Hogyan működik a társadalom?

1. Hogyan működik a társadalom? 2. Előadás Hogyan lehetséges a társadalom?

2. Az ember: evolúciósan programozott lény Emlékezzünk a Matrjoska modellre • Első szint: a múltbeli tapasztalat befagyva a génekbe – átörökítődik (a faj „tanul”), megváltoztathatatlan. (rovarok – Dawkins példa) • A második szint: a mindenkori döntően genetikailag meghatározott viselkedést, a viselkedés-meghatározás rugalmasabb rendszerén keresztül (pl. hormonok) a jelenbeli tapasztalat némileg módosíthatja, vagyis el lehet térni a biológiai programtól. • A harmadik szint: a faj egyedeinek tapasztalatai a szociális tanulás által rögzítődnek, és a közösség által átadódnak, és hagyománnyá alakulnak. (Evolúciósan stabil stratégiák) • A negyedik szint: amikor a múltbeli tapasztalat fogalmilag rögzítődik, és az új tapasztalat – a kétkörös, vagy a háromkörös tanulás modelljének megfelelően – a fogalmi rendszer, vagy az értékek változásán keresztül vezet a viselkedés megváltozásához.

3. Mottó 1975. január 6-án Londonban megdöbbentő öngyilkosság történt: egy 63 éves magányos amerikai férfi – George Price – lerobbant szobájában ollóval elvágta saját torkát. Temetésén, néhány nap múlva, nyolc ember kísérte végső útjára: két odatévedt látogató, négy hajléktalan és a 20. század evolúciós kutatásának két világhírű tudósa: J. B. S. Haldane, a rokonszelekció elméletének kidolgozója, és J. M. Smith, a játékelmélet evolúciós alkalmazásának úttörője. A nézelődők jelenlétét a temetők különös légköre, a hajléktalanokét viszont a hála magyarázta. Az elhunyt nekik adta mindenét, és öngyilkosságának oka is az volt, hogy vagyona elfogyott, további segítséget nem tudott nyújtani. A két neves tudós viszont az elhunyt szellemi hagyatékának – az altruizmus kutatásában elért eredményeinek – adózott.

4. R. Coase: miért van vállalat? R. Coase 1938-ban (26 évesen) ír egy cikket, amelynek első mondata így hangzik: „Az a célom, hogy megértsem, miért jön létre egyáltalán egy cég, amikor a piac meg tudná oldani a problémáját”. A válasza, amiért majd Nobel díjat kap: a transzakciós költségek figyelembe vétele lesz. Ez egyébként a közgazdaságtan új irányát, a transzakciós költségek gazdaságtanát indítja el. Coase számára természetes az, ami a biológusok számára nem, de Hamilton számára – aki a London School of Economics-ba járt – ismert volt, hogy az életben mindenütt a költségek és a hasznok együtt járnak. Ez vezet arra, hogy már régen, és mai napig is, a közgazdaságtan legfontosabb elemzési módszere a „költség-haszon” elemzés.

5. A tudományos megismerés szakaszai • A „mi” = a világ fogalmi megragadása. (Galilei – a kísérleti tudomány születése) • A „hogyan” = a fogalmak összefüggése, a törvények azonosítása (Newton – a törvények matematikai alakja) • A „miért” = a dolgok állásának magyarázata (Darwin – univerzális eszközt ad kezünkbe)

6. Példa a „hármasságra” a társadalomtudományokban 1. Miért élnek az emberek államban? Arisztotelész a definícióra vezeti vissza a válaszát: mert az ember „zoon politikon”, definíció szerint államalkotó állat. 2. Miért élnek az emberek hol ilyen, hol olyan államban? Monesquieu (és mások) válasza, hogy a külső környezet, a hagyományok, a méretek stb. határozza meg, hogy egyes népek miért éppen ezt vagy azt a típusú államot „kedvelik”. 3. De miért van egyáltalán állam? Ma kezdjük megválaszolni azt a kérdést, „miért és mikor jobb állammal, mint állam nélkül”. Sigmund, K. et al. (2010): Social learning promotes institutions for governing commons. Nature. Aug. 12. 861-863.

