A világgazdaság fejlődésének szakaszai

1. A világgazdaság fejlődésének szakaszai Szentes Tamás:Világgazdaságtan I.f.

2. David Harvey: Az „új” imperializmus: felhalmozás kisemmizés által • Fordulat 7. sz. • http://fordulat.net/ • David M. Kotz: A szabályozás elmélete és a felhalmozás társadalmi struktúrájának elmélete - Összehasonlító elemzés • Eszmélet 22. sz. • http://www.eszmelet.hu/#toc5

3. Világgazdaság • A világgazdaság a nemzetgazdaságok szerves, önálló mozgástörvényekkel rendelkező egysége. • Kialakulása időrendileg nem az önálló nemzetállamok kialakulása utánra tehető, hanem velük párhuzamos. • A kapitalizmus (ki)fejlődésével párhuzamos

4. Merkantilizmus és korai gyarmatosításkorszaka • 16-17. század merkantilizmus és korai gyarmatosítás időszaka (már a 15. sz. végétől) • Amerika felfedezése, Afrika körülhajózása • Változás a hagyományos távolsági kereskedelem útvonalában: Mediterrán tájakról áttevődik az Atlanti térségre • Változás az áruszerkezetben: fűszerkereskedelem helyett a tömegfogyasztási cikkek és a nyersáruk kerültek előtérbe a kereskedelmi hajózásban • Manufaktúrák fejlődésének beindulása, gyarmatok birtokba vétele, merkantilista kifosztása • A korai gyarmatszerzés és a gyarmatok arany- és ezüstkincsekre orientált kifosztása • Interkontinentális rabszolga-kereskedelem

5. A gyarmati típusú nemzetközi munkamegosztás kibontakozásának kora • Ipari forradalom és a szabadversenyes nemzeti piacgazdaság virágkora a fejlett országokban • Textilipari termékek • Acélipar (gőzvasút, gőzhajózás) • Világméretű munkamegosztás kezd kialakulni, döntően a gyarmatbirodalmakon belül (bipoláris kapcsolatok) • Külkereskedelem meghatározója az árucsere-kereskedelem és a gyarmati erőszak • Jó néhány nem gyarmatosított ország is a gyarmatokéhoz hasonló perifériás szerepet nyert (Latin-Amerika, KE) • Egyes felszabadult gyarmatok (USA) az ipari országok csoportjába emelkedett

6. Monopolizáció és gyarmati tőkekivitel korszaka • 19. sz. utolsó harmada – 20. sz. első harmada • 3 lépcsője van: (a két dátum a lépcsők határai) • 1914: I vh., az aranystandard-rendszer összeomlása (1880-tól működött) • 1929 nagy gazdasági világválság kezdete (Keynes új gazdaságpolitikája az uralkodó a II. vh-ig), fontos politikai fordulópont, mert utána nyert teret a fasizmus • A tőke koncentrációjának következtében kialakultak a monopóliumok (trösztök, kartellek, részvénytársaságok stb.) → relatív tőkefelesleg • Meghatározóvá válik a tőkekivitel az árukivitellel szemben • Új ipari nagyhatalmak jelentek meg. Európai dominancia megtört: USA, Japán, Németország • Acélipar és más alapiparágak kifejlődése • Technikai, technológiai fejlődés: Robbanómotorok és elektromos gépek, repülés, hadászati eszközök korszerűsítése

7. Breton-Woods-i rendszer és a gyarmati típusú munkamegosztás hanyatlása • II. vh. vége – 1970-es évek eleje • Nagy világpolitikai átrendeződéssel járt: dekolonizáció, új államok sokasága, szovjet blokk létrejötte • Hidegháborús konfrontáció kialakulása • Tudományos és technológiai forradalom, új iparágak (szintetikus alapanyagok, számítástechnika, elektronika), új technikák, minőségi fejlődés • Megváltoztak a gazdasági vezető iparágak

