K. Lengyel Zsolt Müncheni Magyar Intézet , Regensburg

1. K. Lengyel ZsoltMüncheni Magyar Intézet, Regensburg A kötekedő szövetséges. Magyarország 18–20. századi közép–és kelet–közép-európai kapcsolattörténeteihez Nemzeti és etnikai konfliktusok a Kárpát-medencében a 19–20. században. Kodolányi János Főiskola, MTA BTK TörténettudományiIntézete, MTA TTK KisebbségkutatóIntézete, Budapest, 2014. április 15.

2. I. Két integrációs szint a Habsburg-kori Magyarországon: dinasztikus eszme és hungarus-koncepció • A Habsburg Monarchiába betagolt Magyarország és a Régi Birodalom (Altes Reich): egy többsíkú összehasonlítási keretrészeia 19. század elejéig. • E hatalmas kapcsolatrendszer közép-európai egysége, a Dunai Monarchia működésénekazösszetettalapelve: a) önmaga feloszthatatlansága, b) összbirodalmonbelüla magyar Szent Korona országainak önállósága. • Az 1722/1723-as Pragmatica Sanctio e két tételének az első világháborúig két integrációs eszme felelt meg: a valamennyi népet egyazon politikai magyar nemzetbe soroló hungarus ideológia, valamint – afölött – adinasztikus birodalomgondolata.

3. 2. Osztrák és nemzetiségi elidegenedés a magyar állameszmétől 1848/1849-ben • E közösen ható két integrációs eszme kétkövetelménnyelszembesítette a kapcsolatrendszer magyar és a nem magyar hordozóit: lemondása teljes önállóságról, illetve önállósulásról, valamint (Bécstől) a kizárólagos vezetési szerepről. • 1848/1849-ban egy időre megszűntek e kölcsönös engedmény feltételei. A magyar forradalom és szabadságharc magaiskihátrált a kompromisszumból. Pest-Buda a) központi irányítói szerepretörekedett, mégpedigb) fejlett jogérzékkel. • A magyar alkotmányosság és függetlenség, a szabadság az egységben követelése Bécset és a nemzetiségek többségét erőszakos szembefordulásra késztette. • Így egyidőremegbukottmind a hungarusnemzet, mindazosztrák–magyar dinasztikus szövetségeszméje.

4. 3. A magyar állami szuverenitás felszámolása a Bach-korszakban • A szabadságharc bukásával Magyarország elvesztette mind területi egységét, mind politikai szabadságát: államjogi szempontból megszűnt önállóan létezni. • Közben továbbélt az osztrák–magyar integrációs igény. A magyar nemzeti liberalizmus nem azt a gondolatot utasította vissza, hogy Magyarország Ausztriába integrálódjék, hanem azt, hogy ez külső parancsszóra és az önálló magyar jogrend visszaállítása nélkül történjék. • A kettős arculatú neoabszolutizmus: reakció és reform a „kényszerboldogítás“-ban. Bach végsőcélja: nemzetek feletti német (nyelvű) nemzetállam. Ennekutóéletea dualizmusban: a magyar állameszme átülteti a birodalmi gondolatot a dualista monarchia keleti (magyar) részébe,a némethelyett a magyar elemet helyezve az egységesítő központosítás élére.

5. 4. Vissza a nagyállami integrációba: a német kérdés szerepe • A magyarliberálisok 1848-ban a kétnémetnagyhatalom, Poroszország és Ausztriaviszonylatában a „nagynémetmegoldás“-t támogatták, mivelazzalmegszabadultakvolnaBécstől. Ígymegnyíltvolnaazút a magyarfüggetlenülésfelé. • Bécs 1866/1867-ben kivonult a németpolitikából. Ezértarra kényszerült, hogy átszervezze uralmát a soknemzetiségű kelet-közép- és délkelet-európai térségben. Ehhez egyezségre kellett jutnia a magyar Szent Korona országaival. • Azosztrák–magyardualizmus a területilegismétegységes Magyar Királyságönállósulását, nemfüggetlenüléséttettelehetővé. Így a függetlenségiirányzat hol többé, hol kevésbényíltellenzékkévált.