7. A megértés a korábban említett „hármasságot” követi 1. Szint: A definícióba beépíti a magyarázatot: Miért van „állama” a hangyáknak, vagy a méheknek? Mert azok – Arisztotelész szerint - az emberrel együtt, definíció szerint „zoonpolitikon”-ok, vagyis „társas állatok”. 2. Szint: Megadok egy törvényt: Miért és mikor éri meg az állatoknak társasnak lenni? Mert létezik a Hamiltion törvény: r х a > c • r-el jelölt genetikai kapcsolat közvetlenségét (szorosságát) jelölő tényezőt, • az altruista kapcsolatból származó a hasznot, és • szembe állítja vele az altruista viselkedés c költségét. Ha egy lény azt tapasztalja, hogy a rokonoknál jelentkező haszon (amely a segítség mennyiségének, és a rokoni kapcsolat szorosságának a szorzata) nagyobb, mint az önmagának okozott költség, akkor altruista módon fog viselkedni. A törvénnyel magyarázom a jelenséget 3. Szint: Kifejtem az evolúciós történetet: A valóságban azonban azt a kérdést kell feltenni, hogyan jött létre az a helyzet, hogy az altruista viselkedés és a társulás evolúciósan stabil viselkedési formájává vált ennek a csoportnak. Esetünkben éppen most született meg a lehetséges válasz. (Novak, M. et al (2010): The evolution of eusociality. Nature Aug. 26. 1057-1062.)

8. Hamilton: miért az altruizmus? Hamilton képlet (1963 „The Evolution of AltruisticBehavior” ) r х a > c A képlet alapja, hogy a kapcsolatoknál egyaránt tekintetbe vesui azok költségét, és hasznát. Konkrétan, a képlet összekapcsolja az: • r-el jelölt genetikai kapcsolat közvetlenségét (szorosságát) jelölő tényezőt, • az altruista kapcsolatból származó a hasznot, és • szembe állítja vele az altruista viselkedés c költségét. A képlet azt a logikus végeredményt mutatja, hogy ha egy lény azt tapasztalja, hogy a rokonoknál jelentkező haszon (amely a segítség mennyiségének, és a rokoni kapcsolat szorosságának a szorzata) nagyobb, mint az önmagának okozott költség, akkor „célszerű” altruista módon viselkedni. Ennek bekövetkeztét az evolúció különféle mechanizmusokkal – egyéni és szociális tanulás, hormonrendszer - is segíti.

9. Az evolúció megoldása a társulásra (1) Az evolúciós folyamatosan optimalizál. Olyan megoldásokat fejleszt ki, amelyek az adott környezeti feltételek között a legversenyképesebbek. Az optimalizálás alapja a folyamatos „költség-haszon” elemzés. Olyan megoldások terjednek el, amelyek a versenyben a legnagyobb rátermettséget biztosítják. Ha valamilyen megoldás – pl. az altruizmus – első pillantásra versenyképtelennek tűnik, és mégis elterjedt, akkor valamilyen hatást, költséget vagy előnyt nem vettünk tekintetbe.

10. A társulás paradoxonja Miért álljak össze én a sejt, más sejtekkel? Miért álljak össze én a bogár más bogarakkal és mondjak le még a szaporodás jogáról is? Miért álljak össze én az oroszlán, vagy zebra társaimmal, hogy egymást segítve zsákmányoljunk, vagy meneküljünk? Miért álljak össze én más emberekkel – pl. a házasság kötelékét választva, mint Darwin - ha ez az általam megszerzett források átengedését igényelné? Miért osszam meg a javaimat, és erőforrásaimat másokkal, amikor az őket nagyobb rátermettségűvé alakítja, míg az én rátermettségemet csökkenti? Akkor már inkább úgy teszek, mintha átadnák, és szolgáltatást nyújtanék, közben csak az ő szolgáltatását szerzem meg, vagyis „potyautas” leszek. Minden tudományos és ismeretterjesztő írás paradoxonnak tartja a társulások létét, miközben a társulások igen sikeresek

11. Arisztotelész – miért van társadalom? Az ember: zoónpolitikon, vagyis politikai – város-állam alapító – állat. Természetes képességeinek és hajlamainak kibontakozása csakis a város-állam keretei között lehetséges. Az ember rá van utalva a közösségre, először a családra, majd a falúra, végül a falvakból összetevődő város-államra. Vannak más állatok is amelyek államot alkotnak, de az ember különleges: gondolkodó, és beszédre képes értelmes lény, aki tudja mi a rossz, és mi a jó, képes az igazságosság, és igazságtalanság megkülönböztetésére. Az ember képtelen önmagában létezni, szüksége van másokra, és kölcsönösen biztosítják egymás számára a dolgokat, és szükségleteket. Ez a modell azután a szerződés-elmélet előfutára.

