Műkritika

1. Műkritika Tamás Dénes

2. Mi a műkritika? • a véleményalkotó műfajcsaládba tartozik • Kritika szó eredete: görög: krino – ítél, krinein – szétválaszt • A kritika megítélés, bírálat, a művészet nagy alkotásaiból levont esztétikai elveket a megítélendő művekre alkalmazza. • Műkritika, olyan sajtóközlemény, amely egy-egy konkrét műalkotás vagy valamely művészeti jelenség, folyamat értékelő elemzését adja.

3. Kinek szól a sajtókritika? I. • A művésznek? Tudatosítja a művészben az általa felfedezett, becsült értéket és jelzi, melyek az alkotásnak azok az elemei, amelyek nem feleltethetők meg az általa alkalmazott kritérium rendszernek. • A másik kritikusnak? Ezt sokszor rosszállóan szokták megjegyezni, de a kritikaírás szakma, ennyiben számol a szakmabeliek szempontrendszerével és véleményével. • Az utókornak? A kritikus a jelennek ír, de a kritika egésze beletartozik a művészet történetébe. Egy pár év múlva már történeti forrásmunka lesz.

4. Kinek szól a sajtókritika? II. • Mindenekelőtt az olvasónak írunk!!! • A zsurnálkritikusok az olvasónak írnak. • A cikkek nem művészi, tudományos szándékkal íródnak, hanem társadalmi (szerkesztőségi) megrendelésre születnek. • A bíráló hivatása, egyfelől a lap olvasóinak a tájékoztatása a művészet legújabb tendenciáiról, alkotásairól, másfelől a lap által megcélzott közönség befolyásolása. • A befolyásolás két dolgot foglal magában: egyrészt a kritikus a maga véleményével rá- vagy lebeszéli a művészet fogyasztóját a felkínált „árú” megvásárlására, másrészt segít az olvasónak saját véleménye kialakításában.

5. Műkritikák! I. • A kritikát több tagból álló önálló műfajcsaládként kell érteni. • Létezik irodalmi-, színház-, film-, zene- és tánc-, rádió- és tévékritika. Amelyek mindegyike külön szakértelmet igényel. • A kritika osztályozásánál figyelembe kell venni a kritika jellegét és funkcióját meghatározó különbségeket.

6. Recenzió • Recenzió: műalkotásokról szóló, esetenként nyolc-tíz soros, esetleg egyoldalas figyelemfelkeltő, a művet ismertető, tájékoztató közlemények. • A recenzió – informál, tájékoztat a könyv megjelenésének tényéről, alapvető bibliográfiai adatokról. • A nagyobb részt a tartalmi ismertetés tölti ki. A cselekmény vázlata mellett bekerülhet a szerző személyére, munkásságára vonatkozó információk

7. Hírlapi kritika • A recenzióval ellentétben elemez, értékel, eligazít. • Terjedelmét a lap jellege és az adott időszak sajtókonvenciói szabják meg, de belejátszik a szerkesztés vagy a kritikus értékítélete is. • A terjedelmi korlátnak megvan a maga haszna: kiszorítja a kritikából a tiszteletköröket, az üresjáratokat. • A tanulmány, az esszé már túllépi a kritika műfajának határait.

8. Hogyan írjunk kritikát? I. • Erkölcsi intelmek: aki kritikus ne keresse a népszerűséget, ne írjon elfogultan, baráti érdekek által vezérelve, ne figyelje a konkurens lapokban a nagy tekintélyű bírálókat, ne akarjon mindenáron feltűnést kelteni. • Legyen tisztességes: ez magába foglalja az emberi és szakmai bátorságot. A kritikus világszemléletének a vállalását, amit ki kell alakítani. • Az őszinteség az fontos, de nem elég, hanem bizonyítani is kell. Ilyenkor kell alkalmazni a tudományos, esztétikai kritériumokat, nyelvezetet.

9. Hogyan írjunk kritikát? II. • Ajánlatos a felkészülés. • A kritikus szakmai kompetenciája az az alap, amire a tevékenységét kell építenie. • Nem árt előadás előtt újraolvasni a megnézett darabot. • Ajánlatos újraolvasni a megbírálandó mű szerzőjének előző művét, tevékenysége körüli vitákat.

10. Hogyan írjunk kritikát? III. • Közérthetően, de igényesen írjunk. • A kritikus erőpróbája, hogyan tudja kialakítani a szükséges egyensúlyt a szakszerűség és az olvasmányosság között. • A közérthetőség nem abszolút mérce: mást jelent egy megyei lapban és mást egy értelmiségieknek szerkesztett hetilapban. • Az olvasó általában számít új ismeretekre, korábban nem ismert tényekre, összefüggésekre. Eligazítást vár a legújabb művészeti törekvések és művekkel kapcsolatosan. Értékeli, ha a bíráló okosan magyarázza és merészen támogatja az újszerűt, és leleplezi a gyengét. • A kritikusnak általában problémát jelent a tömegízlés és az elit ízlése közötti szakadék.