6. 5. A nagymagyar államtudat felívelése és alkonya az osztrák–magyar dualizmusban • Magyarország 1867 utáni társbirodalmi szerepénekbelsőellentmondása: a) az integráció felső körében egy nemzetfeletti nagyállamiságképviselete, b) alsókörbentörekvésa magyar nemzeti egységállam elméleténekgyakorlatimegvalósítására (a korszakbanváltozóintenzitássaléseszközökkel). • A dualista birodalom két központja az egymás között alkalmazott föderalizmust különböző módon gyakorolta a maga fennhatósága alatt:Ciszlajtánia önigazgatásokra nyitott volt, Transzlajtánia központosításba fogott, visszaszorítva a magyar középkorból származó önkormányzatiság hagyományát. • Ekkorkezdődött a polgárosított alakbanfelújítotthungarus-koncepció és az „etnizált nemzetfogalom” párharca, amelya mai német többségi szakirodalom szerint az utóbbi fölényévelzajlott a korszakban. Ez a vélemény az „etnizálás“-t, vagyis: a nacionalizmust a kor magyar sajátosságának láttatja. • Ezzel szemben helyes eljárás, ha a dualizmus kori kapcsolattörténetekben egyazon mércét, vagyis a nemzet folyamatosan erősödő vonzerejének a mércéjét alkalmazzuk valamennyi félre.

7. 6. Magyar revizionizmus német szövetségben • Kétpárhuzam az I. világháború utáni német–magyar kapcsolattörténetek külpolitikai hátterében: a) a demokratikus megszilárdulásra való törekvés, majd b) Németország és Magyarország szinte egyszerre fordult a politikai radikalizmus felé. • Az I. világháború e két vesztese Európa új kisállami rendjét a győztesek diktátumának, s ezért felülvizsgálandónak, lehetőleg békésen, szükségeseténazonbankatonai erővelmegváltoztatandónak tekintette. • A szélesbelsőtársadalmi-politikaihátszéllelrendelkezőkétrevizionizmusegyik végzetes következménye: Németország és Magyarország II. világháborús fegyverbarátsága.

8. 7. Nemzetállamiság és kisebbségi autonómiák: a 20. századi magyar politika kettős szemszöge • A német–magyar fegyverbarátság történeti előzményei: Magyarország belső demográfiai egységének és a magyar nemzet széttöredezettségének együttes hatásából származik a 20. századi magyar politika egyik legsúlyosabb nehezéke: a nemzetállami koncepció belső alkalmazásának és külső bírálatának a kettőssége. • Mérvadó német jelenkorkutatók és politológusok ezt a kettősséget a magyar politikai, társadalmi és kulturális elit szemléletében a dualizmus korától meghatározóan továbbható „etnizált nemzetfogalom“-mal magyarázzák, • bírálatukat kiterjesztve a magyar kisebbségekre is, amelyek szerintük nem vagy nem kizárólag az állami homogenizációs politikák elszenvedői, hanem az impériumváltásokon átmentett nagynemzeti tudatukkal gátolják a Párizsban kialakított békerendszer megszilárdulását. • A vita mélyrétegeiben két álláspont feszül egymásnak: az egyik a magyar kisebbségek integrációjának elszalasztott esélyeit, a másik a kisebbségek asszimilációjának elutasított követelését hangsúlyozza.

9. 7. 1.Jellemzőnémetszakmaibírálat Az „államhatárokon túlmutató nemzeti szükségletek” az egyes hatalom- és rendszerváltások ellenére megőrizték „elsőbbségüket az államiakkal, azaz a belső magyar szükségletekkel szemben”. Seewann: ZwischenPositivismus, Anpassung und Innovation, 200. Ugyanakkor folyamatosan hatott maga a historiográfiai kutatás „etnikailag vagy nemzetileg meghatározott történetszemlélete” is. Seewann: 1989 és más cezúrák, 252. Azidézettszerzőaz „etnizált csoportképződésen olyan szociális csoportok kialakulását” érti, „amelyek identitásukat elsődlegesen etnikai kategóriákban értelmezik”. Ezen jelenség bírálata különösen indokolt, ha az „illető társadalomban az etnikai kategóriák a nemzeti önmeghatározás és elhatárolódás kritériumaiként növekvő mértékű szerepet játszanak”. Seewann: ZurHistoriographieethnischdefinierterGruppen, 3–13. Kiemelés: K. L. Zs.

