Homogén Betegségcsoport

1. Homogén Betegségcsoport Szabályok, alapelvek, fogalmak

2. Kórházi ápolási esetek bázisadatai A bázisadatok körét a több mint 30 éves hagyományokkal rendelkező „Adatlap kórházi (osztályos) ápolási esetről” néven ismert ügyviteli rendszer határozza meg, melynek aktuális változata a 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet 14. sz. melléklete. Az „Adatlap” kitöltési útmutatónak megfelelő használata statisztikai célból is kötelező.

6. Besorolási elvek • A besorolás alapvető meghatározó szempontja az ellátást indokló fődiagnózis. A besorolásnál elsőként a betegség alapján meghatározható betegség főcsoportot határozzák meg. • Meghatározott beavatkozások az ápolást indokló fődiagnózis mellett elsődleges besorolási tényezők. Elsődleges besorolási tényező lehet az a beavatkozás, amelynek költsége megadott értéknél magasabb. Ezen okok miatt nem lehet besorolási tényező a laboratóriumi vizsgálatok, röntgen vizsgálatok jelentős része. • Az elsődleges besorolási szempontnak számító beavatkozások nagy része műtét. • Az elsődleges besorolási tényezőnek számító ápolást indokló fődiagnózis mellett a társult betegségek meghatározott köre, a beteg életkora, további sorsa, az újszülött testsúlya besorolást módosító faktor. • A HBCs rendszer meghatározott beavatkozásokat másodlagos besorolási tényezőként kezel. Ezek olyan beavatkozások, amelyek meghatározott ápolást indokló fődiagnózissal együtt való elfordulása egyértelmen jelzi, „igazolja” a preferálandó magas szint ellátás elvégzését, vagy egy speciális ellátási esemény megvalósítását. Ezek az ellátások sokszor önálló csoportot képeznek.

7. A HBCs rendszert nem csak a kórházi ellátási esetek osztályozására alkalmazzuk, hanem olyanokra is, amelyek korábban kórházi ellátást igénylő esetek voltak, de az orvostudomány és a technika fejlődésével ma már rövidebb időtartamban, a beteg egésznapos benntartózkodása nélkül is elláthatók (egynapos sebészet, nappali ellátás, kúraszerű kezelések).

8. Általános szabályok az osztályos ellátás során kezelt megbetegedés diagnózisainak meghatározásához(kódolási szabályok)

9. A beteg állapotának pontos definiálását a kórházi ápolás okainak kiválasztásával, minősítésével, a különböző diagnózis típusok megfelelő használatával kell biztosítani. A minősítéseket az osztályos ellátás jellemzői alapján kell megtenni. • Az osztályos ellátást jellemző diagnózisokat (BNO-kat) az osztályos ellátás végén, az összes vizsgálati eredmény birtokában kell meghatározni. Ez a szabály nem azt jelenti, hogy a betegségeket az osztályos ápolás végén fennálló helyzet szerint kell megadni, hanem azt, hogy az ápolás okainak végleges meghatározását a diagnosztikus vizsgálatok elvégzése után, az összes lényeges ismeret birtokában, az ismeret szintjének megfelelően, az osztályos elbocsátáskor célszerű definiálni. • Az „F” típusjel diagnózisként jelentendő funkcionális állapot kódokat viszont a beteg felvételkori státuszának megfelelen kell beírni.

10. Az ellátás jellemzőinek meghatározásához kiválasztott diagnózisoknak és diagnózis típus minősítéseknek meg kell egyezni a valósággal, a beteg kóranyagában, zárójelentésében feltüntetett diagnózisokkal és minősítésekkel. A kijelölt betegségkódok, a betegségek típusa nem lehet ellentmondásban a szakmai dokumentációkban leírtakkal.

