A gondolkodás története

1. A gondolkodás története 5. Előadás Az újkor filozófiája (Descartes, Spinoza, Leibniz)

2. Madách – Az ember tragédiája (8. szín) „Rudolf: Egy szóra még! Rossz hír kering az udvarban felőled, Hogy új tanoknak híveűl szegődtél, Rostálod a szentegyház téteit, S most, midőn anyád mint rút boszorkány Legsúlyosb vád alatt börtönben ül, Méltó gyanúba jössz te is, midőn Oly nyakasan s ernyedetlenül Igyekszel őt kiszabadítani. Ádám: Fenséges úr! De hisz fia vagyok. Rudolf: A szentegyház, fiam igazb anyád. Hagyd a világot, jól van az miként van, Ne kívánd kontárul javítani… Azért ismétlem, légy fiam, vigyázó”.

3. Madách: Ember tragédiája (10. szín) Tanítvány: „Oh, mit tegyek hát, mester, mond nekem. Ki annyi éjt szenteltem a tudásnak, Csak butával lettem-é egyenlő, És mind e munka elveszett hiába? Ádám: „El nem veszett, mert épp ez ád jogot Most már megvetni minden csábjait…. Fogd hát e sárgult pergamenteket, E fóliánsokat, miken penész ül, Dobd tűzre mind. Ezek feledtetik Saját lábunkon a járást velünk. És megkímélnek a gondolkodástól. Ezek viszik a múlt századok hibáit Előítéletül az új világba. Tűzre vélük! És ki a szabadba.

4. Az emberiség életgörbéje

5. Mi is a reneszánsz ? • A reneszánsz mindenek előtt a művészetek megújulásának kora. A középkori ízlés helyett az ókor szellemét idézik fel • A reneszánsz a feltalálások és a felfedezések kora: kifejlesztették az iránytűt, amelynek révén a hajózás fejlődésnek indult, • Kopernikusz megalkotta a heliocentrikus világképet, Gutenberg pedig a mozgatható betűkkel való könyvnyomtatást. Az információ könnyebb áramlásának köszönhetően felborult a középkorra annyira jellemző egyházi felügyelet, és kialakult a humanizmus. • Az irányzat még a 14. században Itáliából indult, majd egész Európában elterjedt. A humanista gondolkodás középpontja az ember, célja a sokoldalúan képzett homo universale megalkotása. Fontosabb képviselők: Petrarca, Leone Battista Alberti, Rotterdami Erasmus, Morus Tamás, Montaigne. • Az állam- és jogfilozófiában is jelentős változások történtek: megjelent a szuverenitás, a természetjog és az társadalmi szerződés gondolata. Fontosabb képviselők: Bodin, Grotius, Machiavelli. • A fordulat végül az egyházat is elérte a Martin Luther által kezdeményezett reformációval, ami jelentős változásokat eredményezett szellemi, vallási területen.

6. Az új kor lényege Az európai fejlődés új szakasza: • Gazdaság, demográfia, és felfedezések, • Könyvnyomtatás, • Hajóemelő szerkezet • Bankok és biztosítók • A tudomány és az ipar • Művészetek – reneszánsz • Forradalom a hadviselésben (ágyú, és lőfegyverek) • A „civilizált” viselkedés elterjedése

7. A 16. század kora „Közben mindenfelé nagy, ma is emlékezetes események mennydörögtek, olyan időben éltünk, amiről manapság azt szokás mondani: aki ekkoriban huszonhárom esztendős korában nem halt meg, huszonnégy éves fővel fulladt a vízbe, és akit huszonöt éves korában nem öltek meg, az adjon hálát az Istennek a csodáért.” (V. Brjuszov: Tüzes angyal. 23. oldal)

8. A felfedezések és találmányok Találmányok (könyvnyomtatás, hajóemelő mű) Tudományos ismeretek – A hagyományos tudományok mellé (csillagászat, mechanika) felzárkóznak újak (a kísérletezők): anatómia (Vesalius) kémia (Boyle), orvostudomány (Harvey – vérkeringés) Kopernikusz – új világmodell – és annak filozófiája (Giordano Bruno) Új társadalombölcselet (Machiavelli) A gondolkodás szabadsága (Erasmus, és Montaigne) Földrajzi felfedezések: Afrika körülhajózása, majd Amerika felfedezése

9. A reneszánsz filozófiája A filozófiatörténeti középkor - jelképesen - akkor ér véget, amikor egy Pléthon nevű filozófia-tanár a törökök által veszélyeztetett Bizáncból Firenzébe menekülve ráveszi Cosimo de Medichit, hogy alakítson egy Akadémiát, amelyen nem a skolasztikusok által eltorzított Arisztotelészt, hanem eredeti Platónt tanítsanak. De éppen ezért inkább összekuszálódást eredményez Feléled – miként az antik közösségek felbomlásának idején – a szkepticizmus, és a sztoicizmus, amely a keresztény középkori patriarchális közösségek felbomlásának tükröződése. Visszanyúlás Averroes-hez (a kettős igazsághoz) a az igazság többféle úton is megközelíthető.

