3. tétel: A nyelvek típus szerinti felosztása

1. 3. tétel: A nyelvek típus szerinti felosztása Dr. habil. Benczik Vilmos főiskolai tanár, ELTE TÓK 3. tétel: A nyelvek típus szerinti felosztása

2. Vázlat: 1. A nyelvek típus szerinti osztályozása a) fonetikai felosztás b) alaktani felosztás 2. Areális (területi, földrajzi) nyelvészet. Nyelvszövetségek. 3. tétel: A nyelvek típus szerinti felosztása

3. 1. A nyelvek típus szerinti osztályozása • A fonetikai szempontú osztályozás szerint léteznek – tonális (politon) – atonális (monoton) nyelvek. • Az alaktani szempontú osztályozás szerint léteznek – izoláló (‘elszigetelő’) – flektáló (‘hajlító’) – agglutináló (‘hozzáragasztó’) – inkorporáló (‘bekebelező’) nyelvek. 3. tétel: A nyelvek típus szerinti felosztása

4. FONTOS! • Konkrét nyelvek sohasem tartoznak tisztán egyetlen típushoz, besorolásuk az adott nyelv domináns jellemzői alapján történik. Flektáló nyelv is mutathat pl. agglutináló vagy éppen izoláló vonásokat; atonális nyelvben is lehetnek tonális vonások. A magyar nyelv atonális, agglutináló nyelv. • A nyelv típusjellemzői döntő mértékben határozzák meg a kisgyermekkori nyelvelsajátítás folyamatát. 3. tétel: A nyelvek típus szerinti felosztása

5. A nyelvtípus és a nyelvcsalád két különböző fogalom: az azonos típushoz való tartozás nem jelent okvetlenül rokonságot! Ugyanakkor a rokon nyelvek mindig ugyanabba a típusba tartoznak! 3. tétel: A nyelvek típus szerinti felosztása

6. 1. a) A nyelvek fonetikai típus szerinti osztályozása • Tonális (politon) nyelvek: Egy adott hangsor több dallamképlettel is rendelkezhet, s ezek mindegyikéhez eltérő jelentés társul. Pl. a dél-kínai ‘fan’ hangsor az ejtésdallam (tónus) függvényében a kjövetkezőket jelentheti: 1. ‘rész’ (egyenletes mély) 2. ‘alszik’ (egyenletes-magas) 3. ‘por’ (mély-eső) 4. ‘haragszik’ (magas-eső) 5. ‘oszt’ (mély-emelkedő) 6. ‘égni’ (magas-emelkedő) 3. tétel: A nyelvek típus szerinti felosztása

7. A beszélők tudatában ezek az ejtésmódok különböző szavakként tárolódnak, s nem tudatosul az alapul szolgáló hangsor (‘fan’) azonossága. A beszélő nem képes a hangsort valamilyen ‘átlagos’, ‘közepes’ módon ejteni. Egy kínai anyanyelvű, magyarul tanuló kisgyermek számára a tónusoktól való elvonatkoztatás jelenti talán a legnagyobb nehézséget. 3. tétel: A nyelvek típus szerinti felosztása

8. A tonális (politon) kategóriába sorolt nyelvek általában 3–6 különböző tónust használnak; azonban ezekben a nyelvekben is akadnak hangsorok (szavak), amelyek csak egy tónusban használatosak. A tonális (politon) nyelvekben szűkebb a tere a mondathanglejtésnek, beleértve az érzelmi tartalmakat közvetítő mondathanglejtést. 3. tétel: A nyelvek típus szerinti felosztása

9. Atonális (monoton) nyelvek: Azokat a nyelveket, amelyekben az egyes hangsorok (szavak) ejtéshangszíne nincs hatással az adott hangsor jelentésére, atonális (monoton) nyelveknek nevezzük. Ezekben a nyelvekben a hangszín csak a szavaknál nagyobb nyelvi egységek (szószerkezetek, mondatok) esetében játszik szerepet a jelentés alakításában: szószerkezetek: magyar tanár, magyartanár mondatok: Dolgozni mentél. Dolgozni mentél? 3. tétel: A nyelvek típus szerinti felosztása