11. Legfontosabb betegség-típusok és definíciójuk

12. Kórházi ápolást indokló fődiagnózis Fődiagnózisként a beteg azon kórisméjét kell kiválasztani, amelynek kezelésére az osztályos ellátás irányult, amely fő oka volt a betegen végzett vizsgálatoknak és beavatkozásoknak. Ha nem állítottak fel diagnózist, akkor a fő tünetet, vagy problémát kell helyette kiválasztani. A választást az orvosnak kell elvégezni a fő állapotnak vagy problémának az egyéb állapotoktól és problémáktól való megkülönböztetésével. Kitöltése minden esetben kötelező, „3” típusjellel minősítve kell kódolni. Csak egy diagnózis kaphatja ezt a minősítést. Ha több jelentős oka volt a kórházi kezelésnek, – azaz egymástól függetlenül, párhuzamosan többféle megbetegedési folyamat is jellemezte az ellátott esetet – azt a megbetegedési folyamatot kell kiválasztani, amely leginkább felelős a ráfordításokért. A kiválasztott fő megbetegedési folyamatnak a kódolási szabályok szerinti fődiagnózisát kell ezzel a minősítéssel kódolni.

13. Az ápolást indokló fdiagnózis alapjául szolgáló betegség (alapbetegség) Az a betegség kerülhet ebbe a kategóriába, amely a kórházi kezelést indokló fődiagnózis alapjául szolgált, kialakulásához közvetlenül hozzájárult. Meghatározása kötelező, „1” típusjellel kell kódolni. Ezt a minősítést is csak egy diagnózis kaphatja. Az ápolást indokló fődiagnózis és az ápolást indokló fődiagnózis alapjául szolgáló betegség gyakran ugyanaz, ebben az esetben az alapbetegség és a fődiagnózis kódja megegyezik.

14. Szövődmény Szövődményként kell feltüntetni azt a megbetegedést, amely az ápolást indokló fő kórisme, vagy a gyógykezelés következményeként jelentkezett. A szövődményeket az eredetük alapján kell minősíteni: 1. az ápolást indokló fődiagnózis következményeként kialakult szövdőmény („4” típusjel), 2. a kórházi ellátás során, a kezelés következtében kialakult nosocomiális eredetű fertőzés („C” típusjel), 3. a kezelés egyéb hatása miatt kialakult szövődmény („D” típusjel). Nem kerülhet „4” típusjelzéssel minősített szövődményként megjelölésre az a légzéselégtelenség, keringési probléma, fertőzés, sérülés, vagy egyéb probléma, amely az adott kórházi ellátás során elvégzett műtét, vagy egyéb beavatkozás következménye. Ezek minden esetben csak „C” vagy „D” minősítéssel kódolhatók.

15. Kísérő megbetegedések Kísérő betegségként, „5” típusjellel kell feltüntetni azt a fődiagnózissal párhuzamosan zajló betegség folyamatot, amely a fődiagnózissal egy időben, vagy az adott ápolást megelőzően jelentkezett, de nincs vele ok-okozati kapcsolatban. Áthelyezést indokló diagnózisként azt a fokot kell megadni, amely miatt a leginkább szükségessé vált a beteg más ápoló osztályra, vagy más kórházba történő áthelyezése. Áthelyezés esetén a meghatározása kötelező. „2” típusjellel kell kódolni, és ezt a minősítést csak egy diagnózis kaphatja. Áthelyezést indokló diagnózis

16. „V” típusjelű kódok A beteg állapotának, a kórházi ellátás igénybevételi okának meghatározásához „V” típusjelzéssel „Az egészségi állapotra ható és az egészségügyi szolgálat igénybevételét befolyásoló tényezők” kódjait lehet megadni. Ezek a BNO-10 kódrendszerben Z betűvel kezdődő kódok. Meghatározott esetekben a használatuk statisztikai célok miatt (pl. szülés helye) kötelező, vagy besorolást befolyásoló tényezők a besorolási táblázatnak megfelelően. Csak akkor kell megadni, ha a beteg állapotát vagy kezelését az adott ellátáshoz kapcsolódóan jellemezte.