10. A „kettős igazság” problémája Averroës (1126-1198) nem tagadta a vallás tanítását, hanem - óvatosan - kettős igazsága (veritas duplex) elvét vallotta. A hitnek és a tudásnak is egyaránt igaza lehet, de nem szükségképpen fedik egymást, Ugyanazt az igazságot világosabban fejezi ki a filozófia és allegorikusan a teológia, és természetesen a filozófia dönti el, hogy a teológiai allegóriák hogyan értelmezhetők, A kettős igazság előbb a tudomány, majd a vallás számára nyújtott kényelmes fedezéket

11. Machiavelli (1469-1527) Az születő világban a pénznek, és - az erkölcsi elvektől „megszabadult” - hatalomnak lesz meghatározó szerepe. Mindenekelőtt realista: „Aki az erényt keresi, maradjon a magánéletben. A gazdasági és a politikai életben az eredmény a fontos”. Machiavelli neve minden fondorkodás, és képmutatás szinonimájává vált. Az embereket megrázta, hogy kimondta amit azok gondoltak, de titkoltak: „Ha a célt akarod, akarnod kell az eszközöket is”. Emiatt tulajdonítják neki, a „cél szentesíti az eszközt” mondást. „Ha az emberek jók lennének, akkor az én módszereim nem lennének jók.”

12. A következmény: kard és cselvetés A fejedelmi hatalom a kard és a cselvetés kettős erején nyugszik. A fejedelemnek egyidejűleg kell vérengző oroszlánként, és furfangos rókaként viselkednie: „A bölcs uralkodó tehát ne legyen szótartó, ha ez a magatartás a kárára válik, s ha az okok, amelyek miatt az ígéretet tett, megszűntek. Ha az emberek jól lennének ez az elv kárt okozna: de mert gonosz indulatúak, nem tartanák meg adott szavukat veled szemben, így hát neked sem kell megtartanod velük szemben”. „Meg kell érteni, hogy a fejedelem, kiváltképpen az új fejedelem, nem tudja mindig azt tenni, amiért az emberek jónak szokták tartani: részben az állam megtartásának szándékától vezettetve gyakorta kénytelen a hit, könyörületesség, emberiesség és a vallás ellen cselekednie. Aszerint kell cselekednie, ahogy a szél fúj, ahogy a szerencse változásai parancsolják, s amint mondottam, nemcsak a jót kell szem előtt tartania, hanem a rosszat is meg kell tennie, ha a szükség úgy kívánja.”

13. Mit tegyen hát a fejedelem? „Szeressék-e inkább az uralkodót, mint féljék vagy ellenkezőleg. Azt feleljük, egyik is, másik is szükséges lenne, de mivel nehéz a két dolgot összekapcsolni, biztonságosabb, ha tartanak tőle, mint ha szeretik, ha a kettő közül egyiknek már hiányoznia kell. Az emberekről ugyanis általában elmondhatjuk, hogy hálátlanok, ingatagok, színlelők: a veszélytől visszarettennek, harácsolásra hajlamosak, ha adakozó vagy velük, lábad elé vetik magukat, életüket és vérüket kínálják, amikor nincs rá szükség, de mihelyt szorult helyzetbe kerülsz, fellázadnak ellened. Amely uralkodó csak szavukra épít, s másként nem készül fel a baj ellen, tönkrejut… Inkább támadnak az emberek olyan valaki ellen akit megszerettette magát velük, mint akitől félnek.” Machiavelli: A fejedelem

14. Mik a határok? A polgárok két dologra: a tulajdonukra, és a becsületükre a legérzékenyebbek. Ezért a fejedelemnek tudomásul kell venni, hogy tulajdonuk és asszonyuk sérthetetlen, aki ezt megsérti az gyűlöletet kelt. A fejedelem szükség esetén gyilkolhat, de nem fosztogathat, mert megvetés tárgyává válik. Nem szabad habozónak látszani az erőszak eszközeinek alkalmazásában, a könyörületességek jobb ha utána alkalmazza. Ugyanakkor kerülnie kell, hogy magára vonja az emberek gyűlöletét. A terrort végeztesse mással, akit azután feláldozhat a nép haragjának, ő pedig maradjon meg annak, aki a kegyet gyakorolja.

15. A politika lényege: Machiavelli szerint A politika lényege: a hatalom megszerzésének és megtartásának technikája Machiavelli nem azt állítja, hogy a hazugság és gyilkosság morálisan jók, és nem bűnök. Azt állítja, hogy a politikusnak többnyire nem adatik meg, hogy a jó, és a rossz között válasszon. Jóval gyakoribb, hogy a rossz, és a kevésbé rossz között kell választania. Ilyenkor mindig mérlegelnie kell melyik eljárás a legkevésbé rossz. Ennek megítéléséhez a bölcs fejedelem tanácsadókra támaszkodik, döntéseiért azonban továbbra is a fejedelem viseli a felelősséget. A politikának a mércéje a siker. „Győzzön tehát a fejedelem, és tartsa fenn hatalmát, s eszközeit tiszteletre méltónak fogják ítélni, és mindenki dicsérni fogja, mert a tömeg csak a látszat és az eredmények után megy.

