Nemzetközi pénzügyek

1. Nemzetközi pénzügyek 5. szeminárium Pénzügyi integráció Európában

2. Az előadás szerkezete • Történelmi háttér • Elméleti háttér

3. 1. Történelmi háttér • 1957 – Római Szerződés • Csekély figyelmet fordítottak a pénzügyi-valutáris kérdésekre • A folyó fizetési mérleg egyensúlyának biztosítása csak a nyilatkozatok szintjén szerepelt • A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerepéhez kapcsolódó tevékenységekre támaszkodtak az európai országok • 1960 évek: • Az IMF-be vetett bizalom illúziónak tűnt  európai szinten problémák jelentkeztek: egyes valuták tartósan erősödni, mások gyengülni kezdtek  konfliktus áll fenn a rögzített árfolyamrendszer célkitűzésével  az Európai Gazdasági Közösség (EGK) szintjén elindul a monetáris-valutáris kooperáció kidolgozásának a folyamata, így mire a Bretton-Woods-i rendszer összeomlik, Európa már fel van készülve az önálló fellépésre

4. 1969 – Hágai Csúcsértekezlet megbízza Pierre Werner luxemburgi miniszterelnököt, hogy vizsgálja meg milyen módon lehetne az árfolyamváltozásokat mérsékelni • 1970. október: nyilvánosságra hozzák a Werner-jelentést, amely a gazdasági és pénzügypolitika koordináció szükségességét hangsúlyozza. Ennek hatására elindul a háromlépcsős integrációs folyamat, amelynek célja 1980-ig a Gazdasági és Monetáris Unió létrehozása • 1970-es évek első felében nemzetközi téren egyre több IMF tagállam kényszerült arra, hogy árfolyamának nagyobb mozgásteret biztosítson ↔ európai törekvések

5. 1972. április 12.: valutakígyó bevezetése, az EGK tagállamok valutáikat egymással szemben stabilan, egy 2,25%-os szélességű sávban kell tartaniuk. • 1973. március 19-ig: „kígyó az alagútban”: az európai valuták az amerikai dollárral szemben ±2,25%-os sávban ingadoztak • A „kígyó” kikerül az alagútból és szabadon lebeg • Valutakígyóban résztvevő valuták: DEM, BEF, NLG, LUF, DKR, mellett a EGK-en kívüli államok valutái: CHF, SEK • Rövidebb ideig vesznek részt: • GBP és IEP: 1972 április – június • ITL: 1972 április – 1973 február • FRF: 1972 április – 1974 február és 1975 július – 1976 november

6. 1973. április 3.: létrejön az Európai Monetáris Együttműködési Alap (EMCF – European Monetary Cooperation Fund), amelynek feladatai: • A közösséget alkotó valuták ingadozási sávjai szűkítésének elősegítése • Devizapiaci beavatkozás • Összehangolt tartalékpolitika eredményező elszámolások a központi bankok között • A Werner-terv megbukik: • Kedvezőtlen nemzetközi helyzet • Politikai akarat hiánya az egységes fellépésre vonatkozóan

7. 1979 március: az Európai Monetáris Rendszer (EMS – European Monetary System) létrehozása • ECU (European Currency Unit) – valutakosár és elszámolási egység létrehozása • ERM (Exchange RateMechanism), Európai Árfolyam Mechanizmus: • ±2,25%-os árfolyamsáv • Az árfolyam védelme bilaterális feladat, a beavatkozás, már a paritás és sávszél közötti távolság ¾-nél meg kell történjen (±1,7%-nél) • Hitellehetőségek biztosítása: EMCF, EIB • Nagy Britannián kívül minden egyes tagállam vállalta a részvételt • A rendszer működése sikeresnek bizonyult, gyümölcsei már az 1980-as évek közepére megjelentek

8. 1986 február: SEA (Single European Act) Egységes Európai Okmány: • Egységes belső piac megteremtése: az áruk, szolgáltatások, tőke, munkaerő egységes belső piacának a megteremtése • Az EMS rendelkezései az Okmány részévé válik, így minden tagállam számára kötelezővé válik • A SEA által szorgalmazott • tőkeforgalom liberalizációja elősegítette a pénzügy integrációt • a szolgáltatások liberalizációja pedig a pénzügyi szolgáltatások liberalizációját is jelentette • 1988 június: az Európai Tanács megbízza Jacques Delort, az Európai Bizottság elnökét, hogy munkabizottságával együtt tegyen javaslatot a GMU megvalósításának szakaszaira