8. Az elvetélt nemzetközi reformkísérletek, pénzügyi zavarok korszaka • Olajárrobbanás, energiaválság, tudományos és technológiai forradalom: elektronikai és komputertechnológia továbbfejlődése, kommunikációs és információs technológia új eredményei, anyag- és energiatakarékos és környezetbarát technológiák • A fejlett országokban a stagfláció leküzdését, a fellendülést és inflációcsökkentést célzó és protekcionista eszközöket igénybe vevő nemzeti gazdaságpolitika, a kevésbé fejlett országokban a strukturális igazodás politikája került előtérbe. • Tovább folytatódott a transznacionalizálódás és a nemzetközi munkamegosztás átrendeződési folyamata, fokozódott a fejlődő országok csoportjának differenciálódása, felgyorsult és kiszélesedett az eladósodás folyamata.

9. ’80-as évek elején nemzetközi adósságválság • Sokoldalú kereskedelmi tárgyalások, új finanszírozási és adósságkezelési technikák bevezetése • A monetáris bizonytalanság leküzdésére, a kulcsvaluták stabilizálására az „irányított lebegtetés” gyakorlata alakult ki, megoldatlanul hagyva az általános nemzetközi tartalékeszköz és a stabil árfolyamrendszer problémáját. • A szovjet blokk országainak gazdasága a gazdasági visszaesése, egyensúlytalanságok

10. A volt szocialista országok átalakulása és a globális problémák előtérbe kerülésének korszaka • ’80-as évek vége, ’90-es évek eleje: a szovjet blokk szétesése -> hidegháború megszűnése • Világgazdaság egysége és globális interdependenciája minden eddiginél egyértelműbben fejeződik ki. • Lehetőség nyílik a globális problémák közös megoldására és a nemzetközi gazdasági rend átfogó reformja. • A transznacionális és multinacionális vállalatok hatalmának növekedése

11. ELMÉLETTÖRTÉNETI HÁTTÉR Szentes Tamás:Világgazdaságtan I. f.

12. Merkantilizmus ≈ 16-18. század első fele (korai gyarmatosítás időszaka) Alapelvek:gazdagság=pénz=arany Forrása a külkereskedelem • A belföldi kereskedelem révén realizálható előnyök és hátrányok országon belül kiegyenlítődnek → az ország egésze csak az áruexport által gazdagodhat. • A nemzetközi kereskedelem egyenlőtlen csere, mindig a gazdaságilag/politikailag erősebb ország érdekei érvényesülnek.

13. A XVI-XVIII.-ra jellemző elég heterogén irányzat. Igazi hazája Franciaország XIV. Lajosfeudális abszolutizmusa, ill. ahol, mint gazdaságpolitikaként érvényesült, bár Angliában is vannak jelentős képviselői, ráadásul ott mint gazdaságpolitika sikeresnek bizonyult… A tudományt amit művelnek Politikai gazdaságtannak nevezik (Montchretien 1613 vagy 1615), mivel szerintük a gazdasági folyamatokat az állam szabályozza Az árutermelés fejlődésével függ össze, már nemzetgazdasági kérdésekkel, a pénz- és áruforgalom kérdéseivel foglalkozik. A kereskedő tőke ideológiája (mercator= kereskedő). Művelőinek jelentős része maga is kereskedő.

14. A export-teljesítmény növeléséhez szükséges a hazai ipar állami védelme és támogatása (→ protekcionizmus) Korai merkantilizmus: • gazdagság = nemesfém-készletek • gazdagság növekedése, ha X >IM • a külkereskedelem erőteljes állami ellenőrzése; az exportbevételekből elsősorban az állami bürokrácia és a hadsereg finanszírozása • minden egyes országgal szemben aktív külkereskedelmi mérleg

15. Fejlett merkantilizmus: a beáramló arany-mennyiség önmagában nem növeli a jólétet (Spanyolország példája) a saját termelési kapacitások növelése érdekében a manufaktúrák állami támogatása, új iparágak meghonosítása (→ polgárság megerősödése) utak, csatornák, kikötők stb. építése, kereskedelmi társaságok alapítása magas importvámok a külföldi iparcikkekre, a szükséges nyersanyagokexportjának tilalma; a teljes külkereskedelmi mérleg aktívuma a fontos Thomas Mun (1571-1641) Jean-Baptiste Colbert (1619-1683)

