Zöldterület-gazdálkodás

1. Zöldterület-gazdálkodás 4.előadás

2. Fenyők, örökzöldek fenntartása • Örökzöldek olyan lomblevelű fás növények, amelyek levele zölden telel át, s csak a következő évben, az új hajtások megjelenése után hullik le. Bár a legtöbb faj levele több évig él, ezért mindig vannak a növények különböző korú levelek. A legkényesebb fajok tartoznak közéjük, mivel a párás, kiegyenlített éghajlatot szeretik, hűvösebb nyárral és enyhe téllel. • A fenyőktű- vagy pikkelylevelű fás növények. Leveleik szintén több évig élnek, bár van olyan is, amely minden évben, ősszel lehullatja a leveleit. Kevésbé kényesek, mint az örökzöldek, néhány fajuk pedig a szárazságtűrésben a lomhullatókkal vetekszik, pl. fekete fenyő, boróka.

3. Juniperus communis L. Familia:Cupressaceae Magyar név Közönséges boróka Család:Ciprusfélék

4. Feketefenyő Pinusnigra

5. A magyarországi mérsékelt égövi klíma mellett a legtöbb örökzöld szépen díszlik. • díszítő értéküket télen is megtartják • a talaj pH-jára érzékeny, a savas pH-t kedvelik • Telepítéskor ezt savanyú tőzeg adagolással lehet biztosítani, • A mediterrán vidékekről származó örökzöldeket télen takarni kell, így megvédhetők a kifagyástól. • ahol a talajban távhővezeték megy (s ez általában elég közel van a felszínhez) oda különösen érdemes örökzöldet telepíteni, mert a talaj szinte soha nem fagy át. • Az örökzöldeket ültetéshez mindig összekötözött állapotban kell szállítani, így elkerülhető, hogy az ágak sérüljenek, továbbá a fenyők szúrós levelei sem tudnak a szállítókban kárt tenni.

6. Ültetés • A termet, levélszín, télállóság és növekedési erély tekintetében sokféle faj és fajta tartozik a csoportba. • Sikeres és biztonságos telepítés a földlabdás és konténeres növényektől várható. • A fenyők gyökérzete különösen érzékeny a kiszáradásra, részben azért, mert a lombozata egész évben párologtat, de legfőképpen azért, mert a gyökereken élő mikroorganizmusokat csak a földlabdával együtt lehet átvinni. Bár a köztudatban az terjedt el, hogy a fenyők örökzöldek, de van mégis három típus, amely • lombhullató: • a vörösfenyő (Larix decidua), • a kinai mammutfenyő (Metasequioa)és a • mocsári ciprus (Taxodium). • A növekedés szerint a fenyők három típusát különböztetik meg, a sudaras felfelé növő, • erős, közepes és a • törpe növésűeket. • A törpe növekedésűekből 20 cm-nél, a többiből 30 cm-nél kisebbet nem szabad elültetni. • A magasságot a földlabda felszínétől a csúcsig, vagy a legmagasabban álló rügyig mérik. • Az elterülő ágú növényeknél a magasság helyett a legnagyobb átmérő a mérés alapja. • A sikeres ültetés feltétele a megfelelő minőségű ültetési anyag alkalmazása

7. Vörösfenyő Larix decidua

8. Kínai mamutfenyő Metasequoiaglyptostroboides

9. Mocsári ciprus Chamaecyparisthyoid

10. Örökzöldek szabványos ültető anyagai • Ültetés előtt a földlabdás növényeket érdemes még a gödörbe helyezés előtt beöntözni, de csak annyira, hogy nyirkos legyen a föld. • Ez egyben segíti a földlabda egyben maradását is, ami különösen a fenyőknél fontos, mivel a földben a növények számára létfontosságú gombák is ott vannak. • A fenyők ültetésekor az életfeltételek javítása érdekében fenyőerdőből származó földet is célszerű a gödörbe helyezni, mert ez segít a fenyők számára fontos talajélet beindításában. • A gödörméretek általában kisebbek lehetnek a fákénál • (80 x 80 x 60, 60 x 60 x 60, • A fákat lehetőség szerint földlabdával kell ültetni, mert így az eredés biztosabb. Növénymagasság (cm) • 50 100 150 200 250 300 • Földlabda mérete (cm) • 30 35 40 45 60 75-80

11. talaj előkészítés : csoportosan ültetett örökzöldeknél pedig legalább 60 cm-es mélyforgatást kell végezni • Az ültetési idő ősszel szeptembertől, október végéig tart, tavasszal áprilisban is még végezhető. • A tűlevelűek számára a nyár vég, augusztus vége, szeptember eleje különösen kedvező. • Az október elején, s melegebb ősz esetén, még november elején is elvégzett öntözés segíti a növények jobb télállóságát. • Ha az ültetés áthózódik tavaszra, április elejére, akkor a nedvesen tartás fontos feladat. • A földet a földlabda magasságáig kell visszatölteni a gödörbe. • A föld teljes visszatöltése előtt jobb beöntözni a talajt, majd ha beszívódott a víz, azután lehet a maradék földet visszatölteni • Őszi ültetésnél a földet fel kell kupacolni a törzshöz, a kifagyás elkerülésére, • tavaszi ültetésnél, pedig fatányért kell kialakítani, s ezzel lehet biztosítani a víz odafolyását a gyökerekhez, valamint a túlzott párolgás megakadályozását. • Ez esetben a talajt rendszeresen, sekélyen kell megmunkálni. • Az örökzöldekre, de valamennyi díszfára érvényes, hogy a gyökerek feletti földréteget csak sekélyen szabad megmunkálni, mivel itt a felszínhez közel lévő gyökerek sérülhetnek. • Ugyancsak alapszabály, hogy soha nem szabad a gyökerek feletti talajréteget lekaparni, elvékonyítani, mert minél közelebb kerülnek, különösen a bojtos gyökérzetű fák felszívó, hajszálgyökerei a felszínhez, annál nagyobb a veszély, egy hirtelen jövő aszálynál a kiszáradásra, s a pusztulásra. • Telepítés után a fenyőket a szélnyomás ellen érdemes három irányból kikötni.

12. Örökzöldek ápolása • A legtöbb fenyő a magas hegyek jellegzetes növénye. • Eredeti termőhelyén hűvösebb és párásabb a klíma, mint nálunk, különösen a meleg nyarak viselik meg őket. • Az öntözésre ezért különös hangsúlyt kell fektetni, de a lombpermetezést is igen meghálálják. Az örökzöldeket az ültetés utáni első években árnyékolással kell védeni az erős napsütéstől. • Ezzel megakadályozható a túlzott párologtatás és végső soron a kiszáradásuk.

