A TAKARMÁNYOK ISMERETE ÉS TARTÓSÍTÁSUK

1. A TAKARMÁNYOK ISMERETE ÉS TARTÓSÍTÁSUK

2. A takarmány fogalma takarmányon azokat a növényi, állati vagy mikrobiális eredetű anyagokat értjük, amelyeket önmagukban vagy más anyagokkal kombinálva azért etetünk, hogy velük az állatok energia, fehérje, vitamin és ásványi anyag szükségletét kielégítsük.

3. Takarmányok csoportosítása • zöldtakarmányok • gyökér- és gumós takarmányok • erjesztett takarmányok • szénák, szénalisztek • magvak és termések • szántóföldi növénytermesztési melléktermékek • ipari melléktermékek és hulladékok • állati eredetű takarmányok • ipari abrakkeverékek • takarmánykiegészítők

4. A ZÖLDTAKARMÁNYOK A zöldtakarmányok csoportosítása:

5. A zöldtakarmányok jelentősége • könnyen emészthetők, • etethetők legeltetve vagy kaszálva • nagy zöld tömeget adnak • Frissen, vagy tartósított formában egész éven át etethetők. • Egyes zöldtakarmányok (pillangósok) fehérjében gazdagok • Mások inkább szénhidrátokban gazdagok (csalamádék) • Tejsavas erjesztés útján könnyen tartósíthatók • Magas a karotin, C és E vitamintartalmuk • ásványi anyagokban is gazdagok.

6. A zöldtakarmányok kedvezőtlen hatásai • A pillangós zöldtakarmányok könnyen okozhatnak felfúvódást • Egyes zöldtakarmányok alkaloidákat és glükozidákat (növényi méreganyagok) tartalmaznak. (Ilyen pl. a rosszul tárolt burgonyában a solanin, a pillangósokban a szaponin melynek keserű íze az állati termékbe is átmegy.)

7. A legelő • A legelők növénykultúráját összefoglaló néven gyepnek nevezzük. • Gyepen azt a pázsitfűfélékkel és pillangósokkal tartósan benőtt területet értjük, amelynek termését legeltetés útján, vagy kaszálóként takarmányozás céljára hasznosítunk.

8. A legeltetés előnyei • Biztosítja a jó levegőt, napfényt, mozgást • olcsó takarmány • Laktagóg hatású.

9. A legelők csoportosítása I. • Rendelkezésre állás ideje szerint • Állandó legelők • Természetes gyepek • Mesterséges gyepek • Alkalmi legelők • Gabonatarlók • Árokpartok • Őszi vetések

10. A legelők csoportosítása II. • Földrajzi elhelyezkedés szerint • Síkvidéki legelők (völgyi legelők, homoki és sziki legelők) • Dombvidéki legelők • Hegyi vagy havasi legelők • Lápi legelők

11. A legelők összetétele I. Botanikai összetétel szerint • pázsitfűfélék (50-70%) pl. a perjék • pillangósvirágúak(20%) pl. a herefélék • savanyúfüvek (2-10%) pl. a csenkeszek

12. A legelők összetétele II. Más csoportosítás szerint: • Szálfüvek • réti csenkesz, csomós ebír, magyar rozsnok, zöld pántlikafű, sudár rozsnok • Aljfüvek • tarackos tippan, réti perje, angol perje, vörös csenkesz, csillagpázsit • Pillangósok • fehér here, szarvaskerep lucerna, bíborhere, bükköny félék

13. Legeltetési módok I.

14. Legeltetési módok II. 1. Szabad legeltetés: • az állatállományt a területen szétszórva legeltetjük • Hátránya • az állatok válogatnak, • sok füvet letaposnak, • sok füvet szennyeznek bélsarukkal. • a gyepterület fűhozamának mindössze 40-50%-a hasznosul.

15. Legeltetési módok III. 2. pányvázva legeltetés • Az állatokat egyedileg hosszú lánccal vagy kötéllel egy cölöphöz rögzítik, amely körül az állat a gyepet lelegeli.

16. Legeltetési módok IV. 3. A szakaszos legeltetés: • a legelőterületet több szakaszra osztják fel. • Az állatállomány mindig csak egy szakaszon belül legel, • a többi szakasz növényzete pihen, • Ezen szakaszok kaszálhatók is • A terület felosztása történhet • fix karámrendszerrel vagy • áttelepíthető villanypásztorral.

