230 likes | 385 Views
Kultúra, nemzet, emlékezet. 2. Modern kultúraelméletek a pozitivizmustól a frankfurti iskoláig. A klasszikus kultúraelmélet kiteljesedése a pozitivizmus jegyében: Jakob Burckhardt.
E N D
Kultúra, nemzet, emlékezet 2. Modern kultúraelméleteka pozitivizmustóla frankfurti iskoláig
A klasszikus kultúraelmélet kiteljesedése a pozitivizmus jegyében: Jakob Burckhardt • Háttér: a pozitivizmus kultúraelmélete –a kultúra mint a társadalmi léttel kapcsolatos elsajátított tudás összessége (Edward B. Tylor: The Origins of Culture – A kultúra kezdetei, 1871) • univerzalizmus: minden kultúra ugyanazon általános szabályok szerint működik; • evolucionizmus: a kulturális fejlődést a tudás felhalmozása eredményezi
Jakob Burckhardt – az empirikus kultúra-tudomány (Weltgeschichtliche Betrachtungen – Világtörténelmi vizsgálódások, 1869–72) • pozitivista jelleg: • empirikus kutatások mint kiindulás; • kultúraeredet- és tökéletesedés-elméletek elutasítása • klasszikus elméletek továbbélése • természet és kultúraszembeállítása; • a kultúra mint egy-egy „népszellem” megnyilvánulása; • a kultúra történetisége (fejlődés/hanyatlás helyett: halmozódás, ismétlődés, variáció) • a kultúra szűkítő felfogása (leválasztása a politikáról, a vallásról) → ← kulturális antropológia
A kultúra definíciója: az anyagi és a szellemi-erkölcsi élet feltételeit biztosító tevékenységek kifejeződése (technika, tudomány, művészet, költészet) • a kultúra mint tevékenység, amely az élet fenntartására irányul → az állapot, amelybe az ember a kiművelés eredményeként kerül; • azok az anyagi és szellemi javak, amelyeket az emberiség a művelődés folyamatában létrehoz • Hatás: • a kultúrafogalom leszűkítése a magas kultúrára; • a kultúrafogalom további szűkítése – „humán kultúra” (maradékelv)
Kultúraelméletek a pozitivizmus után 1. – a szellemtudományok áramában • Háttér: a történettudomány leválásaa természettudomány pozitivista modelljéről –a „szellemtudomány” önállósulása (megélés–kifejezés –megértés) • Wilhelm Dilthey: Der Aufbau der geschichtlichen Welt in den Geisteswissenschaften (A történeti világ felépítése a szellemtudományokban,1910) • az emberi szellem működése nem vezethető le a természetből; • a kultúra mint a szellem objektivációinak rendszere; • a történelem a szellemi objektivációk reflektált egymásutánja (hatástörténeti elv)
A történelem mint kultúrák története: Oswald Spengler: Der Untergang des Abendlandes (A nyugat alkonya, 1918–22) • természet és kultúra ellentéte: okság és történetiség • kultúra: a szellem objektivációinak közös formanyelve → kultúrkörök; • A történelem mint kultúrkörök története(nyolc kultúrkör: babiloni, egyiptomi, indiai, kínai, mexikói, antik, arab, nyugati); • történeti morfológia • egy kultúrkör részterületeinek formai összetartozása; • a kultúrkörök történetének közös struktúrája: kultúra és civilizáció (↑ Vico ciklikus történeti modellje)
» kultúra: produktív fázis, a saját jelleg érvényre jutása; »civilizáció: hanyatló fázis; a technika fejlődése, a produktív fázis termékeinek ismétlése. Jellemzői: - nagyváros/vidék ellentét; - nép helyett tömeg (a közösségi kötelékek felbomlása); - a tömegkultúra külsőségekben mutatkozik meg (sport, divat, higiéné, táplálkozás); - a demokrácia külsőlegessé válik → megnőa propaganda, reklám, a tömegkommunikáció szerepe; - nagybirodalmak jönnek létre (imperiális jelleg); - a technikai fejlődés önállósul, a humán kultúra hanyatlik