12. Hobbes: Miért van a társadalom? Az állami közösséget megelőző korszak tehát nem harmónia, és „aranykor”, hanem éppen ellenkezőleg, az állandó konfliktusok világa. („Bellumomniacontraomnes”) Mivel azonban az ember nemcsak ösztönnel, de ésszel is rendelkezik, képes előre látásra és saját érdekében véget vet ennek a természetes állapotnak. Létrehozza a társadalmi szerződést, amelyben minden egyes ember lemond arról, hogy természetéből fakadó önérvényesítésre irányuló jogait gyakorolja, és átruházza azt egy szuverén uralkodóra (amennyiben az össze többi ugyanígy tesz). „Az ennek megtörténtével egyetlen személlyé egyesült sokaságot ÁLLAMNAK, (CIVITAS-nak) nevezzük. És így születik meg az a nagy LEVIATÁN .. az a halandó isten, amelynek – a hallhatatlan isten fennhatósága alatt – békénket, és oltalmunkat köszönhetjük.” Ezzel az aktussal a szuverént – akár egyetlen személyben, akár egy korporációban testesül meg – abszolút hatalommal ruházzuk fel.

13. Darwin a házasság gondolatával barátkozva az alábbiakat írja naplójába: „Képzeld el, hogy egész napodat egyedül kell eltöltened egy telefüstölt londoni házban. Állítsd szembe ezzel egy kedves szelíd asszony képét, aki a kandalló tüzénél ül a kanapén..” Ezzel a probléma szinte matematikailag is megoldatott, amit a végeredmény is bizonyít: Házasodni, házasodni, házasodni. QED.

14. Az együttműködés hormonális szabályozása Oxitocin – viszonylag „fiatal” hormon, először az emlősökben jelent meg. Arra figyeltek fel, hogy a nem vemhes nősténybe fecskendezik be, anyaként kezd viselkedni, fészket épít és idegen kölyköt dédelget. Az oxitocin hatására a hegyi farkas – ellentétben a préri farkassal – hűséges lesz a párjához. De ha préri-farkas is kap, ő is hűséges lesz. Az oxitocinnak az emberre is ilyen együttműködést segítő hatása van. Az emberek adakozóbbak és a másikban jobban bízók lettek, együttműködőbben lettek, Mostanában vették azonban észre, hogy miközben segíti a csoporton belüli együttműködést, felerősíti a csoportok közötti vetélkedést Egy legújabb kutatás megmutatta, hogy az oxitocin hatására egy lehetséges konfliktusra készülve a legerősebb és várhatóan leghatékonyabb szövetségest választjuk.

15. Az altruizmus és az együttműködés paradoxonja • Nem érthető az altruizmus az élővilágban. Arisztotelész a definícióba építi be a magyarázatot. • Darwin kifejezi, hogy az evolúció szemszögéből az altruizmus érthetetlen, • De épp így érthetetlen a társadalomban – Huxley és Darwin versus Kropotkin • Hamilton, és G. Price matematikai törvényt alkot a magyarázatra, • Coase kérdése, és Dawkins önző génje • A mostani kutatások: eusociality és az evolúciós játékok

16. Mi az előnye a csoportnak, és a minél nagyobb csoportnak? Best within-group information associated with a fishing net (when conserved within the group) across time. The red line shows 16-player groups and the blue line shows 8-player groups. Performance is measured using arbitrary life units. Plotted are the mean values ± s.e.m. At the beginning of the game, the 16-player groups performed better t…

17. Az evolúció megoldása a társulásra (2) Azt, hogy a legversenyképesebb konstrukciók működjenek, az evolúciós szelekció kényszeríti ki, amely folyamatos költség-haszon útján zajlik, Az evolúció olyan konstrukciókat hoz létre (fejleszt ki), amelyek mikro-szinten működve, részben jutalmazzák a társulásban való részvételt, részben büntetésként működnek amikor a lény megszegi a társulás szabályát. Így a jutalmaknak és a büntetéseknek a morfológiába, és a szociális kapcsolatokba beépülő rendszerei jönnek létre (az állatoknál ez a Biológiai tankönyvben van – 1. közvetlenül egymásra ható sejtek, 2. endokrín rendszer, és 3. idegrendszeren keresztül – érdekes hogy a társadalomban is megfelel ennek valami – 1. személyek közötti kapcsolat, 2. sokakra érvényes szabály, 3- szerintem intézmény)

