Abraham Maslow szükséglethierarchiája

1. Abraham Maslow szükséglethierarchiája

2. A biológiai és társadalmi lét problémái a szociális munka szemszögéből

3. Az emberi lét szüntelen küzdelem különböző nehézségekkel, feladatokkal, krízisekkel, amelyekkel a biológiai folyamatok és a társadalmi élethelyzet tényezői keltenek és tartanak fenn. • Testi • Lelki egészség • Szociális • Az ember képes a problémákkal megküzdeni, ezzel megtartani különféle egyensúlyait, eleget tenni különféle funkcióinak.

4. Emberi személyiség rendelkezik belő védekező képességgel. • A társadalom is kínál számára segítséget. • A társadalmi fejlődés lassúbb történeti szakaszaiban az egyént a társadalomba való belenövés, a szocializáció folyamata a rá tipikusan váró problémák megoldására felkészíti, illetve az őt körülvevő közösségek megfelelő támaszt nyújtanak számára.

5. Egyéni és közösségi egyensúlytartás eszközei • Vallás • Kultúra (születés, halál) • Szociális szerepek (varázsló, pap, orvos)

6. Modern társadalmak • Változások üteme felgyorsult. • A mai ember számára egyre inkább halványul az, ami régen az eszmélés és a saját helyzetmegítélés fő momentuma volt, a családhoz, csoporthoz, közösséghez, valláshoz és etnikumhoz (népesség-csoporthoz) tartozás.

7. Modern társadalmak • Modern medicina • Professzionális lelki segítségnyújtás és terápia. • Legkülönbözőbb típusos egzisztenciális gondokra intézményes megoldások. • Nincs megnyugvási forrás, amit a túlvilági élet hite jelentett. • Kölcsönös segítési készség csökkent. • Meggyengültek és felbomlottak a közösségek.

8. Az egzisztencia, a biológiai és a társadalmi lét a gondok, bajok életfeladatok, a potenciális krízisek (lappangó válságok) tömegével jár együtt. Ezekben az egyén gyakran elerőtlenül, magára marad, és a külső, professzionális segítségre szorul. A társadalomban e célból jött létre a szociális munkás szerep és feladatkör.

9. Az életkorra jellemző biológiai betegségek • Betegség • Társadalmi réteghelyzet döntő jelentőségű. • A szociális munkás úgy segíthet a hátrányos helyzetben élő családoknak, ha odafigyel, segíti, megtanítja és figyelmezteti őket a gyermekgondozás elemi szabályaira, a szokásos gyermekbetegségek megfelelő gyógyítására, ápolására.

10. Az életkorra jellemző biológiai betegségek • Elhanyagolja a növekvő gyermek egészségügyi károsodását (kancsalság, foghibák, gerincferdülés, látási, hallási károsodások, diszlexia) • Serdülő biológiai problémái (menstruációs zavarok, genitália fertőzései, fogamzás-gátlás)

11. Az életkorra jellemző biológiai betegségek • Jellegzetes biológiai terhelés a terhesség, a szülés, a gyermekágy, a csecsemőellátás időszaka. • Növekvő gyermekek növekvő elfoglaltság a felnőttnek, mely súlyosbodik, egyedülálló szülő, munkanélküliség, betegség esetén. • Balesetek, idült betegségek.

12. Az életkorra jellemző biológiai betegségek • Lakáshelyzet • Közművesítettség, • Közlekedési lehetőség • Bevásárlási lehetőség • Háztartás gépesítettségi foka • Körülmények komfortfokozata

13. Az életkorra jellemző biológiai betegségek • Idős kor • A környezet is komoly terhelés alá kerülhet. • Krónikus beteg, magatehetetlen idős ember családja külső segítségre szorul. • Haldoklás, halál

14. Lelki betegségek • Kisgyermekek neurotikus tünetképzése (kistestvér születik, házasság megromlik, csökken irántuk a figyelem) • Serdülés (önértékelés problématételei, konfliktuskézség, beilleszkedési zavar) • Párválasztás, pármegtartás problémaköre, házasság problematikája (alkoholabúzus, alkoholizmus).

15. Lelki betegségek • Munkakezdés, betanulás, vezető szerep. • Munkanélküliség (önbizalomvesztés). • Nyugdíjazás. • Elmagányosodás.

16. Az elmélet és a gyakorlat integrációja Az EGYI spirál

17. A spirál összetevői • Felidézés • Mérlegelés • Összekapcsolás • Hivatásos válasz

18. Felidézés • A gyakorlati tapasztalat felidézése. • Kölcsönös kapcsolat a segítő tevékenység többi résztvevőjével, meghatározó tényekkel. • Körülmények, helyszín, interperszonális, kulturális, gazdasági, politikai módosító tényezők tudatosítása.

19. Mérlegelés • Gyakorlati tevékenység megvizsgálása. • Felidézett interakció hatékonyságának vizsgálata, ennek hatása a klientúrára, a szociális munkásra. • Elvégzett munka értékelése. • Előítéletek, értékek, feltevések vizsgálata. • A mérlegelés irányított, céltudatos.

20. Összekapcsolás • A többféle lehetséges szakmai reakcióból ki kell választani az adott helyzetben legmegfelelőbbet. • A hivatásos válasz nem ötletszerű, hanem a megfelelő elmélet alkalmazása.

21. Hivatásos válasz • Az EGYI spirál vége, és az új szakasz kezdete. • Az eddig előkészített szakmai döntés gyakorlati alkalmazása. • A tudás és gyakorlat integrálása.

