A Kusán Birodalom, és Kelet-Turkesztán oázis-városai (Kr. e. 2. sz – Kr. u. V-VI. sz.)

1. A Kusán Birodalom,és Kelet-Turkesztán oázis-városai(Kr. e. 2. sz – Kr. u. V-VI. sz.) Birtalan Ágnes

2. Terminológia, nevek • Ānanda • Śāriputra • Maudgalyāyana • Subhūti • bodhisattva • bodhisattvayāna • Avalokiteśvara (Guanyin) • Maitreya • Prajñāpāramitā • Mahāsāṃghika • Trikāya: dharmakāya (abszolut természet), samboghakāya (transzcendens természet), nirmaṇakāya (földi megjelenés)

3. Kiegészítő Irodalom • Horváth Vera, Görög istenek Indiában. Gandhára művészete. Budapest, Akadémiai kiadó 1977. • Miklós Pál, A tunhuangi Ezer Buddha Barlangtemplomok. Budapest, Magyar Helikon 1959. • A képek forrása: saját gyűjtés (Longmen, Yungang), google képkereső

7. A Tarim medence • 4-5. sz. a buddhizmus kiszorítása Indiából; a kereskedeli utak mentén eljut a Tarim medencébe. • Oázisvárosok, városállamok a kereskedelmi utak mentén: • északi út: Kashgar, Aksu, Kucha, Karashar, Turfan, Kocho; • déli út: Kashgar, Yarkend, Khotan, Cherchen, Niya, Miran, Lou-lan, Tun-huang;

8. Khotan • Alapítási legenda: Aśoka (Kr. e. 304–232) unokája Vijayasambhava és Vairocana (egy arhat, Maitreya inkarnációja) alapította Kr. e. 211-ben; Buddha-relikviákat hoztak ide. • Forrás: pl. Hsuan-cang 7. sz. Khotanon át utazik vissza Indiába: 100 kolostor, 500 szerzetes, Mahāyāna követők; első emlékek 4. sz-ból származnak, nyelvük szanszkrit, saka, tohár (Khotán, Kocho); a déli úton karoshti és brahmi írás (7-9. század főleg Belső- és Közép-Ázsiában használják); varázsformulák: mantrák kínai fordításokból maradtak fenn; állami nyelve: é-ny indiai és saka; • Kolostorok: az első kolostor 3. sz. (Hīnayāna); zarándokok;

9. Mahāsāṃghika iskola, • Fordítóműhely: pl. Avataṃsaka Sūtra, Buddhabadra ford. (a Yogachara iskola és a Madhyamaka között); a Laṅkāvatāra Sūtra(kommentár a Prajñāpāramitāhoz, Tibetben és Mongóliában ma is az egyik legfontosabb); az Avataṃsaka: minden egylényegű, az elme nyugalma, tisztasága ( Japán, Kína, Hua yen); • kánonikus Mahāyāna művek:Prajñāpāramitā (Mahāyāna szútra, a transzcendens tudás); • Vajracchedika tartalmazza a Prajñāpāramitā tanítást (Kumārajīva kínai fordítása)

10. Kashgar • Stratégiai pont, Khotanból térítik 143. Hīnayāna; Maitreya kultusz – nincs Amitābha kultusz • Hsuan cang, Fa hien etc. kínai zarándokok; Hsuan-cang: Sarvāstivādaiskola, 10 ezer szerzetes, sok stūpa

11. Kucha • Kr. u. 1. sz. megismeri a buddhizmust • Kumārajīva (344-413) kínai fordítások • Hīnayāna követők, a betelepült kínaiak Mahāyāna követők; • Jātaka és Avadāna irodalom • Damamūkonāmasūtra. • Karashar • (Agnideśa) Hīnayāna • Kocho • 400 körül virágzó Mahāyāna

12. Karashar • (Agnideśa ) Hīnayāna • Kocho • 400 körül virágzó Mahāyānabuddhizmus • Turfan • Közép-iráni források, buddhizmus és manicheizmus; • Tunhuang • idp.bl.uk • 4-14. századig épülnek a szentélyek és a barlangok; • 1900 körül a taoista Wang Yuan-lu felfedezi a barlangokat és nagy mennyiségű kéziratot, tekercsképeket. • Stein, Pelliot, Kozui felfedezései az 1900-as évek elejétől.

15. Az Északi Wei dinasztia (386-534) • Belső-Ázsia központi területe, valószínűleg mongol eredetű dinasztia; kínai topa (kín. tuo-ba), török tabgacsd (tör. tabγač). • A Buddhizmus államvallás; nagy hangsúlyt fektetnek a képzőművészetre: barlangszentélyek: Jünkang (kín. Yungang) Datong környékén, és Longmen „Sárkánykapu” Luoyang környékén. • Longmen 493-tól • 2345 barlang, 2800 felirat, 43 pagoda, 100,000 budhista ábrázolás; 30% Északi Wei, 60 % Tang, 10% más dinasztiák. • Jünkang 460-525 • Északi Wei, 252 barlang, 51,000 buddhista ábrázolás.

