Geomorfológia és turizmus

1. Geomorfológia és turizmus Dr. Dombay István - egyetemi docens - „Babes-Bolyai” Tudományegyetem Kolozsvár Földrajz Kar Gyergyószentmiklósi Kihelyezett Tagozat

2. 1. A felszínalaktan (geomorfológia) tárgya A Föld felszínformáival és az őket alakító folyamatokkal a felszínalaktan (geomorfológia) foglakozik. A Föld felszínformáit, méreteik alapján a következőképpen osztályozzuk: - ELSŐ RENDŰ FORMÁK: kontinensek; - MÁSODRENDŰ FORMÁK: hegységek, dombságok, fennsíkok, alföldek; - HARMADRENDŰ FORMÁK: azok, amelyeket a külső erők hoztak létre (makroformák, legalább 10 km-es magasságból ismerhetők fel; mezoformák, néhány száz méterről különböztethetők meg és mikroformák, ezek néhány méterről láthatók.

3. 2. A kontinensek és az óceánok keletkezése 2. 1. A. WEGENER – úszási elmélete (1912, 1915, 1929). Létezett egy ős kontinens (PANGEA), amelyet egy ős óceán (PANTHALASSZA) vett körül. Ezzel az elmélettel tudta a nagy hegységrendszerek keletkezését magyarázni. Az ős kontinens a jurában kezdett szétválni: LAURÁZSIA és GONDWANA. • ábra – A Pangea és a Pathalassza 2. ábra – A kontinensek helyzete a felsőtriász • végén • FORRÁS: Borsy Zoltán et al.

4. 2. A kontinensek és az óceánok keletkezése 2. 2. A. HOLMES – a mélyáramlatok elmélete. Holmes szerint a szimából érkező áramlások felszálló ágánál töréses szerkezetek, árkos törések, óceáni hátak, a leszálló övezetben viszont hegységképződések következnek be. A kontinensek elmozdulása pedig az áramlási rendszerek hátán megy végbe. 1960-ban dolgozták ki a modern „lemeztektonika” elméletét, amelynek következtetése az „óceánfenék szétterülése” (sea floor spreading). 3. ábra – Az óceánfenék szétterülése az Atlanti-óceán példáján FORRÁS: Borsy Zoltán et al.

5. 2. A kontinensek és az óceánok keletkezése 2. 3. A lemeztektonika (globális tektonika) A lemeztektonikai modell az első olyan globális elmélet, amellyel az összes geodinamikai jelenséget (a földrengésfészkek helye, hegységképződés, vulkanizmus, mélytengeri árkok képződése, a geoszinklinálisok típusai, stb.) viszonylag könnyen lehet magyarázni. A lemeztektonika megnevezés onnan származik, hogy a Föld legkülső vékony szilárd gömbhéja litoszféralemezekből áll. - Hat nagy lemez: Eurázsiai-, Indo – Ausztráliai-, Antarktiszi-, Amerikai-, Afrikai, Pacifikus – lemezek; - Hét közép lemez:Fülöp – szigeteki-, Nazca-, Cocos-, Gorda-, Karib-, Arab-, Szomáliai – lemezek; - számos kis lemez. Egyes lemezek úgy kontinentális kérget (gránitos), mint óceánit (bazaltos) is tartalmaznak – főleg a kontinensek. Mások csak óceánit, pl. a Csendes – óceáni lemez.

6. 2. A kontinensek és az óceánok keletkezése A lemezmozgásoknak három típusát különböztetjük meg: A. Divergáló, az egymástól távolodó lemezek. Ez a helyzet fordul elő az óceán-középi hátságoknál, ahol a bazaltos kéreg (óceáni) képződik. Például a Közép – Atlanti hátság, Kelet-afrikai-árokrendszer (afrikai „rift”), a Vörös-tenger tulajdonképpen vízzel kitöltött árok. 4. ábra – Hasadék(A), Árok(B), Óceánképződés(C) FORRÁS: Borsy Zoltán et al.

7. 2. A kontinensek és az óceánok keletkezése B. Konvergáló, egymáshoz közeledő lemezek. Három eset lehetséges: - Óceáni lemez kontinentális lemezzel ütközik (Dél – Amerika, Csendes-óceán nyugati peremén Japántól délre). Itt nagy mélységbe történő alábukás következik be, amit „szubdukciónak” nevezünk, az övezet pedig „szubdukciós vagy konszumációs” övezet. Ezekre az övezetekre az erőteljes vulkanizmus és a földrengések jellemzőek. 5. ábra – A kontinentális lemez ütközése az óceáni lemezzel FORRÁS: Borsy Z. et al. 7. ábra – Két óceáni lemez ütközése FORRÁS: Borsy Zoltán et al.

8. 2. A kontinensek és az óceánok keletkezése Két kontinentális lemez ütközik, a hasonló sűrűség (2, 7 – 2, 8 g/cm3) miatt és a köpeny nagy felhajtó ereje miatt (3, 3 g/cm3) inkább alácsúszásra kerül sor. Pl. a Himalája esetében, ahol az Indiai-lemez pillérként tartja a Himalája láncait. Jellemző a gyűrt hegységek keletkezése. 6. ábra – Két kontinentális lemez ütközése. FORRÁS: Borsy Zoltán et al.

