Szemantikai viszonyok

1. Szemantikai viszonyok

2. A nyelvek lexémáit nem listaszerűen tároljuk elménkben (pl. alfabetikus sorrendben, mint a szótárakban). • A lexémák bizonyos csoportjai jelentésükben kapcsolódnak egymáshoz, pl. a tesztrésznevek (nyak, fej, váll stb.), a járművek, gyümölcsök, szerszámok stb.

3. Szinonímia • A rokonértelműség vagy szinonímia viszonyban álló lexémák jelentése „azonos”, pl. fenséges/isteni/fejedelmi, ifjú/fiatalember. • A lexémáknak nagyon ritkán pontosan ugyanaz a jelentésük. • A szinonimák között rendszerint stilisztikai, regionális, érzelmi, stb. különbségek vannak. • Figyelembe kell venni a kontextust is: két lexéma rokon értelmű lehet egy bizonyos mondatban, de egészen más jelentésű egy másikban. • Pl.: skála/választék  Micsoda széles … a bútoroknak! / Milyen … énekel?

4. Hiponímia • Egy specifikusabb (alárendelt) és egy általánosabb (fölérendelt) lexéma között fennálló viszony. Olyan lexikai egységek között áll fenn, amelyek logikailag alá/fölérendeltségi viszonyban állnak egymással. • a) a fölérendelt fogalmat megnevező szó a hiperonima, pl. virág a rózsa hiperonimája • b) az alárendelt fogalmat megnevező szó a hiponima, pl. autó a jármű hiponimája; a viszony: X az Y-ok egyik fajtája • c) a mellérendelt fogalmat megnevező szó a kohiponima, pl. baba, csiga, labda, ugrálókötél stb. • Az egyes nyelvek eltérnek a hiperonimák és a hiponimák tekintetében. • Pl. a görögben ács, orvos, fuvolás és egyéb foglalkozások a demiurgosz hiponimái. • Potato  vegetable DE Kartoffel ≠> Gemüse

5. Antonímia • Az antonímia terminus ellentétes értelműséget jelent. • Az antonimáknak több típusa létezik. A néhány legfontosabb: • fokozatosantonimák, például nagy/kicsi, jó/rossz, amelyek megengedik fokozatok kifejezését (nagyon nagy, egészen kicsi stb.); • nem fokozatosantonimák (kiegészítőkifejezéseknek is nevezik őket), melyek nem engedik meg fokozati különbségek kifejezését, például nőtlen/házas, nőnemű/ hímnemű, nem beszélhetünk arról, hogy valaki nagyon hímnemű, egészen házas stb., kivéve tréfából; • relacionális antonimák: kéttagú szembenállások, melyek egymástól kölcsönösen függnek, például ad/vesz, szülő/gyermek; az egyik elem feltételezi a másikat.

6. Poliszémia és homonímia • láb fn 1. Embernek, szárazföldi állatnak állásra és helyváltoztatásra való végtagja. • 2. Tárgynak az a(z oszlopszerű) része, amelyen áll. Az asztal, a híd lába. • 3. Hegy(ség)nek, földhányásnak stb. az alsó része. • 4. nép:A telek, az udvar lábja: hátsó, nem az utca felőli része. • 5. Lábon (v. lábán): <vetés, termés> le nem aratott, le nem vágott állapotban. Lábon adja el a termést. • 6. Régi, ill. külföldi hosszmérték: kb. 30 cm. | (jelzőként) Ilyen nagyságú. 1500 láb magas. • 7. Irodt Versláb.

7. Meg kell különböztetni a poliszémiát és a homonímiát. • Poliszémiáról abban az esetben beszélünk, ha egy lexémának két vagy több jelentése van. • Két vagy több szó alaki egybeesésekor a homonímia viszonya jön létre.

8. A két kategóriát két módszerrel lehet elhatárolni: • diakrón szemlélet alkalmazásával az etimológia alapján dönthető el, hogy adott esetben homonímiáról vagy poliszémiáról van szó. Ha a történetiségben a jelentések közt van összefüggés, akkor poliszémiáról kell beszélnünk. Pl.: • toll: • 1. ’a madár testén levő, vékony gerincből és ezen kétoldalt síkban sűrűn elhelyezkedő finom, lemezes szálakból álló szaruképződmény’ • 2. ’tintával való írásra használatos, csúcsos végű – régen lúdtollból faragott – íróeszköz’ • szinkrón szemléletű megközelítéssel annak alapján döntenek, hogy a beszélő lát-e jelentésbeli összefüggéseket. Ha a beszélő tudatában a jelentések között többé-kevésbé szoros kapcsolat van, akkor poliszémiáról, ha nem, akkor homonímiáról van szó.