31. Yungang

42. Példa a dzsátaka irodalomból • „Sudólagarni történetét ekképpen értsétek. Így hallottam egyszer. Egyszer, amikor a Győzve Tökéletesen Elmúlt (Buddha) Radzsagrag város a Kalandaka madarak kertjében Udma ligetében tartózkodott, a tiszteletreméltó Ánanda is vele volt. Ültéből felkelve köntösét megigazította, a földre térdelt, s kezét összetéve a Győzve Tökéletesen Elmúlthoz így szólt: „Oh, Győzve Tökéletesen Elmúlt, magyarázd el kegyesen nekem, hogy miért van az, hogy ez a Kaundinja és a több öt első szerzetes miért elsőként ízlelték meg a tanítás nektárját, rögtön azután, hogy a Győzve Tökéletesen Elmúlt a Tan kerekét megforgatta ezen a világon? A Győzve Tökéletesen Elmúlt így válaszolt: Oh, Ánanda, ez az öt szerzetes korábban elsőként evett az én húsomból, s talált nyugalmat, ezért most is ők ízlelhették meg a Tan nektárját és így megszabadultak. Ánanda így kérdezett: Oh, Győzve Tökéletesen Elmúlt, ez az öt szerzetes mit tett korábban, légy kegyes és mondd el! A Győzve Tökéletesen Elmúlt így válaszolt:

43. Réges régen, megszámlálhatatlan, elgondolhatatlan világkorszakokkal ezelőtt ezen a világon élt egy Sudólagarni nevezetű király. A világ nyolcvannégyezer fejedelemsége felett uralkodott. Egy jós megjövendölte, hogy az elkövetkező tizenkét évben nem fog eső esni. Amint a király ezt meghallotta, nagyon elkeseredett, s igen bánkódott. Ha tizenkét évig nem esik az eső, akkor a gabona sem nő, éhínség lesz! Mit tehetnék? Összehívta mind a fejedelmeket, a nemeseket, s megtanácskozták a dolgot. Ha számításba vesszük, hogy mennyi gabona van a raktárakban, s összevetjük az emberek számával, akkor ha tizenkét éven keresztül minden ember csak egy csésze gabonát kap naponta, akkor sem tart ki tizenkét évig. Valóban bekövetkezett az éhínség, sok ember meghalt, s a király mindegyre azon vívódott, hogy hogyan menthetné meg az emberek életét. A királynővel, a gyerekeivel és a kíséretével kimentek egy ligetbe. Egy tisztásra érkeztek, ahol a királynővel és a többiekkel együtt elaludtak. A király felébredt, s a négy világtáj felé meghajolva fogadalmat tett. Országomat nagy éhínség sújtja, már egyáltalán nincs élelem. Az éhezők helyett hadd áldozzam fel magamat! Meghalok, s halálom után hatalmas halként szülessek újjá. Mindenki hadd egyen jóllakásig a húsomból — kérlelte. Felmászott egy ha tetejére, majd leugrott, meg is halt menten.

44. Egy folyóban ötszáz mérföldes hatalmas hallá változva született újjá. Abban az időben ott öt ács érkezett a folyó partjára, hogy fát szedjenek. Meglátták a nagy halat, s a hal emberi hangon így szólt hozzájuk: oh, ha éhesek vagytok, vágjatok csak a húsomból amennyit csak akartok, s ha jóllaktatok, vigyetek haza is, amennyit csak bírtok. Mivel ti esztek először a húsomból, majd az elkövetkezőkben, amikor megvilágosodott buddha leszek, ti lesztek az elsők, akik a tan táplálékát megízlelhetitek. Ti pedig mondjátok meg minden világbelinek, aki éhes, jöjjön és vegyen a húsomból. Az öt ács evett a húsából, majd a vidék népének hírt adtak a lehetőségről, s meghívták őket. A világbeli minden ember összegyűlt, vágott a húsból és megette. Amikor a hús az egyik oldalán elfogyott, akkor alulról újra nőtt, így fentről, lentről mindig újra nőtt. Tizenkét éven keresztül mindenki ezen a húson élt, s mindenkit hála és részvét töltött el a hal iránt. Amikor mind meghaltak, akik halból ettek, a magas istenek között születtek újjá.