13. Örökzöldek árnyékolása • Az örökzöldek télen is asszimilálnak, ehhez vízre van szükségük. A fagyott talajból azonban lényegesen nehezebb felvenniük a vizet. Ha nem sikerül, akkor a növények „kifagynak”. • Ez valójában nem más, mint a vízhiány miatti kiszáradás. A talaj takarása érett trágyával, vagy lombbal, hatásos védelmet jelenthet, mert alatta nem fagy meg a talaj, s a növények fel tudják venni a szükséges nedvességet. • Ha nem esik elegendő, hó, vagy eső, akkor télen is kell a nedvességet öntözéssel pótolni. Csak utána ismét be kell takarni a talajfelszínt. • A lomblevelű örökzöldek föld feletti részét szintén lehet takarni télre. Ezt úgy kell elvégezni, hogy a növény körül körben vesszőket szúrnak le a talajba, két sorban, a közöket pedig ágakkal és levelekkel töltik fel, felül pedig az egészet könnyedén átkötik. Télen néhányszor meg kell mozgatni a leveleket, hogy fényhez és levegőhöz jussanak a belső részek, s elkerülhető legyen a kipállás. • Márciusban le kell bontani a takarást.

14. Hóvédelem • Mivel a fenyőkön télen is van lombozat, ezen komoly mennyiségű hó, zuzmara, odafagyott nedvesség maradhat meg. A nagy súly alatt pedig az ágak letörhetnek. Ennek elkerülésére a havat, ráfagyott jeget, zuzmarát, időről időre le kell verni az ágakról, de ügyelni kell arra, hogy közben az ágak ne sérüljenek.

15. Ültetés utáni árnyékolás és szélnyomás elleni védelem • Az örökzöldek egész évben asszimilálnak, s ennek során sok vizet veszítenek. • Erős szélben, vagy erősebb napsütésnél a párologtatás fokozott. • Ültetés után, ha a gyökér felület a föld feletti részhez képest kicsi, szabad gyökerűeknél pedig erősen csonkolt lehet, a tápanyag felvétel akadályozott. A kiszáradás veszélye miatt a növényeket árnyékolni kell. • Előre elkészített árnyékoló kerettel vehetik körbe a növényeket, amelyet nádból készítenek. Ez olyan sűrűségű legyen, hogy csak az erős napsugárzástól védjen, illetve az erősebb szélnyomás felőli oldalon védi a növényeket. Az erős széltől való túlzott párologtatás megakadályozására jó hatású lehet ha az idősebb fák törzsét valamilyen nedvszívó kötéllel csavarják körbe, s öntözésnél ezt is benedvesítik, mert az örökzöldek az egész felületükön képesek vizet felvenni.

16. Metszés • A tél folyamán a délebbi szubtrópusi és mediterrán klímáról származó fenyők könnyebben elfagyhatnak. • A károsodott részeket tavasszal el kell távolítani, úgy, hogy tőből kimetszik őket. • Ezeken kívül az elszáradt alsó ágakat kell még rendszeresen levágni. • A sebkezelést elvégzik maguk a növények, mivel a képződő gyanta védi a sebeket. • Talajművelés • A legtöbb örökzöld csak gyommentesen tartást igényli, s kívánatos lenne, az erdeihez hasonló, lombborítás megmaradása.

17. Tápanyag utánpótlás • Az ültetés előtti tápanyag feltöltést minden növény meghálálja. Különösen a jól megérett lótrágya igen jó hatásfokú, de a műtrágya feltöltés is fontos lehet. Ma már kereskedelmi forgalomban is kapható, pl. kimondottan fenyők számára kevert műtrágya, ami az optimális összetételben tartalmazza a kívánatos tápanyagokat. • A fenyők esetében szem előtt kell tartani, hogy a gyökérzetükön, velük szimbiózisban él egy gomba, amely a növények számára alapvetően fontos tápanyagot biztosítja, s a gomba számára morzsalékos, levegős talaj szükséges. • A tápanyag feltöltéshez pedig fánként 5-6 kg trágya, továbbá 1,2:1:0,8 arányban pedig N:P:K is szükséges, fánként 9-10 dkg. • Ha fenyves erdőből származó föld is van, abból ültetés után, a talaj felső rétegébe, bekeverve és beöntözve, érdemes tenni egy lapáttal. A műtrágyázást 4-5 évente célszerű megismételni, ősszel.

18. Öntözés • A növények öntözővíz igényét megszabja a külső hőmérséklet is. Általánosan azonban a nyár végi két hónapban, júliusban és augusztusban, majd pedig a tél előtt, novemberben igénylik az öntözést. • A déli vidékekről származó örökzöldek pedig áprilisban és novemberben, mivel az eredeti termőhelyükön is száraz és meleg a nyár, s akkor nem igényelnek extra vízadagot. Különösen fontos a késő őszi öntözés akkor, ha a természetes csapadék kevés volt ősszel. • A beöntözött talaj takarásával megakadályozható annak átfagyása, s így télen is fel tudja venni a növény a számára szükséges csapadékot. Ha ez nem lehetséges, akkor kiszáradási tünetek mellett elpusztulhat. • Télen ugyanis az átfagyott talajból nem tud vizet felvenni, az asszimilációhoz kapcsolódó párologtatás folyamatos, s ennek következtében a növény a vízhiány miatt előbb-utóbb elpusztul.

19. Főkertész 1. • Afőkertész ismeri legjobban a település zöldterületeit, s ezen ismeretek birtokában képes eldönteni, hogy milyen körzeteket lehet kialakítani a fenntartás szempontjából, hol van igény és lehetőség új zöldterület létrehozására, és milyen funkcióval (játszótér, sportpálya, golfpálya, stb.) Az építésszel együttműködve az új építésekhez kapcsolódó zöldterület megszüntetés és megtartás, vagy új létesítés, rekonstrukció hol és hogyan valósuljon meg. • Olyan helyi rendeletek alkotásához szakmai alapanyagokat készíteni, amely az átfogó, főkertész által készített stratégia gyakorlati megvalósulásának irányába tereli a folyamatokat. • Alapvető feltétel a főkertész státuszának az elvárt feladat teljesítéssel való megfeleltetése. Csak akkor tud érvényt szerezni az elképzeléseinek, ha: • nincs függelmi viszonyban a hivatali vezetéssel, vagyis nem diktálhatnak neki a munkahelyi vezető státuszából • véleményezési és vétójoga van a szakterületet érintő kérdésekben. Nagyon lényeges a hatáskör biztosítása a főkertész számára.