17. Legeltetési módok V. 4. Az adagolt legeltetés • a legelőt a csoportban lévő állatok számának figyelembevételével megfelelő szélességű szakaszokra osztjuk. • egyik módja a sávosan adagolt. • Másik módja a napi adagolt legeltetés • A terület kiszámításához szükséges adatok: • állatlétszám • egy állat napi zöldtömegigénye (a testtömeg 10%-a) • a legelő fűhozama kg/m2 -ben • átlagos testtömeg

18. Legeltetési módok VI. 5. A legelőkombinát: • Kialakításhoz összefüggő legelőterületre van szükség. • A terület legmagasabb fekvésű helyére építik az istállókat, a fejőházat, és a szérűskertet. Ez a legelőközpont. • A kötetlenül tartott állatok a villanypásztorral határolt felhajtó úton juthatnak el a legelő valamennyi szakaszára.

19. Előkészületek a legeltetésre A klasszikus legeltetési idény hazánkban Szent György napjától (ápr. 24-től) Szent Mihály napjáig (szept. 29-ig) tart.

20. Előkészületek a legeltetésre • Tavaszi teendők: • a legelő vizenyős területeit csapoljuk le • szüntessük meg a vakondtúrásokat • fogasoljuk, és műtrágyázzuk meg a gyepet • állataink takarmányozásában fokozatosan térjünk át a zöld takarmány etetésére. • a mérgező és szúrós gyomok irtása pl. a foltos bürök, beléndek, boglárkafajok csattanó maszlag. Szúrós gyomok pl.a királydinnye, szamártövis, aszatfélék • a zsenge tavaszi fű legeltetéséhez adjunk szénakiegészítést, mert ennek magas víztartalma miatt hashajtó hatása van. • végezzük el az állomány pata-ápolását • mentesítsük az állományt külső és belső élősködőktől • csoportosítsuk állatainkat termelési színvonaluk szerint. • nyári nagy melegben mindig deleltessük az állományt, árnyékos területen pihenjenek pár órát.

21. SZÁNTÓFÖLDI ZÖLDTAKARMÁNYOK • Fűféle zöldtakarmányok: • A kukorica csalamádé • magas a szénhidrát tartalma, de fehérjében szegény, • Kifejlett szarvasmarhák adagja 40-60 kg naponta. • Szudánifű • elsősorban szarvasmarhákkal etethető, • évente kétszer kaszálható, • A 40-60 cm-nél alacsonyabb növénykultúrát még ne etessük, mert ciánmérgezést okozhat. • A cukorcirok • a sovány talajú területek takarmánynövénye, az egy méternél alacsonyabb növedéket itt sem célszerű etetni a ciántartalom miatt. • A rozs zöldtakarmányként tavasszal elsőnek etethető kaszálva.

22. Pillangós virágú zöldtakarmányok I. • Fehérjében, kálciumban és vasban gazdagok, • foszforban szegények. • magas a B és C vitamin, valamint karotintartalmuk. • Étrendi hatásuk fiatal és harmatos állapotban nem kedvező, mert felfúvódást okozhatnak

23. Pillangós virágú zöldtakarmányok II. • A lucerna • Magas fehérjetartalmú, • évelő növénykultúra. 4-5 évig, évente a csapadéktól függően 3-4x kaszálható. • Éves zöldhozama 25-30 t/ha. • Vöröshere • alacsonyabb fehérjetartalmú, • kisebb zöldhozamú • A fehérherét elsősorban gyepkeverékekben vetik. • A bíborhere egyéves növény, a Dunántúlon termesztik leginkább.

24. Pillangós virágú zöldtakarmányok III. • A somkóró: • a benne lévő kumarin könnyen fényérzékennyé teszi a bőrt, és ez bőrgyulladást, kivérzéseket, belső szervi vérzéseket okozhat. • A borsót, bükkönyt és szóját szinte kizárólag zöldtakarmány keverékekben termesztik.

25. Leveles zöldtakarmányok • A takarmánykáposzta • C vitaminban és cukorban gazdag növény • Nedvdús, rostban szegény. • Jól tárolható • A napraforgó csalamádé • elterjedtebb, mint a takarmánykáposzta. • Kukorica csalamádéval keverve ízletesebb.