45. Oh, Ánanda, az akkori hallá vált király magam voltam. Azok pedig, akik először vágtak és ettek a húsomból, ez a Kaundinja és szerzetes társai, ők öten voltak. Azok pedig, akik őket követve ettek hal-húsomból, azok ma nyolcvanezer gyermekem, s követőim, akik tökéletesen megszabadultak. Régen nekik adtam először a húsomból, így megmentettem az életüket. Most is nekik mutattam be először a Tan tanításait, s a tan lényegével a három ártás tüzét eloltottam bennük. • Ánanda és sok társa hittel hallgatta a Győzve Tökéletesen Elmúlt tanítását és örvendeztek rajta. • Ez volt Sudólagarni király története, a huszonhetedik fejezet.

46. A Gyémántvágó szútra • A Mahāyāna buddhizmus fontos szövege, amely röviden összefoglalja a Pradzsnyapáramita (szkr. Prajñapāramita)[1] tanításainak lényegét. Mindvégig nagyon népszerű volt mindazon országokban, ahol a buddhizmus meggyökeresedett. Éppen ezért igen sok változatban ismeretes, a nagy gyűjtemények számos kéziratos és fanyomatos változatát őrzik. Szanszkrit nyelvű változata a 4. század végén, az 5. század elején keletkezett. Kínában Kumārajīva[2] átültetésében vált ismertté, aki 344-ben született Kucsában, majd Kínába került, ahol 401 és 413 között Ch’ang-an-ban működött fordítóként. Fennmaradt khotani verziója is Kelet-Turkesztánból a 8-9. századból. Létezik japán, mandzsu, szogd, ujgur változata is. Természetesen számos tibeti fordítása is készült. • [1] A „Túlpartra juttató bölcsesség” filozófiájának szent iratai. • [2] IV. századi turkesztáni eredetű fordító, a kínai buddhizmus szent szövegeinek egyik első tolmácsolója.

47. További irodalom • Agócs Tamás: Gyémánt áttörés. Budapest TKBF, 2000. • Conze, E.: Buddhist Wisdom Books Containing the Diamond Sutra and the Heart Sutra. London 1958. • Poppe, N.: An Oyrat Vajracchedikā Fragment from Turfan. In: CAJ VIII. pp. 170–178. • Poppe, N.:The Diamond Sutra. Three Mongolian Versions of the Vajracchedikā Prajñāpāramitā Texts, Translations, Notes and Glossaries. (Asiatische Forschungen 35.) Wiesbaden, Otto Harrassowitz 1971. — Három V. változat átírása, fordítása, gazdag jegyzetekkel. • Sárközi, A.: Toyin Guiši’s Mongol Vajracchedikā. In: AOH. XXVII. (1973) pp. 43–102.

48. A könyv Buddha és Szubuddhi között folyó párbeszéd formájában fejti ki a buddhizmus tanításait:

49. „Amikor a tiszteletreméltó Szubuddhi a bhagaván (szkr. bhagavān)[1] parancsához híven figyelt, a bhagaván a tiszteletreméltó Szubuddhinak kegyesen ezeket mondta: • Oh, Szubuddhi, aki a bodhiszattvák igaz kocsijára felszállt így gondolkozik: ahány lény csak van az élők között, mind összegyűjtöttem. A tojásból születettet is, a méhből születettet is, a meleg nedvességből születettet is, a lótuszból születettet is, a testtel bírókat és a test nélkülieket, a gondolattelieket és a gondolat nélkülieket, a nem gondolkodókat és a gondolkodókat. Mindenféle eredetű lényt, amelyeket csak élőlénynek neveznek, valamennyiüket tökéletesen a nirvána közepére juttatom, s így a keserűségből maradéktalanul megszabadulnak. Jól gondold meg, akkor miért van az mégis, hogy ha a megszámlálhatatlan élőlény a keserűségből meg is szabadul, minden lény nem jut teljesen a nirvána közepére. Ha ilyen gondolat ébred a bodhiszattvákban az azért van, mert amikor bejutnak, az élőlényekre gondolna, s akkor még nem nevezhetők bodhiszattváknak. Kérdezed, hogy miért van ez? Azért van, mert ha az élőlényekre gondolnak, mikor belépnek, az életre gondolnak, amikor belépnek, a lényre gondolnak, amikor belépnek, akkor ezek még nem nevezhetők bodhiszattváknak. • [1] Buddha egyik jelzője „szent. áldott”.

50. A bodhiszattvák, óh Szubuddhi, ugyancsak ne ragaszkodjanak anyagi dolgokhoz, adakozzanak. Semmihez se ragaszkodjanak, adakozzanak. A külső alakhoz ne ragaszkodjanak, adakozzanak. A hanghoz, az illathoz, az ízhez, a tapintáshoz, még a tanhoz se ragaszkodjanak, adakozzanak. Semmiképpen ne ragaszkodjanak a jelképes gondolatokhoz sem, adakozzanak. Hogy miért van ez? Óh, Szubuddhi, minden bodhiszattva ragaszkodás nélkül adakozott. Ha ennek az erénynek hatalmasságát elmondanám, óh Szubuddhi, ne jegyezd meg, mert nehéz.