20. Főkertész 2. • Feladata: • Véleménynyilvánítás: • Városrendezés • Rekonstrukció • Épületfelújítás • Közterületi beavatkozások • Egyéb, zöldfelületet érintő kérdések

21. Főkertész 3. • Feladatai: • Elkészíteni a település, kerület zöldfelületi rendszerének fenntartási és fejlesztési koncepcióját • Kialakítani azt a helyi követelményrendszert, amely rövid és hosszú távra meghatározza a település zöldfelületi rendszerének funkcionális kiteljesedését és használhatóságát • Fogalmazza meg azt az átfogó helyi programot, amely tartalmazza a zöldfelületi rendszer fenntartásának, az egyes elemek fejlesztésének, felújításának, rekonstrukciójának szabályait, ütemét és anyagi vonzatait • Érvényesítse a település zöldfelület gazdálkodási koncepcióját, működjön együtt a társszervekkel (tervezés, beruházás)

22. Főkertész 4. • Az ő hatáskörébe tartozzon a zöldfelület-gazdálkodás szabályozásának szakmai megalapozása • A zöldfelületi értékek védelme, gyarapítása, érdekében véleményezési, intézkedési és vétójog gyakorlása • Az ellátás szervezeti és módszertani irányítása • A település üzemeltetésnek a zöldfelület-gazdálkodást is érintő, szakmai terveinek véleményezése. • Közreműködés a zöldfelület-gazdálkodást érintő önkormányzati rendeletek szakmai megalapozásában.

23. Főkertész 5. • Fontos lenne, ha a nagyobb lélekszámú önkormányzatok - visszatérve a régi gyakorlathoz - saját szervezettel oldanák meg a fenntartás feladatait. Így jóval szakszerűbben, a nyerészkedés kizárásával, s főleg jóval olcsóbban lehetne a feladatokat elvégezni. • Fontos lenne továbbá, hogy a főkertészek országos szervezetét és jelentőségét minden hivatalos fórum elismerje, véleményét kötelezően kikérje, s helyét a szakmai életben megalapozzák. Mindezek a feladatok csak akkor érvényesülhetnek, ha van fogadóképes szakmai vezetés, ha a főkertészi javaslatoknak súlya van egy önkormányzat döntési struktúrájában, ha van egy olyan munkatársakból álló gárda, akik segítik a munkáját, s végül, ahol csak lehetséges, a feladatokat saját szervezettel megoldani. A parkfenntartás a települési szolgáltatások közül a legkisebb forrást igényli, s ugyanakkor foglalkoztatást biztosít jó néhány ember számára. Ezért mindenképpen érdemes egy saját szervezet fenntartása a zöldfelület-gazdálkodási feladatok ellátására.

24. Virág felületek gondozása • Virágalkalmazás A változatos színű, formájú és illatú virágok díszítő elemek. • Szerepük : • dekoráció, • figyelem felkeltésre, • egy-egy kertrészlet kihangsúlyozásra, • másutt kontrasztok fokozására, vagy éppen kiegyenlítésére. • hatásukat befolyásolja • virágágyak formája, • a kiültetés módja, a színek összeállítása is. • növényzetnek színe az évszakok szerint állandóan változik ebbe a környezetbe kerül be a virágágyás, a maga élénk, vagy kevésbé élénk színeivel. • A színtörvények ismerete> díszítő hatás • A kiültetéseknél a színharmónia és színkontraszt elveinek kell érvényesülnie. Alaptézisei: • Az egymáshoz közeli színek harmonikusak, míg az • egymással szemben elhelyezkedő színek kontrasztot alkotnak

25. Színek szerepe a virágágyak használatánál, színtörvények és alkalmazásuk • Oswald-féle színrendszert használja. • Az elsődleges színek: a vörös, a sárga és a kék. • A keverékük adja a másodlagos színeket, mint pl. a narancsot, bíbort és a zöldet. • Ezek újabb keveréke adja a harmadlagos színeket, mint pl. a barna, szürke és olajzöld. • A színkép 7 alapszíne: vörös, narancs, sárga, zöld, kék, sötétkék és ibolya. • A színkör >alakítható a környezet • harmónia hasonló színek • kontraszt az eltérő színek alkalmazásával biztosítható. A fehér mindig semlegesítő szín. • Az Oswald féle színkörben kicsi és nagy közök alapján különülnek el .. • A virágágy szín kiválasztásakor a környezet színeit és arányait egyaránt ismerni kell. színek fokozzák egymás erejét. • aránytalanságok szín vesztést okoznak • A színek, érzelmi hatás gyakorlására is képesek.

26. Felület nagyság és a virág kiültetési mód • Kis felületre > egységes növényanyag >erősebb színhatás érdekében. >apróbb termetűek • A milefleure kiültetés is igen mutatós kis felületen. • Egy-egy ágyásba 4-10 fajt és fajtát is össze lehet válogatni, s igen dekoratív kiültetést eredményeznek. • A nagyobb felületre ugyanakkor javasolható a többféle • magasságú,színű, lazább kiültetés is. • Virág nagyság és ültetési távolság összefüggése • 15-25 cm magasra megnövő virágoknak legalább 20-25 cm-re, • a 30 cm-nél magasabbra növőket pedig, 30-40 cm sor és tőtávolságra kell ültetni. • Környezeti feltételek és virágalkalmazás • A növényalkalmazást befolyásolja • az egyes virágok fényigénye, • vízigénye, • pangó vízre való érzékenysége is

