Download
1 / 45
491 likes | 840 Views
Kolostori kultúra. 1. Bevezetés 2. A tipikus kolostori épületegyüttes 3. Szerzetesrendek. 1. Bevezetés.
E N D
Kolostori kultúra 1. Bevezetés 2. A tipikus kolostori épületegyüttes 3. Szerzetesrendek
„…megérkeztünk az apátság főbejáratához, s a kapuban ott állt az apát, és két novícius vízzel telt aranyedényt tartott elébe. S amikor leszálltunk a nyeregből, az apát megmosta Vilmos kezét, majd átölelvén szájon csókolta őt, és kegyesen üdvözölte, miközben a házgondnok énvelem foglalkozott. -Köszönöm, Abbo – szólt Vilmos –, nagy örömömre szolgál, hogy a kegyelmességed kolostorába léphetek, hiszen a híre jócskán túljutott e hegyeken. Mint zarándok, a mi Urunk nevében érkeztem ide, s kegyelmességed ebbéli mivoltomban igencsak megtisztelt… A kapun (s egyben a védfal egyedüli nyílásán) túl fasor kezdődött, mely az apátsági templomhoz vezetett. A fasortól balra jókora darabon veteményes- és – mint nemsokára megtudtam – botanikus kert fogta körül a fal kanyarulata menti két épületet, a fürdőházat meg az ispotályt és herbáriumot. Hátul, a templomtól balra az Aedificium állt, a templomtól sírokkal teli lapos tér választotta el. A templom északi kapuja az Aedificium déli őrbástyájára nyílt, szemből a nyugati torony tárult a látogató elé, mely azután oldalt egyesült a védfallal, s úgy futott le a mélybe, amely fölé a rézsút látható északi őrbástya magasodott. Jobbra, a templom háta mögött és a kolostorudvar körül is volt egypár építmény: nyilván a dormitórium, az apát úr háza meg a zarándokszállás, ahová egy kies kerten átvágva épp tartottunk. Tőlünk jobbra, egy sík térség túloldalán, a déli falak mentén s tovább, a templom mögött, a keleti oldalon egy sor cselédház, istálló, malom, olajütő, csűr meg pince és még egy épület, amit novíciusháznak néztem. A sima, épp csak hogy hullámos felszín jóvoltából e szent hely egykori építői könnyűszerrel tiszteletben tarthatták a tájolás szabályait… A nap állásából megállapítottam, hogy a főkapu hajszálpontosan nyugatra nyílik, úgy, hogy a szentély és az oltár kelet felé nézzen; s hogy hajnalban mindjárt a dormitóriumba meg az istállókba tűzhetett a kelő nap, felébresztvén a szerzeteseket és az állatokat. (UmbertoEco: A rózsa neve)
1. feladat • Értelmezzétek az alábbi részletet, és adjátok meg az aláhúzott szavak jelentését! (A megoldáshoz használhatjátok az értelmező szótárt, az idegen szavak szótárát és az internetet) • Aedificium • apát • apátság • dormitórium • herbárium • ispotály • kolostor • novícius • zarándok
1. feladat - megoldás • Aedificiumépület • apát • apátság • dormitórium (lat. 'hálóhely') szerzetesek közös hálóterme. Rendszerint a kerengőnek a templomi szentélyhez kapcsolódó keleti részén, az emeleten található. • herbáriumnövénygyűjtemény • ispotály (lat. hospitalepietatis) a keresztény ókortól kezdődően idegenek, zarándokok, betegek, szegények és rászorulók gondozására a vendég iránti szeretet címén fönntartott intézmény. • kolostoreredetileg négyszögű folyosó, amely mentén a szerzetesi élet legfontosabb helyiségeit (porta, sekrestye, káptalanterem, ebédlő) elhelyezték. Később a kolostor név átment az egész épületre, és Magyarországon a középkor folyamán szinte kizárólagosan jelöli a szerzetesek házát. • novícius már beöltözött, az újoncév idejét töltő szerzetesjelölt. A novíciusok öltözete kisebb részletekben, esetleg szabásban vagy színben (ciszterciták) különbözhet a fogadalmas szerzetesek ruhájától. • zarándokbúcsújáró, megszentelt helyre, kegyhelyre utazó hívő
2. feladat • A szöveg alapján azonosítsátok az alaprajzon található betűkkel jelölt épületeket!