22. Az önsegítés

23. Indokoltság • Negatív társadalmi folyamatok • Betegség, • Munkanélküliség, • Deviáns viselkedés, a társadalom szélére sodornak embereket, az önsegítő csoportok célja ezeknek az embereknek az újbóli integrációja.

24. A társas támogatás összetevői • Érzelmi támogatás. • Javak, szolgáltatások amikhez hozzájuthat. • Információk, amelyek rendelkezésre állnak. • Értékelés, személyes megbecsülés a környezet részéről.

25. Definíció • Az önsegítő csoport tagjai mindig személyes kapcsolatban állnak egymással, az interakció szemtől-szembeni. • Létrejöttük spontán, nem külső erő hozza létre. • A személyes részvétel alapfeltétel. • A közösen kialakított alaptevékenységben a tagok rendszeresen részt vesznek.

26. Definíció • A csoport szükségessége a kompetencia-hiányból adódó állapotokból indul ki, azaz olyan állapotokból, ahol az egyén egyedül nem képes uralni a helyzetet, nem tud megoldani egy problémát. • A csoportok referencia-csoport szerepet is betöltenek, önerősítés forrásul is szolgálnak, azaz olyan vonatkoztatási csoportként működnek, ahol a csoport értékrendje, véleménye mértékadó az egyén számára.

27. Az önsegítő csoportok főbb hatótényezői • A kiszolgáltatottság csökkentése: csoporton belül mindenki egyenrangú. • Az izoláció megszüntetése: a csoport létszám 10-12 ember, mindenki személyes kapcsolatban van mindenkivel. • Az önértékelés változása: az egyén vele hasonló sorsúakkal van együtt, teljes személyiségével vehet részt a kapcsolatokban, ez elérhetővé teszi az önmagáról alkotott kép változását.

28. Pozitív szerepmodell: a változást célzó csoportokban a gyógyult tagok szerepmodellként is szolgálnak. • Ideológia: minden csoport valamilyen ideológia alapján dolgozik, kognitív változást ér el az értékekben, elvárásokban. Tervet kínál a változáshoz, értelmezi a valóságot, kezelt problémát. • A stigma érvényességének megszüntetése. A csoport tagjai a normál társadalomban a perifériára szorultak, a stigma határozza meg a kapcsolataikat, csoporton belül azonban a stigma nem érvényes.

29. A társadalmi helyzet és megítélés javítása: egy-egy stigmatizált kategória képviselője elérhet nagyobb társadalmi interakciót. • Pszichoterápiás hatások: a csoport arra ösztönzi tagjait, hogy megfigyeljék saját magukat, viselkedésükről új képet alkossanak, felelősséget vállaljanak, türelmesek legyenek. • A tagok ellátása információval, tanáccsal: a tagok bőven ellátják egymást tanácsokkal egy-egy probléma jobb kezeléséhez.

30. Értékteremtő – értékőrző funkció: az önsegítő csoport hangsúlyt helyez a személyes, emberséges kapcsolatokra, egymás iránti elkötelezettségre. • Univerzális élménye: a tagok átélik, hogy problémájukkal nem állnak egyedül. Megtanulják problémáikat szélesebb társadalmi összefüggésben látni, rájöhetnek, hogy meg nem felelés érzésüknek a társadalmat jellemző szociális és politikai okai is vannak.

31. Önsegítő csoportok szervezése • A szakember szerepe: a szakembernek csak csoport létrejöttéig van „dolga” hiszen megszokta, hogy dönt, irányít, így akaratlanul is átveszi a döntéseket a tagoktól. • Kapcsolat keresés: fontos, hogy aki önsegítő csoportot szeretne létrehozni, személyesen nyerjen meg 2-3 embert az ügynek. • Propaganda: plakátok, hirdetések megjelenítése orvosi rendelőkben, ABC-ben, szórólapok elhelyezése is segíti a szervezést.

32. Taglétszám, csoport összetétele: 6-12 tagú csoportok működése a legideálisabb, nagyobb csoportban nincs lehetőség a személyes kapcsolattartásra a csoport minden tagjával. • Az összejövetelek gyakorisága: hetente-kéthetente. Az együttlét időtartama 2-3 óra. • A részvétel teljesen önkéntes, azonban elvárják általában- hogy aki jelentkezik, legalább egy évig többé-kevésbé folyamatosan járjon.

33. Helyszín: első ízben szükséges lehet, hogy valamelyik tag lakásán rendezzék az összejövetelt, később szerencsésebb klubok- tanácsadók helyiségeiben tartani a találkozókat. Egyházi intézményben, párt helyiségben, pszichiátrián nem javasolt. • Alapvető magatartás formák: • Önirányítás: a csoport maga határozza meg az összetételt, mindenki saját magáért felelős, hogy aktívan kezdeményezze a problémái megoldását. • Szolidaritás: egymás között kölcsönös és teljes elismerésen alapul, mélyebb az összetartozás „sorstársak” között. • Nyíltság és őszinteség mindenkien törekendie kell, hogy ne csapja be a többieket, ne akarjon mást mutatni magáról, mint amilyen.

34. A csoport fejődés-menete • Kapcsolatok kiépítése – kezdeti szakasz, ekkor a csoport még nyitott új tagok számára is. • Hatalmi harc fázisa – a rivalizálás felerősödik. • Intimitás – a csoport nehezen tud új tagokat befogadni, felmerül a zártság igénye. • Differenciálódás időszakában mindenki önálló individumként vesz részt a csoportban, elfogadva a másság tényét. Innentől ismét képessé válik a csoport új tagok felvételére. • Leválás-függetlenedés – attól függően, hogy fokozatosan lépnek ki a tagok, vagy az egész csoport szűnik meg, a tagoknak át kell élnie a leválás-függetlenedést.