18. Az egy élettérben élő közösség problémái 1. A koordináció problémája. A közösség bizonyos mértékben összehangolt viselkedésre épül. Ennek érdekében az együtt élő lényeknek koordinálni kell tevékenységüket, ami jelzésekkel történik. A jelzés adása erőfeszítés, idő, figyelem és kölcsönösen egyértelmű értelmezés. Mindez erőforrásokat vonhat el a lényektől. 2. A potyautasság problémája. Célszerű együttműködni, és betartani a szabályokat (pl. befektetni a közösségbe) mert onnan vissza is kapunk, még előnyösebb azonban áthágni a szabályokat, (pl. megtartani magunknak pénzünket), és arra hagyatkozni, helyettünk, majd mások fizetnek. Így sokan, ha tehetik, inkább potyautasok lesznek. Ezzel „rátermettségbeli” előnyre tesznek szert a többiekkel szemben. 3. Közlegelő problémája A „közlegelő” azt a helyzetet írta le, amikor egy közösség - önző, de egyébként racionálisan gondolkodó – tagjai a közös erőforrásokat kihasználják. Ilyenkor nyereségesebb a "dezertálás", mint a szabályok betartása – miközben a szabályokat betartó többi szereplő számára egyénenként csak mérsékelten (esetenként alig érzékelhetően) romlik a helyzet. Végül azonban a szereplők azáltal, hogy a közvetlen érdekeiknek megfelelően cselekednek, saját maguknak ártanak.

19. A közösségben fellépő szociális dilemmák lényege Az emberek (de az állatoké is) együttműködése szinte mindig un. szociális dilemmát hoz létre. Ezek lényege: célszerű együttműködni, és betartani a szabályokat, befektetni a közösségbe, és tekintettel lenni másokra, mert vissza is kapunk. Vagyis a közös lét az egyéni rátermettséget is javítja. Még előnyösebb azonban áthágni a szabályokat, (pl. megtartani magunknak pénzünket), és arra hagyatkozni, helyettünk, majd mások fizetnek. Ezért sokan, ha tehetik, inkább potyautasok lesznek. Ezzel „rátermettségbeli” előnyre tesznek szert a többiekkel szemben. Gyakran megfogalmazzák tehát, hogy az együttműködés „evolúciósan” nem kifizetődő, ezért logikátlan, és így „érthetetlen”.

20. A két probléma megoldása A viselkedést terelő szabályok kifejlesztése. A befolyásolás két ösztönző hatásra építhet: 1. Jutalomra: amely meghatározott viselkedés esetén elnyerhető, megszerezhető (pl. élvezetet jelent, vagy rátermettséget javító hatást fejt ki), 2. Büntetésre: amely bizonyos viselkedés esetén a környezet által előidézett kárral, vagy költséggel kell szembenézni (pl. büntetést kell fizetni, a túlélésünket veszélyeztető problémát okoznak nekünk) 3. A természet a két ösztönzőt – a jutalmat és a büntetést – többnyire együtt és összehangolva, és rendszerszerűen használja.

21. A potyautasság problémája Közjavak játékok, • A „potyautasság” jelensége, • A különböző típusú „potyautasság”: elsődleges és másodlagos Közjavak játékok büntetés nélkül, • A közjavak játékok ciklusai, • Közjavak játékok büntetéssel, • Közjava játékok „peer-punishment” • Közjavak játékok „pool-punishment”, A tapasztalat: ha nincs másodlagos büntetés, a „peer-punishment” olcsóbb, • Ha – mint a valóságban a másodlagos büntetés fontos, és azt is tekintetbe vesszük – akkor a pool-punishment rendszerek – vagyis az állam jellegű szerveződések teljesítenek jobban. Ez voltaképpen az állam létezésének matematikai bizonyítása

22. A potyautasság orvoslása (1) A norma a közösség kívánatosnak tekintett viselkedési modellje, amit megkövetel tagjaitól, és amelyet mindenkinek kötelessége kikényszeríteni. • A normát a potyautasok veszélyeztetik, akik élvezik a szabály létét, de maguk nem tartják be. • A norma érvényesítéséhez nélkülözhetetlen nemcsak az, hogy mindenki betartsa, hanem, hogy mindenki hajlandó legyen büntetni a normaszegőket, • A normaszegőket első lépésben az altruista büntetők büntetik, saját költségen. Ám, ahogy nő a közösség mérete, ez egyre több forrást igényelne egyesektől. Emiatt elterjed a másodlagos potyautasság: ő az, aki maga szabálykövető, de nem büntet saját költségen, mert az drága,