17. „E” típusjelű kódok Az „E” típusjelú, „A sérülések és mérgezések külső okai”-nak kiegészítő osztályozására kialakított BNO-kódokat (a BNO-10 S, T, V, W, X, Y betűvel kezdődő tételei) kötelezően használni kell minden esetben, amikor a diagnózisok között megjelennek a sérülések, mérgezések, egyéb külső okok következményei. Ha onkológiai megbetegedések esetén a diagnózis felállítása kórszövettani vizsgálat alapján történt, kötelező a morfológiai kód megadása. A morfológiai kód első jegye („M”) a diagnózis típusa mezőbe, a kód számrésze pedig a diagnózis kód mezőbe kerül beírásra. A besoroló táblázatban meghatározott esetekben besorolást befolyásoló kód. „M” típusjelű kódok

18. Kiegészítő kódok • a) „*” jelű BNO-10 tételek • Kötelező a használata, ha a fődiagnózis tőr jel BNO-kódjának van „*” jelzésű BNO-kód párja. • b) „következmény betegségek”-ként szereplő BNO-10 tételek • 1. Minden esetben alkalmazni kell a következmény kódot, ha az a besorolási táblázatnak megfelelően besorolási szempont. • 2. Amikor a szövődmény vagy a fődiagnózis orvosi kezelés következtében jött létre, a BNO-10. XIX. „Sérülések, mérgezések és külső okok bizonyos egyéb következményei” főcsoportjából alkalmazni kell az erre utaló kódokat. • c) Utólagosan verifikált fődiagnózis: • Az osztályos ellátást követően érkezett diagnosztikus lelet birtokában az ellátást jellemző fődiagnózisként már definiált betegség /az a) és b) pontban leírt diagnózisok kivételével/ utólagosan verifikált fődiagnózis minősítéssel, fődiagnózisként egyébként elfogadott BNO-kódokkal pontosítható.

19. Haláloki diagnózisok meghatározása A halálokok jelölése megfelel a WHO előírásainak, a halott-vizsgálati bizonyítvány, ill. boncolás esetén a boncolási jegyzőkönyv kitöltésének. A klinikusi diagnózisok megadása mindenkor kötelező, a többi diagnózis típusé csak boncolás esetén. Halálozás esetén a diagnózis típusokat a BNO-10 előírásai szerint kell meghatározni: 1. Megelőző ok a patológus szerint („A” típusjel). Az a betegség vagy állapot, amely közvetlenül előidézte a halált okozó betegséget vagy állapotot. 2. A halált közvetlenül eliődéző betegség vagy állapot a klinikus („6” típusjel) és a patológus („8” típusjel) szerint. Ezekben a kategóriákban közvetlenül azt a halálhoz vezető okot kell megjelölni, amely az események sorozatában az alapbetegségből kiindulva a halált közvetlenül előidézte. 3. A halál alapjául szolgáló betegség vagy állapot a patológus („7” típusjel), és a klinikus („B” típusjel) szerint. A halál alapjául szolgáló betegség vagy állapot, amely a halálhoz vezető események sorozatát elindította. 4. Kísérő betegségek vagy állapotok a patológus szerint („9” típusjel). Minden olyan betegség vagy állapot, amely még kedvezőtlenül befolyásolta a kóros folyamat lezajlását és így hozzájárult a halálhoz.

20. Az ápolást indokló fődiagnózis csak olyan betegség lehet, amelyet kezeltek. Ebben az esetben kezelt betegség az lehet, amelyre az osztályos ellátás során legalább egy releváns vizsgálatot (amely lehet az adott ellátást megelőzően már elvégzett, dokumentált vizsgálat kontrollja is) és egy releváns terápiát végeztek. Csak olyan betegség minősíthető az ápolást indokló fődiagnózis miatti szövődménynek („4”), vagy kísérőbetegségnek („5”), amelyet az osztályos ellátás során meghatározott módon, a minősítésének megfelelően elláttak. A fenti megbetegedések akkor tekinthetők kezelt betegségnek, ha az osztályos ellátás során az adott betegségre legalább egy releváns vizsgálatot elvégeztek (vagy rendelkeztek a diagnózisra vonatkozó, más orvosi szolgálat által igazolt érvényes dokumentummal), és egy releváns terápiát legalább az érintett HBCs alsó határnapját elérő időtartamban alkalmaztak.