16. Thomas Morus (1478-1535) Az Utópia (Sehol szigete) 1515 táján született amikor Morus Antwerpenben volt követ. A koncepció: a társadalmat a céhmunka kézművességének szintjén tartva, a szűkös javakat egyenlően elosztva, az embereke atyai szigorral munkára késztetve, meg lehet őrizni a hagyományos társadalom erkölcsi rendjét és harmóniáját. VII Henrik száműzi, VIII Henrik visszahívja, és 1519-ben lordkancellárrá teszi. Morus ellenzi a király válását, lemond, de perbe fogják – felség-sértés vádjával - majd 1535-ben kivégzik. Megadják a menekülési utat. A királyi titkár – Cromwell – azt mondja neki: „A király szeretné ha visszatérne a világba”. A válasza: „A világ! Én nem akarok abba visszatérni, ha az egészet nekem adnák is”. A vesztőhelyre menet azt mondja az őt kísérő őrnek :„Csak arra legyen gondja, hogy biztonságban felérjek, a lejövetelt már nyugodtan rám bízhatja”. Miközben a fejét a tönkre hajtotta félrefordította a szakállát, mivel, az biztos semmit nem ártott a királynak.

17. Az Utópia (1515) „Szilárd meggyőződésem, hogy a vagyont méltányos és igazságos rendben szétosztani, vagy boldogan élni a földi javakkal csak a magánvagyon eltörlésével lehet. Amíg ez megmarad, az emberek legnagyobb és pedig legkiválóbb része hátán fogja hordani, mint kikerülhetetlen nyűgöt, a szükséget és az anyagi gondok batyuját… Épp ellenkezőleg – szóltam én – azt hiszem, soha nem lehetne boldogan élni ott, ahol minden közös. Mert hogyan legyen elegendő java az embernek, ha mindenki kivonja magát a munka alól, mert nem ösztönzi a nyereségvágy, és a más munkájában bízva ellustul… Nem csodálom – felelte – hogy így látod, hiszen vagy semmi fogalmad sincs a dologról, vagy hamis. De ha ott lettél volna Sehol szigetén, s láttad volna az ottani nép szokásait és intézményeit, hát magad is azt mondanád, hogy soha ilyen rendezetten élő népet nem láttál még.

18. Gresham (1519-1579) törvénye Gresham törvénye: „A rossz pénz kiszorítja a jót”. Nem sokkal I Erzsébet trónra-lépését követően Anglia rossz gazdasági helyzetéért Stuart Máriát tette felelőssé, mondván hozzájárult a fém-pénz értékének csökkenéséhez. Mivel a rosszabb minőségű pénz-érméket senki nem akarja megtartani, mindig azzal akartak fizetni, rásózni másokra, míg a jó pénz felhalmozták. Így a jó pénzek fokozatosan eltűnnek a forgalomból, és a csereértéket a rosszabbak alapján állapítják meg. A szemlélő csak azt látja, hogy a jó pénz tűnt, és a meglevőnek az értéke romlik. Innen származik a mondás: „Rossz pénz nem vész el”.

19. A reformáció Előzmények: 1380, J. Wyckliff (Oxford) tagadja az egyház bűnbocsátó hatalmát. (Híveit eretnekként kivégzik). 1415, Husz János a búcsúcédulák és a gazdag egyházak ellen prédikál (Kivégzik) 1517 okt. 31. Martin Luther kifüggeszti 95 pontját a wittenbergi templom kapujára. A bűnöket csak Isten bocsáthatja meg. 1520. Egyedül a hit által lehet üdvözülni, minden keresztény az egyházi rendbe tartozik. A műveltség fejlesztésére iskolákat, és nyomdák alakítására hívja fel a fejedelmeket. A pápa kiátkozza. 1534. Münsterben hatalomra jutnak a radikálisok (Vagyonközösség és többnejűség) 1541. Kálvin Genf prédikátora lesz, egyeduralma haláláig fennmarad. (50 kivégzés és 76 száműzetés ítélete születik) 1542 A pápa újra bevezeti az inkvizíciót, majd 1554 összeállítják a tiltott könyvel listáját (az első index-et). 1555 aZ Augsburgi vallásbéke: minden fejedelem maga dönti el katolikus vagy protestáns irányzatot fogadja-e el. 1567. Rómában felépül az Il Gesu az első barokk épület. Egész Európában terjeszkedik a katolicizmus.

