpolitikai célok: hagyományos imperializmus Ol.o.-ban, rasszista világuralmi tervek No.-ban Hitler szerepe sokkal központibb, mint Mussolinié kialakulásuk, működésük gazdasá-gi, társadalmi körülményei eltérők Fasizmus és nácizmus

17. Kommunizmus és nácizmus • Eltérések • szélsőbal – szélsőjobb • osztályharc – fajok harca • közös tulajdon – magántulajdon • a kommunizmus ezért totálisabb • a kommunizmus korábbi, a náciz-mus részben az erre adott válasz • a kommunizmus a nyugati humanista értékekből ered, demokratikus gyökerű • a kommunizmus a legdurvább elnyomás idején is a szegényebb rétegek felemelésére törekedett Hasonlóságok • radikális ideológia, nemzeti és szocialista elemekkel • áltudományok, utópikus céllal • totalitárius pártállami rendszer • vezérelv • kollektivizmus • erős bürokrácia • mesteri demagóg propaganda • ellenségkép, gyűlölet szítása • gengszterizmus, népirtás, erőszak, világhódító tervek • erősen militarizált közélet • erkölcsi nihilizmus • a liberális demokrácia megvetése