9. 2. A kontinensek és az óceánok keletkezése C. Két lemez egymással párhuzamosan mozog (konzervatív). Ebben az esetben hatalmas vízszintes irányú vetődés alakul ki, és a lemezek ennek mentén csúsznak el. Pl. a Szent András-vető Kaliforniában. 3. A földrengések. A lemezek viszonylagos mozgásai a lemezhatárokon földrengéseket idéznek elő. A kőzettömegek bizonyos mértékig elasztikusan viselkednek, a csúszási felületek mentén feszültségek halmozódnak fel, amelyek lökésszerűen kioldódnak. A földrengések a lemezhatárok mentén koncentrálódnak. A különböző típusú lemezhatároknál a földrengések központjainak eloszlása eltéréseket mutat. - mélyfészkű földrengések (100 – 700 km), csak az alábukó (szubdukciós övezetben) lemezszegélyeknél fordulnak elő, rendkívül erősek. Például: a Csendes-óceán nyugati pereme. - szintén erőteljes földrengések fordulnak elő az egymás mellett elcsúszó (konzervatív) lemezszegélyek esetében is. Például: a Szent András-vető mentén. - az óceáni hátak mentén a földrengések gyengébbek. KÖVETKEZTETÉS: Földünkre kétféle kontinentális perem jellemző: - atlanti típusú vagy passzív kontinentális perem: ennél nincsenek jelentősebb kéregmozgások; - csendes – óceáni vagy aktív kontinentális perem:ott fordulnak elő, ahol az ócáni lemez a kontinentális alá nyomul, mélytengeri árkok képződnek.

10. 2. A kontinensek és az óceánok keletkezése • táblázat – A Mercalli-Cancani-Sieberg-féle skála különböző fokozatainak jellemzése • FORRÁS: Borsy Zoltán et al.

11. 2. A kontinensek és az óceánok keletkezése 4. A magmatizmus és vulkanizmus PLUTO – az alvilág istene, gazdagítót jelent, aki a Föld kérgét új anyagokkal gazdagítja. VULCANUS – a tűz sánta istene Rómában – az „istenek kovácsa” (Héphaisztosz a görögöknél), Szicília közelében található kis sziget (ma Volcano) belsejében képzelték lakhelyét, erről a szigetről kapta a vulkánosság a nevét. Az egymástól távolodó lemezek szegélyei a bázikus magma fő előfordulási helyei. Ebben az övezetben nagy tömegű bazalt és gabbró képződik. Itt a köpenyanyag óceáni kéreggé alakul. Például: az atlanti hátság övezete. A magmatizmus és vulkanizmus egy másik előfordulási helye a lemezeken belüli árkos-törések. Például: Kelet-afrikai-árok. Ritkábban, de előfordulhatnak „forró pontok” (hot spots) az óceáni vagy szárazföldi területeken belül is. Például: Francia – Középhegység (Massif Central), Tibeszti és Ahaggar Afrikában, Hawaii-szigetek. A vulkanizmus során, a cseppfolyós, gáznemű és kisebb részben szilárd halmazállapotú magmaanyagok a nehézségi erő hatásával ellentétes irányban, azaz felfelé törekedve mozognak. Két eset lehetséges: - ha a felszínre jutnak, akkor felszíni vagy effuzív (kiömléses) és extruzív (kinyomulásos) vulkánosságról beszélünk; - ha a szilárd kéreg belsejében maradnak, akkor mélységi vagy rejtett magmatizmusról (kriptovulkanizmus) beszélünk. Közvetlen jelentősége a domborzat alakításában a felszíni vulkánosságnak van. A magmatizmus domborzat alakító hatása csak ott figyelhető meg, ahol a mélységi képződményeket a külső erők taroló munkája a felszínre hozott. Magma – izzón folyó szilikátolvadék, amelyik a kéregben szilárdul meg. Láva – a felszínre került magma, amelynek felhalmozódásából létrejön a vulkán.

12. 2. A kontinensek és az óceánok keletkezése 4. 1. A plutonok főbb formatípusai A batolit (mélytömzs) szabálytalan alakú több tízezer km2 magmás kőzettömeg. A szilárd kéregbe benyomuló, de megrekedt magma csúcsa. Főleg a nagy gyűrthegységek gyökérrégiójában fordul elő. A geológiai idők elmúltával, a fedő takarórétegek lepusztulásával vagy tektonikus emelkedések során a felszínre kerülhetnek, és nagy magasságba juthatnak: Mt. Blanc, Tátra gránitja, nagy batolitok ismertek Észak- és Dél-Amerikában. Erdélyben a Keleti-Kárpátokban, a Gyergyói-havasokban a Ditrói-masszívum. Magyarországon, a felszínen kevés plutonit található. A Velencei-hegység egy része gránitból áll, a Mecsektől keletre Fazekasboda és Mórágy között található a felszínen gránit.

13. 2. A kontinensek és az óceánok keletkezése 4. 2. A szubvulkanikus formák 8. ábra – A plutonizmus és a vulkanizmus kapcsolata FORRÁS: Borsy Z. et al. 9. ábra – Szubvulkanit típusok I. Lakolitfajták FORRÁS: Borsy Z. et al. A szubvulkáni jelenségek 2 km-nél kisebb mélységekben találhatók. A lakkolit (kőlencse, lencsekő) néhány km átmérőjű, gomba vagy esernyő alakú felszín alatti magmatikus kőzettömeg, amely a felette levő rétegeket megemelte, felboltozta. Lakkolitok Észak-Amerikában, a Pó-síkság északi peremén ismeretesek. Magyarországon: a dunabogdányi Csódi-hegy andezitkúpja, a nógrádi Karancs és Sátoros andezittömege, az erdőbényei Barnamag lakkolitját említjük meg.