Rokon kultúraelméletek – a spengleri civilizációs fázis kritikai leírása • Georg Simmel: Der Begriff und die Tragödie der Kultur (A kultúra fogalma és tragédiája, 1911) • az ember által alkotott kultúra önállósítja magát és elszakad eredeti funkcióitól • José Ortega y Gasset: La rebelión de las masas(A tömegek lázadása, 1929) • az európai kultúra nem képes irányító eszméket létrehozni → rebarbarizáció
Kultúraelméletek a pozitivizmus után 2. – az életfilozófiák áramában • Friedrich Nietzsche radikális kultúrakritikájaJenseits von Gut und Böse (Túl jón és rosszon, 1886);Zur Genealogie der Moral (Az erkölcs genealógiája, 1887) • háttér: az életfilozófia (← Arthur Schopenhauer);az ember számára realitásként csak az élet van adva → „a hatalom akarása”; • a kultúrakritika alapja: a nyelvkritika (a nyelv nem a külvilágot, hanem az emberi ingereket tükrözi) → • Az igazságok mint fikciók, amelyekre az életnek szüksége van → haszonélvezők/szolgák
kultúra: az ember természetes hajlamainak korlátozása az „igazságok” rendszere által; • Európa válságának oka: a kereszténység • a csorda kultúrája (a „rossz lelkiismeret” minta korlátozás bensővé tett eszköze); • a válság éleződése: Európa már maga sem hisz saját igazságaiban (új korszak a látóhatáron) • minden értékek átértékelése →emberfölötti ember
Sigmund FreudkultúrakritikájaTotem und tabu (Totem és tabu,1913);Das Unbehagen in der Kultur (Rossz közérzet a kultúrában, 1930) • háttér: a pszichoanalízis (a neurózis mint a fölöttes én túltengése); • az ösztönkorlátozás • eredete: az ősapa megölését követő bűntudat; • végrehajtásának módja:a tilalmak kiterjesztése az ellenállás leküzdése érdekében (az incesztus tilalma → exogám rendszer; az apa védelme → a paternális hatalom általános védelme) • totem és tabu: a közösséget védő mechanizmusok rituális kiterjesztése
Fejlett kultúrák • a korlátok intézményesülésének oka: az együttélés mint hatékonyabb életforma védelme → • az egyén ösztönénjének túlzott korlátozása a fejlett kultúrákban • tilalmak (pl. a törvényes szexuális élet a monogám házasságra korlátozódik); • részleges kárpótlás: szublimált ösztönkiélések (karrier, művészet, sport stb.); • átirányítások (a libidinózus késztetések részben közösségképző funkciót kapnak) → a közösségi szolidaritás mint az agresszív ösztönök fékje • az európai kultúra mint Erósz és Thanatosz küzdelme • ellentmondás: az ösztönén korlátozása agresszivitáshoz vezet → a konfliktus kimenetele megjósolhatatlan(a nácizmus mint az agresszió kirobbanása)
Norbert EliascivilizációelméleteÜber den Prozeß der Zivilisation (A civilizáció folyamata, 1939, megj. 1969) • Háttér: • Freud ösztöntana; • kultúra és civilizáció Kant-féle ellentéte → • Németország: Bildungsbürgertum – francia etikettet követő arisztokrácia → • a kultúra nemzetileg sajátos, a civilizáció általános • A civilizáció folyamatának mozgatója: a kölcsönös társadalmi függőségek (interdependencia) fokozódása → • a hatalmi eszközök monopóliuma (a társadalmi egyensúly fenntartása); • affektuskontroll: a tiltások bensővé tétele az egyén által (interiorizáció) → a fölöttes én szociogenezise
következmények • a lelkület terén • csökken a szégyenérzet küszöbe; • csökken a feszélyezettség-érzet küszöbe; • nő az empátiás készség; • a cselekvések következményeinek egyre hosszabb távú belátása • a viselkedés terén • csökken a hajlam az agresszív viselkedésre; • a szexuális viselkedés egyre több tabunak és tiltásnak engedelmeskedik; • kifinomulnak az étkezési és ivási formák; • a kiválasztás biológiai folyamatai tabukközött és idegen szemek elől elzárva zajlanak