20. Loyolai Szent Ignác (1491-1556) Loyolai Szent Ignác spanyol katona, a francia háborúban megsebesül és szenvedésit olvasással és elmélkedéssel igyekszik könnyíteni. Úgy érzi, Isten kiválasztotta, és a pogányság térítését szabta feladatul. A klérus egy ideig bizalmatlanul fogadja, és egy időre még az inkvizíció börtönébe is kerül. 1540-ben sikerül megszereznie a pápa jóváhagyását és megalakítja a „Jézus társaságot”. A társaság a katonai szervezethez hasonló szabályok szerint működik. Feltétlen engedelmesség a pápa iránt, valamint a rend generálisa iránt, és minden előljáró iránt, az akarat és a meggyőződés teljes alávetésével. Hogy valami bűn-e azt „az Istenhez emelt tekintet dönti el”, s ha ilyenkor átviláglik az emberen, hogy tette a Isten legnagyobb dicsőségére szolgál, akkor tétovázás nélkül cselekednie kell. Úgy gondolták az egész emberi nem a nevelés által átalakítható, ezért alapvetően megújították az iskolai oktatást. Létrehozták a világi oktatás akkor legmodernebb rendszerét.

21. Erasmus (1533-1592) „Orrot vájni illetlen. Ha tüsszentsz, fordulj el, tedd kezed az orrod elé, ha egészségedre kívánnak, ne feledj kalapot emelni, amikor megköszönöd…Beszélgetés közben ne krákogj, a hazugok tesznek úgy, hogy időt nyerjenek , amíg kiötlik mit hazudjanak. Ne köpködj túl sokat, ne tátsd a szád, ha pedig ásítasz, zsebkendővel takard el… Ha evéshez készülődsz, tisztítsd meg körmöd, ürítsd ki húgyhólyagod, és gyomrod, ereszd meg kissé övedet. ..Ne fészkelődj, mert még azt hiszik, szellenteni akarsz… A kenyeret ne törd, szeld késsel és ne hagyd meg a héját. Ne igyál többet két-három pohárnál, többet egy fiúnak nem szabad. Ujjal ne nyúlj a mártásba, a csontról nem magadnak mesd le a legjobb falatokat… Ne csámcsogj, ne mohóskodj, ne tömd a szád. Az evést váltogasd beszéddel: nem illő folyvást csak rágni és nyelni, pihenőül a fejedet vakarni, fogadat vájni és köpködni, vagy késsel játszani.”

22. Rotterdami Erasmus: A Balgaság dicsérete „A Balgaság bemutatja kísérőit: Ez a felhúzott szemöldökű például a kis Magamatszeretemke. Ezt a reánk-mosolygó szeműt, aki kezével tapsikál Hízelgőkének hívják. Ez meg itt, aki bóbiskolni és aludni látszik, Feledőke. Aki ott ül, mellén összefont karjaira dőlve, a szép Lustika. Ő, akinek homlokát rózsakoszorú övezi, és kenőcsökkel van bekenve, Kéjecske. Ez a rebbenő, nyugtalan tekintetű itt: Esztelenke. Ennek a zsíros bőrű, jó kövérnek Élvike a neve. A leánykák közé keveredve két istenfélét is látok, egyiket Zabálónak, a másikat Álomszuszéknak nevezik. E cselédség híven szolgál, s őáltaluk vetek alá mindeneket hatalmamnak. Még az uralkodókon is uralkodom”.

23. Giordano Bruno (1548-1600) A tekintélyről: Burchio: Azt hiszed, hogy Platón tudatlan, Arisztotelész szamár, s azok akik nyomukban járnak, együgyűek, ostobák, és fanatikusok? Fracastorio: Barátom, nem azt mondom, én őket a föld héroszainak tartom: de nem akarok nekik hinni ok nélkül, sem pedig elfogadni oly tanításokat, melyeknek ellenkezője annyira nyilvánvalóan igaz, amint te is megértetted volna, ha nem volnál teljesen vak és süket.

24. Francis Bacon (1561-1626) „A természetet csak úgy győzhetjük le, ha engedelmeskedünk neki.” A reneszánszban nemcsak a tudomány törekszik meghódítani a természetet, hanem mágia, alkímia, asztrológia, kabala. (Még a nagy tudósok pl. Newton is próbálkozik ezekkel). De ezek a módszerek arra épülnek, hogy a természetet „megnyerjék”, hogy az embernek engedelmeskedjen. Bacon azt mondja, csak úgy győzheted le, ha megismered, és te engedelmeskedsz neki. „Az ember alkotásai számára nem tud mást, mint összehozni, vagy szétválasztani a természetes testeket, a többit a természet intézi el.” Másrészt, ha megismered, nemcsak szélesíted tudásod, hanem hatalmat nyersz. A könyvnyomtatás, a puskapor, és az iránytű alapvetően megváltoztatta a kor arculatát.