16. Bukásának okai • Maga az abszolutizmus, az udvar és a bürokrácia eltartása • A mezőgazdaság kizsigerelése, nyomott gabonaárak az ipar érdekében, számos mesterséges korlátozás monopóliumok. • A túlszabályozás az ipar és a kereskedelem esetében is, ill. állami gyámkodás. • Law hitelmanipulációjának bukása • Franciaországban radikális átmenet, szemben Angliával, ahol a mezőgazdaság is tőkés módon fejlődött. Ennek következtében a klasszikus gazdaságtan a merkantilizmus kritikájaként jött létre. Előzmény Boisguillebert, majd a fiziokraták.

17. Fiziokratizmus: a merkantilizmus (első) kritikája (A merkantilizmus erőltetett iparosítása amezőgazdaság visszafejlesztésével járt) A jólét nem a beáramló arany-mennyiségtől, hanem a lakosság által elfogyasztott javak mennyiségétől függ. A fogyasztást pedig első-sorban a természet közreműködésével lehet növelni, ezért (az ipar helyett) a mezőgazdaságot kell fejleszteni. A mezőgazdaságon alapuló zárt (önellátó) gazdaság az „ideális”; exportra csak kényszerűségből, a hazai termeléssel nem helyettesíthető import ellentételezése érdekében van szükség. François Quesnay (1694-1774), Anne Robert Jacques Turgot (1727-1781)

18. A fiziokraták szemben a merkantilistákkal a gazdaságot önszabályozó rendszernek tekintették: a gazdaságban is, akár a természetben objektív törvények hatnak, amelyeket nem lehet voluntarista módon megszegni, mert spontán módon, hosszabb távon úgy is érvényesülnek= „a gazdaság természetes rendje”, a gazdasági szabadság eszméje, vagyis a szabad konkurencia követelése.

19. A gazdaság természetes rendje • A politikai gazdaságtan legyen olyan, mint a természettudomány. • Nem szabad a gazdasági ágak közötti helyes arányokat mesterségesen eltorzítani. Ha egyes ágazatokat elnyomnak, akkor azok nem tudnak vásárolni, így a többi ágazat sem tud értékesíteni. E mögött az a pozitív állítás húzódik meg, hogy a különböző ágazatok együtt fejlődnek, kölcsönösen piacot biztosítva egymás számára. (pozitív és negatív multiplikátor) • Az áralakulás nem önkényes, hanem maguk gazdasági erők alakítják ki, ha nem sértjük meg a gazdasági szabadságot.

20. Nem a külkereskedelemre, hanem a belső piacra koncentráltak, a nemzeti munkamegosztás kifejlődésére. • Tagadták általában, hogy a többlet a forgalomból származna és hangoztatták, hogy a külkereskedelem esetében sem jön létre többlet. • Az aktív külkermérleg csak annyit jelent, hogy az ország több árut vitt ki, mint amennyit behozott. A nemzet tehát nem lett gazdagabb, mert a többletkivitel egyenértékű a többlet pénzzel, ami beáramlott.

21. Valójában a termelésre, koncentráltak és nem a forgalomra, ami egyrészt az jelentette, • hogy a többletet is magából a termelésből származtatták, másrészt pedig azt, hogy a termékeket ( a használati értékek tömegét) tekintették az igazi gazdagságnak • a pénzt nem tekintették különleges dolognak, csak a csere puszta közvetítőjének.

22. Ez utóbbi támasztja alá Hume mennyiségi pénzelmélet, amit részben Ricardo is átvesz, hogy a kereskedelmi mérlegek automatikusan kiegyenlítődnek • ha sok arany áramlik az országba az árak emelkednek, ami viszont ösztönzi az importot és helyre áll a kereskedelmi mérleg egyensúlya. • (Ide tartozik a komparatív előnyök elmélete is.)