14. 2. A kontinensek és az óceánok keletkezése Sillek (teleptelérek, küszöb), akkor képződnek, amikor az olvadt kőzetanyag hígan folyós, a rétegek közé hatolva nem boltozza fel azokat, hanem vékony rétegben bepréselődik az üledékes kőzetek közé. Dyke szubvulkáni kőzetekkel kitöltött telérszerű kőzethasadékok. Magyarországon: Cserhát, Mátra vidéke. Neck egykori vulkáni kürtőben megszilárdult kőzet. Pl.: Erdélyben a Déva várának dombja. 10. ábra – Szubvulkanikus típusok II. kolonit(a), etmolit(b), fakolit(c), lopolit(d), bizmalit(e), teleptelér(f) FORRÁS: Borsy Zoltán et al.

15. 2. A kontinensek és az óceánok keletkezése Egy vulkán alkotó részei: magmakamra, csatorna (kürtő), kráter, parazitakráterek, vulkáni kúp, kaldera. 11. ábra – Kalderás vulkánképződmény (Rittmann, A. szerint) FORRÁS: Borsy Zoltán et al.

16. 2. A kontinensek és az óceánok keletkezése A felszíni vulkánosság termékei:a láva természetes szilikát olvadék, legnagyobb része kovasav (SiO2). Összetétele és mennyisége szerint gyorsabban vagy lassabban kihűl és vulkáni üveg horzsakő vagy riolit, andezit, bazalt alakulhat belőle. A hígabb láva lávafolyásokat hoz létre. A savanyú, sűrűbb láva szűkebb körzetekre szorítkozó kiömléseket hoz létre. Más termékek: lávablokkok (lávarögök), vulkáni bombák (Erdélyben Tusnád körül), horzsakő, lapilli, vulkáni homok, vulkáni porhullás, iszapeső, iszapár (lahar), vulkáni tufa, portufa (cinerit), ártufa (ignimbrit). 12. ábra – Az oregoni kalderató kialakulásának fázisai (Mc Donald – Williams szerint) FORRÁS: Borsy Zoltán et al.

17. 2. A kontinensek és az óceánok keletkezése 4. 4. Vulkántípusok Az osztályozást három nézőpont alapján szokás végezni: 1. A kitörés helyének alakja szerint felületi (areális), rés- vagy hasadék- (labiális) és csatornás (központos, centrális) kitörések. 2. A vulkáni működés időbeni lefolyása szerint állandóan és időszakosan működő vulkánok. 3. A kitöréssel felszínre hozott anyag minősége, halmazállapota szerint egyesek túlnyomóan csak lávát, mások gázokat és vulkáni hamut és olyanok, amelyek lávát, finom port és vulkáni hamut, illetve olyanok, amelyek lávát, port, gázokat egyaránt termelnek. Areális erupciók, ma ilyen vulkánok nincsenek. Ezek a földtani régmúltból ismeretesek, hatalmas lávatakarók keletkeztek (Arab-fennsík, Dekkán-fennsík trapp-bazaltjai, Columbiai-fennsík, Grönland, Etiópia). A lineáris vulkánok (résvulkán) a repedési vonalak mentén aktivizálódnak. Mindig hígan folyós (bázisos) lávát termelnek. A láva a lejtőkön szétterül, lávatakarókat alkotva. Főleg az óceáni hátságok repedésvölgyeinek tenger alatti vulkáni működését jellemzi. A kontinenseken néhány aktív hasadékra korlátozódik, Izland és Új-Zéland vulkánossága. Magyarországon a harmadidőszakban voltak gyakoriak a Nógrádi-medencében a Medves Bazalttakarója, a Déli-Bakonyban a Kabhegy. A centrolabiális vulkanizmus esetében a kitörések a csatornás vulkanizmussal kombinálódva jelentkeznek, eléggé széles láva- és tufatakarókat hoznak létre, amelyeken vulkáni kúpok találhatók. Például a Mexikói-fennsíkot délről szegélyező Sierra Volcanica Transversal, ahol 1200 km hosszú, 200 km széles és 1000 m vastag lávatakaró képződött, ezen találhatók a híres vulkánok. Magyarországon: a Visegrádi-hegység, a Börzsöny, a Cserhát vulkáni tömegei, Mátra és Tokaj- (Zempléni-) hegység.

18. 2. A kontinensek és az óceánok keletkezése A csatornás vagy centrális vulkanizmus napjainkra jellemző. A centrális vulkanizmusnak több típusa különböztethető meg. A) Robbanásos (explóziós) vulkántípusok Ezek a vulkánok kevés lávát, annál több gőzt és gázt termelnek robbanásszerűen. Adott esetben magát a vulkáni kúpot is szétrobbantják. a) A maar típus (vulkánembrió). Egyszeri kitörések, amikor a robbanásszerűen kiszabaduló gázok vulkáni csatornát tágítanak maguknak. A törmeléket a kráter nyílása körül alacsony kúpos gyűrű formájában halmozzák fel. Például: Eiffel-hegységre (25), Svábföldre (125), Auvergne (Franciaország) jellemzőek. Az el nem pusztult maarkrátereket, maartavak töltik ki. 13. ábra – A maar-típusú vulkáni kráter vázlatos rajza. A krátert tó tölti ki. FORRÁS: Borsy Zoltán et al.

