4. A pártállami rendszer. A kommunista alkotmányok, párt- és állami berendezkedés

1. 4. A pártállami rendszer. A kommunista alkotmányok, párt- és állami berendezkedés A kelet-közép-európai kommunista rendszerek összehasonlító politika­története

2. Szovjet alkotmány, 1936 • Fő újítása a társadalmi rendre vonatkozó fejezet • a munkások és parasztok szoc. állama, társadalmi tulajdonra alapuló gazdaság • Rögzíti a kommunista párt vezető szerepét • Egy alkotmányt értelmező könyv szerint ez azt is jelenti, hogy • „irányítja a szovjet államapparátus személyzetének kiválasztását…” • „a szovjet állam szervei egyetlen fontos döntést sem hozhatnak a párt előzetes utasításai és tanácsai nélkül…” • A szovjet jog az államhatalom egységének elvére épül • Tagadja a hatalmi ágak elválasztásának elvét, az ellensúlyok szerepét • Formálisan a törvényhozás (Legfelsőbb Szovjet, LSz) teljhatalmú • Szövetségi államszerkezet, s emiatt • kétkamarás parlament; a látszatválasztások miatt a képviseleti funkciója gyenge, túl nagy létszáma miatt ritkán ülésezik, a valódi tv.hozás a LSz elnöksége (prezídium) kezében van a tvr.-ek (= törvényerejű rendeletek) révén. • szövetségi + tagállami minisztériumok / Min.Tanács (elvileg az államhatalom legfőbb végrehajtó és adminisztratív szerve; de facto: pártdöntések végrehajtása) • tagállami alkotmányok, elvileg széles jogkörrel (saját hadsereg, külpol., kilépés) • tagköztársaságokban szövetségi és helyi jog alkalmazása egyaránt (ülnökbíráskodás, a bírák csak elvileg függetlenek) • szigorúan hierarchizált ügyészség (közvádló + a „szoc. törvényesség” őre)

3. A népi demokráciák első alkotmányai • Pre-népi dem. alkotmányok: Mo. 1945/46, Lengyelország 1947 • polgári dem. elemek túlsúlya: többpártrsz., közt. elnök; nem szól a társ-i rendről • néhány népi dem. vonás (pl. prezídium léte, ellenzék hiánya, Lo.-ban tvr. is) • A többi alk. keletkezési ideje összefügg a szovjetizálás ütemével • Ju., Alb. 1946; Bg. 1947; Ro. és Cs. 1948, Mo. és NDK 1949. • a túl korai alkotmányt átfogóan módosítja: Alb. 1950, Ro., Lo. 1952, Ju. 1953. • A hatalom egységének elve és a hatalommegosztás elvetése • minden hatalom a [dolgozó] népé, amely azt a „népképviseleti” parlamenten át gyakorolja) [a parlamenti szupremácia elve] • az elvileg teljhatalmú parlamentek ritkán (évente 2×) üléseznek • helyettük a prezídiumok hoznak tvr.-eket, bár valós hatalmuk ezeknek sincs; szovjet mintára azonban alkotmányvédő jogkörrel is rendelkeztek • a valódi döntések a komm. párt kezében, alk.-os felhatalmazással vagy anélkül! • A korai (= balkáni) alkotmányok sajátosságai: népköztársaságok • a szovjet mintát utánozták, de még fejletlen módon (nem tartalmazza a párt szerepét, a szocializmus felépítésének célját) • a „népi demokrácia” sajátos átmenet: a kapitalizmusnál fejlettebb, de a szoc. szintjét még nem éri el • kizsákmányolás megszűnése, tervgazdálkodás, a „köztulajdon” prioritása, szövetkezetek • létrehozza az államfői prezídiumokat, tvr. kiadási jogával

