Johannes Amos Comenius 1592-1670

1. Johannes Amos Comenius 1592-1670

2. Svédország Nehéz évek London Amszterdam Lesznó Nivnice Sárospatak

3. Emberképe Pedagógiai szemlélete „Mert vajon mibennünk és a mi dolgaink között van-e valami a kellő helyen és helyes állapotban? Mindmostanáig semmi sem. Minden fonákul vagy összekuszáltan hever szerteszét, vagy omlik össze. Az értelmesség helyett, amelyben az angyalokkal kellene egyenlőknek lennünk, a legtöbb emberben akkora tompultságot találunk, hogy a legfontosabb dolgok ismerete terén tudatlanságban az állatok színvonalán állnak. … A kölcsönös szeretet és nyíltszívűség helyén, kölcsönös gyűlölet, ellenségeskedés, háborúskodás és öldöklés van; az igazságosság helyén méltánytalanság, jogtalanság, elnyomás, csalás, rablás. A tisztaság helyén ocsmányságok és erkölcstelenségek a gondolatokban, beszédekben és cselekedetekben egyaránt.” (Didactica magna) „Az iskolának legelső célja tehát az elmék megvilágosítása, hogy elűzzék a velünk született tudatlanságot, a tévelygés és a bűn sötétségét.” (A lustaság kiűzése az iskolából)

4. Pedagógiai rendszere • Általános tankötelezettség, 3X6 éves tanrendszer, • Szünidő • Tantermek, osztályok, feleltetés, vizsgák • Didaktikai elvei Szemléltetés Gondolkodásra nevelés Egymásra épülő és a tanuló életkorához igazított tananyag Újszerű nyelvoktatás

5. A tanuló személyisége „A civakodásra és viszálykodásra való hajlam annyira távol legyen, hogy ha valaki – bár igazságos ügyben is - szitkozódásra vetemedik, perét veszítse el.” „Mogorvaságot és durvaságot senkinek sem szabad eltűrni; szokja meg mindenki, hogy udvarias, szóban és magatartásban előzékeny legyen.” „A gőgöt, mások lenézését, bárhol fordul is elő, teljesen le kell törni, hogy mindenki megszokja Isten képét éppúgy tisztelni másban, mint önmagában” „A hazugságot, ezt a szolgához illő bűnt, senkiben sem szabad eltűrni: mindannyian szokják meg, hogy az igazat őszintén mondják meg, még akkor is ha valami bűnt kell bevallaniuk, nehogy valahol a szív és a száj ellentmondását, ezt a legrútabb bűnt kelljen tapasztalni.” „Az egyetértésre mindenki különös gonddal törekedjék: senki ne sértsen meg senkit, s ha valakit megsértenek, a sértést sértéssel ne viszonozza, hanem baráti békítésre legyen kész a szeretet és a szíves viszonyt megújítani”

6. Egy kis illemtan „Tanuló ne legyen nagy alvó; hét-nyolc órai alvás után sietve kelljen fel. A hajnal a tudományok barátja.” „Midőn szólasz elméd előzze meg a nyelvedet, hogy ne akadj meg vagy valami sületlenül mondottat visszavonni ne kényszerülj.” „Dicséretre ne törj, de tedd serényen, ami dicséretes.” „Szemed ne legyen csapongó, sandán, ferdén néző, amit ide-oda jártatsz vagy nem is tudom hová meresztesz, hanem szemérmes, s mindig szerényen azon függő, akivel beszélsz.” „Ha vétkeztél ne tagadd, hanem valld meg, és kérj bocsánatot.” „A rossz társaságot, mint a mérget kerüld. A rossz társaság megrontja a jó erkölcsöket.” „Ajkaid ne harapják egymást, s még kevésbé nyújtsd ki és mutogasd a nyelved.” „Mielőtt elaludnál, az azon a napon megismert valamely jeles mondás felett elmélkedjél, hogy jó gondolatok közt aludj el és ugyanolyanokkal ébredj.” „Félig felöltözve, félig felövezve járni inkább bohóchoz illik, mint tanulóhoz.”

7. A világ útvesztőjében „Legyen áldott Istennek irgalmassága, mert az én szemem is felnyitotta, hogy megtanuljam észrevenni e pompázatos világ sokarcú hívságát, a külső máz alatt mindenütt rejtőző álnokságot, és hogy másutt keressem a szellem békéjét és biztonságát.” „Ó, fájdalom, hát már semmi vigasztalót sem találhatok e nyomorúságos világban? Hiszen minden csak kínlódásokkal és bánattal van tele. … Ó, jaj, ó nyomorúság! Ó, boldogtalan élet. Végigvezettetek engem mindenen, de mi hasznom van belőle? Gyakran ígértetek és kínáltatok nekem gazdagságot, tudást, vigaszt és biztonságot. De van-e valamim? Nincsen. Mit tudok? Semmit. Hol vagyok? Magam sem tudom. Azt tudom csak, hogy annyi kiállt veszedelem, erőlködés és csüggedés után semmi mást nem lelek, csak fájdalmat és gyűlöletet… ide-oda tévelyegtem, s közben vigadtam; teher alatt nyögtem, s közben táncoltam; betegeskedtem és félholtan feküdtem, s közben ujjongtam. Láttam, megfigyeltem, felismertem, hogy miként mások, én sem vagyok senki, én sem tudok semmit, nekem sincsen semmim; álmodunk, árnyék után kapdosunk, az igazság azonban elillan mindenütt. Ó, jaj, ó nyomorúság!” „Amikor életem útján eljutottam oda, ahol értelmünk már megkülönböztetni kezdi a jót és a rosszat, felismertem mennyire eltérők az emberek közti csoportok, rendek, hivatások … Erről én sokat gondolkodtam, eszem tanácsát vizsgáltam, végül aztán abba állapodtam meg, hogy olyan életmódot kell megkedvelnem, amelyben minél kevesebb a gond és minél több a lélek derűje.”

8. Megtérés „…megértve, hogy Üdvözítőm Jézus Krisztus szólt hozzám, akiről már azelőtt is hallottam valamit, örömmel eltelve és teljes bizalommal feléje nyújtottam összekulcsolt kezem, és így szóltam: Itt vagyok Úr Jézusom, fogadj el magadénak, tied akarok lenni és maradni mindörökké. Szólj a te szolgádhoz és add, hogy engedelmeskedjem, mondd meg mit kívánsz és add, hogy abban kedvem teljék; … Messze voltam tőled, Uram, örök édességem, de te megkönyörültél rajtam és hozzám jöttél; tévelyegtem, de te figyelmeztettél; bolyongtam nem tudván merre menjek, de te jó útra tereltél …Jaj az eszteleneknek, akik tőled elfordulva azt hiszik, nyugalmat lelhetnek, holott rajtad kívül, sem az ég, sem a föld nyugalmat nem ád … Szívünk nem nyughatik mindaddig, míg tebenned meg nem nyugszik… A te jó lelked vezéreljen engem és a világ e nyomasztó sötétségén át vezess el az örök világosságra! Ámen”

9. Felhasznált irodalom A világ útvesztője és a szív paradicsoma / J. A. Comenius Comenius Magyarországon / (összeáll. Kovács Endre) Neveléstörténet 1. / Pukánszky B. Comenius élete / M. Kratochvil