19. 2. A kontinensek és az óceánok keletkezése b) A Krakatoa – Típus. Rendkívül erős robbanások jellemzik. Iskolapéldája a Krakatoa 1883. évi kitörése. Ebbe a kitörési családba tartoznak: a Kis-Szunda-szigeteken Tamboró (1815), az alaszkai Katmai (1912), Japánban a Bandai-San (1888), az észak-amerikai St. Helen (1980). 14. ábra – A Krakatoa pusztulása (Holmes nyomán)

20. 2. A kontinensek és az óceánok keletkezése c) A Volcano – típus. A Volcano az Olaszországhoz tartozó Lipari – szigetek egyik időszakosan működő vulkánja. Lávája sűrűn folyó, a kráter pereméig jut el, ahol dugóként megszilárdul, amit a kitörés felrobbant. Igen sok a gázok által kidobott kőzettörmelék. d) A Pelée – Típus. Névadója a Mt. Pelée Martinique-szigeti vulkán (Kis-Antillák). 15. ábra – A Mt. Pelée kipréselődött lávadugója és az 1903 május 8.-i katasztrofális gázrobbanás vázlata (FORRÁS: Borsy Zoltán et al.)

21. 2. A kontinensek és az óceánok keletkezése B) Kiömlési (effúziós) vulkántípusok Az ebbe a csoportba tartozó szárazulati vulkánok csak lávát termelnek. A legjellegzetesebb a Hawaii-típus. Két példa: a Mauna Loa és a Mauna Kea. Sok effuzív típusú vulkán működik az óceánok fenekén, az óceáni hátságok repedésvölgyeiben. Ezeket spreading-típusú tenger alatti vulkánoknak nevezzük. Itt történik a litoszféralemezek megújulása. C) Vegyes típusok A Föld legtöbb vulkánja ebbe a típusba tartozik. Gőzöket, gázokat, lávát és törmeléket termelnek. A vulkáni kúp a törmelék és láva egymásra tevődéséből épül fel, ezért réteges, ún. sztratovulkánok. 16. ábra – Sztratovulkán tömbszelvénye (Longwell szerint) FORRÁS: Borsy Zoltán et al.

22. 2. A kontinensek és az óceánok keletkezése a) A Vezúv – Etna típus 17. ábra – A Vezúv kráterének fejlődése a múlt század folyamán FORRÁS: Borsy Zoltán et al. 18. ábra – A Vezúv kettős kúpjának látképe nyugati irányból FORRÁS: Borsy Zoltán et al.

23. 2. A kontinensek és az óceánok keletkezése b) A Stromboli - típus 19. ábra – A felszíni és a felszín alatti vulkáni tevékenység formái

24. 2. A kontinensek és az óceánok keletkezése D) Iszapvulkánosság és a vulkáni utóműködés típusai A „meleg” iszapvulkánok minden esetben a vulkánosság kísérőjelenségei. Vulkáni területeken, agyagos térszíneken jelentkeznek. Hőmérsékletük nagy. Pl.: Izland, Új – Zéland, Közép – Amerika. Európában a legérdekesebb a Nápoly közelében levő Solfatara-kráterben (Pozzuoli mellett) működik. Itt a néhány 10 m-es átmérőjű, kb. 160 – 200 oC hőmérsékletű sűrű iszaptó állandóan fortyog. Erdélyben a kovásznai „Pokolsár” és szén-dioxiddal telített iszapvulkán. Meleg iszapját gyógyfürdő értékesíti. Iszap- és krátertó kitörések gyakoriak még Jáván, Új – Zélandon is. A „hideg” iszapvulkánok (iszapfortyogók) nem kapcsolódnak a vulkánossághoz. Ezek a jelenségek ott fordulnak elő, ahol a talaj laza, többnyire agyagos, és ahol a szerves anyagok elbomlása különösen sok szénhidrogént, szén-dioxidot, kénhidrogént és metánt termel. A felszín alatt összegyűlt gázok szétfeszítik a rájuk nehezedő iszap- és agyagrétegeket. Az iszapból lapos, vulkánszerű kúpot építenek fel. Sokszor kicsik, de előfordulnak 50 – 100 m magasak is, és kráterük átmérője meghaladja 200 – 300 métert is. Különösen olajvidékeken és deltákon gyakoriak. Pl.: a Mississippi deltájában, „mudlumps”, Baku környékén, Romániában a Kárpátkanyar külső ívének dombvidékén.

25. 2. A kontinensek és az óceánok keletkezése Vulkáni utóhatások (posztvulkáni jelenségek) anyagszolgáltatása szerint három nagy csoportra különül: 1. szolfatára, 2. fumarola (gejzír és hévíz), 3. mofetta és szénsavas források. A szolfatárákban a vízgőz mellett elsősorban a kénvegyületek, kén-hidrogén, kén-dioxid uralkodik. A jelenség elnevezése a Nápoly melletti Solfatara-krátertől ered, ahol az utolsó vulkáni kitörés 1198-ban volt. A fumarola különböző kémiai anyagokat tartalmazó gőzömlés, a vulkáni tevékenysége alatt vagy után. Leggyakoribb ilyen jellegű hévforrások az észak – amerikai Yellowstone Nemzeti Parkban, Izland, Új – Zéland, Jáva és Japán vulkáni hévforrásai. Helyenként a vulkáni hévforrások szabályos vagy szabálytalan időközökben magasra feltörő szökőkutak, gejzírek alakjában mutatkoznak (Izland, Yellowstone Nemzeti Park, Kamcsatka, Japán, Új – Zéland). A gejzírben is vulkáni eredetű a meleg, de vizének – legalábbis egy része – felszíni származású talajvíz. Kitörés akkor jön létre, ha a föld alatti víztároló üreg- és réshálózatban levő gőz nyomása meghaladja a kivezetőcsatorna vízoszlopának nyomását. A gejzír működésében részt vevő víz főleg vadózus eredetű talajvízből és nem juvenilis származású mélységi vízből adódik.