9. Mindkét (a, b) módszer problémákat vet fel. • A diakronikus megközelítés figyelmen kívül hagyja a mai nyelvhasználatot, a mai nyelvhasználók szempontját. Mi a helyzet ugyanis akkor, amikor a technika haladásával újabb, más anyagokból készült írószerszámok veszik át a lúdtoll szerepét (acéltoll, töltőtoll, golyóstoll stb.)? • A szinkronikus módszer alkalmazása is vet fel problémákat: ki az a „beszélő”, akinek az ítéletén múlik, hogy adott esetben poliszémiát vagy homonímiát kell megállapítanunk? Az egyik ember esetleg lát összefüggéseket a jelentések között, a másik nem.

10. Olykor a szótárak is önkényesen járnak el, amikor a poliszémia vagy a homonímia kategóriájába sorolnak egy-egy szót. Pl. Értelmező kéziszótár: • daru1 fn Áll Szürke tollazatú, vonuló, nagy gázlómadár (Grus grus). Szállnak a darvak. [?fgr] • daru2fn Nagy teher fölemelésére és odább vitelére való gépi szerkezet. [daru1] • Viszont: • sikló fn 1. Áll:Siklók: medencecsont nélküli, sajátos koponyaalkatú kígyók családja (Colubridae). | E családba tartozó nem mérges kígyó. 2. Közl Meredek vasúti pályán drótkötéllel vontatott személyszállító jármű, ill. létesítmény

11. Homonímia • A homonimák osztályozásában három fő csoportot különböztetnek meg a rendszerezések: • Szótári homonimák: szótári alakjukban egyeznek a szavak • ár1 (többjelentésű) 1. ’árunak pénzben kifejezett értéke’ stb. • ár2 (többjelentésű) 1. ’áramló v. hullámzó víztömeg’ stb. • ár3 (egyjelentésű) ’bőr lyukasztására való, hegyes végű, nyeles szerszám’ • ár4 (többjelentésű) 1. ’100 m2-nek megfelelő terület-mértékegység’ • Szótári alak egyezik toldalékolt alakkal • Főnév és ige: áll1, áll2 ; ér1 , ér2 ; terem1 , terem2 ; vár1, vár2 stb. • Főnév és melléknév: avar1, avar2 (főnév/népnév); ősz1, ősz2 stb. • Melléknév és ige: görög1, görög2 stb. • Ige és számnév: hat1, hat2. • Nyelvtani homonimák: toldalékolt alakok egyeznek • ölt1, ölt2 (múlt idejű igealak, tárgyragos főnév)

12. Ha az azonos alakúság csak a kiejtésben érvényesül, az írásban nem, homofóniárólbeszélünk: • Ács, ács; Pápa, pápa; Hatvan, hatvan; csempészte, csempézte • Homofónia nemcsak szavak, hanem szókapcsolatok között is fennállhat: • – „Hogy kell elhallgattatni a sámánt?” • – „Hallgassámán!” • – „És hogy kell megnyugtatni, ha nagyon fél?” • – „Nefossámán!” []

13. Nyelvrendszereken áthatoló homonímia • Viccekben, reklámszövegekben alkalmazható a nyelvrendszereken áthatoló homonímia is. Ez lehet homofónia vagy homográfia is, pl. • Mi van, ha lelövik a gémet? • Game over. • A II. világháború alatt két német kém bemegy egy angliai pubba, és italt rendelnek angolul: • Two Martinis, please! • Dry? • Nein, nur zwei!

14. Paronímia • Paronímia különböző jelentésű, azonos szófajú szavak alaki hasonlósága. • Ha a hasonló hangzású szavak ugyanarra a tőre mennek vissza szűkebb értelemben vettparonímiáról van szó, amikor is az érintett szavak etimológiailag összefüggnek egymással (pl. m. ízetlen – íztelen, helyiség - helység) és paronomáziáról, amikor különböző tőről eredeztethető szavak hasonlítanak hangzásukban egymáshoz (pl. m. ökumenikus – ökonomikus, adaptál - adoptál). • Paronimák mint nyelvi poénok: lexématorzítás hangcserével, pl. • Összetéveszti a …-t a …-vel. • Összekeveri a Gizikét a gőzekével . • Összekeveri a szezont a fazonnal. • Nem mindegy, hogy … vagy … • Nem mindegy, hogy beáztatjuk a teát vagy teáztatjuk a Beát. • Nem egyenlő a csárda zaja és a zárda csaja.