4. Az alkotmányozás újabb hulláma • Vegyes-átmeneti (polgári dem. elemeket is tartalmazó) alkotmányok • Cs. és az NDK átmentett néhány saját hagyományt: egyik sem népköztársaság, fennmaradt a közt.-i elnöki poszt, a többpártrendszer; nem utal a párt szerepére • van prezídium, de nem államfői jellegű, tvr.-t kiadhat, de ez nem jellemző • Fejlett népi demokratikus alkotmányok (1949–1952) • a szovjet modell legszolgaibb utánzása, de ezek is népköztársaságok • hálásan utal a Szovjetuniónak az új rendszer kiépülésében játszott szerepére • deklarálja az állam népi dem. jellegét, már szól a szocializmus felépítésének céljáról is (ezek szerepeltek az 1948-as cs. szövegben is!) • Lo.-ban is megszűnik a közt. elnöki poszt, az Államtanács államfői jellegű és ettől kezdve ez adja ki a tvr.-eket is (1947–52 közt ez a kormány joga volt) • Az ötvenes évek későbbi időszaka • technikai jellegű módosítások sora, pl. a minisztériumok felsorolása • ezen országok alkotmányjogilag mind „átaludták” a desztálinizálást • kivétel: Jugoszlávia a különút miatt eltávolodik a sztálinizmustól, 1950-től a munkás-önigazgatás törvénybe foglalása, 1953-tól alkotmányban is szerepel. Közt. elnöki poszt létrehozása • Csak Jugoszlávia föderatív, ott (és NDK-ban) kétkamarás parlament • Csehszl.-ban félföderáció, Szlovákiában saját tv.hozás is (Sz. Nemzeti Tanács) • NDK: a tartományok (1952) és parlamenti felsőház felszámolása (1958) • tartományi választásokat már korábban sem tartottak

5. Alkotmány, állam- és jogrendszer • Minisztertanács (Kormány) a végrehajtó hatalom élén • tagjait elvileg a parlament választja és annak felelős (valóságban a párt) • élén elnök és helyettesek, tagok közt tervhivatali elnökök, más hivatalvezetők is • Elvileg független bíróságok • ua. mindig az uralkodó osztály (a párt) érdekeit kell védenie, népi ülnöki rendszerben működik, ezeket és a hivatásos bírákat is a párt nevezte ki • sehol nincs alkotmánybíróság (a parlamenti szupremácia elve miatt) • Ügyészség – a legfőbb jogvédelmi szerv • nyíltan védi a a társadalmi rendet, a proletárdiktatúrát. A legfőbb ügyészek politikai függetlensége szintén csak elvi (vagy még az sem) • Alapvető jogok (szintén szovjet minták alapján) • programszerű, a későbbi jövőre vonatkozó, de széles körű szociális jogok • politikai jogok csak a társadalmi rendnek megfelelő módon gyakorolhatók • jogok biztosításának nincsenek garanciái • a SzU-val együtt NEM írták alá az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatk.-t (1948) • De egyik országban sincs még formális alkotmányosság sem • a hatalom egysége, szabadságjogok érvényesülésnek hiánya • gumiparagrafusok, széles körű értelmezési lehetőségekkel („a szoc. érdekében”) • a tényleges hatalmat nem az alkotmányban felsorolt szervek gyakorolták

6. A pártállam fogalma • alapintézménye a párt • működésének alapelve a demokratikus centralizmus • fentről lefelé épül ki, erősen bürokratikus, vezetői nagy hatalommal bírnak • területi–munkahelyi szervezés; kongresszus, KB, PB, Titkárság • állam: felépítése formálisan hasonlít a Nyugatéhoz, de: • az alkotmány rögzíti a párt vezető erejét (előbb vagy utóbb) • párt és állam összefonódik, s e kapcsolatban a párt szerepe a döntő • a párton belül létrejön az állami szervek mása, tükörképe • a párt megfelelő szerve irányítja az állami szervet • tömegszervezetek (szakszervezet, nő- vagy ifjúsági stb.) • monopolszerepűek, azaz hatósági jogkörük van • jogilag autonóm, de a párt szava döntő itt is: „transzmissziós szíjak” • az elnyomás a rendszer egyik fő összetartó ereje • totális rendszer: • az élet minden területére (magánéletre is) kiterjed a párt befolyása • minden(ki)t megfigyelnek, a párt hatalma minden(ki)re kiterjed • az apparátus nincs alávetve semmilyen szilárd jogrendnek (de hozhat önigazoló törvényeket is)