27. Egy- és kétnyári növények alkalmazása • Egynyárinakamelyek a szaporítás évében teljesen kifejlődnek, virágot hoznak, beérlelik azt, és elpusztulnak. • A kétnyáriakat magról nevelik, tavaszi-nyári, esetleg őszi virágoztatásra. Hajtásaikat és leveleiket az első évben hozzák, következőben pedig virágoznak, majd pedig elpusztulnak. • A kétnyáriak általában alkalmasak arra, hogy április-májusban legyen virágzó növénydísz az ágyásokban. • Az egy-és kétnyáriak egyéni színe és formája egyenként nem, legtöbbször csak tömegben érvényesül. • fontos egyszerre virágzás • bőven virágzás • A virágok látványát • elvirágzott részek erősen rontják, >előnyben, amelyeken kevésbé látszanak a száraz virágmaradványok • Egyes fajok öntisztulók, amely a fenntartás szempontjából ugyancsak kedvező. • Akkor tekinthető maximális díszítő értékűnek a virág, • ha a talaj nem, vagy csak kis mértékben látszik ki a virágok között, • s ha a növény a fajtára jellemző növekedést és nyílottságot elérte, • köztük beteg növényi részek nem láthatók

28. Virágok felhasználási lehetőségei a parkfenntartásban • Virágágyások beültetése • hazai klímánk alatt, csak az év egy-egy meghatározott időszakában ültethető be és ad virágdíszt. • A díszítés ideje széthúzható • egy-és kétnyári, • évelő és hagymás növények is legyenek benne • Virágládák és növénytartók beültetése • települések beépítésével fokozódik • kevesebb a beültethető, szabad terület, >jól megfelelnek a virágtartók • Virágokat • cserjéket • kisebb fákat • és örökzöldeket is használnak kiültetési anyagként. • Előnyük • díszhatása fokozottabb az edénybe ültetéssel, • az edények csoportos elhelyezésével pedig a tértagolás, • takarás, illetve számtalan kertépítészeti hatás elérhető. • Függőkosaras beültetések • Drótból, lécekből, rostos anyagból, műanyagból egyaránt készülnek • beültetésüknél a csüngő virágözön szép dekorációt ad. • Szűkebb utcák és alacsonyabb házak környezetében mutatósak. • Ahol nincs igazi háttér, ott elvész a dekorációs hatás, valamint a túl merev vonalak között is. • Valamennyi edényes beültetésnél az öntözésre igen nagy gondot kell fordítani, s csak akkor szabad ezekkel a módszerekkel élni, ha a rendszeres, akár napi többszöri öntözés megoldható.

29. Virágágyi növények felhasználási ideje • 1. Tavaszi ágy- a díszhatás ideje március-május • 2. Nyári ágyás –a díszhatás június-október • Tavaszi ágyás készítse • nyári felszedése után, októberben lehet elkezdeni • hidegebb idő beállta előtt fejlettséget érjen el, > tél elviselése. • Elsősorban • kétnyáriak, • hagymások • évelők is alkalmasak a tavaszi ágyásba. • Vegyes ágyás készítése • A tavaszi ágyásokba a kétnyári virágokat hagymásokkal és évelőkkel keverten szoktak kiültetésben használni. • Az októberi kiültetésnél ügyelni kell az ültetési sorrendre. E szerint először a két-nyáriakat, s csak ezután szabad a hagymásokat elültetni, hogy előbbiek nehogy sérüljenek. • A kiültetésnél a hagymásokat lehet keverve ültetni a két-nyáriakkal, de szép és mutatós ágyás készíthető, ha elkülönítve ültetjük ki őket. • Nyári ágyások • A nyári virágágyások összeállítása igen hálás feladat, mivel számtalan színben és formában áll rendelkezésre ültetési nyersanyag. A kiültetésnél elsődleges szempont a szín.

30. Virágok környezeti igényei • környezeti igények: • levegő, • víz, • tápanyag • fény biztosítása. • Levegő, mint környezeti feltétel: • elegendő levegő a gyökerek számára> • jó vízáteresztő talaj, optimális tömörséggel és megfelelő vízellátás képes csak e feltételt biztosítani • Vízigény biztosítása • tápanyagokat vízben oldva > víz biztosítása • A vízigény meghatározása mindig a természetes csapadékkal együtt megkívánt vízmennyiséget jelenti a növények számára. • A virágokat vízigény szempontjából három csoportba sorolhatjuk. • 1. A vízigényesek 600-1000 mm csapadékot igényelnek • 2. Közepes vízigényűek • 400-600 mm víz, • 3. A szárazságtűrők • pedig 250-400 mm csapadék. • A szükséges víz pótlását befolyásolja a • fény, a • légmozgás erőssége is, a • virágágyás helye is. • Változó a növények vízigénye az egyes életszakaszokbanis. • Több vizet kívánnak az erősen begyökeresedett növények, mint az átültetés után, sérült gyökérzetűek. • Ez utóbbiak inkább a levegős, nyirkos, melegebb talajban tudnak gyorsabban gyökereket fejleszteni. Az anyagos, kötöttebb talaj tovább megtartja a nedvességet, ezért elegendő ritkábban öntözni. • A túlöntözés szintén káros, mivel ilyenkor a víz kinyomja a levegőt a talajból és a gyökerek megfulladnak. • A víz minősége általában megfelelő a virágos növények számára, ha azonban túl sok sót tartalmaz, akkor más forrásból kell pótolni.

31. Virágok környezeti igényei 2 • Fényigény • A teljes díszítő érték > fénymennyiség biztosítása fontos feladat. • A legtöbb kifejezetten fényigényes. A legtöbb fényt bimbós állapotban kívánják. Ha ekkor nincs számukra a szükséges fény biztosítva, a virágok fakók, dísztelenek lesznek. • Hőmérséklet • Az egynyáriak esetében a hőmérsékletnek csak a fagytűrés szempontjából van értelmezhető jelentősége. • A nálunk ültetett egynyáriak zöme meleg égövről származik, ezért fagyérzékeny. • Nagyon fontos a megfelelő hely kiválasztás. Szélvédett, napos területek a legmegfelelőbbek a virágágyások számára. Kevés növény bírja az árnyékot, de díszítő értéke a fényhiány miatt, mindegyiknek csökken. • Talajigény • Az egynyáriak legtöbbje nem igényes a talajra. A semleges talaj pH (6,5-7,4-es pH értéke) mellett díszlenek a legszebben, de megélnek 6-8 pH mellett is minden talajban. Néhány egynyári azonban kifejezetten szereti a meszes talajokat. • A talajt lehetőleg az ültetést megelőző évben kell megmunkálni és megtrágyázni. Ha a területen növény van, akkor a vetés évében valamilyen szerves anyaggal (pl. komposzt) kell a talajt feljavítani. A vetésre és az ültetésre egyaránt legjobb az esőtől átnedvesedett és megszikkadt talaj, ennek hiányában kiadós öntözéssel kell megfelelő állapotba hozni. Akkor jó a talaj, ha a talajszemcsék összetapadnak, vagyis nyirkos. • A közterületeken csak hangsúlyos helyre szabad virágágyást tervezni, mivel 1 m2 virágfelület kialakítása tetemes költséggel jár (2004-es áron 5-10 EFt/m2), ezért a kiültetést gondosan meg kell tervezni a kellő díszhatás biztosítása érdekében.