10. 8. Transzszilvanizmus: az önálló Erdély mint végcél • A magyar revizionizmus kutatásának egyikkulcskérdése: a nemzetállam visszaszerzésének magyaralternatívái. • A transzszilvanizmus mint a revizionizmuseszmeitársutasa? • Az 1920-as évekbenelképzelterdélyiföderációajánlata: feltételes magyar integráció, amelyátmenti a magyar politikai nemzettudatot az erdélyi kisállam társvezetésébe. • A magyar regionális és a magyar nemzeti öntudatversengése: 1940-ben a területiidentitásrészlegesveresége, de azösszerdélyigondolattovábbélése. • A politikaitranszszilvanizmuskudarcánakmélyebboka: egyszerrefeltételezte a magyarnemzettudatés a románnemzetállamregionalizációját.

11. 9. Magyar nemzetpolitika nemzetközi környezetben: a demokratikus érettség vizsgájának kényszere 1990-től • Magyarország 1920-1990 közöttkétfajtadiktatúraárnyékában: a németorientációbannagymagyar, a szovjet-oroszbankismagyaropciótkövet. • 1990 ótaelőszörfolytatMagyarországdemokratikusnemzetpolitikát, kétalapcéllal: határokátjárhatóságaésnemzeti/kulturális/közigazgatásiautonómiák. • Németszakmaivitaaz 1993-as nemzetiésetnikaikisebbségitörvényről: külpolitikaicélzatvagy a magyarnemzetállamiságbelsőreformja? • A németesmúltfeldolgozáselvárása a magyartársadalommaléspolitikávalszemben: a „magyarnemzetetnizálásának“ (Á. v. Klimó) a problémájaésbevetítése a jelenkorimagyarszellemiéspolitikaiéletbe, elsősorban a konzervativizmusmezőnyébe.

12. 9. 1. Magyar nemzetpolitika nemzetközi környezetben: a demokratikus érettség vizsgájának kényszere 1990-től (2.) • Az újmagyaralkotmány „legtöbb szövegrésze a nemzetet etnikai értelemben” határozza meg, „nem pedig mint demokratikus állampolgári nemzetet vagy mint kulturális nemzetet, ahogy főleg a német nyelvterületen” szokás. Küpper: EinführungindasungarischeRecht, 298. 6. Magyarországkettős (nemzetköziésnemzeti) szerepe a globálisintegrációban: kedvezőtlenmérleg, mivelsokakszámára a) a demokratikuséspiacgazdaságiátalakuláséllovasábólsereghajtójávávált, b) ugyanakkorfolyamatosérettségivizsgátkelltennie: nemfelforgatótényezőKelet-Közép-Európában?

13. 9. 2. Magyar nemzetpolitika nemzetközi környezetben: a demokratikus érettség vizsgájának kényszere 1990-től (3.) • Rendkívülikihívás a nemzetköziés a nemzetiszereprészösszehangolásakor: bizonyosfokúbelsődiszharmóniaazáltal, hogy a magyarnemzetnemgyakorolhatjamaradéktalanul a politikaiés a nemzetiönrendelkezésijogot. • A magyartársadalomnakéspolitikánakúgymondragaszkodniakellehhez a belső diszharmóniáhozannakérdekében, hogyközelebbimegtávolabbiszomszédjainakbebizonyítsa: a demokráciaés a pluralizmushíve s azismarad.

14. 10. Végszó helyett Magyarország újabb és legújabb kori kelet-közép-európai kapcsolattörténeteinek mélyebb politikai rétegeiben az önrendelkezési jog megvalósításának a problémája húzódik meg: 1. 1848/49-ben átmenetileg megvalósult a politikai és nemzeti önrendelkezés. 2. 1849 óta hol az egyik, hogy a másik önrendelkezési jogfajta csorbult, s ma sem valósítható meg, ill. vállalható az egység a szabadságban (pl. német) eszménye (EinheitinFreiheit, 1989) 3. Így a történeti örökségből a politikai önrendelkezéssel kivívott szabadság domborodik ki a magyar (nemzeti) liberalizmus leghatékonyabb tartósító elemeként – ha azok is élvezhetik s megszerezhetik, akik nem a márciusi ifjak elképzelte Magyarország területén élnek.

15. Köszönömfigyelmüket!