21. Az eredeti megbetegedés következtében fellépő szövődmény csak akkor lehet fődiagnózis, ha önmagában kezelve is megszüntethető, és rá irányul az ellátás jelentős része, miközben az eredeti betegség közvetlen ellátására beavatkozás egyáltalán nem, vagy elhanyagolható mértékben történt.

22. Minden olyan kórházi bázisadatnak minősülő beavatkozást be kell írni az adatlapra, amelyet az adott osztályos ellátás során elvégeztek, beleértve az ebben az időtartamban a kórház más szervezeti egységében, vagy más szolgáltatónál végzett ellátásokat is. A beavatkozás típusok minősítésének ki kell fejezni a diagnózis típusokkal meghatározott megbetegedésekkel fennálló kapcsolatot. A besorolási tényezőnek számító beavatkozás kódolása során ezzel összhangban kell meghatározni és kiválasztani az ellátás tényleges szakmai jellegével összhangban a fődiagnózist.

23. Elő-főcsoportok Elő-főcsoportba tartoznak – a máshol szabályozott kivételektől eltekintve – azok az ellátások, amelyeknél: 1. az ellátás jellegét meghatározó fődiagnózisok alapján a csoport tételei többféle betegség szerinti főcsoportba is tartozhatnának, a kezelés homogén jellege azonban nem indokolja, hogy betegségtől függően minden főcsoportban önálló altételként jelenjenek meg (pl. sugárterápia, kemoterápia, ESWL kezelés), 2. az eset-csoport ráfordítás-igényessége, súlyossága miatt minden más szempontot megelőzően kell, hogy meghatározásra kerüljön (szervátültetés). A besorolás első lépésben azt vizsgálja, hogy az elő-főcsoportba tartozás feltételei fennállnak-e, vagy sem. Az elő-főcsoportba tartoznak pl.: a kemoterápiák egy része (fődiagnózis többféle főcsoporthoz is tartozhat), a sterilizáció (egészségügyi ok esetén a fődiagnózis többféle főcsoportba is tartozhat), a többszörös jelentős traumák, szervátültetések (drága eljárások). Az elő-főcsoportba tartozás általános jele a 99 főcsoport kód, de más főcsoportban is előfordulnak elő-főcsoportként viselkedő csoportok.

24. Példa

25. Betegség főcsoportok Az elő-főcsoportba nem tartozó esetek a fődiagnózis alapján kerülnek a főcsoportba besorolásra. A főcsoportba tartozik az adott szervrendszer minden megbetegedése, így a daganatos, fertőzéses eredetű megbetegedések, sérülések, mérgezések, tünetek is ide tartoznak, ha csak az adott szervrendszerre lokalizáltan jelennek meg. A fertőzéses eredetű megbetegedések, sérülések, mérgezések, daganatos betegségek önálló főcsoporttal is rendelkeznek, amelyekbe azonban csak a szisztémás, több szervrendszert érintő megbetegedések kerülnek. A főcsoportokba sorolásnak nagy a jelentősége, mivel ezt követően az adott betegségek mellett már csak meghatározott beavatkozások fogadhatók el besorolási tényezőként. Nem megfelelő fődiagnózis választása esetén előfordulhat, hogy az elvégzett beavatkozás már nem besorolási tényező.