9. Delor-bizottság tagjai: • tagországok központi bankjainak elnökei (12), • Lámfalussy Sándor, BIS vezérigazgató, • Niels Thygesen, közgazdaságtudományok professzora, • Miguel Boyer, a BancoExterior de Espana elnöke, • FransAndriessen, az Európai Bizottság tagja • 1989. április 17.: Delor-jelentés: A GMU három „elkülönü-ő, de egymásra épülő szakaszban” kell megvalósítani: • A belső piac kiteljesítésére kell törekedni, integrált pénzügyi piacok kialakításának folytatása, a valuták korlátlan és visszavonhatatlan konvertibilitása, a monetáris együttműködés erősítése • GMU szerveinek és szervezeti struktúráinak létrehozása, valamint a gazdasági konvergencia erősítése  monetáris kérdések döntései közösségi szintű intézményi jogkörök • Az árfolyamok végleges rögzítése, a közösségi intézmények jogkörének pontos behatárolása

10. A Delor-terv magvalósítása 1990-ben kezdődött, az alapszerződés módosítására 1991 decemberében, aláírására 1992 február 7-én, életbelépésére 1993. november 1-én került sor: Maastrichti Szerződés. • A GMU három szakaszban valósult meg: Első szakasz: a SEA szintjén megfogalmazott célok maradéktalan teljesítése Második szakasz: 1994. január 1-től • Európai Monetáris Intézet megalakulása (EMI – European Monetary Institute): • Az EMCF utódja • Elnöke Lámfalussy Sándor (1997. július 1-ig) • Az euró intézményi alapjának letéteményese, a nemzeti bankok közötti együttműködés elősegítésének adott intézményi keretet – Központi Bankok Európai Rendszerének (ESCB – European System of CentralBanks) létrehozása

11. Uniós érettség bizonyítása a (nominális) konvergencia-kritériumokon keresztül: • Árszint stabilitás: a vizsgált tagország átlagos inflációs rátája (HCPI-je alapján) legyen kisebb a három legalacsonyabb mutatóval rendelkező tagország inflációjának egyszerű átlaga + 1,5 százalékpont • Kamatláb szintjének alacsony volta: az inflációs kritérium alapján a három legjobb teljesítményt nyújtó ország 10 éves állampapírjai hozamának egyszerű átlaga + 2 százalékpont szintet ne haladja meg a vizsgált tagország 10 éves állampapírjainak hozama • Árfolyamstabilitás: legalább két éves feszültségmentes részvétel az ERM II-ben • A vizsgált tagország folyó államháztartási deficitje nem haladhatja meg a GDP-jének 3%-át. • A vizsgált tagország államadósságának szintje nem haladhatja meg GDP-jének 60%-át

12. A nominális konvergencia-kritériumok kritikája: • Nem veszik figyelembe a reálgazdasági helyzetet (nem szerepel közöttük munkaerőpiaci mutató vagy a folyó fizetési mérlegre, a tagország külső beruházási pozíciójára vonatkozó mutató • 1995. december: az új pénznem neve euró • 1997 június: Stabilitási és Növekedési Paktum (SGP – Stability and GrowthPact) elfogadása, amely a monetáris politikára nehezedő felelősséget kívánta osztani a költségvetési politikával (fegyelmezett költségvetés politikára vonatkozó előírások) • 1998. május 2. : 11 tagállammal indul a 3. szakasz • 1998. július 1.: Európai Központi Bank (ECB – European Central Bank) megalakulása, EMI utódja • 1998. december 31.: a piaci árfolyamok rögzítése

13. Harmadik szakasz: 1999. január 1-től (számlapénz formájában • DE, FR, IT, BE, NL, LU, FI, IE, AT, ES, PT (11 állam) • OPT-out joggal két ország rendelkezik, amelyek éltek is ezen jogukkal: UK, DK, SE • 2001. január 1.: GR (számlapénz formájában) • 2002. január 1.: 12 államban készpénz formában is • 2007. január 1.: Szlovénia • 2008. január 1.: Málta és Cipru • 2009. január 1.: Szlovákia • 2011. január 1.: Észtország • 2014. január 1.: Lettország

14. Elméleti háttér • Optimális valutaövezetek elmélete: • Övezeten belüli tényezőmobilitás (földrajzi és ágazatok közötti) • Rugalmas árrendszer • Gazdasági nyitottság foka • Aszimmetrikus sokkveszélyek valószínűsége • A termelés diverzifikáltsága • Gazdaságpolitikai preferenciák hasonlósága • Gazdaságpolitikák elemeinek összehangoltsága és a politikai elkötelezettség • Endogenitási elmélet

15. Elméleti háttér • Balassa-Samuelson hatás: • Felt: • Két ország • Két termék: az egyik részt vesz a külkereskedelmi forgalomban (tradable), a másik nem (non-tradable) • Egyetlen termelési tényező: munkaerő, amely homogén • Országon belül a termelési tényező mobilis, országon kívül nem. • Levezetés

16. Szakirodalom Lőrincné Istvánffy Hajna: Nemzetközi pénzügyek, Aula, Budapest, 1999 (BBTE-KGTK könyvtári nyilvántartó: AULA:60), 592-623 o.