A civilizáció kiteljesedésének történeti alapja:az udvari viselkedéskultúra elterjedése a polgárság közvetítésével (angol és francia polgári forradalom); • ellenhatások a civilizáció visszafordíthatatlanságára (pl. nácizmus)
A modern kultúrakritika – a frankfurti iskola; Max Horkheimer – Theodor W. Adorno:Dialektik der Aufklärung(A felvilágosodás dialektikája, 1947) • A fogalmak jelentése • felvilágosodás: szellem és lét szétválása → az ész uralma a természet fölött (← res cogitans/res extensa, Descartes) • dialektika: ha egy eszme uralomra jut, elveszíti önkritikai képességét, és ezáltal az ellenkezőjét éri el, annak, amit szándékozott (tkp. „negatív dialektika”) • a felvilágosodás dialektikája: az ember az ész által legyőzte a természetet – az ész uralma súlyosabb rabságba vetette az embert, mint a természet uralma
A felvilágosodás kibontakozása • az emberiség gondolkodásának kezdeti állapota • „Mana” (preanimizmus):a természet túlerejének tapasztalata) → • mágia (az ember nem különíti el magát a természettől); • a felvilágosodás megjelenése • mítosz: az istenvilág a természettől elválasztott szférát alkot (az absztrakció kezdete); • a felvilágosodás uralomra jutása: a Lét fölött a Logosz uralkodik • a tudásban (gondolkodás: filozófia, nyelv: nominalizmus); • az Énben ( az „ész csele” – Odüsszeusz és a szirének példája)
A felvilágosodás egyirányúsága és feltartóztathatatlansága • „haladás” • a gondolkodásban: távolodás a mítosztól; végpont: fogalom és dolog szétválása; • a nyelvben: a szó leválik a fogalomról (a nominalizmus kiteljesedése) • eredménye: • pozitív tudomány: fogalmi megismerés – a szó minta fogalom jele • művészet • a leképezés fogalom nélkül megjeleníti a dolgotaz ember számára; • az (egzisztenciális) megismerő funkció tagadásaa tudomány részéről → szórakoztató funkció; • vallás • a nyelv, kép (bár tökéletlenül) megjeleníti a szentséget; • a (transzcendens) megismerő funkció tagadásaa tudomány részéről → erkölcsi funkció
A felvilágosodás hatásai • ember és természet szétválik • az ember az ész által legyőzi a természetet; • a legyőzött természet idegenné válik az ember számára; • az ember elidegenedése önmagától mint természettől; • a természeti állapotba való visszaesés tilalma → az ember mint „szubjektum” • a társadalom racionalizálódása • a természet fölötti uralmát biztosító technikai apparátus önállósul; • a természettől elidegenedett szubjektum az apparátus szerszámává válik • egyén és társadalom ellentmondása • az egyén ésszerűsége: az önérvényesítés; • a társadalom ésszerűsége: az önérvényesítés elnyomása → • közös érdeket kifejező racionális erkölcs nem lehetséges; • erőszak/lázadás mint alapstruktúra
A modern társadalom két arca: tömegkultúra és fasizmus • A tömegkultúra • háttér: ünnep → szabadidő; • a tömegkultúra • funkciója:a lázadás leszerelése – szórakoztatásba burkolt manipuláció; • eredménye: • konformizmus (az egyén besorolása az általánosba); • a szükségletek hozzáigazítása az önjáró technikai apparátushoz (reklám)
A fasizmus • a tömeg bosszúja elvesztett szabadságáért – a hatalom önmagáról a bűnbakra tereli a lázadó indulatot: antiszemitizmus → • az antiszemitizmus mint • kváziracionális magyarázat/paranoid kivetítés(a kapitalizmus mint „zsidó vircsaft” – az „iparlovag” kivetített öngyűlölete); • a konformizmus terméke (a zsidó mint idegen); • a keresztény üdvtant provokáló vallás üldözése • a tömeggyilkosság mint a természet torz lázadása; feltétele: a zsidó megkülönböztetése faji (természeti) alapon
Egyetlen kiút: a felvilágosodás felvilágosult önkorlátozása.