26. Példa

27. Besorolás a főcsoporton belüli csoportokba

28. A főcsoporton belüli csoportok meghatározásának módszerei • A kombinációs besorolásoktól eltekintve a besorolás fő tényezői a kórházi ellátást indokló fődiagnózis, és a fődiagnózis miatt végzett főbeavatkozás. • Besorolás történhet csak a fődiagnózis szerint. • Megadott beavatkozások kombinációja határozza meg a csoportot. • Megadott betegség kombinációk és beavatkozás kombinációk együttes fennállása határozza meg a csoportot. • A fenti besorolás típusok variálódhatnak aszerint is, hogy a beteg honnan érkezett, hova távozik, mi a további sorsa. • Újszülöttek esetén meghatározó faktor a születési, ezt követően a felvételkori testsúly. • Igazoló eljárások esetén besorolást befolyásoló faktor a szolgáltatás mennyisége is. • Csoport besorolást módosító faktor meghatározott esetekben a társult betegség vagy a súlyos társult betegség fennállása és kezelése.

29. A társult betegségek figyelembe vétele a besorolásban A társult betegségek a szülészeti és az újszülött ellátás főcsoportokat kivéve négyféle minősítést adhatnak az ellátott eseteknek: 1. társult betegség nélkül 2. társult betegséggel 3. súlyos társult betegséggel 4. társult betegség szerint nem minősített

30. A „súlyos társult betegség”-nek minősítés szabályai A társult betegségnek számító betegségek közül meghatározottak súlyos társult betegség minősítést kaphatnak. A súlyos társult betegségeket a függelékben lévő lista tartalmazza. Súlyos társult betegség lehet az a megbetegedés, amely 1. társult betegségnek számít az adott ellátási eset HBCs jellemzőinek tekintetében, és 2. ezen belül súlyos társult betegség minősítést kapott. Az ellátási eset „súlyos társult betegséggel” minősítést csak akkor kaphat, ha az alábbi feltételek teljesülnek: 1. a beteg rendelkezik legalább egy súlyos társult betegséggel 2. a kórház rendelkezik súlyos társult betegség ellátására alkalmas egységgel és 3. ezen az egységen egy napot meghaladó időtartamban ellátták a beteget, és itt részére 4. egy napot meghaladó időtartamban igazoló eljárást végeztek, vagy 5. immunglobulin pótlás esetén az alkalmazott mennyiség eléri a meghatározott betegségekben ill. életkori csoportokban besorolási feltételeként elfogadott minimumot.

31. KÓD MEGNEVEZÉS 87120 Intermittáló pozitív nyomású gépi lélegeztetés, endotracheális intubációval (ellátási napban) 87121 Intermittáló pozitív nyomású gépi lélegeztetés, JET technikával (ellátási napban) 87122 Nasalis CPAP (folyamatos poz. légúti nyomással végzett) lélegeztetés gyerekeknél (ellátási napban) 87126 Intermittáló pozitív nyomású lélegeztetés speciális arcmaszkon keresztül (Kivéve egyszer CPAP) 89220 Intracranialis nyomás monitorizálás 89221 Intrathecalis nyomás monitorizálás 89222 Folyamatos O2 saturatio mérés a v.juguláris int.bulbusában v. az a. pulmonalisban 8922A Intracraniális nyomás folyamatos monitorizálása TCD-vel, PI regisztrációval 8922B GCS vizsgálat 89223 Folyamatos invazív centrális vénás nyomásmérés 89444 Folyamatos invazív artériás nyomásmérés 89445 Folyamatos invazív nyomásmérés az artéria pulmonalisban Schwan-Ganz katéterrel 89446 Cardiac output folyamatos invazív monitorizálása 92250 Immunglobulin pótlás (1 egység = 20 ml) újszülöttek ellátása esetén

32. Egy napot meghaladó a súlyos társult betegség ellátása akkor, ha egyfajta igazoló eljárást legalább 36 órán keresztül folyamatosan végeztek, vagy legalább kétfajta igazoló eljárásból nem egyidejűleg biztosítottak ellátást egy-egy napon, azaz legalább 2 × 20 órán keresztül. Az intenzív igazoló eljárásnál egy ellátási nap akkor kerülhet beírásra, ha azt a beteg részére legalább 20 órán keresztül nyújtották, a 36 órát meghaladó ellátásokat lehet 2 ellátási napként kódolni.