23. A többlettermék magyarázata • A többlet nem származhat a forgalomból, akkor csak a termelésből jöhet. A kérdést úgy tették fel, hogy hogyan lehetséges a termelési költségeket meghaladó ár? Ezt azonban csak a mezőgazdaság esetében tudták kimutatni. • A termelési költség a felhasznált anyag, a munkabér és a tőkés jövedelme, ami szerintük szintén munkabér. Az utóbbi kettő feloldható fogyasztási cikkekre, elsősorban gabonára. Az input és az output naturálisan megegyezik. • Mivel a mezőgazdaságban az anyagok is döntően gabonából állnak. A többlet naturálisan megragadható, mint többletgabona. Ez az ún. „tiszta termék”.

24. Csak a mezőgazdaság produktív • A többi ágazat csak átalakítja a nyersanyagot. • A manufaktúrában a munkás nem szaporítja az anyagot, csak megváltoztatja a formáját. Ezzel szemben a mezőgazdaságban a munkás által elfogyasztott anyag tömeg kisebb, mint amit megtermel. • Ebből az következik, hogy a többi jövedelem, a kerekedőké, vagy a vállalkozóké az költség • „A nemzet használatára szolgáló kézműves és iparcikkek csakis a költekezés tárgyát nem pedig a jövedelem forrását képezik…. Nem kell itt összetéveszteni a nemzet tiszta hozadékát, avagy jövedelmét a kereskedők a kézműves vállalkozók nyereségével, ez a nemzetet illetően a költségek sorába tehető.” (Quesnay)

25. Klasszikus angol politikai gazdaságtan ≈ 18. század második fele – 19. század utolsó harmada (a gyarmati típusú nk-i munkamegosztás, az ipari forradalom és a szabadversenyes kapitalizmus időszaka) Adam Smith (1723-1790), David Ricardo (1772-1823) munkaérték-elmélet „láthatatlan kéz” munkamegosztás „Laisser faire, laisser passer”→ az állami beavatkozás a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokban is inkább károkat okoz. → a jólét (= lakosság fogyasztásának) növeléséhez a protekcionizmus helyett szabadkereskedelmi politikára van szükség. A vámok csak akkor megengedhetőek, ha kompenzálják a belföldi adókat, vagy ha nemzetvédelmi célokat szolgálnak.

26. A munkaráfordítások különbözőségén alapuló nemzetközi munkamegosztás kölcsönösen előnyös minden résztvevő ország számára. Smith: abszolút előnyök elmélete Ricardo: komparatív előnyök elmélete A szabadkereskedelmi politika első kritikája: F. List(1789-1846)„növendék iparágak”elmélete:A szabadkereskedelem kizárólag a fejlett országok érdekeit szolgálja, a modernizáció kezdetén álló országokban a hazai (még versenyképtelen) iparágak védelemre, támogatásra szorulnak.

27. Marx (1818 - 1883) elmélete • Munkaérték-elmélet továbbfejlesztése • Értéktörvény és termelési ár, ennek világpiaci érvényesülése • Mi az elsődleges, a nemzeti, vagy a nemzetközi?

28. Marx (1818 - 1883) elmélete • A tőkés (kapitalista) nemzetgazdaság / világgazdaság kritikai elemzése → az egyensúlytalanságok és ellentmondások halmozódása rendszeresen visszatérő (ciklikus) válságokhoz vezet. • A nemzetközi kereskedelem ösztönzi a fejlődést (a hasznokat viszont a tőkések kisajátítják), azonban egyenlőtlen csere, a „kizsákmányolók” és a „kizsákmányoltak” közötti kölcsönös függés (interdependencia) aszimmetrikus. • Az ún. termelő(„működő”) tőke nemzetközi áramlása okainak és következményeinek vizsgálata.