11. Hogyan írjunk kritikát? IV. • Milyen legyen a kritika hangvétele? • Nincs recept. • A legtöbben a publicisztikai jelleget hangsúlyozzák. Világos indítatás, közérdekű dolgokról való személyes meggyőződés jellemzi. • Vannak kritikusok, akik szeretik szellemességükkel elkápráztatni az olvasót, van aki higgadtan érvel. • A szókimondás, a határozott és egyértelmű állásfoglalás értéknek tekintendő.

12. Hogyan írjunk kritikát? V. • Problémát jelent ha: • A kritikus túl sokat mond: elejétől végéig követi a megbírált mű cselekményét , ezáltal megfosztja az olvasót a felfedezés örömétől. Ha agyonbeszéli a produkciót. • A kritikus túl sokat feltételez, és túl keveset mond: ha nem veszi figyelembe, hogy a befogadó még nem ismeri a művet, és nem létező információkra épít, ha követhetetlen fejtegetésekbe kezd.

13. A kritikaírás tízparancsolata - Ian Herbert I. • 1. Légy őszinte. Ha valamit nem értesz, mondd ki: „Ez nem világos a számomra." • 2. Ez nem egyenlő azzal, hogy feltárod a tudatlanságodat: ne mondd, hogy a Lear király rettenetes darab, hacsak nem vagy elég biztos az érvelésedben. • 3. Érleld meg és fejleszd a szépre való fogékonyságodat. Néha jobb egy kritikát azzal kezdeni, hogy számba vesszük a jó dolgokat, mielőtt rátérünk a rosszra. • 4. Ha rossz előadást látsz, legyen merszed azt leírni. Rövid távon talán elveszítesz néhány barátot, ám hosszú távon az őszinteséged meghozza a neked járó tiszteletet. • 5. Felejtsd el az előítéleteidet. Csak mert utáltad egy társulat előző öt előadását, nem jelenti azt, hogy a hatodik ne lehetne zseniális. • 6. Valld be, ha elfogult vagy valamivel. Ha soha nem szeretted a musicaleket, vagy imádod a Ray Cooney-vígjátékokat, azt nem árt tudatni az olvasóval.

14. A kritikaírás tízparancsolata - Ian Herbert II. • 7. Az olvasóidnak írsz és nem a színházi szakmának, sem pedig az utókornak. Szórakoztatnod kell, érdeklődést kelteni, információt nyújtani és vitatkozni, csakúgy, mint mindenkinek, aki színházban dolgozik. És saját szavaiddal kell ezt tenned. • 8. Legyen saját életed. Csak mert minden idődet színházban töltöd, nem jelenti azt, hogy az olvasóid is ezt teszik. Hogy értsd az ő világukat, nem veszítheted el a kapcsolatot a valósággal. Ismerned kell a politikát, irodalmat, popzenét, valóságshow-kat, szappanoperákat, filozófiát, művészetet, technológiát, tudományt, számítógépes játékokat, szupermarketeket, építészetet..., röviden szólva: mindent. • 9. Soha ne köss házasságot színésszel. Ha ez mégis elkerülhetetlen, akkor legalább rövid időre kösd hozzá magad, hogy ezalatt megismerhesd a színház belső világát. • 10. A kritikaírásra nincs recept. Soha nem fogod tudni, hogyan csináld. Abban a pillanatban, amikor úgy érzed, elsajátítottad a tudományát, azonnal fel is kell hagynod vele.

15. Mire figyeljünk a színházi kritika írásakor? (néhány szempont) • A szinészi játékra (hogyan formálják meg a szerepüket a színészek) • A díszletre: hogyan rendezte be a rendező a színpadot (ez öszhangban van-e a színészi játékkal) • A cselekményvezetésre, hogyan kapcsolódnak a jelenetek. • Milyen rendezői megoldások vannak. • A darab előzetes ismeretéhez képest mit hangsúlyozott ki a rendező. • A darab hangulatára, milyen benyomásokat ébreszthet a nézőben, miért? • A mondanivalóra, a darab üzenetére (ha régi darabról van szó, mennyire aktuális az üzenet)

16. Vezérgondolat • A kritikus akkor tölti be a szerepét a társadalomban és a művészeti életben, ha úgy különbözteti meg a jót és a rossztól, az értékest az értéktelentől, hogy érdeklődéssel és élvezettel olvasható írásaival az értékek befogadásának táborát növeli.

17. Házi feladat • Kritikát írni a Hamletről, a Csíki Játékszín előadásában. • Aki pótolni fog, írhat recenziót könyvről vagy más darabról kritikát.