33. Az ellátási idő számítási szabályai, ha az adott beavatkozás (OENO) végzésének időtartamát ellátási napban kell megadni: 1. Egy nap időtartamban ellátott a beavatkozás, ha legalább 20 órán keresztül végezték. 2. Két nap időtartamban ellátott a beavatkozás, ha legalább 36 órán keresztül végezték. 3. A több napig tartó beavatkozások kezdő- és végnapján 12 órát meghaladóan végzett ellátást lehet csak a teljes ellátási napokhoz hozzáadva egy-egy plusz ellátási napként figyelembe venni.

34. A legmagasabb díj elszámolásának elve A besorolás eljárása arra irányul, hogy az ellátás összes jellemzőjének ismeretében, az esettípus jellegét figyelembe véve, a szakmai szempontból meghatározható legmagasabb súlyszám kerüljön elszámolásra. A szülések és az újszülött ellátás besorolására speciális szabályok vonatkoznak.

35. Rövid ellátási eset Ha az ellátás időtartama nem érte el az adott homogén betegségcsoport alsó határnapját, rövid az ápolási eset, melyre a szolgáltató nem kaphatja meg a teljes HBCs díjat, csak az adott csoport aktuális díja és az alsó határnap hányadosaként meghatározott egy napra jutó díj és a tényleges ápolási idő szorzatának megfelelő összeget (súlyszám / alsó határnap × ápolási nap).

36. Átlagos (normatív) ellátási eset Átlagos az ellátási eset, ha az ápolás időtartama az adott homogén betegségcsoport alsó és felső határnapja közti - a határnapokat is tartalmazó - zárt intervallumon belül volt. A szolgáltató részére - függetlenül az ápolás tényleges időtartamától és a tényleges költségektől - a homogén betegségcsoport normatív ráfordítás-igényességi súlyszámával arányos aktuális normatív díj (országos alapdíj × súlyszám) számolható el.

37. Hosszú ellátási eset • A szabályok megengedik a tartós ápolás jellegű, hosszú időtartamú aktív ellátást, de a finanszírozás ezt nem ösztönzi. Hosszú az ellátási eset, ha az ápolás időtartama meghaladta az adott homogén betegségcsoport felső határnapját. A hosszú ellátási eseteknél a szolgáltató: • · a felső határnapot is magában foglaló időtartamra megkapja a HBCs teljes díját, és • · a felső határnapot meghaladó időtartamra (hosszú napok) napi díj számolható el, mely • · a krónikus alapdíj 75%-a (hosszú nap × krónikus alapdíj × 0,75), illetve • · intenzív osztályon négyszerese (intenzív hosszú nap × krónikus alapdíj × 4).

38. Áthelyezett ellátási eset Áthelyezett ellátási esetről finanszírozási kategóriaként csak akkor beszélünk, ha a beteget az adott szolgáltató másik fekvőbeteg ellátó intézetbe helyezi át további ellátásra, úgy hogy · az áthelyezést megelőző ellátás időtartama nem érte el a homogén betegségcsoport normatív ápolási idejét, és · az esettípus nem tartozik az érvényes szabályok szerint a kivételt képező (jelenleg a P jelű HBCs-be tartozó és a PIC-en történt ápolások) csoportok közé. Ilyen esetekben a szolgáltató részére nem számolható el az adott csoportba tartozó ellátási esetek teljes díja, csak a teljes díj és a normatív ápolási idő hányadosaként meghatározott, az adott homogén betegségcsoportra érvényes egy napi díj és a tényleges ápolási idő szorzatának megfelelő összeg (súlyszám / normatív nap × ápolási nap).