29. Neoklasszikus elmélet Kialakulása: 19. század utolsó harmada – I. világháború (a monopolizáció és a gyarmati tőkekivitel időszaka) • Szabadkereskedelmi politika (állami beavatkozás csak „piaci kudarcok” esetén) • A klasszikus egyensúlyi mechanizmus koncepciójának korrekciója és kiegészítése →Általános Egyensúlyelmélet • A keresleti tényezők bevonása a nemzetközi munkamegosztás magyarázatába; a komparatív költség-előnyök további forrásainak azonosítása • A komparatív előnyök újrafogalmazása • A nemzetközi tényezőáramlás okainak és következményeinek elemzése • A nemzetközi gazdaságtan forrása →továbbfejlődik

30. Keynes (1883-1946)elmélete ≈ második világháború vége – 1970-es évek közepe (a Bretton Woods-i rendszer, a dekolonizáció és a “hidegháború” időszaka) John M. Keynes • Az export a gazdasági növekedés egyik fontos tényezője („multiplikátor” hatású) • Az államnak alapvetően a szabadkereskedelmi politikát kell folytatnia. A hazai termelés importtal történő felváltása azonban gazdasági visszaesést okozhat (kedvezőtlenül érintve a partnerországokat is), ami közvetett állami szabályozást tehet szükségessé.

31. Nem érvényesülnek a (neo)klasszikus elméletben feltételezett egyensúlyi mechanizmusok. A termelési költségek ciklikusan változnak a komparatív előnyök/hátrányok nem határozhatók meg egyértelműen. • A nemzetgazdasági egyensúlytalanságból következik a nemzetközi egyensúlytalanság is • Szükség van a nemzetközi gazdaságpolitikai együttműködés intézményi kereteinek kialakítására ( Bretton-Woods-i rendszer)

32. Posztkeynesiánus reformista irányzat Balogh T. (1905-1985), G. Myrdal (1898-1987), R. Prebisch (1901-1986), H. Singer (1910-2006) • Megkérdőjelezik a neoklasszikus nemzetközi gazdaságtan tételeit (pl. komparatív előnyök) • A rendszer automatikus egyensúlya helyett a „kumulatív egyenlőtlenítődés irreverzibilis folyamatai • A világgazdasági egyenlőtlenségek visszafordíthatatlanok, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok hatására egyoldalú függési helyzetek alakulnak ki • A partnerek egyenlőtlensége • A külkereskedelem visszavetheti az elmaradott országok fejlődését (backwash effect – Myrdal)

33. A technológia- és tőke-importnak negatív hatásaiis lehetnek. • A nemzetközi tőkeáramlás nem feltétlenül a neoklasszikusok által feltételezett „természetes irányt” követi. • „Perverz” tőkeáramlás: a tőkének a fejlett országok közötti, illetve a fejlődőországokból a fejlett országokba történő áramlása.

34. „Újbaloldali” és neomarxista irányzat A. Emmanuel (1911 - 2001), S. Amin (1931 - ), I. Wallerstein (1930- ) • A fejlődő országok (a „harmadik világ”) elmaradottságának a világgazdaság tőkés rendszere az oka. • A „nemzetközi kizsákmányolás” rendszere az „egyenlőtlen cserére” épül. • A nemzetközi kereskedelem harmóniája hiányának elsődleges oka a munkaerő nemzetközi immobilitása. • Többségük szemben áll a hivatalos marxizmussal is

35. Neoliberális monetarista elmélet ≈ 1970-es évek közepe – (az állandósult egyensúlytalan-ságok és a globalizáció felgyorsulásának időszaka - stagfláció) • Sikeres támadás a keynesi elmélet ellen F. Hayek (1899-1992), M. Friedman (1912-2006) • A reálfolyamatokat a szabadpiaci mechanizmusokra kell bízni  fel kell számolni minden, a szabad verseny útjában álló akadályt, így a protekcionizmus eszközeit is (visszatérés a klasszikus-neoklasszikus alapelvekhez).

36. A pénzfolyamatok megfelelő szabályozásával (monetáris politikai eszközökkel) helyreállítható a nemzetközi gazdasági egyensúly (is). A fizetési mérleg monetarista elmélete. • A jóléti állam diszfunkcióinak hangsúlyozása • A nemzetközi terep megtisztítása a transznacionális tőke számára