Sigmund Freud

1. Sigmund Freud

2. Mi a pszichoanalízis? • Kutatási módszer, amelynek segítségével beszéd-megnyilvánulások, cselekvések és imaginárius képződmények (álmok, fantáziák, kényszerképzetek stb.) tudattalan jelentéséit rekonstruálhatjuk • Kezelési módszer, amely kommunikáción, interszubjektív kapcsolaton alapul • Metapszichológiai rendszer, amely a normális és a patologikus folyamatokról alkotott elképzeléseket tartalmazza.

3. A szabad asszociáció módszere • A beteg kényelmes testhelyzetben fekszik a díványon, olyan helyzetben, amely az éberség és az álom közötti átmeneti tudatállapot létrejöttét segíti. A paciens azt mondja, ami az eszébe jut, lehetőleg nem válogatva gondolatai között.

4. Áttétel, ellenállás • Freud egyik legjelentősebb klinikai megfigyelése az, hogy az áttétel és az ellenállás napvilágra hozása, vagyis azonosítása és feloldása vezet ahhoz, hogy eljussunk a kórokozó konfliktus két összetevőjéhez: a titkos emlékekhez és érzésekhez, valamint az elhárításokhoz, melyek elzárják azt a tudat elől. Az ellenállás és az áttétel az analitikus helyzetben nem akadályozzák a kezelést, hanem a kezelés lényegét jelenti felismerésük.

5. Az álmok jelentősége • Meggyőződése szerint az álmok egymással konfliktusban álló vágyak leplezett beteljesülései • Az álom igazi jelentése torzult formában jelenik meg, sűrítés, eltolás, szimbólumképzés révén.

6. Topográfiai modell • A tudattalan az elfogadhatatlan gondolatok és érzések tárháza. Közvetlenül, akaratlagosan nem hozzáférhető a tudatosság számára, de hatást gyakorol a viselkedésre, rejtett módon megnyilvánul. • A tudatelőttes elfogadható és tudatosulni képes gondolatokat és érzéseket tartalmaz, melyek a jelenben éppen nem tudatosak, de hozzáférhetőek. A normál emlékezet. • A tudatos pedig az adott időben éppen átélt érzéseinket és gondolatainkat tartalmazza. Az a lelki terület, amiről pillanatnyilag tudomásunk van, amit szavakba vagyunk képesek önteni.

7. Strukturális modell • Id (elsődleges folyamatok, reflextevékenységek, örömelv) • Ego (másodlagos folyamat, realitáselv) • Superego (énideál, lelkiismeret, perfekcionista)

8. Az ösztönök • Az ösztönök a személyiség hajtóerői: belső szomatikus ingerforrás velünk született pszichológiai megjelenési formái. • Az ösztönök négy jellemzője: • Forrása: testi feltétel vagy szükséglet (pl orális libido a szájüregben) • Célja: a testi inger kiküszöbölése, azaz kielégülés (pl. szopó mozgás) • Tárgya: minden tevékenység, ami a vágy felbukkanása és a kielégülés között lezajlik, amitől kielégülést remél (pl. anyamell) • Ereje (impetus). Az alapjául szolgáló szükséglet ereje, intenzitása (pl. éhség foka)

9. Identifikáció • Azt a folyamatot, amely során az ego tevékenységébe áttéríti az id energiáját, identifikációnak (azonosításnak) nevezzük. • Mivel az id számára egy belső kép és egy valóságos kép egyenértékű, az ego lesz végső soron a hatékonyabb a vágyak kielégítésében, azaz a feszültségcsökkentésben, egyre több ego-kathexis alakul

10. Pszichoszexuális fejlődés • Orális • Anális • Fallikus • Látencia • Genitális

11. Elhárító mechanizmusok • Az ego nem tud minden esetben ésszerű, tudatos problémamegoldó módszerekkel védekezni a szorongató helyzetekben. Védekező vagy elhárító mechanizmusokat alkalmaz. Az elhárító mechanizmusok: • az ego-hoz tartoznak • tudattalanok • meghamisítják a valóságot • soha nem teljes, végleges az elhárítás.

12. Elhárító mechanizmusok • Elfojtás • Tagadás • Projekció • Reakcióképzés • Racionalizáció • Intellektualizáció • Meg nem történtté tevés • Fixáció és regresszió • Elaboráció, szublimáció

13. Klasszikus pszichoanalitikus terápia • Célja: a tünetek megszüntetése, csökkentése. Az ehhez vezető út: elhárítások és konfliktusok feltárásán, újraélésén (katarzis: az érzések felszabadulásának megélése), tudatosításán és átdolgozásán keresztül vezet. Módszere: kezdetben hipnózis, majd szabad asszociáció, álomelemzés: értelmezés. Mindezek alapja, hogy a tünetnek értelme van, összefüggésben áll a beteg élményeivel, valamilyen szimbolikus formában megnyilvánul az eredeti lelki konfliktus. Ezek az összefüggések azonban tudattalanok, az analízis során kedvező feltételek mellett tudatosíthatók: ha tudatossá válik értelme, a tünet eltűnik. „A tünetképzés pótlás valami egyébért, ami elmaradt.”