210 likes | 423 Views
3. GAZDASÁGPOLITIKAI IDEOLÓGIÁK, ISKOLÁK ÉS IRÁNYZATOK. 1. Gazdaságpolitikai ideológiák. Gazdaságpolitikai ideológia: gazdasági (közgazdaságtani) és politikai gondolatok, eszmék, ötletek („ideák”) egységes elméletté szervezett olyan rendszere, amely irányelveket határoz meg az
E N D
1. Gazdaságpolitikai ideológiák Gazdaságpolitikai ideológia: gazdasági (közgazdaságtani) és politikai gondolatok, eszmék, ötletek („ideák”) egységes elméletté szervezett olyan rendszere, amely irányelveket határoz meg az állam gazdasági szerepvállalását illetően. Az ideológiai alapelvek különbözőségei más-más gazdaságpolitikai programokat határozhatnak meg. Azonban, minél szűkebb a gazdaságpolitika mozgástere, annál kisebbek az ideológiai háttér által meghatározott különbségek.
Gazdaságpolitikai célok súlyozása ideológiai szempontból
2. Gazdaságpolitikai iskolák Keresletorientált gazdaságpolitikák • monetarista gazdaságpolitika: általában a gazdaság stabilizálásában (egyensúlyi mutatók javításában) hatékony • keynesiánus gazdaságpolitika: általában a gazdaság dinamizálásában (konjunkturális válságkezelésben) hatékony
A monetarista és a keynesiánus gazdaságpolitikai iskolák összehasonlítása
Kínálatorientált gazdaságpolitika • A gazdasági fellendülés kezdetén lehet hatékony • Elsődleges célja: a beruházások ösztönzésén keresztül a makrokínálat növelése • Főbb eszközei: • adócsökkentés, adókedvezmények → megtakarítások és beruházások ösztönzése; • szubvenciók leépítése; • privatizáció • a munkaerőpiac rugalmasságának növelése
a foglalkoztatás növelését szem előtt tartó bér- és jövedelempolitika • a marginális jövedelemadó-kulcsok csökkentése • a központi és a társadalombiztosítási költségvetés konszolidációja
3. Gazdaságpolitikai irányzatok • Jóléti állam(welfare state) Kiindulópont: az állam aktív gazdasági szerepvállalása (= a kormányzat gazdaságpolitikája) hozzájárul a „társadalmi jólét” növeléséhez. A redisztribúció és az allokáció mértéke jóval meghaladja a „piaci kudarcok” létezése által indokolt mértéket. Az állami szabályozás tudatosan korlátozza, de nem szünteti meg a piaci koordinációt. Partneri együttműködés az érdekképviseletek (állam, vállalatok, szakszervezetek) között.
Neoliberalizmus(neoliberalism) Kiindulópont: a gazdaság hatékony működtetését szinte kizárólag a piaci mechanizmusok érvényesülése, illetve a verseny szolgálják. Az állam szerepe korlátozott, gyakorlatilag csak a „piaci kudarcok” korrigálásában merül ki. A vállalkozások képesek nem csak a kínálatot, hanem a keresletet is megteremteni.
Szociális piacgazdaság(Soziale Marktwirtschaft) Kiindulópont: az erőforrás-allokáció leghatékonyabb módja a piaci koordináció, ez azonban csak megfelelő intézményi keretek és társadalmi stabilitás mellett működhet. Fontos az állam fellépése a piaci verseny biztosítása, és a társadalom (elsősorban) rászoruló tagjainak védelme érdekében.
Az alapvető gazdaságpolitikai irányzatok (modellek) összehasonlítása