23. Így működik a kulturális normák csoportkényszere „Az észak-amerikai Papago indiánoknál az elfogadott normáktól való legkisebb eltérés is a közvélemény rosszallásával találkozik. Az olyan kis-létszámú közösségnél ahol mindenki ismer mindenkit ez igen nagy fegyelmező erő. A Papago hagyományok alapján mindenkinek ugyanahhoz a szabályrendszerhez kell tartania magát. Az elvárt viselkedés hatalmi, vagyoni, beosztási, vagy tehetségi különbségektől függetlenül egységes. Az illetlen viselkedésről mindenki hamar értesül, és azt elkerülhetetlenül követi a közösség megrovása, ezért a normaszegés igen ritka.”

24. Potyautasság orvoslása (2) Amikor megnő a közösség mérete várható, hogy egyre többen lesznek másodrendű potyautasok, és emiatt összeomolhat a nagyobb közösségben a szabálykövető viselkedés A kísérletek szerint tehát a kis közösségben, ahol nincs másodrendű potyautasság, a „peer-punishment” (egyedi büntetés) stratégia stabil. Ám amikor a közösség mérete és heterogenitása egy mértéket meghalad a közösség csak a „pool-punishment” (elkülönítünk forrásokat a büntetésre) stratégiai marad fenn stabilan. Ez lényegében a állam stratégiai szerepe.

25. Játékelmélet játékok Piros-kék játék Diktátor-játék Ultimátum-játék Közjavak játék Koordinációs játékok, Mindezeknek a „büntetéses” változatai

26. A potyautasság változatai • Nem fizetni adót, és részesülni a közös javakból, • Nem betartani valamely szabályt, és élvezni annak előnyeit, hogy más betartja, • Mások által létrehozott alkotásokat használni, és nem hozzájárulni annak létesítéséhez vagy fenntartásához, • Kikövetelni a közösség tagjainak szolidaritását, de nem járulni hozzá annak forrásaihoz.

27. A „potyautasság” terjedésének következményei

28. A közlegelő tragédiája A „közlegelő” azt a helyzetet írta le, amikor egy közösség - önző, egyéni érdek által vezérelt, de egyébként józanul gondolkodó – tagjai a közös erőforrásokat kihasználják. Az eredeti metaforában azt mérlegelik, hány tehenet hajtanak ki a közös legelőre. túl sok tehenet hajtanak a közös legelőre, azok „túllegelik” a mezőt, így végül minden tehén éhen pusztul. A „közlegelő tragédiája” elkerülhető, ha a tehéntulajdonosok elfogadják, kinek-kinek megszabják, hány tehenet hajthat a közös legelőre. Amikor azonban a legelő még elég nagynak látszik, mindenki újabb és újabb tehenet akarnak a közös legelőre hajtani. Az egyes egyén csak a saját közvetlen önző érdekét nézi, és arra gondol, ő lesz az első, aki észreveszi a készülő tragédiát, és valahogyan majd kimenekül, így „csak” mások járnak majd pórul.

29. A történelem során a büntető és jutalmazó eszközök maguk is evolválódtak 1. Az emberré válás első szakaszán az etológiai programok az érzelmek vezérelte közvetlen büntetést írták elő, 2. A modern ember kialakulása idején a mentális modulok a csaló felismerését, az méltányos és erős reciprocitás érvényesülését, de a büntetést itt is csak a közvetlen érintettség váltja ki, és másokat ért inzultus esetén senki nem büntet saját költségen, 3. A szimbolikus forradalmat követően alakul ki a norma, amely már nem csak a közvetlen érintettség esetén ír elő reakciót, hanem kötelezővé teszi a szabályszegő megbüntetését, még ha nem is én voltam a szenvedő alany, 4. A letelepedést követően válik ketté a norma-szerű erkölcs, amelyet a közösség „kényszerít” ki (peerpunishment), és a törvény, amelyet a hatalom kényszerít ki (poolpunishment) 5. A birodalmak létrejöttének korszakában formálódik intézménnyé a törvény, az állam, jog, tulajdon, és a piac, amelyek komplex szabályok, rendszerszerűen alkalmazott büntetésekkel, és jutalmakkal

30. A potyautasság kezelése A potyautasság a konfliktusok kiéleződésére, majd társadalmi zavarokra, sőt a társadalom szétesésére vezet. Ezért már az ember kialakulásának korai szakaszában eszközöket kerestek, és találtak a „kezelésére” Az eszközök a viselkedés befolyásolásának szokásos módszereit alkalmazzák: jutalom, és büntetés, Kezdetben a jutalmat és a büntetést is közvetlenül az érintett eszközölte, és csakis ő. A közbeavatkozás csak a konfliktus-feloldása érdekében történt.