32. Virág kiültetési terv készítése • A virágágyások létesítését feltétlenül meg kell előzze a kiültetési terv készítése. • A kiültetési tervnek tartalmaznia kell: • A kiültetés pontos helyét • A kiültetések tervezett idejét • A kiültetésre kerülő faj és fajta megnevezését • A kiültetendő terület nagyságát, a kiültetés rendszerét • A m2-ként szükséges palánta mennyiségét, illetve vetőmag szükségletét • Az összesített növényanyag szükségletet egyenként az egyes területekre • A fajonkénti és fajtánkénti növényanyag szükségletet • Az egyes fenntartási kategóriák összesített növényanyag szükségletét a költségtervezéshez. • A költségvetést

33. Virágágyás helyének és a kiültetés rendszerének meghatározásaVirágágyak és kiültetési rendszerek • A szabályos virágágy • a növények geometrikus elrendezése • egységes stílust képviseljen • A városi parkokban leggyakrabban ezzel a megoldással lehet találkozni. • Áltatában utak közelébe tervezik. • Formája négyzet, téglalap, nyújtott téglalap, kör, sokszög, vagy szalagágy. A szalagágyak szélessége 60-120-240 cm szokott lenni. Az ágyások minél keskenyebbek, annál könnyebb az ápolásuk. • A szabályos ágyásoknál a kiültetés összeállításakor törekszenek az egyidőben való virágzásra is. • A szabálytalan ágyak • foltszerű elrendezés • A kiültetéskor nem feltétel az egy időben való virágzás, sőt lehetőleg úgy kell összeállítani a fajtaválasztékot, hogy időben elhúzódó legyen a virágzások egymást kövessék. • Leggyakrabban amőba ágy, amely belesimul a fűfelületbe, vagy valamilyen mértani alakzatra hasonlít, ez esetben általában az utak vonalvezetését követik. Ez utóbbiakat általában az évelők kiültetéséhez használják.

34. Kiültetési formák. • rabatt és border ágyás • A rabatt esetében a legmagasabb növényeket középre kell ültetni, s a szélére az alacsonyabbakat. • A borderkiültetést részletek takarására lehet jól használni. Ez esetben menetesen emelkednek a virágágyásban lévő növények, hátulra kerülnek a legmagasabbak. Ez a forma egy oldali rálátásra alkalmas. • Az egységes kiültetéssel szőnyegszerű képet lehet létrehozni a virágágyásokban. Ilyen virágágyba csak alacsony növények kerülhetnek, pl. bársonyvirág. • A szabálytalan kiültetési formák egyike a mozaikos elrendezés, amelynél színben különböző, de, azonos magasságú növényből alakítható ki a virágágy. Ez a kiültetés csak szabályos formáknál érvényesül. • A milefleureelrendezés esetében a más-más fajokat tartalmazó sorok ferdén mennek, így az összkép színkavalkádot fog mutatni. • A kiültetést az alábbi módon lehet elvégezni: • 1. sor : 1.,2., 3., 4. • 2. sor: 2., 3., 4., 1., • 3. sor: 3., 4., 1., 2.

35. Palánták kiültetése • Ültetés előkészítő munkák • Virágágy helyének kijelölése • mérni,és tűzni • A szögleteket karóval, az íveket zsinórral és karóval, a köríveket pedig zsinórkörzővel. • Virágágy talaj előkészítése: • 25-30 cm mélységben kézzel, vagy géppel forgatni • ásást vetés előtt legalább egy héttel elvégezni>talajszellőztetés miatt • lazított talaj ülepedik • A felszínt ásás után legjobban gereblyével lehet kialakítani. • Tápanyagellátás: a virágágyások talajának legjobb a humuszban gazdag és tápanyaggal jól ellátott homokos vályog talaj. Kiültetés

36. Virágkiültetés fal és kerítések mentén, szabályos és rossz elrendezésben. • kiültetés időpontja • A palántáról nevelt és fagytűrő egynyáriakat már áprilisban-májusban ki lehet ültetni a szabad földbe, • a hideget kevésbé tűrőket pedig május második felében, június első felében. De ezeket lehetőleg védett helyre kell ültetni. • A kétnyáriakat szeptember-októberben, ezek a következő tavaszon már virágozhatnak. • Ültetéshez a virágágy talaját kellő nedvességtartalmúra kell feltölteni, ezért ültetés előtt 1-2 nappal jól be kell öntözni, így ültetésre nem lesz sáros, ragadós, hanem éppen megfelelően nyirkos. • A talaj akkor megfelelő állagú, ha összenyomva golyó formálható belőle, de ha leesik a földre, szétporlad, vagyis nem ragacsos. • .Soha nem szabad tűző napon ültetni! • A kora reggeli, esetleg késő délutáni időszak a legmegfelelőbb ültetésre, de ideális a borús idő.

37. A szaporító ládában előnevelt palánták könnyen kiszáradnak, ezért biztonságosabb, ha egyenként vesszük ki a ládából őket az elültetéshez. • A cserepes és tápkockás palántákat ültetőkanállal, a ládás palántákat ültetőfával célszerű ültetni. • A cserépből úgy tudjuk kivenni a növényt, hogy bal kezünket tenyérrel lefelé fordítva tegyük a cserép szájára, úgy, hogy a növény szára a gyűrűs és mutató ujjunk között legyen. Ezután fordítsuk fejre a cserepes növényt, így már a szára lóg lefelé az ujjaink között, a cserepet pedig a tenyerünkkel tartjuk. A cserepet valamihez odaütögetve, vagy az aljára (ami most legfelül van), néhány erőteljesebb ütést mérünk, s ettől a növény elválik a cserép falától és kicsúszik a tenyerünkbe. Így a gyökerek alig sérülnek. • Helyes módszer a palánta kiemelésére • ültetés előtt > kiemelni, vagy egyik ember ültet, a másik pedig a keze alá adja a palántákat. • Ha ládás palántával dolgozunk, akkor a palántás láda keskenyebb oldalát, a ládát ferdén tartva, oda kell ütögetni a földhöz, ettől a palántákkal teli föld és a láda fala között rés keletkezik. Innen már be lehet nyúlni a növények gyökerei alá, s sértetlenül ki lehet emelni. Ültető kanál, vagy a kéz is megfelel a célra. • Ha border ágyást ültetünk, akkor középről kifelé a legjobb haladni, rabattnál pedig a legbelső részen kell kezdeni az ültetést.