26. Keverék zöldtakarmányok 1. Őszi keverékek • Keszthelyi keverék: • rozsos káposztarepce, amely már április közepétől etethető. Termésátlaga 14-20 t/ha, • magas víztartalma miatt előnyösebb fonnyasztás után etetni. • Szarvasmarháknak napi adagja 30-40 kg, lovaknak, 15-25 kg. • Legány-féle keverék: • valamilyen kalászos (búza v. rozs v. őszi árpa) és bükköny, valamint bíborhere keveréke. • 15-25 t/ha a hozama • marháknak 40-60 kg/nap, lovaknak 20-40 kg a napi adagja.

27. Keverék zöldtakarmányok • Rozsos bükköny: • soványabb talajokon vethető, • április végétől etethető. • Termésátlaga 18-25 t/ha. • Búzás pannonbükköny: • igényesebb az előzőnél, de ízletesebb és később fásodik. • Termésátlaga 18-25 t/ha. • Árpás borsó, búzás borsó: • az őszi takarmányborsót árpával vagy búzával keverhetjük, • kötöttebb talajok ízletes takarmánya. • Termésátlaga 20-25 t/ha

28. Keverék zöldtakarmányok 2. Tavaszi keverékek: • Zabos bükköny, zabos borsó: • tavaszi bükkönyt zabbal keverhetünk, • Termésátlaga 15-20 t/ha. • Borsós napraforgós csalamádé: • Június elejétől etethető. • Optimális fejlődési stádium a betakarításra amikor a tányérkezdemények még csak 2-3 cm-esek, ha túlságosan elvénül a napraforgó, akkor a levelei szőrösek, szúrósak, szára pedig fás, szőrös, szúrós lesz, ezért, az állatok nem szívesen fogyasztják.

29. Keverék zöldtakarmányok • Napraforgós kukoricacsalamádé: • vetési ideje március április, a napraforgó adja a nagyobb tömeget, a kukorica pedig ízletesebbé teszi a takarmányt. Egész a fagyok beálltáig tud biztosítani nagymennyiségű zöld tömeget. • Füves lucerna, füves here: • mindkét keverék nagymennyiségű zöld tömeget és fehérjét ad • Nincs puffasztó hatásuk, szénakészítésre is alkalmasak

30. Zöld futószalag • az állatállomány egész éven át tartó zöldtakarmány ellátását jelenti • Abban az időben biztosítanak nagy zöld tömeget, amikor még nincs vagy már nincs legeltetési lehetőség.

31. Egyéb zöldtakarmányként hasznosítható növényi részek • leveles cukorrépafej. • répalevél • Kertészeti hulladékok: • a sárgarépa, petrezselyem, fejes- és kelkáposzta, karfiol, karalábé tisztításából és válogatásából adódó hulladékok

32. GYÖKÉR- ÉS GUMÓS TAKARMÁNYOK • magas a víztartalmuk, • kevés táplálóanyag van bennük, ezért terimés takarmányok. • Magas víztartalmuknál fogva nehezen tárolhatók, • gyakran földdel szennyezettek, • az etetés előtt sok előkészítési munkát igényelnek.

33. GYÖKÉR- ÉS GUMÓS TAKARMÁNYOK • A takarmányrépa: • szárazanyagának nagy részét a szacharóz adja, • nyers fehérje tartalma nagyon alacsony. • K, Na, Cl, Cu, és Co tartalma azonban aránylag magas. • Tejelő tehenekkel 40 kg/nap alatti mennyiségben etessük, mert különben mellékízt ad a tejnek. • Cukorrépa: • igen magas cukortartalma van, • A nyersrost tartalma valamivel magasabb a takarmányrépáénál • Burgonya: • 80- 90%-a keményítő, mindössze 1%-a cukor. • A rosszul tárolt burgonyában fény hatására mérgező alkaloida képződik, ez a szolanin. Zöld színéről felismerhető a gumón. • Párolva, főzve etetjük

34. GYÖKÉR- ÉS GUMÓS TAKARMÁNYOK • Sárgarépa, (murokrépa): • fehérjetartalma alacsony, de igen sok a karotin benne. • Magas az E és B vitamin tartalma. • Tarlórépa: • másodvetésként termeszthető • A tarlórépa karotint és mustárolajat is tartalmaz. • A csicsóka: • manapság a kisgazdaságokban ismét előtérbe kerülő takarmány. • Táplálóanyagának nagy része inulin.

35. ERJESZTETT TAKARMÁNYOK • Az állatok téli zöldtakarmánnyal történő ellátását tartósítással biztosíthatjuk. • A tartósításnak két módja van, a tejsavas erjesztés, és a szárítás. • A zöldtakarmányok tejsavas erjesztéssel történő tartósítása a silózás.