31. A szabálykövetés biztosításának két eszköze van: Jutalmak: A törvény esetén „jó-hírnév”, a bankok esetén alacsonyabb kamat, az erkölcs esetén közösségi „jó-hírnév” segítség másoktól, a szerződés esetén olcsóbb kapcsolat, a vallás esetén jutalom a túlvilágon Büntetések: A törvény esetén bíróság, és börtön, banki esetben felmondott hitel, az erkölcs esetén közösségi „rossz-hírnév”, nevetségessé tétel, a szerződés esetén per, szankciók, a vallás esetén túlvilági büntetés.

32. Mi is a büntetés? Az altruizmussal szemben – amely saját erőforrások ellenszolgáltatás nélküli átengedése másoknak – a büntetés olyan cselekedet, amely egy partnerrel való együttműködés lehetséges változatai közül azt választja, amely: 1, annak kárt (költséget) okoz, 2, olyan indítékból, amely válasz a másik (vélt vagy valóságos) múltbeli, vagy jövőbeli) cselekedetésre. 3, ebből következően a büntetés feltételezi a „második szintű” intencionalitás képességét.

33. A büntetés „logikátlansága” • A társadalom létrejöttében a legtöbben az ismeretlenek között is általánosan megnyilvánuló együttműködési készségre és bizalomra helyezik a hangsúlyt, • Ez – evolúciós szempontból – logikátlannak tűnik, mivel aki másokat segít saját „költségen”, az csökkenti saját „versenyképességet” • A valóságban – nem csupán az ember világában – az együttműködő, és „társadalmat” alkotó lények igen sikeresek, • Úgy tűnik, hogy a társadalmakat a jótett, vagyis mások érdekeinek jó-szándékú figyelembe vétele tartja össze, míg büntetésnek, és a mögötte megbúvó érzelmeknek – bosszú, irigység – inkább közösséget gyengítő hatást tulajdonítunk.

34. A közvetett büntetés a piros-kék játékban Ismétléses fogolydilemma játékban, még a TFT-nek is – bár alapjában („nice”) stratégia – a partnertől függően része a büntetés, Háromféle büntetésként értelmezhető lépése van: 1, induláskor adott P bizalmatlanságként, önzésként értelmezhető, és kárt okoz (a K-t írónak), 2. A játék közben a K-ra adott P egy barátságos lépére, barátságtalan válaszként, vagyis önző csalásként értelmezhető, 3, a TFT a csaló lépésre adott „nem-együttműködő” válasza, 4, A partner P lépésére adott P-k sorozata (megtorló stratégia) Fontos tanulság: büntetni, csak válaszként érdemes, viszont a büntetés elkerülhetetlen, mert az nevel igazán. Ha nem büntetsz, a csalás kifizetődő, és a csaló nem változtat stratégiát.

35. Közvetett büntetés a diktátor-, és ultimátum-játékban A diktátor-játékban a büntetés nem létezik. A kedvezményezett szerepe passzív, Az ultimátum-játékban már létezik a közvetett büntetés. Azzal, hogy visszautasítom a ajánlatot, megbüntetem a felosztót, azon az áron, hogy ugyan én sem, de ő sem kap semmit. A visszautasítás altruista büntetés: nemcsak neki, nekem is károm származik, mégis büntetek. Az érdekes: a létező közösségek mindegyike elítéli a méltánytalanságot, de nem egyenlő mértékben. A piacos társadalmak érzékenyebbek a „igazságtalanságra” (vagy csak jobban megszokták, hogy „Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten”)

36. Az altruista büntetés bevezetése a játékokba A büntetésnek azt a típusát nevezték így, amely 1, a büntető saját forrásainak rovására történik, 2, a büntető nem kap közvetlenül „nyereséget” érte, 3, a konkrét „célszemélynek” kárt okoz. A kísérletekben kétféle módon alkalmazták: • Vagy a résztvevő „érintettek” a játék végén tehették meg, • Vagy külön „büntetőt” vezettek be, aki a játék végén megítélte a viselkedést, és sajt pénzen büntethetett. A feltételezés az volt: racionális ember nem büntet saját pénzen, ha ezért nem kap valamit cserébe.