38. Virágágyak gondozása • Öntözés: • 10-20 mm csapadék (Ez m2-ként 10-20 l vízfelhasználást jelent) • Öntözés gyakorisága • időjárástól függően 3-4 naponkénti. • reggeli és az esti órák • évente átlagosan 750 mm öntözővíz • Kapálás • A gyomos virágágyak elhanyagoltnak, rendetlennek tűnnek. • elvonják a növényektől a vizet és a tápanyagot, ezért egészen addig kell kapálni, amíg már a dísznövények zárulnak a talaj fölött, és nem engedik a gyomokat fejlődni. • A kapálás másik funkciója, eső után a felszín morzsalékossá tételével a víz megőrzése a talajban. • Egyéb ápolási munkák: • Gyepszél vágás • elvirágzott növényi részek eltávolítása • Kétnyáriak egyéb gondozási munkái: • Takarás: téli fagyvédelem céljából • Takaróanyagként leggyakrabban fenyő, tölgy- és gyertyán gallyakat használnak, ezek közé, pedig rostos tőzeget, szalmát, vagy lombot szórnak a jobb takarás céljából. • Csapadékos télen a gallyak között időnként meg kell mozgatni a beszórt lombot, hogy a növények levegőhöz és fényhez jussanak, ezáltal elkerülhető a befülledésük.

39. Alkalmazásuk • legtöbbször vegyes növényállomány • az évelőket, cserjével, örökzölddel • évelőket rózsával, sőt egynyáriakkal elegyes ültetésben • Ilyenkor azonban ügyelni kell a növényfajok összepárosítására. • A magas évelők használatánál figyelni kell arra, hogy ne cserjék elé ültessék őket, mert leárnyékolják azokat. • Az alacsony növésűévelőket egységes kiültetésben, szabályos és szabálytalan formájú ágyásba . • Évelő ágy előkészítő munkái • Az évelőágy ültetés előtti előkészítő munkái megegyeznek az egynyári növényeknél leírtakkal. • Különbség annyi, hogy az évelők, mivel a termőhelyükön évekig, háborítatlanul ott maradnak, • az ültetés előtt kell alaptrágyából biztosítani a szükséges, az egy- és kétnyáriak igényénél jóval több tápanyagot. • S mivel az évelők többnyire nagy termetű növények, mélyebbre hatoló gyökérzettel, ezért a talaj előkészítés során mélyebb megmunkálást igényelnek. • Ültetéshez a növényeket szaporítóládában, konténerben, vagy cserépben szállítják az ültetéshez.

40. Vermelés • Ha nincs mód az azonnali elültetéshez, akkor 1-2 hétig, de szükség esetén akár ősztől-tavaszig is, vermelve lehet tárolni az évelőket. Ehhez egy ásónyomnyi mély földbe vermelve, sűrűn egymás mellé kell lerakni a palántákat, jól beöntözve, gyökerüket földdel betakarva lehet biztosítani a megmaradásukat. • Természetesen itt is gondoskodni kell az időnkénti mozgatásról, szellőztetésről. • Ültetés • hasonló környezeti igényű fajok összeválogatására, mivel, ha valamelyik számára kedvezőbbek a feltételek, akkor az erőteljesebben fejlődik, és elnyomja a többieket • nap ne érje a növényeket az ültetés alatt • deszkáról kell végezni az ültetést • területet hálósan, zsinórral érdemes megjelölni • Célszerű először az elkészített terv alapján a növényeket elhelyezni a talajon. • Az ültetés során belülről kifelé haladni, hogy az elültett egyedeket ültetés után ne károsítsuk. • Az ültetésnél ügyelni kell arra, hogy a gyökereknek legyen elegendő hely a terjedésre, továbbá jól tömörített legyen a talaj, mert különösen az őszi ültetésnél ennek elmulasztása felfagyást okozhat. • Ültetési idő: Március közepétől november elejéig tart.

41. Egyéb fenntartási munkák: • Talajművelés: Sekély gyökeresedésük miatt az ágyásokat évente legalább 3-4 alkalommal kapálni kell. A rendszeres kapálásra még a talaj takarása mellett is szükség van, mivel így biztosítható a talajban lévő vízkészlet megőrzése. • Gyomirtás: Az éves élőmunka ráfordítás 28-30 %-át teszi ki a gyommentesen tartás. • Az ágyások fa-, vagy gyaluforgáccsal való takarása a túlzott gyomosodástól védi meg a töveket. • A forgácsot sekélyen be kell munkálni a talajba, hogy a szél ne tudja könnyen elfújni. • A takarás további előnye, hogy a felszín lassabban fog kiszáradni, öntözés takarítható meg vele. A forgács az esztétikai képet nem rontja, ezért alkalmazható. • A terítést általában kétévente meg kell ismételni..

42. Öntözés: • Tavasszal április végén, május elején feltétlenül öntözni kell, azért, hogy a virágzás dús legyen. • A nyár végén és ősszel virágzó évelőket júniustól augusztusig , bimbós állapotban kell öntözni. • Ritkábban, de nagyobb vízadagokkal kell a csapadékot pótolni. törekedni kell arra, hogy a beáztatás mélysége legalább 20-25 cm legyen. • Évente 300-400 mm öntözővízzel kell számolni. • Egyéb ápolási munkák, virágágy átrendezés • A virágágyban beállt változások (a növények terjedése, elsűrűsödése, stb.) igényli, hogy azt 3-5 évenként átrendezzük. • Ehhez ültetési tervet kell készíteni. • Ugyanarra a helyre lehetőleg azonos fajt ne ültessünk, mert talajuntság, illetve kártevők elszaporodása következhet be. Ilyenkor végezhető tőosztás is, s a kikerülő növényanyag másutt felhasználható • Visszavágás szerepe • A visszavágás célja lehet: • Az elvirágzott virágok eltávolítása • Növekedés mérséklése a visszavágással • Megújító metszés • Késő őszi visszavágás

43. Az elnyílt virágok eltávolítása • Az elvirágzott növényi részek a fővirágzás után legtöbbször hajlamosak a másodvirágzásra. • A szakszerűen végzett visszavágással a másodvirágzást lehet segíteni. A visszavágás magassága az évelő fajoktól függően változik. • Általában a legfelső, még meg nem barnult elágazásig szabad visszametszeni. A visszavágás a föld felszíne felett 10-15 cm-el történhet. • Más évelőknél az elvirágzás után a szárat a következő bimbóig vissza kell vágni, ellenkező esetben a növények beszüntetik virágzásukat és magot érlelnek. • A magas növésű évelők növekedését lehet mérsékelni, visszavágással szabályozni, bár a virágzási idő is késni fog. • Ez esetben június közepén a növényt egynegyed, egyharmaddal visszametsszük.