26. 2. A kontinensek és az óceánok keletkezése Mofetták, szénsavas szökőforrások, savanyúvizek. A vulkáni utóműködés végső terméke a gáz alakú szén-dioxid, a száraz mofetta. Pl.: a Nápoly melletti Solfatara-kráter Kutya – barlangja, Erdélyben, a Hargitában a Torjai – Büdös – barlang kevés kénhidrogénnel és vízzel, 11 – 12, 5o C hőmérséklettel. A szénsavas forrásokat savanyúvíz-nek nevezzük. Erdélyben borvíz, a Cserhátban és a Mátrában, pedig csevice a nevük (Tar, Maconka, Mátraszöllős, Parádsasvár). Ilyen jellegűek a Fejér megyei Moha községben, Székesfehérváron és Zámoly községben található szénsavas vizet is, valamint a Balaton vidéken, Kékkúton, Balatonfüreden, a Sopron megyei Mihályi községben.

27. 2. A kontinensek és az óceánok keletkezése 5. A hegységképződések Az elmúlt több mint 150 év során sokan foglalkoztak a hegységek kialakulásával. Ennek ellenére még ma is hézagosak az ismereteink. 5. 1. A földkéreg szerkezetét kialakító folyamatok 5. 1. 1. Törések, vetődések A földkéreg kőzetei kialakulásuk után csak ritkán maradnak meg eredeti helyzetükben. A kéregmozgások hatására elmozdulnak, széttörve elvetődnek, gyűrődnek, áttolódást szenvednek. Ezt a folyamatot diszlokációnak (dislocare = szét-, elhelyezni, lat.) nevezzük. A vetődéseknél a kőzetek gyakran sok száz méteres függőleges, ferde vagy vízszintes irányban mozdultak el. 20. ábra – Vetődési szerkezetek

28. 2. A kontinensek és az óceánok keletkezése A töréses szerkezeteket főleg oldalirányú húzófeszültség hozta létre, főképpen a merev kéregrészeken. A vetők mentén sokfelé a kéreg sakktáblaszerűen darabolódott fel. A környezetéből a vetővonalak mentén magasra kiemelkedő kéregdarabot sasbércnek (horst) nevezzük. A lezökkent rögök az árkok (gráben). Ahol nagyon erősek voltak a húzó erők, ott árok, illetve árokrendszer keletkezett. Pl.: a Rajna-árok, a Kelet-afrikai-árokrendszer. Kemény, ellenálló kőzeteknél az erős oldalnyomás hatására a törésvonal mentén rátolódás (áttolódás) következett be. A rátolódási sík eléggé lapos. Például Magyarországon a Mecsek hegység, a karbonidőszaki gránit a pannóniai üledékekre nyomult rá. Különösen a Dunántúli-középhegységben játszottak jelentős szerepet a domborzat mai arculatának kialakulásában a törések mentén történt különböző méretű és irányú elmozdulások. Ezeket a területeket a gyűrt-töréses szerkezeten kialakult árkokkal, medencékkel tagolt sasbércek sorozatának kell tekinteni (Pécsi M. 1975). A törések a földfelszínnek már régen megszilárdult, merevvé vált övezeteire jellemzőek: Skandináv-hegység, a Variszkuszi-hegységrendszer tagjainál (Massif Central, Ardennek, Rajnai-palahegység, Vogézek, Schwarzwald, Harz, Thüringiai-hegység, Cseh-medence). Ezek a hegységek eredetileg gyűrt szerkezetűek voltak, de az óidő végére tönkfelületté váltak. A törések a földkéreg olyan különösen merev részeire is jellemzőek, mint a Kanadai- és a Balti-pajzs. Finnországban és Kanadában számos tómedence nem a jég túlmélyítő, válogató eróziós tevékenységének köszönheti létét, hanem a törésvonalak mentén bekövetkezett kéregmozgásoknak.

29. 2. A kontinensek és az óceánok keletkezése 5. 1. 2. Gyűrődések A viszonylag képlékeny kőzetek, bizonyos esetekben az összenyomás hatására nem törtek, hanem gyűrődtek. 21. ábra – Gyűrt szerkezetek FORRÁS: mindkét ábra esetében, Borsy Zoltán et al. 22. ábra – Egy szabályos redő részei. a-b a rétegek dőlése, c-d a rétegek csapása, 1-2 a redőboltozat két szárnya

30. 2. A kontinensek és az óceánok keletkezése A kéreg gyűrődése során keletkező szerkezeti alapforma a redő. Ennek felemelkedő íve a redőboltozat vagy antiklinális(anti = ellen, clino = hajlok, lat.), a homorú hajlatát, pedig redőteknőnek vagy szinklinálisnak(syn = össze, gör.) nevezzük. A redő lehet: álló, ferde vagy fekvő redő. Ha a gyűrődést létrehozó erők nagyon erősek voltak, akkor a redőzött kőzetek elszakadtak a gyökerüktől, és nagy távolságban rátolódtak (takaróredők) a helyben maradt ősi (autochton) kőzetekre. Ilyenkor megváltozik a kőzetek eredeti települési sorrendje. Gyűrt szerkezetűek a Jura-hegység, a Dinaridák külső öve a dalmát partvidéken, Alpok, Kárpátok. A Földön szép számmal fordulnak elő olyan hegységek is, amelyekre a gyűrődések és a törések egyaránt jellemzőek. Magyarországon a Mecsek jellegzetes tőréses gyűrthegység. Takaróshegységek például: az Alpok, ahol a takarómozgás a Pó-síkság felől északi irányba történt; Pireneusok, Appenninek, Zágrosz-hegység, Himalája, Erdélyben a Déli – Kárpátok Fogarasi-vonulata. 23. ábra – A redők típusai. Szimmetrikusak: a – álló, b – izoklinális álló és ferde redő, c – álló és ferde legyező redő. Asszimetrikusak: d – álló, e – ferde redő, f – átbukó, g – fekvő redő, T – a redő tengelye FORRÁS: Borsy Z. et al.