39. Speciális kódolási, besorolási szabályok

40. A beültetett implantátumok eszköz kódját „A” típusjelzéssel csak akkor szabad bejegyezni, ha azt számlával igazolhatóan az ellátó kórház biztosította a beteg részére és az implantátum nem tételesen finanszírozott (ez sorolható az implantátum ár térítéses csoportba). Az implantátumok egy része tételes elszámolással („6” és „8” beavatkozás típus), vagy egyéb módon („7” és „9” beavatkozás típus) finanszírozott, de az implantátum árát nem tartalmazó csoportoknál az implantátum beépítése besorolási tényezőként meghatározott esetekben figyelembe vehető.

41. Gyakran jelent problémát azon esetek definiálása, amikor a beteg adott kórházi ellátást követően visszatér a kórházba a megbetegedés következményeinek további kezelésére, miközben ezen megbetegedés ténylegesen már nem áll fenn, vagy csak tünet szintű következménye regisztrálható. Különösen gyakori ez a probléma a váz-izomrendszeri traumák (törések, ficamok és egyéb sérülések), egyéb váz-izomrendszeri betegségek, a maxillofacialis régió megbetegedései következményének ellátása esetén. Ilyenkor a következő kódolási szabályt kell alkalmazni: „1” Alapbetegség: az a megbetegedés, amely korábban fennállt, de jelenleg már nem, amelyre korábban már történt kórházi ellátás, és amely következményének vizsgálatára vagy ellátására került sor az aktuális kórházi ellátásban. „3” Kórházi ellátást indokló fdiagnózis az állapotnak megfelelően U9920 Status post sanationem Pl.: Alapbetegség (1) S7230 (A combcsont testének törése) Fődiagnózis (3) U9920 (Status post sanationem) Beavatkozás (1) 57883 (Belső fémrögzítés eltávolítása (szeg, lemez stb. kivéve tűződrót)

42. 87600 Oxigén terápia A beavatkozás akkor kódolható, ha a beteg orrszondán vagy maszkon keresztül oxigénnel dúsított levegőt kap folyamatosan naponta legalább 20 órán keresztül. Ez a terápia csak akkor tekinthet elvégzettnek, ha az ápolási esemény során legalább három alkalommal vérgázanalízis történik, vagy az oxigénterápia hatását naponta legalább kétszer pulzusoximéterrel ellenőrzik.

43. Rehabilitáció elszámolása járulékos HBCs csoportként 1. A finanszírozási jogszabályok megengedik, hogy meghatározott esetekben a főbeavatkozás miatt elszámolt HBCs súlyszám összegén felül rehabilitációs HBCs is elszámolásra kerülhessen. 2. A 4160 rehabilitációs HBCs elszámolására csak a 05. főcsoport 2010, 2020 csoportjai és a 08. főcsoport 371A – 371M, 372A – 372Y, a 3730, 3732, 3733, 3760, 3800 csoportjai esetén lehetséges. 3. A rehabilitációs HBCs járulékos elszámolására csak akkor kerülhet sor, ha a főbeavatkozás HBCs-je szerinti normatív ellátási időt a tényleges ellátás időtartama meghaladta. 4. A járulékos HBCs elszámolása annak megfelelően történik, hogy a normatív napot meghaladó napok száma a rehabilitációs tevékenységre nézve milyen mértékű elszámolást tenne lehetővé a finanszírozási kategóriák (mint rövid, normál, hosszú finanszírozási eset) szerint.