7. Az állami szervek megkettőződése

8. A főhatalom és a végrehajtás

9. Személyi összefonódás

10. A pártállami bürokrácia • A pártállam személyi állománya: apparátus (=bürokrácia) • a párt-, állami- és tömegszervezeti hivatalnokok („funkcionáriusok”, „káderek”) • legfelsőbb szinten személyi átfedés a párt- és az állam vezetői közt • országos gazd., kult. stb. szervek élén a „nómenklatúra” révén ellenőriz a párt • megyei vezetés: „prefektus”-szerű nyomásgyakorlás • alsó szinten: munkahelyi pártszervezetek révén • A bürokrácia összetartó erői: • a pártállami ideológia; meggyőződés, hit • a hatalom megtartásának szándéka • presztízs és privilégiumok • pártfegyelem, ill. szükség esetén: kényszer • A bürokrácia belső konfliktusai (csak liberalizálás idején tör fel): • pártfrakciók kialakulása (a párt alapszabálya tiltja! ritkán fordul elő) • ellentét a párt-, állami- és tömegszerv.-i réteg közt (ez ellen: rotációs rendszer) • A bürokrácia valójában bürokratikus és forradalmi szerv is • állami szervként bürokrácia, ami végrehajtja a jogszabályokat • a párt ellenőrzése mellett azonban magasabb okokból gyakran megszegi a tételes jogszabályokat. (Pl. a kulákká minősítés esetei) nómenklatúra: fontos állami posztok, ill. az azokat betöltő személyek nevének listája; e posztok betöltése csak a párt valamely szervének engedélyével lehetséges

11. A sztálini rendszer koherenciája • A párt osztatlan hatalma egy olyan „genetikai kód”, ami az eltérő kiinduló helyzetű társadalmakat is szinte teljesen uniformizálja • vagyis: nem az alap hozza létre saját felépítményét, hanem a felépítmény formálja át saját képére az eredetileg eltérő gazdasági alapot is • esetleges, hogy épp Oro.-ban alakult ki a rendszer; a kód ettől függetlenül működik (de csak elmaradott országok voltak fogékonyak e kódra…) • A „kauzális lánc” • pártállam marxista–leninista ideológiával –» • állami (és kvázi állami, pl. szövetkezeti) tulajdon túlsúlya –» • bürokratikus szabályozás (piac és verseny kiiktatása, centralizált gazdaság) –» • a rendszer szereplőinek érdekei, motivációja, köztük levő viszonyok (pl. a tervalku, mennyiségi szemlélet, paternalizmus stb.) –» • tartós gazdasági következmények: erőltetett növekedés, krónikus áruhiány, egyszerre létező munkaerőhiány és kapun belüli munkanélküliség • Az ok-okozati folyamatok iránya szigorúan a fenti sorrendben halad • kisebb jelentőségű visszacsatolások vannak fordított irányban is • fokozatosan egyre jobban kifejlődik az 5 blokk szerves egysége • csak a kóddal összeegyeztethető intézmények, szabályok maradnak fenn • az 1. blokk megváltoztatása nélkül a többit nem lehet tartósan megreformálni!

12. Vezérkultusz, személyi kultusz • Vezérkultusz • a karizmatikus személy/vezető tisztelete lehet spontán; vezérkultuszról csak a média és a propaganda által kreált tisztelet (és diktatórikus rendszerek kényszere) esetén beszélünk; kvázi vallásos jellege is van (isteni vonások) • Sztálin mintájára, az ő támogatásával vezetik be („Sztálin legjobb … tanítványa”); ua. Sztálin a legtöbb országban talonban tartott egy riválist is • Mussolini, Hitler stb. körül is ilyen vezérkultusz alakult ki • Sztálin és a helyi vezető kiválasztottságának propagandisztikus magasztalása • egyik csúcspontja Sztálin 70. születésnapja (1949. dec. 21.) • éljenzés, taps, képek, szobrok, a vezérről elnevezett intézmények, városok • termelési felajánlások, munkaverseny, kiállítások, antológiák stb. • nem alakult ki mindenhol valódi kultusz, nem lett minden helyi vezető valódi népvezér; ezt kellett túlzott prop.-val ellensúlyozni (pl. Mo.-on) • máshol a kultusz a „kis Sztálin” halála után erősödik (Gottwald, Csehszlovákia) • Személyi kultusz • 1948-tól használt fogalom, de Hruscsov 1956-os beszéde tette ismertté • ennek is van leleplező, deheroizáló eleme • perszonalizáló, bűnbakkereső funkciójú, a rendszer bűneit egy emberre hárítja • egyúttal a komm. terroruralom szalonképesebb, eufemizált fedőneve is, amivel lehet szakítani és egy korrigált, „más” komm. modellt megvalósítani • ez tehát politikatört.-i fogalom, nem mentalitástört.-i vagy „hagiográfiai”