10. Az európai nyelvek kivétel nélkül monoton nyelvek. Ennek ellenére több olyan európai nyelv akad, amelyben néhány száz szó is rendelkezhet tonalitással. Ilyen a svéd, a norvég, a litván, a horvát, a szerb. Néhány esetben a magyarban is szerepet játszik a tonalitás. Az ‘egy’ hangsor magas hangszínnel tőszámnév (‘Csak egy testvérem van.’), mély hangszínnel határozatlan névelő (‘Találkoztam egy barátommal.’). A ‘de’ hangsor magas hangszínnel módosítószó, mély hangszínnel ellentétes kötőszó. 3. tétel: A nyelvek típus szerinti felosztása

11. 1. b) A nyelvek alaktani szempontú osztályozása • Izoláló (elkülönítő) nyelvek: Az ide tartozó nyelvek nem ismernek toldalékokat (ragokat, jeleket, képzőket), az elkülönített (általában egy szótagos) tőszavakat állítják egymás mellé. Ezekben a nyelvekben fontos a szórend szerepe. Az izoláló nyelvek gyakorta tonális nyelvek. Ebbe a kategóriába tartozik pl. a kínai, a maláj, az indonéz nyelv. Izoláló vonásokat mutat fel a flektáló nyelvek típusába tartozó angol nyelv is. 3. tétel: A nyelvek típus szerinti felosztása

12. Flektáló (hajlító) nyelvek Ezek a nyelvek a szójelentés változásait a szótő vagy a szóvég változtatásával fejezik ki. Pl. az angol ‘take’ (veszek), ‘took’ (vettem); a német ‘Mutter’ (anya), ‘Mütter’ (anyák); a szlovák ‘lavice’ (pad), ‘lavica’ (padok). Az indoeurópai nyelvcsalád legtöbb nyelve, valamint a sémi nyelvek (héber, arab) flektáló nyelvek. Helyenként a magyarban is találhatók flektáló vonások: pl. megy/ment, hó/havas. 3. tétel: A nyelvek típus szerinti felosztása

13. Agglutináló (toldalékoló, ‘hozzáragasztó’) nyelvek Az agglutináló nyelvek képzőknek és ragoknak a változatlan szótőhöz való ‘hozzáragasztásával’ fejezik ki a szótő jelentésmódosulásait. Egy-egy szóalak sok szóelemből épülhet fel, ezek mind alakilag, mind jelentés tekintetében jól elkülönülnek egymástól: ház-as-ság-om-ból Az agglutináló nyelvekben sokkal gyakoribbak a szóösszetételek, mint a többi nyelvtípusban. 3. tétel: A nyelvek típus szerinti felosztása

14. A világ nyelveinek mintegy kétharmada agglutináló nyelv. E kategóriába tartoznak a finnugor nyelvek (így a magyar is!), a japán, a török, a koreai, a kihalt sumer stb. Igen sok agglutináló vonást mutat a flektáló típusba sorolt orosz és német nyelv is. Szinte tisztán agglutináló típusú a legsikeresebb mesterséges nyelv, az eszperantó is. 3. tétel: A nyelvek típus szerinti felosztása

15. Inkorporáló (bekebelező) nyelvek: Az inkorporáló nyelvek magas fokon agglutináló nyelvek, amelyek néha teljes mondatokat szintetizálnak egyetlen szóvá. Pl. illuliuqatigigumavagit = ‘téged kívánlak társul házat építeni’. Az inkorporáló nyelvek típusába többnyire eszkimó, indián és ausztráliai bennszülött nyelvek tartoznak. Inkorporáló jegyek a magyarban is fellelhetők. Pl. a ‘szeret-lek’ szóban a ‘-lek’ elem tartalmazza az ‘én’ és a ‘téged’ jelentéselemet is. 3. tétel: A nyelvek típus szerinti felosztása

16. 2. Areális (területi, földrajzi) nyelvészet. Nyelvszövetségek. area=terület Az areális nyelvészet egy nagyobb térségben egymás szomszédságában élő népek gyakran nem rokon nyelveinek kölcsönhatását vizsgálja. Ezen kölcsönhatás során hasonló vagy azonos alakok, rendszerbeli sajátosságok keletkeznek, s a hatás lehet olyan szoros is, hogy a genetikus (rokoni) kapcsolatokon is túlmenő egyezéseket mutat föl. Ez a nyelvi szövetség (Sprachbund). 3. tétel: A nyelvek típus szerinti felosztása

17. Duna-völgyi nyelvszövetség: Ebbe a nyelvszövetségbe az alábbi nyelvek tartoznak: – cseh – szlovák – szerb – horvát – magyar – német 3. tétel: A nyelvek típus szerinti felosztása