25. A megismerést akadályozó ködképek A törzs ködképei: Az emberi értelem görbe tükre a tárgyak sugarainak, saját természetét a dolgok természetével összekeverve eltorzítja. A barlang ködképe: mindenkinek megvan a maga egyéni ürege, amely megtöri és beszennyezi a természet fényét, aszerint kinek mi a természete, A piac ködképei: az embereket a beszéd gyűjti társaságba, de a helytelenül és ügyetlenül használt szavak szembeötlően béklyóba verik az embert, A színház ködképei: bizonyos ködképek különböző filozófiai dogmák vagy torz bizonyítási módszerek hibájából gyökeresedtek meg. „A természet kutatás akkor hozza meg a legjobb eredményt, ha a fizikával kezdődik, és a matematikával végződik” F. Bacon: Novum Orgánum (1620)

26. Galileo Galilei (1564-1642) A pisai egyetemen orvosnak készül, majd 1589-ben ugyanitt a matematika professzora lesz. Ő volt az első, aki nem egy általános evilági vagy túlvilági eszméért, hanem konkrét fizikai elméletért, illetve a tényekért került összeütközésbe a hatalom birtokosaival. Levelezései alapján már 1597 táján a heliocentrikus rendszer híve, de akkor válik meggyőződésévé, amikor hírül kapja, hogy Hollandiában távcsövet szerkesztettek – és félbeszakítva kutatásait – maga is épít egy távcsövet, és egy sor fontos csillagászati megfigyelést végez. Legnagyobb hatású műve: Dialogo (1642). Ebben három szereplő, Salviati (Galileit szócsöve), Sagredo (egy intelligens, józan, elfogulatlan vitapartner), és Simplicio (meggyőződéses Arisztotelész hívő) beszélgetnek, és vitatják meg a két világrendszer mellett és ellenszóló érveket.

27. Racionalizmus és empirizmus Racionalizmus • A racionalizmus (főként Franciaországban és Németországban) a skolasztikus filozófia realista ágából jött létre. Ezen irányzat szerint ismereteink nagy része az értelemből (ratio) ered. Az ismeretek igaz voltát kizárólag csak az értelem képes garantálni. Fontosabb képviselők: Descartes, Spinoza, Leibniz. Empirizmus • Az empirista filozófia a skolasztikus filozófia nominalista ágából fejlődött ki. Az empirista filozófusok minden ismeret forrásának a tapasztalatot (empíria) teszik meg: csak a tapasztalatból származtatott ismeretek lehetnek biztosan igazak. Fontosabb képviselői: Locke, G. Berleley, David Hume.

28. A racionalizmus születése • Az újkori racionalizmust hagyományosan Descartes-hoz kötik. • A racionalizmus alapelve az, hogy a tudás elsősorban az ész (a „ráció”) működése és tevékenysége folytán születik meg. • Descartes három legjelentősebb követője: a francia Nicolas Malebranche (1638-1715), a holland Baruch Spinoza (1632-1677), a német Wilhelm Leibniz (1646-1716).

29. René Descartes(1596-1649) • Módszeres kétely. Ezáltal tudunk visszatérni egy szilárd kiindulóponthoz, amelyre felhúzhatjuk a tudás egész építményét. (Újkori rendszer-gondolat, amelyben a filozófia tölti be a megalapozó tudomány szerepét). • Abszolút megingathatatlan kiindulópont: gondolkodom, tehát vagyok, („cogito ergo sum”). Ahogy a geometria egymásból evidensen következő tételek sorozatára épül, úgy kell erre a belátásra is ráépíteni a többit. • Két evidensen elkülöníthető létező (szubsztancia): gondolkodás és kiterjedés. Dualista (kettős alapú) lételmélet. A dolgokat, (a külvilág dolgait is) elsősorban az észre támaszkodva kell megismerni, (Viasz-hasonlat: a viasz lényegét képtelenek megragadni az érzékszervek. Az ész fogja fel a viasz lényegét).

30. Az alapelvek Az igaz ismeret jegye: a kétségbevonhatatlan bizonyosság; (az ismeret „clare et distincte” „világos” és „határozott” belátása). Láncszerűen elindulva a legelső bizonyos ismeretből kell elindulni az összes többi ismeret felé. De mi a legelső bizonyos ismeret, ha kétséges volta miatt valamennyi más ismerettől elfordultunk. „Cogito, ergo sum” – „Gondolkodom, tehát vagyok”. „Ez az az elv, amit a szkeptikusok legtúlzóbb kételyei sem tudnak megingatni”. • Ki vagyok én, aki gondolkodom? Gondolkodó dolog, gondolkodó szubsztancia. • Mi az, ami velem szemben áll, mint gondolkodásomtól különböző, attól független dolog? A kiterjedt dolog, az anyag. • Ki az, aki garantálja, hogy a kiterjedt dologra vonatkozó belátásaim helyesek? A legfőbb gondolkodó dolog, a legmagasabb szubsztancia: Isten.

