100 likes | 452 Views
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc a magyar irodalomban. Arany Bernadett. Petőfi Sándor forradalmi látomásköltészete I. Költészetében 1846-tól felerősödik a politikai líra Az új költő-ideál a XIX. század költői című versben (1847) jelenik meg
E N D
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc a magyar irodalomban Arany Bernadett
Petőfi Sándor forradalmi látomásköltészete I. • Költészetében 1846-tól felerősödik a politikai líra • Az új költő-ideál a XIX. század költői című versben (1847) jelenik meg • A költő egy küldött, „lángoszlop” aki az ígéret földjére vezeti népét • Ostorozza a gyáva, hazug prófétákat • Feltárja az elképzelt „Kánaán” jellemzőit: • Vagyoni, jogi és kulturális egyenlőség • A költemény a kitűzött cél teljesítésének boldogító tudatával zárul
Petőfi Sándor forradalmi látomásköltészete II. Nemzeti dal (1848) • Felhívás a nemzethez • Rövid mondatok válaszút elé állítják a hallgatókat • Rabság vagy szabadság szembeállítása • Többes szám első személyben: a szónok és a tömeg együttes akarata • Ősapák (ősök) dicső helytállása • Hazáért való önfeláldozás • Kard és lánc összehasonlítása • Érvsorozat keménységét az utolsó versszak lágyabb hangneme váltja fel (unokák a hősi elődök emlékét idézik fel)
Arany János költészete a szabadságharc korában I. Toldi (1846) Toldi estéje (1847-48) öreg, tragikus sorsú vitéz a mű időszaka: ősz, kora tél tragikus, elégikus hangvétel fő kérdése: mi legyen a helyes nemzeti magatartás a megváltozott korral szemben konfliktusok sorozata a haldokló Toldi és a király párbeszéde kivetített belső vita a mű főhősei már nem idealizált alakok tragédiával zárul • fiatal hős • a mű időszaka a napfényes nyár • a forradalom előtti optimizmus hatja át • a nemzeti egység megtestesítőjeként jelenik meg (nemesi származású, de paraszti munkát végez) • népmesei motívumok (legkisebb fiú, gonosz testvér, jó és igazságos király) • a fiatal hős diadalával zárul
Arany János költészete a szabadságharc korában II. • A szabadságharc után költészetében a személyes líra veszi át a vezető szerepet • Hiábavalónak érzi a verselést, mert ha a nemzet halott akkor nincs kinek „énekelni” Letészem a lantot (1850) • A vers alapélménye a kiábrándulás • A lehangoló jelen (1., 6., 7. strófák) és a dicső múlt szembeállítása (2-5. strófák) • Hang, illat, szín együttes hatása a múlt „teljességélményét” adja meg • A múlt panaszai között van a jó költőbarát Petőfi elvesztése • A kivágott fa képében a nemzethalál motívuma jelenik meg
Vörösmarty Mihály kései költészete I. Előszó (1850-51) • A világosi összeomlás kozmikus tragédiává tágul • A vers egyetlen hatalmasra növesztett évet fog át • 1-10. sor: a reformkor reményteli tavasza • Az emberek lelkesen munkálkodtak • A haza és az emberiség sorsa összefonódik • 11-18. sor: a várakozás nyara • 19-33. sor: az elért magaslat után csak a zuhanás következhet • Az ősz viharaiban a vész mint szörnyeteg jelenik meg • 34-41. sor: a tél dermedtsége az emberi remények halála • 42-49. sor: elválik egymástól a természet és a társadalom, a természet tavasszal újraéled ugyan, de az embereknek az önkényuralom tele marad • Az Előszó 49 sora utalás 1849-re
Vörösmarty Mihály kései költészete II. A vén cigány (1854) • Címzett: • Bánatot elfeledtető zenész (bordal keret) • Az idős költő metaforája (önmagát buzdítja) • A versben az alkotó nagy erőfeszítésre próbálja sarkallni magát • A költemény vége bizakodóra fordul: „lesz még egyszer ünnep a világon”