37. A közös javak játéka Kisebb csoport (4-5 fő) egyénekként kap kisebb összeget, amelyből „befektethet” a közösbe. A közös pénzt megduplázzák, majd egyenlően visszaosztják. Ez egy szociális dilemmát hoz létre: jó befektetni, de még jobb a potyautasnak. A trend: először a többség befektet, majd a potyautasok hatására visszavonja együttműködését. Végül senki nem fektet be. Míg a FD játékban az ismeretlen partner „észre téríthető” a „nem-együttműködéssel”, itt a „kivonulással” szétesik a közösség.

38. Alapozhatunk-e csak jutalomra? A kísérletben számítógéppel szimulálták a FD játékot két-főstől, egészen 256 főig terjedő csoportokban. • A csoportok egy részében nem volt megengedve a büntetés, • Más részében „csak” a „potyautasok”, vagyis a befektetést „elbliccelőket” lehetett megbüntetni, • Harmadik részében azonban a „potyautasok” mellett, a „potyautasok” büntetésétől elzárkózókat, vagy a másodrendű „bliccelőket” is meg lehetett büntetni.

39. A szimuláció eredménye

40. A büntetés nem eredményezi az együttműködés kifejlődését ha a büntetés fix költség, amely független a csalók számától a csoportban. Ha felrajzoljuk az együttműködés gyakoriságát hosszú távon akkor, amikor (1 ) a büntetés költsége arányos a csalók előfordulásának gyakoriságával (vagyis a büntetés költségét változó költségnek tekintjük), ( 2 ) amikor a költség állandó és az együttműködés hasznával egyenlő, illetve (3) amikor nincs büntetés. PNAS: Boyd, Richetrson, Gintis, Bowlers

41. Közös javak játéka büntetéssel A kísérletben: • A csoport-tagok 20 pénzt kaptak, ebből tetszőlegesen „beadhattak” a közösbe. A közös pénzt 1.6-al megszorozták, és egyenlően visszaosztották. • A csoportok felének megadták a lehetőséget, hogy 1 saját pénzen, 3 levonást idézzenek elő, az általuk méltánytalanul kevésnek ítélt hozzájárulónál, • A játék 10 meneten keresztül folyt, a csoport tagjai folyamatosan változtak. A kísérlet eredményei: 1, A résztvevőek 85%-a legalább egyszer büntetett, 2, a büntetés 75%-át a magas-szintű „befektetők” hajtották végre, 3, Minél alacsonyabb volt a hozzájárulás, annál gyakoribb, és annál nagyobb volt a büntetés, 4, A büntetések hatására a befektetési hajlandóság jelentősen megnőtt

42. A tapasztalatok és tanulságok Ha csak jutalomra hagyatkoznánk csupán nagyon kis méretű (és döntően rokoni kapcsolatok által összefűzött) csoport képes huzamos ideig együtt élni, Ha lehetőség van a „potyautasok” megbüntetésre, az együttműködni képes csoport mérete megnő, de még mindig nem éri el egy több tucat főt egyesítő közösségét, Ha lehetővé tesszük a „másodrendű” potyautasok megbüntetését, akkor viszonylag nagy közösség képes együtt élni. Ezért nélkülözhetetlen a társadalmi életben a „másodlagos” büntetés és jutalom szerepe

43. A büntető és jutalmazó intézmények evolúciója Az etológiai szintje (a viselkedés-szabályozás hormonális és idegrendszeri eszközei Az evolúciós pszichológia „mentális moduljainak” szintje: preferenciák, és attitűdök) A szimbólumok generálta viselkedés szintje: normák és tabuk A viselkedést terelő kulturális alkotások: az „ököl-szabályok” szintje A viselkedést meghatározó intézmények szintje

44. A büntetés szándéka A kísérlet lezajlását követően kérdőívvel vizsgálták a motivációt. A célzottan és bosszúálló következetességgel alkalmazott büntetést nem a közösségi befektetés növelésének preferálása, hanem a potyautasok viselkedésé által kiváltott negatív érzelmek irányították. Vagyis a büntető viselkedést nem a közösség jövőjének racionális megítélése, és az azért érzett aggodalom, hanem a csalás ténye kiváltotta felháborodás és bosszúvágy, vagyis az érzelem vezérelte.