44. Késő őszi visszavágás • Elhalnak> visszavágás • elszáradt részeket kell a metszéssel eltávolítani • Fejtrágyázás • tápanyag utánpótlással • Takarás: • Az ősszel ültetett, vagy átültetett növényeket, valamint a fagyérzékenyeket télre mindenképpen takarni szükséges. • A takarást márciusban el kell távolítani. • Tőosztás • Napfénykedvelő évelők: • Harangláb (Aquilegia vulgaris), törpe őszirózsa (Aster dumosus), pázsitviola (Aubrieta),fáklyaliliom (Kniphophia hibridek), • Árnyas helyre ületethető évelők • Szellőrózsa fajok (Anemone japonica, A. hupehensis, A. tomentosum), tollbuga (Astilbe ssp), bőrlevél (Bergenia classifolia), hunyor (Helleborus ssp), havasi sisakvirág (Aconitum napellus), árnyliliom (Hosta ssp), erdei tündérfürt (Arunculus dioicus),

45. Rózsák • rózsák gyakorlati csoportosítása • A legtöbb európai országban két nagy csoportot különböztetnek meg, • - kerti rózsa a nagy virágú, • - ágyrózsa pedig a sokvirágú fajták gyűjtőneve. • Kerti rózsák • A kerti rózsákat erőteljes habitusukról, nemes vonalú, telt és nagy virágokról, és ezek többé-kevésbé hegyes bimbóiról lehet felismerni. • A virágok rendszerint egyesével állnak, de néha 3-5 virág is lehet egy száron. A régebbi fajták legfeljebb 1 méter magasak, az újabbak ennél magasabbak is lehetnek. • Erőteljes növekedésűek, 1 év alatt akár 1,5-2 méteres nagyságot is elérhetik. • Ágyrózsák • Ebbe a körbe tartoznak a poliantha, poliantha-hibrid, a floribunda, és a floribunda-grandiflora csoportok. Fő ismertetőjelük, hogy sok virágot hoznak. • Kúszórózsák • Teljes kifejlődésükhöz támasztékra van szükségük, mert kapaszkodókkal nem rendelkeznek. Különböző eredetű rózsák megtalálhatók közöttük, amelyeknek csupán, az akár 2,5 m-t is elérő hajtásaik a közös vonásuk. A virágzásuk általában folyamatos, vagy dús első virágzás után következik egy őszi , második virágzás.ültethetők. • Parkrózsák • Ebbe a csoportba 1-2 m magasra is megnövő, különböző eredetű, bokor alakú fajták tartoznak. A virágos cserjékhez hasonlóan lehet őket alkalmazni, kevés gondozás mellett is megélnek. 3 alapfajra lehet visszavezetni: A Lambertiana hibridek, a R. rugosa és a R. pimpinellifolia alapfajokra.

46. A rózsák talaj és tápanyag igénye • közép-kötött, káliumban gazdag a talaj • elegendő napfény is> szép nagy virágokat • A humuszban gazdag, jó szerkezetű talajt különösen szereti. • Könnyű homoktalajokon tőzeggel, vagy komposzttal lehet a szerkezetet és a víztartó képességet növelni. Homoktalajokon 60-70, agyag és vályog talajokon 50-60 cm vastag termőréteget igényel. • A humuszos feltalaj el kell, hogy érje a legalább 30 cm-es vastagságot. Alaptrágyaként szerves és műtrágyát egyaránt igényel a rózsa. • N hiány következtében a növekedés lassul, a hajtások rövidek maradnak, a levelek, pedig kicsik és világos zöldek lesznek, a virágok rosszul színeződnek. Vakhajtások keletkeznek, ami azt jelenti, hogy a hajtások előbb befejezik növekedésüket, mint, hogy virágot hozzanak. • A N túladagolással vigyázni kell, mert túladagolás hatására a hajtás fejlődik erőteljesen, és nem a virág, a vesszők nem tudnak beérni, s az egész növény elfagy. A nitrogén hatására bekövetkezett erőteljes szár és levél növekedés miatt veszítenek szilárdságukból, s könnyebben megtámadják a növényeket a különböző gombabetegségek is. • Foszfor hiány A hajtások lassabban nőnek, a virágok kicsik maradnak, az új hajtások az egészséges növény pirosas hajtásaitól eltérően, bíborpirosra színeződnek. • Foszfor túladagolás gyakorlatilag nem fordulhat elő, mivel a foszfor erősen kötődik a talajszemcsékhez. • Kálium hiánynál a A tövön kevés virág fejlődik, az is halvány színű marad. Csökken a növények télállósága. A kálium adagolással segíthetjük a hajtások beérését, s az elfagyás megakadályozását. • Kálium túladagolás nemigen fordul elő, mert a rózsák sok káliumot kívánnak, továbbá a K megkötődik, s felvehetetlen formában tárolódik. Általában a nehéz agyagos talaj kálium ellátottsága jobb. Ültetéskor a gyökerekhez adagolt 1-2 lapát agyag a kálium feltáródást segíti a növények számára. • A telepítést követő 2-dik, majd minden harmadik évben érdemes szerves trágyával is megszórni a rózsát, amelyet sekélyen a talajba be kell munkálni. Tavasszal és virágzás idején fejtrágyázáskor 60-80 g/m2 vegyes műtrágyát lehet adagolni.