31. Gondolkodom, tehát vagyok „”De csakhamar láttam, hogy mialatt így mindent hamisnak akartam felfogni, szükségképpen kellett, hogy én, aki ezt gondoltam, legyek valami. S mivel észrevettem, hogy ez az igazság: gondolkodom, tehát vagyok, olyan szilárd és olyan biztos, hogy a szkeptikusok legtúlzóbb feltevési sem képesek megingatni, azért úgy gondoltam, aggály nélkül elfogadhatom a filozófia amaz első elvének, amelyet kerestem.” René Descartes: Értekezések a módszerről (1937)

32. Descartes módszertani alapelvei • Soha semmit ne fogadjak el igaznak, amit evidens módon nem ismertem meg annak. • A vizsgálódásban előforduló minden problémát annyi részre kell osztani, amennyire csak lehetséges. • Bizonyos rendet kell követni a gondolkodásban, mégpedig olyan módon, hogy a legegyszerűbb és legkönnyebben belátható dolgokkal kell kezdeni, és tőlük kell felemelkedni a bonyolultabbakig. • Mindenütt teljes felsorolásra és általános áttekintésre kell törekedni.

33. Ideiglenes erkölcsi alapelvei Ideiglenes elvek, mert amíg megalkotja az igazit, kell legyen valami. (Nem sikerült létrehoznia!) • Engedelmeskedjem hazám törvényeinek. • Ha már egyszer elhatároztam magam a cselekvésre, akkor a lehető legszilárdabb és leghatározottabb legyek cselekedeteimben. • Inkább magamat kell legyőznöm, mint a világot. • Mindenki foglalkozzon azzal, amihez a legjobban ért. Én (Descartes) egész életemet értelmem kiművelésének kell, hogy szenteljem.

34. Spinoza (1632-1677) Oda próbált eljutni, ahova Descartes-nak nem volt már alkalma: a tudományos etikáig. Filozófiai főművének is ez a címe: Etika; („Ethica ordine geometrico demonstrata”: „Etika, geometriai módon bizonyítva”). Egész életében szabadon, de közösségéből kitaszítva, üldöztetés veszélyének kitéve, ugyanakkor barátai által védve élt. „Mi lehet rombolóbb annál, mint hogy embereket, nem gaztetteik miatt, hanem csupán azért, mert szellemük szabad, ellenségnek nyilvánítanak és halálba küldenek”.

35. Spinoza (2) Descartes után a filozófia egyik alapvető problémája az úgynevezett test-elme kölcsönhatás problémája. Descartes szerint test és elme két önálló, elkülönült létező („szubsztanciák”), a maguk saját törvényeivel. Akkor hogyan képesek egymásra hatni? Spinoza a problémát úgy oldotta meg, hogy kijelentette: csak egyetlen szubsztancia van, egyetlen igazi és valóságos létező megnyilvánulása a világban található összes dolog: ez Isten avagy a természet, („Deus sive natura”). Spinoza tagadta a személyes Istent – ezzel kivívta korának haragját. Azt mondta, hogy test és lélek Isten különböző aspektusai, úgyszólván Janus-arcai. Anyag és gondolkodás Isten két alapvető attribútuma vagyis tulajdonsága. Minden véges anyagi dolog ugyanannak a végtelen anyagnak a módosulása (a móduszai), ugyanígy minden lélek ugyanannak a gondolkodásnak a véges, egyedi megnyilvánulása: minden egyes emberben és érző lényben a természet gondolkodik.

36. Spinoza (3) Rendszerének központi fogalma a szubsztancia, de ez új értelmet kap: szubsztancián az anyagi világmindenséget érti, és ez öröknek, végtelennek, egységesnek, elpusztíthatatlannak, és önmaga okának (causa sui) tartja. Az egyes dolgok keletkeznek és elpusztulnak, de maga a szubsztancia , az anyag nem keletkezik és el sem hal, hanem örök: „Az egész természet egyetlen individuum, melynek részei, azaz valamennyi test végtelen sok módon változik, az egész individuumnak a változása nélkül.” Spinoza determinista volt: úgy gondolta, hogy az emberi cselekedetek az emberi természetben lévő parányi erők harcából és összjátékából születnek meg: minden ember úgy cselekszik, ahogyan a benne lévő legerőteljesebb ösztönzés („conatus”, „törekvés”) érvényesül.

