Közigazgatási reformok a kormányzás jeles napjai

1. Közigazgatási reformok a kormányzás jeles napjai MPTT éves vándorgyűlése 2013. Május 30-31, Kolozsvár Pálné Kovács Ilona, PTE BTK Politikai Tanulmányok Tanszék

2. Témaválasztás • A reformok egymásba érnek, nem „jeles napok” • Az irány cikk-cakkos • Az eredmények értékelése elmarad • Minden reform megrázkódtatás a kormányzati rendszer ( s persze az érintettek) számára • Értjük-e, mi, miért történik?

3. A reformok külső motivációja: a kormányzás számít • Neoliberalizmus- NPM „hagyatéka” a kormányzással szembeni elvárások standardizálása • A kormányzási modellek, politikai értékek helyett (mellett) a teljesítményértékelése • Az ország teljesítménye és kormányzása közötti összefüggés (Világbank-Kaufmann, UN, OECD, Bertelsmann, EU) • Indikátorok (<300)

4. A reformok belső motivációi • Rendszerbe épített tanulás, alkalmazkodás (közpolitika tudománya) pl. német, francia, angolszász, skandináv országok • Mintakövetés, forrásabszorpció (kelet-közép-európai országok) • Belső politikai feszültségek, verseny kezelésének eszköze- mediterrán Mindenütt hat a politikai környezet (szavazatmaximalizálás, népszerűtlenség kerülése, 2007, Levin)

5. Reformok típusai • Gyökeres, sokkszerű vs. kislépéses (Lindblom) inkrementalista • Iniciáló vs. válaszoló • Totális vs. részleges • Funkcionális vs. strukturális • Sikeres vs. sikertelen • Bottomup-top down

6. Reformok és a tudomány • A tudomány mozgatja, szolgálja, értékeli (nem mindegy, hogy milyen szervezeti, szektorális helyzetből, és „intellektuális modell szerint, Wallace, 2007) • A szakmai és politikai szempontok soha nem fedik egymást • A tudomány inkább a diagnózissal és ideál tipikus javaslatokkal foglalkozik • A politika a célok kijelölésével • A folyamat megtervezése elhanyagolt mindkét oldalról (vannak kivételek: pl. Németország, kísérletek Skandináviában, szakirodalmi tételek, de inkább public policy, NPM jellegűek)

7. Decentralizáció és „jó” kormányzás (decentralizációs reformok) • Decentralizáció közgazdasági elméletei (Oates, Tiebout, spill over, publicchoice, laboratórium föderalizmus, fiskális föd. stb.) • Később jelenik meg a kritériumok között: glokalizáció, regionalizmus • Gazdasági (teljesítmény, versenyképesség) és demokrácia szempontok együttesen (UN, 2007) • Kevés és ellentmondásos empirikus evidencia (Saito, 2011) • Mégis a decentralizáció elsősorban demokrácia (hatalommegosztási, legitimációs) kritérium (Gold Report, 2008, UN Habitat, 2007)

8. Területi reformok • Divatos, ahogy a közpolitikákat az időbeliség után/mellett a tér egyre inkább áthatja- place-based policy, rescaling • Jellemzően strukturális (integratív) • Jellemzően hatalom újraosztási, decentralizációs célú • Egyik legkomplexebb reform-típus, az amúgy is a komplexitással küzdő közpolitikában

9. Decentralizáció, mint politikai értékÖnkormányzati autonómia-felfogások • Közösségi gyökerek, helyi felhatalmazás-polgárközelség • Demokrácia iskolája • Hatalommegosztási dimenzió • Többszintű kormányzás • Szubszidiaritás, horizontalizmus • Konfliktus konténer/pufferzóna • „Helyi állam” • Szolgáltatás-szervező üzem • Maga a probléma

10. Decentralizácó – mint hatékony kormányzási „technológia”, • Új intézményi közgazdaságtan, publicchoice: költség-hatékonysági, méretgazdaságossági megfontolások (közszolgáltatások, gazdaságfejlesztés): „governancematters”, • Közpolitikai elemzések tudománya (de nem politikamentes, Stone): holizmus, következmények, hasznosság, demokrácia (Nelson, 2003) • Mérési törekvések • Decentralizációs index

11. Decentralizáció értékelések/előnyök vs. hátrányok

12. OTKA K104649(A decentralizáció biztosítékai Magyarországon) • Értékkötöttség: európai kihívás+útfüggőség+ideológiai akcentusok, kormányzati pozíció)- H1. a mintaválasztás és az útfüggőség paradoxona • Szakmai megalapozottság: milyen szempontokat, kik és hogyan érvényesítettek H2. többnyire hiányzott vagy részleges volt • Kontextualitás: függő (politikai kultúra, kormányzási környezet) és független (térszerkezet, gazdasági-társadalmi, kulturális feltételek) változók: H3. a célok inkompatibilitása • Reformkapacitás: szervezeti, személyi, eljárási feltételek H4. tervezetlenség, erős ellenállási pontok, nem stabil politikai akarat

13. A kormányok önszántukból ritkán decentralizálnak • Azonosítani kell a mozgatóerőket (nem a kormány, nem a pártok, nem a központi szint) • Azonosítani kell a vétópontokat (bürokrácia, kliensek, pozícióikban veszélyeztetettek, Knill 1999) • Erősíteni a reformkapacitásokat ( tudomány, közpolitika elemző háttér, szervezetbe-folyamatba épített reformok, tanulási képesség) • Gyűjteni, értékelni a decentralizáció/centralizáció közvetlen következményeit • „Átpolitizálni” a területi reformokat- eladni a polgár számára Nem csak igazgatástudományi, hanem politikatudományi kihívások, nagy az adósság!