31. 2. A kontinensek és az óceánok keletkezése 5. 1. 3. KÖVETKEZTETÉSEK A kéreg alakváltozásait, amelyek gyűrődéssel, vetődéssel és rögös szerkezetek kialakulásával járnak, hegységképződésnek (orogenézis) nevezzük. A kőzetburok nagy területeket érintő izosztatikus (egyensúlyzó) mozgásait epirogenézisnek nevezzük. Az epirogenetikus mozgások nagyon lassan mennek végbe, és kontinens nagyságú területeket érinthetnek (Stille, H. 1919). A hosszú ideig tartó epirogenetikus süllyedés eredménye a tengermedencék képződése, az emelkedéseké pedig, a szárazulatok születése. Az epirogenézis egy másik következménye a tengerszint előnyomulása vagy visszahúzódása, amit eusztatikus mozgásnak nevezünk.

32. 3. Az éghajlat és a turizmus 6. Az éghajlat és a turizmus Az atmoszférában lejátszódó fizikai jelenségek elemzése, tér-és időbeli lefolyásának feltárása, okaik magyarázata, jövőbeli fejlődésük előrejelzése, a világtérrel, a földfelszínnel és a bioszférával fennálló kölcsönhatásaik tisztázása a meteorológia tudományának feladata. Az éghajlattan (klimatológia), a légkör fizikai jelenségei által hosszabb időn át előidézett állapotok megmérhető és egyéb objektív módon jellemezhető tulajdonságainak összességét jelenti. Alapvető fogalmak: Az idő a légkör fizikai tulajdonságainak és folyamatainak egy adott helyen, adott időpillanatban a környezettel és egymással is kölcsönhatásban álló rendszere. Az időjárás a légkör fizikai tulajdonságainak és folyamatainak egy adott helyen rövidebb időszak (néhány óra, néhány nap) során a környezettel és egymással is kölcsönhatásban álló rendszere. Az éghajlat az előbbi folyamatoknak és tulajdonságoknak a rendszere egy adott helyen, hosszabb időn át (több évtized).

33. 3. Az éghajlat és a turizmus 6. 1. Az időjárási frontok Két különböző légtömeget a levegő fizikai tulajdonságaiban éles ugrásszerű változást mutató zóna az időjárási frontfelület választja el egymástól. A frontfelületnek a földfelszínnel való metszésvonala az időjárási front. Az időjárási frontra tehát a levegő fizikai állapotjelzőinek és elsősorban a légtömegek konzervatív tulajdonságainak éles szakadásszerű változása jellemző. Közép – Európa fölött leggyakrabban a szubtrópusi és mérsékelt övi, valamint a mérsékelt övi és a sarkvidéki légtömegek találkozása figyelhető meg. Az időjárási frontokat a szerint osztályozzuk, hogy a frontfelület melyik légtömeg felé mozdul el. Ha a hideg levegő az aktív, tehát a meleg levegő felé halad, akkor hidegfrontot, ha pedig a meleg levegő hódít teret, akkor melegfrontot különböztetünk meg. 24. ábra – Melegfront szerkezete

34. 3. Az éghajlat és a turizmus 25. ábra – Elsőfajú hidegfront szerkezete 26. ábra – Másodfajú hidegfront szerkezete

35. 3. Az éghajlat és a turizmus A melegfront felhőzeteegyenletes intenzitású esőzést vagy havazást okoz. A front előtt a légnyomás csökken, ami megszűnik a front áthaladta után, a csapadékhullás is megáll, és az ég fokozatosan kitisztul. A hidegfront felhőzete rövid de nagy intenzitású záporokat, zivatarokat okoz, amelyek rövid időtartamúak. Áthaladása után az időjárás gyorsan megjavul, ellenben előfordulhat, hogy még néhány óra is eltelik addig, amíg a „lemaradt” hidegfront átvonulásával beáll a gyökeres időjárás-változás. 27. ábra – Ál-hidegfront kialakulása

36. 3. Az éghajlat és a turizmus 6. 2. Ciklonok és anticiklonok A ciklon alacsony légnyomású bárikus képződmény. A ciklonban a légnyomás a középpontban a legalacsonyabb, onnan növekedik a kerület felé. A szél (az északi féltekén) a ciklon középpontja körül az óramutató járásával ellentétesen fúj, az alsóbb szinteken, a talajközeli súrlódás miatt a légáramlás spirálisan a ciklon belseje felé tart. Ennek következménye, hogy a ciklon központjában összeáramlás (konvergencia) és emelkedő légmozgások alakulnak ki, ezek a felhő- és csapadékképződésnek kedveznek. Az anticiklon magas légnyomású bárikus képződmény. A légnyomás maximuma a középpontban van és az anticiklon széle felé csökken. A szél (az északi féltekén) az anticiklon középpontja körül az óramutató járásával megegyezően fúj. A légáramlás az alsóbb szintekben a középpont felől a peremek felé tart, így szétáramlás (divergencia) lép fel. Az anticiklonban a légtömegek leszálló mozgásban vannak, amely a felhőzet feloszlását eredményezi. 28. ábra – Ciklon és anticiklon felszínközeli légáramlási rendszere