A monostor, kolostor, apátság, zárda, klastrom, rendház elnevezések olyan épületegyütteseket jelölnek, melyekben valamely szerzetesrend tagjai állandóan együtt élnek. A monostor elnevezés a görög monasztérion (remetelak) szóból kialakult latin monasterium átvétele, a klastrom a latin claustrum (retesz, lakat, erőd, végvár) szóból alakult ki. Eredetileg négyszögű folyosó, ennek mentén helyezték el a szerzetesi élet legfontosabb helyiségeit (porta, sekrestye, káptalanterem, ebédlő). Később a klastrom elnevezést az egész épületre kezdték használni, rendház értelemben önállósult. Mára a klastrom szó szinte teljesen eltűnt; a kolostor kiszorította. Ezt a szót a nyelvújítók hozták létre (1784-ben) a klastrom régies és tájnyelvi kalastorom névváltozatának lerövidítésével. Eredeti alakja (kalastor) az akkor még azonos jelentésű monostor hangalakjához igazodott. A rendház kifejezés még újabb keletű: a 19. században alakult ki. A kolostor és monostor kifejezéseket mindmáig többnyire szinonimaként használják, de jelentésük elkezdett különválni. A monostor inkább a monasztikus rendek templommal egybeépített, kötött rendszerű telepét jelenti – az ilyen telepek a rend tagjainak minden élet-, hit- és gazdasági funkcióját (szállás, étkezés, ima, önellátó ipar, gazdálkodás) kiszolgálják. A kolostor viszont inkább csak a szerzetesek szállásépülete, amihez templom is csatlakozhat (nem fontos egybeépíteni), de nincs komplett kiszolgáló egysége. Rendháznak vagy székháznak általában a kolostorhoz, ill. monostorhoz tartozó, de más településen lévő szerzetesházat nevezik, így például a győri bencés rendház, ill. székház Pannonhalmához tartozik. A monasztikus és a remeterendek kolostoraikat rendszerint a lakott helyektől távol (erre utal elnevezésük is), míg a később kialakult koldulórendek a városokban és a mezővárosokban építkeztek.
A 9. századra kialakult a tipikus monostori épületegyüttes, mely egy templomból és a hozzá kapcsolódó kolostorból állt. A kolostorban könyvtár, kápolna, káptalanterem, hálóterem, ebédlő, konyha, pince, ispotály, és más a kolostor mindennapi életéhez szükséges helyiség volt. Az egész épületegyüttes egy négyszögletes udvart zárt körül, melyet árkádokkal kerengővé alakítottak. Hasonlóan épültek fel a női zárdák is. A különféle templomok méretét és alaprajzi elrendezését rendeltetésük szabja meg. A templomok fő részei az előcsarnok, a hosszház, a keresztház és a kórus vagy szentély, továbbá a felszerelés tárolására és a pap felkészülésére szolgáló sekrestye. A szentély, amely eredetileg csak apszisból áll, az oltár helye. A székesegyházakban a püspök mellé rendelt főpapi testület, a káptalan tagjai, a szerzetesi templomokban pedig a szerzetesek a szentélyben helyezkednek el, ezért az épület az apszis előtti térrésszel, kórussal bővül. A híveket befogadó hajóktól többnyire emelt padlószintjével és faragványos díszű korláttal vagy magas szentélyrekesztő fallal különítik el. A kórus alatti altemplom szentek ereklyéinek elhelyezésére és temetkező helyül, kriptául szolgál. A monostor épületeinek általános elrendezése a következő: A templom a hozzá délről csatlakozó kolostorral egy négyeztet zár be. Az épületeket csoportosíthatjuk aszerint, hogy milyen funkciót töltenek be: Az épületegyüttesek magja a templom, lévén a közösség vallási életének középpontja. Ehhez közvetlenül csatlakozik a monostori élet mindennapjait kiszolgáló épületek csoportja: az ebédlő, a hálóterem és a káptalanterem. A közösség anyagi szükségleteit kiszolgáló épületek a templomtól délre és nyugatra helyezkednek el, és élesen elkülönülnek a monasztikus épületektől. A konyha, éléskamra, irodák az ebédlő nyugati sarkából érhetők el, és kapcsolódnak a pékséghez és a sörházhoz, amelyek még távolabb helyezkednek el. A déli és nyugati oldalt műhelyek, istállók és egyéb gazdasági épületek övezik.