47. Rózsák ültetése • A rózsák esetében mind ősszel, mint pedig tavasszal lehet ültetni. • A könnyen kiszáradó talajokon előnyösebb az őszi ültetés, mivel gyökerek még késő őszi ültetéskor is képződnek. • Azt mondhatjuk, hogy a rózsa esetében az ültetésnek a fagyott talaj, a hó és csak a nagyon alacsony hőmérséklet szabhat határt. • Az őszi ültetés további előnye, hogy ezek a tövek tavasszal szemmel láthatóan erősebben fejlődnek. • A rózsák napos helyet igényelnek, árnyékban csökken a virágméret, kevésbé színeződnek. A déli falak elé sem célszerű ültetni, mert itt a sugárzó hőtől szenvednek. • A talajt két ásónyomnyi mélyen, úgy kell fellazítani, hogy a feltalaj keveredjen, ne kerüljön alulra. A rózsa gyökerei több mint 1 méter mélyre hatolnak. • Fontos az jól megválasztott ültetési távolság, ahol minden tényezőt figyelembe kell venni. A növekedési erély, és a használat módja, amely a legfontosabb tényező a sor és tőtávolság meghatározásában. A kerti és az ágyrózsákat legjobb 30-35 cm-re ültetni, a nagyon erős növekedésűeket 40 cm-re. • A szabadgyökerű rózsák gyökereit 25-30 cm-re vissza kell vágni ültetés előtt, amelynek az a célja, hogy ne maradjon roncsolt gyökérzet, s a sima metszlap segítse a gyökérfejlődést. Az ültetéshez jó hatású, ha agyagpépbe mártják a gyökereket, illetve ebbe gyökeresedést segítő, továbbá növényvédő szereket is lehet adagolni. Az ültető gödör akkora legyen, hogy a gyökerek minden oldalról meghajlás nélkül elférjenek benne.

48. Rózsatövek metszése • Föld feletti rész ültetés utáni metszéseAz ültetés után a föld feletti részeket is meg kell metszeni, mivel így biztosítható a gyökér-hajtás egyensúly. • Az ültetéskor megkurtított gyökerek csak kevés tápanyagot tudnak szolgáltatni a föld feletti részeknek. Ha a föld feletti részeket nem vágják vissza, akkor a tápanyag éppen csak a kihajtáshoz lesz elég, s a növény a további tápanyag hiány miatt elpusztul. • De az őszi ültetést is csak tavasszal, kihajtás előtt kell metszeni. A metszést 3-5 szemre kell végezni, kivéve a kúszó és a parkrózsákat, amelyeket 6-8 szemre kell hagyni. A metszéssel egy időben el kell végezni a hajtás válogatást. A legerőteljesebb3-4 db-t kell meghagyni, a többit tőből el kell távolítani. • Több éves rózsatövek metszése • Az első metszés után a virágok először várhatóan július végén fognak nyílni, s ezután következhet a második, nyári metszés. Ezek a metszések a tövek magassági növekedését, valamint a nagyobb lombfelület kialakulást segítik elő. Erre azért van szükség, mert minél több a lomb, annál erőteljesebb az új hajtások fejlődése. • Fenntartó metszés • A rózsákat kitakarás után, kihajtás előtt kell metszeni. Erős visszametszéskor a kevés megmaradt szemből erős, hosszú hajtások fejlődnek. A gyenge visszametszés sok, gyenge hajtás fejlődését eredményezi. • Csak az ágyásrózsákat kell évente megmetszeni, a bokor és futórózsákról elegendő csak az elhalt hajtásokat eltávolítani. A metszést 5 mm-el a rügy fölött kell végezni.

49. Egyéb ápolási munkák • Talajművelés • A rózsák igénylik a jó vízellátású, laza, szellős talajt, • ezért rendszeresen, eső után pedig feltétlenül kapálni kell, ügyelve arra, hogy a kapálás sekély legyen, mivel a gyökerek érzékenyek. • Mivel a rózsák általában jó talajba kerülnek, ezért itt a gyomok fokozott megjelenésére is számítani kell. Ezért szintén fontos a rendszeres kapálás. • Víz utánpótlás • vizet kívánnak, de a vízigényük évszakonként változó • Legtöbb vízre az erős növekedés időszakokban van szükségük, tehát tavasszal, kihajtás után, és a fővirágzás után, amikor a másodhajtások fejlődnek • Ha ekkor kevés a víz, tápanyagot sem tudnak eleget felvenni, a hajtások vékonyak, a virágszárak rövidek, a virágok kicsik maradnak és nem lesznek elég teltek. • Nyár végén, ősszel, ha túl sok a víz, a hajtásnövekedés nem áll le és a növény nem tud a télre felkészülni, könnyen lefagy. A hiányzó vizet ritkább, de nagyobb adagú öntözéssel kell kijuttatni. • Egyszerre legalább 30 mm kijuttatása szükséges, ezt 1,5-2 óra alatt lehet kiadagolni egy esőztető öntözőberendezéssel. • Elvirágzott részek eltávolítása • Az elnyílt virágokat 3-4 levélkével kell lecsípni, így hamar fejlődik új hajtás. A virág alatti 3-4. rügy a legfejlettebb, ha e felett vágjuk le a szárat, hamar kapunk újabb virágot.

50. Téli védelem • A télállóság mindig nagymértékben függ attól, mennyire sikerült a hajtásoknak beérnie. • segíti a beérést • Az időben befejezett nitrogén trágyázás, • és a kevés nyárvégi csapadék. • A hótakaró mindig védi a növényeket. Már 1-2 cm is sokat segíthet. • Veszélyes lehet a • tél végi felmelegedés, mert a hőmérséklet emelkedés hatására a rózsa befejezi a nyugalmi időszakát, s ha ilyenkor lehűl a levegő, a növények károsodnak. • De károsodhatnak attól is, ha nappal a napsugarak felmelegítik a növényt. Éjszaka pedig erősen lehűl a levegő. • A takarás alatt a rügyek jobban vészelik át a hideget, • így ha a felsőbbek el is fagynak, a takart részekből ki tud hajtani a növény. A takarást legkésőbb novemberben el kell végezni, az erősebb fagyok beállta előtt. Az ültetés utáni takarásnál leírtak szerint. • De ügyelni kell arra, hogy a föld miatt a rózsa gyökerek ne kerüljenek közel a felszínhez. Takarás előtt a leveleket el kell távolítani, mert ezen kórokozók is át tudnak telelni. • Fenyő, szalma, nád jó védelmet biztosít, mert a védelem mellett levegőt is kap a korona. • Tilos műanyaggal burkolni, mert nem kap elég levegőt, továbbá üvegházi klíma alakulhat ki benne, amelyben idő előtt kihajtanak a növények.