44. Kúraszerű ellátás A kúraszerű ellátások fekvőbeteg háttér mellett végzett járóbeteg szolgáltatások. Finanszírozásuk a HBCs rendszer szerint történik. A kúraszerű ellátási események értelmezését, definiálását, kódolását – a mesterséges megtermékenyítést kivéve – a megfelelő fekvőbeteg ellátási eseménnyel azonos módon kell végezni. Célszerű egy kúraszerű esemény sorozatot egy ellátási eseményként dokumentálni. Kúraszerű ellátásoknak tekintjük azokat az aktív fekvőbeteg ellátási háttér mellett végzett ambuláns ellátási esemény-sorozatokat, amelyek során a beteg részére a kúraszerű ellátásnak minősülő szolgáltatásokat meghatározott szakmai protokollok előírásainak megfelelően ciklusonként ismételve, azon belül egymást követően végzett beavatkozásokkal végeznek. Kúraszerű ellátás kódolása

45. Kúraszerű ellátási esemény kritériumai 1. A kúraszeűr eseménynek része minden a kúraszerű esemény okával és a jellegét meghatározó beavatkozásaival szakmai szempontból összefüggő beavatkozás, szolgáltatás, gyógyszer-felhasználás. 2. A kúra speciális esetekben állhat egy ellátási eseményből is. 3. A kúraszerű ellátás – a finanszírozási szabályoktól eltekintve – nem minősül fekvőbeteg ellátásnak. 4. Kúraszerű ellátásnak nem minősíthetők azok az események, amelyeket olyan betegnek végeznek, aki az érintett időszakban ténylegesen kórházi ellátásban részesül. Csak olyan beteg ellátása lehet kúraszerű ellátás, aki a kúra időtartama alatt kizárólag ambuláns ellátásban részesül.

46. Kúra időtartama Az egy cikluson belüli első és utolsó beavatkozás időpontja között eltelt idő. Azon ellátási napok összege, amelyeken a beteg részére kúrajellegű ellátásnak minősülő beavatkozásokat végeztek. A kúraszerű ellátás besorolásakor az elszámolt napok száma ezzel egyezik meg, és nem a kúra időtartam napjainak összegével. A kúraszerű ellátások besorolását az algoritmusok és a besorolási táblázatok leírása szerint kell elvégezni. A protokoll szerint végzett daganatellenes terápiák kódolásánál a „Nyilvántartott daganatellenes terápiák protokolljainak kézikönyvé”-ben meghatározott szabályok szerint kell eljárni. A kúraszerű események között definiált ellátásokat (BNO-10, OENO kombinációk) mindig kórházi adatlapon kell teljesítmény elszámolásra leadni. Kúranapok száma

48. Példa 7157* Kemoterápia, GEM+CBP protokoll szerint Protokoll időtartama : 8 [nap] Protokollok közti szünet: 13 [nap] Fázisok száma: 2 Megjegyzés: Kiújult epithelialis petefészekrák kezelésére. Diagnózisok : C56H0 A petefészek rosszindulatú daganata Fázisok leírása : Bevatkozás kód: 71571 Kemoterápia, GEM+CBP protokoll szerint (1. fázis) Fázis azonosító: 1 Fázis hossza : 1 [nap] CBP Carboplatin Adagolás: 300 mg/m2 GEM Gemcitabine Adagolás: 1000 mg/m2 Bevatkozás kód: 71572 Kemoterápia, GEM+CBP protokoll szerint (2. fázis) Fázis azonosító: 2 Fázis hossza : 1 [nap] GEM Gemcitabine Adagolás: 1000 mg/m2

50. Vér és vérkészítmény felhasználás kódolása Az adatlapon fel kell tüntetni a kórházi ápolás során a beteg számára beadott valamennyi vér, vérkészítmény mennyiségét, beleértve azokat is, amelyeket a műtéti eljárás során használtak fel. Külön kóddal írandó le (az összes beadott vérkészítmény mennyiségével azonos mennyiségben) a „88135 Transzfúzió során végzett tevékenység”, és amennyiben a beteg választott és/vagy besugárzott vérkészítményt kap az a „98001 Kiegészítő pont választott vér adásakor” és „98002 Kiegészítő pont besugárzott vér adásakor” kódokkal fejezhet ki.