45. Hogyan érjük el, hogy az ember saját kárán büntessen? Ha el akarod érni, hogy a lények valamit csináljanak, akkor tedd azt élvezetessé. (Pl. a szex, az evés és a „kurkászás”). A büntetés örömet okoz. Ezért is mondjuk „édes bosszú” vagy „káröröm”. Vagyis örömet (kielégülést) okoz büntetni, ezért „szakadhat meg” a büntetés) Ha ez kevés, kitalálunk olyan intézményeket, amelyek átvállalják a büntetést. Ilyenek a törvény, az erkölcs, amely a közösség kötelességévé teszi a büntetést. Ha ez is kevés kitaláljuk a másodlagos büntetés szerepét, amely azokra is hat, akik nem büntetnek amikor kellene. (Pl: vallás, reputáció)

46. Hogyan teszi az evolúció „kifizetődővé” a büntetést? A biológiában ha valamiről azt akarjuk, hogy az egyed megtegye, „élvezetessé” tesszük (Így élvezet szaporodni, enni, „kurkászni”, de épp így jutalmazni és büntetni is.) A legújabb kísérletek szerint a jutalmazásnál (jótékonykodásnál), és épp így a büntetésnél a fizikai kielégüléshez hasonló gyönyört élünk át. (Erre utal a „jobb adni, mint kapni” valamint a „legszebb öröm, a káröröm” kifejezések. Ez azonban arra vezet, hogy a büntetés „elszakad” eredeti viselkedés-módosító funkciójától, és önmagáért, a kollektív örömért „csinálják”. Ez az alapja a bűnbakképzés következményeként végrehajtott „népítéleteknek” és a lincselésnek.

47. Szeretjük-e a büntető társadalmakat? A kísérletben felkínálták a résztvevőknek: választhatnak „büntetéses” vagy „büntetés nélküli” feltételek között játszanának. Induláskor a résztvevők 70%-a a „büntetés” nélküli állapotokat preferálta, A büntetéses csoportokban azonban jóval magasabb lett a közösségi befektetés mértéke, A büntetés nélküli csoportokban a közösségbe való befektetés gyorsan a 0-ra csökkent, vagyis a játék végére a „büntetést nem alkalmazó csoportok „legatyásodtak”, A korábban „büntetés-nélküliséget” választó egyének, egyre nagyobb %-ban léptek át a büntetőkbe.

48. A kísérlet eredményei Egy újabb kísérletben a „közös javak játékát” játszották csoportokban, és felkínálták a „büntető” és „nem-büntető” csoportban való részvétel közötti választást. Az emberek 1/3-a választotta a „büntetéses” közösséget, de aki ezt választotta, az hajlandó volt: Egyénileg – az átlagnál 40%-al többel hozzájárulni a közösséghez, és saját költségen megbüntetni saját csoporttagjait, ha azok nem járultak jelentősen a közöshöz, A büntető csoportok közösségi befektetéseinek mértéke jelentősen meghaladta a nem-büntetőkét, Ezt látva a nem-büntetők fokozatosan alkalmazni kezdték a büntetést, A végén a résztvevők 90% büntető volt, a büntetők egyéni hozzájárulása 95%-ra emelkedett, míg a nem-büntetőké 0-ra csökkent, A nem-büntetők neofiták lettek, jobban büntettek, mint a korábbi büntetők

49. A büntetés kontextus-függősége A egyén büntetési hajlandósága, és a ténylegesen alkalmazott büntetés mértéke számottevően függ: 1, közösség fejlettségétől (gyűjtögető, letelepült, vagy piacos társadalomról van-e szó) 2, a közösség homogenitásától (mennyire sokféle, különböző kultúrájú, és életmódú egyén alkotja a közösséget), 3, a kísérletben résztvevők egyedi társadalmi kapcsolataitól, és speciális körülményektől, amely gyakran figyelmen kívül marad.

50. Nem-várt eredmények Minél piacosabb egy társadalom annál több forrás átadását várják el az ismeretlentől, ugyanakkor annál magasabb forrást hajlandók maguk is átengedni, A piacos társadalmak a kevésbé piacosaknál együttműködőbbek, hajlamosabbak altruista büntetést alkalmazni, és kevésbé fogadják el a méltánytalanságot, Úgy tűnik, minél inkább rá vagyunk szorulva ismeretlenek együttműködésére, és fogadjuk el a piaci helyzetet, hogy mások döntenek teljesítményünkről, annál hajlamosabbak vagyunk bízni ismeretlenekben, annál együttműködőbbek vagyunk velük, és annál inkább hajlamosak vagyunk befektetni a közösségbe.