3. feladat • Vázoljátok az olvasmány alapján a kolostor és a monostor szó alakjának és jelentésének fejlődését! • kolostor • lat. claustrum (’retesz, lakat, erőd, végvár’) – klastom (négyszögű folyosó’, majd ’rendház’) – kalastorom – kalastor – kolostor (a monostor mintájára) • monostor • görög monasztérion (’remetelak’) – latin monasterium
a) b) c) d)
a) b) c) d) e) f)
c) a) b) d) f) e)
a) b) c) d) e)
Szerzetesrendek A szerzetesrendek viselete
A szerzetesek földig érő habitust viseltek, erre olykor skapulárét vettek, így védve a habitust. A középkori szerzeteseknek két tunikája (habitusa) volt, két csuklyája, egy skapuláréja, cipője és zoknija. Két tunikára azért volt szükség, hogy mosni tudják őket, illetve a cisztercita szerzetesek hálóruhaként is használták. A habitus színe, formája utalt arra, hogy melyik rendhez tartozott a szerzetes. A legkorábbi bencés szerzetesek fehér vagy szürke habitust viseltek, mivel ilyen volt a színe a festetlen gyapjúnak. Idővel azonban elterjedt a fekete szín viselete, ezért is nevezte őket a köznyelv „fekete barátok”-nak. A Benedek rendiek hagyományos viselete derékban anyagból vagy bőrből készült övvel megkötött habitusból állt, erre vették fel a skapulárét, melyhez csuklya illeszkedett. Néhányan vezeklésként ciliciumot viseltek habitusuk alatt. Voltak olyan szerzetesek is, akik keresztet viseltek a nyakukon. A ciszterciták még a bencéseknél is szigorúbb szabályokhoz ragaszkodtak, festetlen gyapjúból készült ruhát viseltek, ezzel hirdették szegénységüket. Habitusuk szürkésfehér volt, ritkán barna. A ciszterciták ezért kapták a „fehér barát” elnevezést. Domonkosok ruházata fehér habitus, ugyanilyen színű skapuláré csuklyával, ezek fölött a nyilvános funkcióknál fekete köpeny fekete csuklyával. A viselet részei a ferenceseknél: tunika, kapucni, korda. A barna vagy szürke habitust derekánál övvel (zsinórral) kötötték meg, melyet kordának neveztek. A korda lelógó szárán három csomó volt, ami a szerzetesek három fogadalmára (tisztaság, alázat, szegénység) utalt. A ferenceseket „szürke barátok”-két is emlegették. Lábukon szandált viseltek, illetve vezeklésként mezítláb jártak. A hajukat fejtetőn kiborotválták, ezt tonzúrának nevezzük.
6. feladat (1) • cilicium (latin 'kilikiai') durva szövetből készült ing, szögekkel kivert öv vagy lánc. Eredeti neve a kisázsiai Kilikia szegény lakóinak kecskeszőrből szőtt, durva ruháira utal. A szerzetesrendek életében a vezeklés egyik eszköze, a bűnökre emlékeztet. • habitus (latin habitus ’öltözet, viselet’) szerzetesi viselet neve, a szerzetesek durva vászonból készült, földig érő, hosszú ujjú felsőruhája, nevezik csuhának is. • korda_______________________________________________________________________________________________________________________________________ • skapuláré (latin scapulare, scapularium ’lapocka’) Szent Benedek regulájának 55. fejezetében elrendelt, kézi munka alkalmával a szerzetesi ruha felett viselendő ruhadarab. Nem határozták meg az alakját, valószínűleg fedte a vállakat, és lelógott elöl-hátul, erre utal az elnevezés is. • tonzúra_____________________________________________________________________________________________________________________________________
6. feladat (1) - megoldás • korda: övként használt zsinór, madzag • tonzúra: a fejtetőn kiborotvált haj
7. feladat • Milyen rendhez tartozó szerzetesek láthatók a képen!
7. feladat – megoldás • Milyen rendhez tartozó szerzetesek láthatók a képen! Dominikánus szerzetes Bencés szerzetes • Cisztercita barát Ferences barát