37. 3. Az éghajlat és a turizmus 6. 3. Éghajlattípusok A több mint száz éve elkezdődött éghajlat-osztályozási munka ma sincsen befejezve, napjainkban is egyre több osztályozás lát napvilágot. Ennek oka a tényezők sokaságán múlik: mivel az éghajlat egy igen komplex jelenség, olyan tökéletes éghajlati felosztást, amely a hatótényezők sokaságát, azok bonyolult kapcsolatát mind tekintetbe vehetné, nem lehet készíteni. A következőkben a TREWARTHA felosztása szerint végzünk egy rövid áttekintést. 6. 3. 1. Trópusi nedves éghajlatok Trópusi esőerdő éghajlat az évi középhőmérséklet magas: 25 – 28 oC; az évi hőingadozás alacsony: 2 – 3 oC; napi hőingadozás: 8 – 12 oC; nappali maximum 35oC, éjjel 20 – 25 oC; a magas hőmérséklet nagy vízgőztartalommal és magas relatív nedvességgel társul, ezért nyomasztó a fülledtség. A telítettségi állapothoz való közelség miatt, éjszaka gyakori a köd és a kiadós harmat; évi átlagos csapadékmennyiség 2000 – 4000 mm. Téves hit, hogy itt van a „mindennapos esők” öve, évente 230 – 240 napon esik az eső; előfordulási helyek: az Egyenlítő mentén, így Afrikában a Guineai-partvidéken, Kamerunban, a Kongó medencéjében, Dél – Amerikában Guyanában, az Amazonas medencéjében, Ázsiában a Maláj-félszigeten, Indonéziában és a Fülöp-szigetek nagy részén, Új – Guineán és a Csendes – óceán egyenlítői övezetének szigetein.

38. 3. Az éghajlat és a turizmus Szavanna éghajlat az évi középhőmérséklet: 25 – 28oC; az évi hőingadozás itt is alacsony; napi hőingadozás magasabb; nappali maximum 40 – 45oC, éjjel 15 – 20oC-ra süllyed; évi átlagos csapadékmennyiség: 1000 – 1500 mm; előfordulási helyek: Afrikában Mali, Niger, Csád, Szudán déli része, Uganda, Kenya, Tanzánia, Angola, Zambia, Rhodesia, Dél – Amerikában Venezuelában, Brazília déli felén, Bolívia és Paraguay nagy részén, Ausztráliában az északi területeken, Közép – Amerikában a Yucatan-félsziget északi peremén, Kubában, Ázsiában Elő – India nagy részén, Burma (Myanmar), Thaiföld.

39. 3. Az éghajlat és a turizmus 6. 3. 2. Száraz éghajlatok Alacsony földrajzi szélességek sivatagi éghajlata évi középhőmérséklet: 30oC körüli; az évi hőingadozás már jelentősebb; magasak a napi hőingadozások: nappal elérheti a 50 – 55oC-ot, éjszaka fagypontig is süllyedhet. Földünkön ebben az éghajlati övben mérték a legmagasabb hőmérsékletet 57, 8oC-ot a Szahara északi peremén a líbiai El Aziziában; itt fordulnak elő a tengerparti sivatagok is, ott ahol a partok mentén hideg tengeráramlatok haladnak el: Namib sivatag („ködös sivatag”) Afrika délnyugati partja mentén, az itt elhaladó hideg Benguela-áramlat miatt, Peru partvidéki sivataga („ködös sivatag”) a hideg Peru-áramlat miatt; más előfordulási helyek: Szahara, Amerikában a Yuma, Mojávé és Gila-sivatag, a Mexikói-medence egy része, Dél – Amerikában Chile, Atacama sivatag, Ausztráliában a Nagy – Homoksivatag, a Nagy – Viktória-sivatag, Ázsiában az Arab-félsziget nagy része, Irán, a Tharr-sivatag. Alacsony földrajzi szélességek sztyepp éghajlata évi középhőmérséklet: 19 – 25oC; évi csapadék összeg általában 300 – 500 mm két évszak: egy esős nyáron, egy száraz télen. A csapadék nagyon bizonytalan, szeszélye évi ingadozást mutat. előfordulási helyek: Afrikában Angola, Délnyugat – Afrika, Amerikában Mexikó jelentős részén, Ázsiában Nyugat-Irakban, Dél-Iránban, Pakisztánban.

40. 3. Az éghajlat és a turizmus Közepes földrajzi szélességek sivatagi éghajlata jellemző a hőmérsékleti szélsőség, magas az évi és napi hőingadozás; az évi csapadékmennyiség 300 mm; előfordulási helyek: Ázsiában a Tarim-medencében, Turkesztán, Belső – Mongólia, Belső – Irán, Észak – Amerikában a Sierra Nevada területén. Közepes földrajzi szélességek sztyepp éghajlata évi átlagos hőmérséklet: 9 – 10oC; átlagos csapadékmennyiség: 200 – 500 mm; előfordulási helyek: Európában Dél – Ukrajna jelentős része, Ázsiában Dél – Szibéria, Mongólia, Északkelet – Kína, Afganisztán, Észak – Amerikában az Egyesült Államok középnyugati államainak nagy része (préri), Dél – Amerikában a Paraná-völgyben és Patagóniában (pampa).