37. Spinoza hatása „E lény (Isten) legfontosabb tulajdonságai a kiterjedés és a gondolat. Ha ezek öröktől fogva léteznek, hogy merészelhetnénk azt mondani, hogy a teremtés a „semmiből” keletkezett? Nem áll az írásban, hogy a teremtés a „semmiből” jött volna létre. Mert a semminek nem lehet kiterjedése, a semmiben nem lehetett gondolat…De valami létezett öröktől fogva, és ez maga a Létezés volt. És valami meg is marad örökké, nevezetesen a Létezés, azaz a minden a mindenségben” (Spinóza leglelkesebb tanítványa: Adriaan Koerbagh

38. Leibniz (1646-1716) Spinozával szemben építette ki filozófiáját, amit Monadologiának nevezett – („A monászokról szóló tanítás”; „monád” = görög: „egy”, elemi egység). Nem egyetlen szubsztancia van, hanem végtelen sok: ők a monászok. Minden egyes emberi lélek egy monász, a fejlettség (képességek és mozgások bonyolultsága) különböző fokain. A monászok hierarchiába szerveződnek a világegyetemben: a hierarchia csúcsán Isten áll, Aki valamennyi monász mozgását összerendezi. Minden egyes monász testtel rendelkezik, beburkolja őt az anyag. A halál, amikor a testi funkciók leállása megakadályozza a monász megnyilvánulását, „az álom egy mélyebb formája”.

39. Leibnitz (2) Hogyan hat egymásra test és lélek? „A lelkek úgy mozognak, mintha nem léteznének testek, a testek úgy mozognak, mintha nem léteznének lelkek”. Isten állapította meg a létezők két neme közti összhangot. Ez a világ minden lehetséges világok legjobbika Eleve elrendelt harmónia.

40. A szuverenitás elmélete: Jean Bodin J. Bodin (1529-1596) a francia hugenották, és katolikusok közötti háború idején élt (1572 – Szt. Bertalan éj). Politikus jogász, akiket „Politiques” („politikusoknak”) neveztek. Fő műve: „Hat könyv a köztársaságról”, amelyet a szuverén hatalom megalapozásának szentelte. Bodint a szuverén nemzeti állam első teoretikusának tekintik. „Az állam több családnak és az közös ügyeiknek a jogszerű kormányzat szuverén hatalommal”. A szuverenitás tehát nála feltétlenül az állammal kapcsolódik össze. A szó (souverain) eredetileg a francia uralkodó megszólításából ered. Bodin azonban elválasztja ettől a közvetlen jelentésétől és teoretikus értelmet ad neki: „A szuverenitás egy állam állandó abszolút hatalma.., azaz a parancsolás legfőbb hatalma”. A szuverenitás tehát nem azonos az időleges uralmi jogosítványokkal, hanem állandó, és abszolút hatalom, egy politikai közösség lényege.

41. A westfaliai béke (1648) A középkorban Európa az uralkodók Európája. A Westfaliai békétől kezdődően Európa a szuverén államok Európája. Nem uralkodók, vagy azzá válni akaró személyek, hanem szuverén államok állnak szemben. Az államok (és uralkodóik) megszabadulnak a katolikus egyház felügyeletétől is. A nemzetközi kapcsolatok elrendezésének új módjait vezetik be, amely lehetővé teszi a konfliktusok békés és a közösség érdekében álló rendezését. A vallási háborúk kora lejárt.

42. Melyek a szuverenitás jegyei? • Törvényhozás, és törvények eltörlése, vagy módosítása, • Háborúk indítása, és béke kötése, • Szövetségek kötése és felbontása, • Az állam főbb tisztségviselőinek kinevezése, leváltása, és a felettük való bíráskodás, • Közterhek és rendkívüli adók kivetése és az alóli mentesítés, • A bírói ítélettel kapcsolatban a kegyelmi joggal és amnesztiával való élés, • Pénz kibocsátása, és értékének (érctartalmának) meghatározása, • Alattvalói-, és hűség-eskü betarttatásának joga. Az uralkodó azonban még saját törvényeinek sincs alávetve, bármikor felülvizsgálhatja az általa korábban hozottakat. Ezért szerepel a rendeletek és utasítások végén: mert nekünk így teszik.

43. A szuverenitás előre mutató (állami) értelme Bár a szuverenitás egy konkrét uralkodóban testesül meg, a szuverén nem egyszerűen egy konkrét uralkodói dinasztia hatalmi jogcíme, hanem egy államhatalomhoz kötött dolog. Jól látszik ez, amikor a külpolitikai vonatkozásról esik szó. A külső szuverenitás azt jelenti, hogy egy állam más államokhoz való viszonyában önálló, és független. Más hatalmak, és államok nem parancsolhatnak neki, nem szabhatják meg mint tegyen, vagy ne tegyen, mi történjen az adott országban. A szuverenitás fogalmát napjainkban jószerével éppen ebben a külpolitikai értelemben használják.

44. Thomas Hobbes (1588-1679) Csak testek léteznek: természetes és mesterséges (vagyis ember által alkotott) testek. Ezek közül a legfontosabb az állam. Az államot az emberek hozzák létre egy „társadalmi szerződés” keretében. Ha ez nem léteznék, a „bellum omniim, conrta omnes”, (mindenki harca mindenki ellen) állapota következne be. Mert az ember egoista, és természete szerint önző: „homo homini lupus” (ember embernek farkasa) A természeti állapotokba csak az értelem képes rendet vinni.