36. Szilázs - szenázs • Szilázs: erjesztés során keletkezett tejsavval tartósított, egy menetben betakarított takarmány. • Szárazanyag : víz = 40:60 • Szenázs: előzetes fonnyasztás után besilózott, erjesztéssel tartósított takarmány • Szárazanyag : víz = 60:40 • Siló: azok az objektumok amelyekben a takarmányokat erjesztjük és tároljuk.

37. A silózás alapműveletei • 1. A zöld növényt levágják, szecskázzák, és szállító járműre juttatják. Az optimális szecskaméret 1-3 cm. • kivétel a szenázsnak szánt növények, melyeket fonnyasztani kell, kb. 35-40%-os szárazanyag tartalomig. Majd önjáró rendfelszedő szecskázógéppel juttatják pótkocsira a fonnyasztott zöldtömeget

38. 2. A szecskázott zöldet mérlegelése. • 3. silótérbe hordás. • 4. a légmentes közeg elérése érdekében nehéz traktorokkal tömörítik • 5. A silókazalt betakarják, fóliával, földdel, vagy szalmabálákkal, esetleg teteje bevethető tavaszi gabonával.

39. Az erjedés feltételei • megfelelő a szecskaméret, • optimális a szárazanyagtartalom, • cukor és a nyersfehérje tartalom arányszáma 1-nél nagyobb (viasz érésű kukorica) • tömörítés munkaművelete gyors és erőteljes.

40. pufferkapacitás • Apufferkapacitás az a szám, amely megmutatja, hogy hány gramm tejsav szükséges ahhoz, hogy a takarmány 1 kg szárazanyagának pH-ja 4-re csökkenjen. (Ha a takarmány cukortartalma magas, emelkedik a pufferkapacitás, ha a takarmány fehérjetartalma magas, akkor csökken a pufferkapacitás.)

41. A besilózott takarmányokban lévő mikroorganizmusok optimális hőmérséklete, pH-ja

42. Az erjedés szakaszai • oxidációs szakasz: a silókazalban maradó levegő következménye, egy ideig tovább folytatódik a sejtek légzése, és enzimes anyagcseréje, melynek következménye a takarmány melegedése. Amikor a levegő elfogy, a sejtek elpusztulnak, a sejtekből kilépő vízmennyiség egy része a kazal aljára csordogál, benne sok ásványi anyaggal és vitaminnal. Ez a csurgaléklé. Az első szakasz időtartama néhány óra.

43. Az erjedés szakaszai II. • Az erjedés kezdeti szakasza: Ebben a szakaszban gyorsan elszaporodnak a coli- és vajsav baktériumok. Viszont felszaporodnak a tejsav baktériumok is, és a keletkező tejsav elöli a colibacilusokat. Ezen erjedési szakasz hossza kb. 1-3 nap.

44. Az erjedés szakaszai III. 3. Az erjedés fő szakasza: • Túlnyomórészt tejsav­baktériumok vannak jelen, ezért az erjesztett takarmány pH-ja rohamosan lecsökken. • E szakasz hossza 1-2 hét. 4. Az erjedés csökkenésének szakasza: • a tejsav- baktériumok lebontják az összes cukrot, • az egyre fokozódó savas közeg (3,5-4 pH) miatt szaporodásuk leáll.

45. Az erjedés szakaszai IV. 5. Az utóerjedés szakasza: • csak a rosszul tartósított silókazlakban alakul ki, és elsősorban vajsavas erjedés játszódik le, mely kesernyés csípős ízt és kellemetlen szagot ad a takarmánynak.

46. Silózási veszteségek • a betakarításból származó elszóródás • légzési, erjedési veszteség • felületi, romlási veszteség • csurgaléklé által kimosódott szárazanyag

47. A jóminőségű szilázs és szenázs • A növényi részek jól felismerhetők, • nem kenőcsös, nem nyálkás az állománya. • A színe zöldessárga, sárgászöld, sohasem barna vagy fekete. • Az illata a friss kenyér illatához hasonló, nem bűzös, szúrós, ecetes szagú.

48. Siló típusok • Gödörsiló, • dombsiló • Falközisiló • Toronysiló

49. A szilázs és szenázs etetés előnyei • állandó takarmánybázist ad, • Időjárástól kevésbé függ a készítése • Táplálóanyag-veszteség kisebb, mint a szénakészítésnél • Teljesen gépesíthető • A vitamin tartalma magas marad

50. Javasolt napi adagok