41. 3. Az éghajlat és a turizmus 6. 3. 3. Meleg-mérsékelt éghajlatok Mediterrán vagy száraz nyarú szubtrópusi éghajlat jellemzői: meleg nyár, enyhe tél; csapadékos tél és száraz nyár, csekély felhőzet, magas a napsütéses órák száma; előfordulási hely: a Földközi-tenger térségében, annak európai, afrikai, kis-ázsiai partvidékén, a Fekete-tenger déli partjain, Kaszpi-tenger déli partszegélyén, Dél – Afrikában Fokföldön, Amerikában, Kaliforniában és Chile középső részein, Ausztrália délnyugati és déli partvidékén. Nedves szubtrópusi éghajlat az évi csapadékmennyiség 700 – 1500 mm; ez az éghajlat típus főleg a kontinensek keleti oldalán képződnek; a nyár csapadékos, ellenben napfényben gazdag, a tél mérsékelten enyhe; előfordulási hely: Amerikában az Egyesült Államok déli és délkeleti államaiban, Argentína északkeleti részén, Délafrikai Köztársaság indiai-óceáni partvidékén, Ausztrália keleti partjain, Ázsiában Közép- és Dél – Kínában, Japán déli és középső területein.

42. 3. Az éghajlat és a turizmus Enyhe tengerparti éghajlat a hőmérséklet egyenletes megoszlása az év folyamán (hűvös nyarak, enyhe telek); a kontinensek nyugati oldalán található; az évi csapadékmennyiség: 2000 – 4000 mm; nagy borultság, szűkös napfényellátottság; előfordulási hely: Európa atlanti-óceáni partvidékén egészen Dél-Norvégiáig (Golf áramlat hatására), Észak – Amerikában az Egyesült Államok csendes-óceáni partvidékének középső és északi részén, Kanada nyugati partjai mentén Alaszka déli részéig, Dél – Amerikában Chile déli részén, Ausztráliában Tasmania szigetén, Új – Zélandon. 6. 3. 4. Hűvös éghajlatok Kontinentális éghajlat hosszabb meleg évszakkal a nyár hosszú és meleg, a tél pedig szeszélyes: nagyon hideg időszakok enyhébbekkel váltják egymást; az évi csapadékmennyiség: 600 – 800 mm; előfordulási helyek: Európában a Kárpát-medencére, a Balkán-félsziget északi felére, Észak – Olaszországban a Pó-síkságra, Románia és Bulgária nagy részére, Észak – Amerikában az Egyesült Államok keleti felének északi és középső területeire, Ázsiában Kína északkeleti része, Észak – Korea.

43. 3. Az éghajlat és a turizmus Kontinentális éghajlat rövidebb meleg évszakkal nagyok az évi hőingadozások, zord telek, meleg és viszonylag esős nyarak; évi csapadékmennyiség: 400 – 500 mm; előfordulási hely: Oroszország középső tájai, Nyugat – Szibéria, Észak – Amerikában Kanada keleti felének délebbi tájai. Szubarktikus éghajlat a legszélsőségesebb kontinentális éghajlat; az északi féltekén itt mérték a legalacsonyabb hőmérsékleteket. Például: Ojmjakon -71, 1oC vagy Verhojanszk -67, 6oC, Fort Yukon -62, 9oC. 6. 3. 5. Sarkvidéki éghajlatok Tundra éghajlat Európa legészakibb részén, Észak – Ázsiában, Kanada és Alaszka északi peremén található. Az állandó jégtakaró éghajlata Antarktisz és Grönland eljegesedett területein. Az antarktiszi Vosztok kutató állomáson mérték a Föld felszínén a legalacsonyabb hőmérsékletet -88, 3oC-ot.

44. 3. Az éghajlat és a turizmus 6. 3. 6. Magashegységi éghajlatok Nem alkotnak egy összefüggő éghajlati övet, a hegységekben nagyon sok variációjuk fordul elő. A magas hegységekben a hőmérséklet csökkenés miatt egymás fölött fekvő éghajlati emeletek alakultak ki. Az éghajlat kialakulásában nagy jelentősége van a hóhatár magasságának. Ez a növényzeti „emeletek” kialakulásához, a magas hegységek sajátos tájának létrejöttéhez vezet.

45. 4. A tavak jelentősége a turizmusban 7. A tavak 2. táblázat – A tómedencék gyakoribb típusai a kialakító folyamatok szerint

46. 4. A tavak jelentősége a turizmusban 2. táblázat – A tómedencék gyakoribb típusai a kialakító folyamatok szerint

47. 4. A tavak jelentősége a turizmusban 2. táblázat – A tómedencék gyakoribb típusai a kialakító folyamatok szerint FORRÁS: Borsy Zoltán et al.

48. 4. A tavak jelentősége a turizmusban 3. táblázat – Áttekintés a Föld legjelentősebb természetes tavairól

49. 4. A tavak jelentősége a turizmusban 3. táblázat – Áttekintés a Föld legjelentősebb természetes tavairól (Czaya,E. – Marcinek,J. – Keller,R., a Nagy Világatlasz) FORRÁS: Borsy Zoltán et al.

50. 5. A tengerpartok és a turizmus 8. Tengerpartok 8. 1. A partvonal és a partok A tavak, tengerek, öblök és óceánok partjain a hullámzás a legerősebb felszínformáló tényező. A tengerpartok külön földrajzi környezeti egységek. A partokon végbemenő folyamatok egyedülállóak, felszínformáik sajátosak. Nagy általánosságban azt mondják, hogy a partok mentén találkozik a tenger a szárazfölddel, de a partok teljes egészükben egyikükhöz sem tartozik. 29. ábra – A part részei