45. Az emberi természet – Hobbes szerint Az ember természetétől fogva önző lény, amely önfenntartásra törekszik , mind a sajátéra, mind a családjáéra. E törekvésének mások hasonló törekvéseivel szemben kell érvényesülnie. Ahhoz, hogy az emberek tartósan biztosíthassák az élethez szükséges eszközeiket , s mindenekelőtt a tulajdonukat, az általános konkurencia világában egyre nagyobb hatalomra kell törekedniük. Az embernek ez a hatalomra törekvése a természetéből fakad, és minden másik emberhez való viszonya hatalmi viszonnyá változik, és ebben az állapotban „ember, embernek farkasa”.

46. Thomas Hobbes „Következésképpen mindaz, ami háborús időkre érvényes, amikor mindenki mindenkinek ellensége, ugyanez érvényes arra az időkre is, amikor csak annyi biztonságunk van, amennyit saját erőnk, és találékonyságunk nyújt nekünk. Ilyen körülmények között nincs helye a szorgalomnak, mert gyümölcse bizonytalan, ezért azután nincs se földművelés, se hajózás, se tengeren túlról behozott árú, se kényelmes épület, nincsenek nagy erőt igénylő tárgyak ide-oda szállításához szükséges eszközök, semmiféle ismeretszerzés Föld ábrázolására vonatkozóan, se időszámítás, a ami a legrosszabb: örökös félelem uralkodik, az erőszakos halál veszélye fenyeget, s az ember élete magányos, szegényes, csúnya, állatias és rövid. Thomas Hobbes: Leviatán (1651)

47. Az emberi természet következmény Az állami közösséget megelőző korszak tehát nem harmónia, és „aranykor”, hanem éppen ellenkezőleg, az állandó konfliktusok világa. („Bellum omnia contra omnes”) Mivel azonban az ember nemcsak ösztönnel, de ésszel is rendelkezik, képes előre látásra és saját érdekében véget vet ennek a természetes állapotnak. Létrehozza a társadalmi szerződést, amelyben minden egyes ember lemond arról, hogy természetéből fakadó önérvényesítésre irányuló jogait gyakorolja, és átruházza azt egy szuverén uralkodóra (amennyiben az össze többi ugyanígy tesz). „Az ennek megtörténtével egyetlen személlyé egyesült sokaságot ÁLLAMNAK, (CIVITAS-nak) nevezzük. És így születik meg az a nagy LEVIATÁN .. az a halandó isten, amelynek – a hallhatatlan isten fennhatósága alatt – békénket, és oltalmunkat köszönhetjük.” Ezzel az aktussal a szuverént – akár egyetlen személyben, akár egy korporációban testesül meg – abszolút hatalommal ruházzuk fel.

48. Hogyan történt mindez? „Ha mindenki mindenkinek ezt mondta volna: felhatalmazom ezt az embert, vagy ezt a gyülekezetet, ráruházván azt a jogot, hogy kormányozzon engem, feltéve, hogy te is ráruházod ezt a jogot, és cselekedetére felhatalmazást adsz. Ennek megtörténtével egyetlen személlyé egyesült sokaságot ÁLLAMNAK, latinul CIVITASNAK nevezzük. És így születik meg az a nagy LEVIATÁN, az a halandó isten, amelynek – a halhatatlan isten fennhatósága alatt – békénket és oltalmunkat köszönhetjük”. Hobbes

49. A társadalmi szerződés következményei Az emberek, akik egyszer beléptek a társadalmi szerződésbe, feladták természetes jogaikat arra, hogy minden erővel érvényesítsék önfenntartásra irányuló igényeiket. Ezzel egyidejűleg viszont elveszítik politikai jogaikat is. A természeti állapotban nincsenek sem morális, sem jogi elvek. Azt csak a társadalmi szerződéssel létrejött állam hozza létre. A törvényeket a hatalom és nem a igazság teremti. „A megállapodások kard nélkül puszta szavak, nincs erejük rá, hogy akár a legcsekélyebb biztonságot is nyújtsák nekünk.” Aki kívül marad a társadalmi szerződésen az vagy aláveti magát a többiek határozatának, „vagy megmarad abban a hadiállapotban, amelyben korábban volt, és amelyben bárki, anélkül, hogy jogtalanságot követne el, megölheti”

50. Nincs hát szabadság? Amikor az emberek államot teremtettek maguknak, ezzel egyidejűleg polgári törvényeket is létrehoztak, és ezzel új láncokat is teremtettek maguknak. Az emberi szabadságról csak e láncokkal összefüggésben lehet beszélni. A törvények persze nem szabályoznak mindent, ebből adódik szabad mozgástér. „Az alattvalók szabadsága azokra a dolgokra korlátozódik, amelyek felől az uralkodó cselekedeteik szabályozása során nem intézkedett”. (Hobbes) Ez előre vetíti a liberális elvet: Mindent szabad, amit nem tilt a törvény.