Az addiktológia szociális munka

1. Az addiktológia szociális munka

2. Szenvedélybetegekkel végzett szociális munka • FEJEZETEK: • Az addiktológiai szociális munka története • Az addiktológiai szociális munka létrejöttének okai • Drog, intoxikáció, szűrés • Megelőzés, ártalomcsökkentés • Család és iskola • Kortársak, sorstársak • Addiktológiai terápiás közösségek • A felépülés dinamikája

3. Az addiktológiai szociális munka története 1940. Gladys Price: alkoholistákkal végzett szociális munka: • kodependencia 1955. Alkoholtanulmányok Nyári Egyeteme: a szociális munkások első alkohológiai képzése Margaret Bailey: az alkoholisták családi esetkezelésének kidolgozója Addiktológiai szociális munkás: • rugalmas, integratív szemléletű, gazdag eszköztárú • meghatározó szerepet játszanak a szükségletek felismerésében, annak laikus igényként történő átfogalmazásában

4. Indikátorok • Indikátorok: • a marginalizálódó szerhasználók szükségleteinek felismerése és támogatása interdiszciplináris alapozást igénylő szociális feladat • az indikátorok a probléma elterjedtségének, időbeli változásának becslésére szolgál Közvetett indikátorok: • érvényessége függ attól, hogy az alkohol és drogfogyasztás következtében mennyire pontosak az egészségügyi szolgáltatók adatai: Berkson-paradoxon: a kórházban kezelt szerfüggők között nagyobb arányú a szorongás és a depresszió, mint azoknál, akik nem kerülnek kórházba

5. Indikátorok • Norman Kreitman: prevenciós paradoxon: kis mennyiségű, de nem megfelelő helyen és időben (pl.:közlekedés) történő alkoholfogyasztás nagyobb mértékben okoz egészségügyi károkat, mint az alkoholizmus; az alkoholizmus megelőzése és kezelése nem szünteti meg a káros alkoholizálási szokásaival kapcsolatos kockázatot • Magyarországi statisztikák alkoholfogyasztás terén: • 1991-1997: egy főre jutó alkoholfogyasztás: 10 liter felett • 1980-1995: az alkoholos májzsugorban meghaltak aránya drámaian megnőtt • a férfi lakosság májzsugor okozta megbetegedése és halála egyre korábbi életszakaszban következik be • az alkoholfogyasztással összefüggésbe hozható halálozás a négyszeresére nőtt • az alkoholfogyasztás növekedése jelentősen hozzájárult a 30-59 éves férfiak és nők halandóságának növekedéséhez

6. Indikátorok • A 2000. évi egészségügyi statisztika a hazai kábítószerfogyasztásról: • a kezelt betegek száma lassú mértékben nő • a legtöbb kábítószer-használó: 20-24 év • a nőknél a 35 év feletti korosztály dominanciája tovább erősödött • az ópiátok (heroin) fogyasztása miatt kezeltek száma tovább nőtt

7. Drog, intoxikáció, szűrés A szociális munka legtöbbször az alkoholfogyasztás következményeivel találkozik, ennek azonosítása érdekében különféle alkoholszűrő teszteket alkalmaznak: • szonda, véralkoholszint-mérés, vizeletvizsgálat, GGT (plazma gammaglutamintranszferáz-szint: májkárosodás), MCV (átlagos vértesttérfogat) • strukturált interjúk: CAGE-teszt, AUDIT-5 A dependensek: kezelésbe irányítás.

8. Drog, intoxikáció, szűrés A problematikus ivók: az alkohol mérséklésére irányuló rövid intervenciós stratégiák: • az aggodalomnak hangot adni • azt tanácsolni, hogy változtasson ivási szokásain • felbecsülni a kliens változásra irányuló motivációját • specifikus célok kitűzése • a folyamatos támogatás megajánlása • empátia kifejezése, a kliens önbizalmának növelése, visszacsatolás, a felelősség és a választási lehetőségek hangsúlyozása • visszacsatolás: pozitív, nem a személyre, hanem a cselekedetre irányul, saját észrevételeire támaszkodó, nyelve leíró, nem értékelő, ítélkező • fontos a hely és az idő, alapuljon tapasztalatszerzési célokon

9. Megelőzés, ártalomcsökkentés • Prevenció: aktív folyamat, amely lehetővé teszi, hogy az egyének és csoportok olyan módon szembesüljenek az egészség szempontjából kockázatos helyzetekkel és tényezőkkel, hogy az egészséges magatartás és életstílus érvényesüljön. • általános prevenció: a teljes populációra, vagy a populáció egy csoportjára (pl. gyermeket nevelő családok) irányul • szelektív prevenció: az átlagnál nagyobb kockázatú csoportok • indikált prevenció: olyan személyekre irányul, akiknél halmozódnak a kockázati tényezők

10. Megelőzés, ártalomcsökkentés • Prevenció: • egészségpromóció, egészségfejlesztés: az egészség nem célja, hanem erőforrása a mindennapi áéletnek • protektív, reziliens tényezők: trársadalmi környezet (jó megélhetés, törvénytisztelő szomszédság); családi környezet (megfelelően strukturált család); alkati tényezők (megfelelő testi és intellektuális fejlődés); a személyiség ereje (önhatékonyság, rugalmasság, egészséges tervek) • kockázati tényezők: a társadalmi változások túlságosan gyors üteme; egészségtelen szerhasználó szokások, minták, attitűdök; a szer elérhetősége; diszkrimináció; szülők szerhasználata; családi kapcsolatok minősége; alacsony önértékelés; tanulási nehézség; folyamatos kudarc; negatív kortárscsoport hatás; szerhasználattal összefüggő szabadidőtöltés; felnőttségre, csoporthoz való hűségre apelláló, szerhasználatra késztető kortárscsoportba tartozás

11. Megelőzés, ártalomcsökkentés • Másodlagos prevenció: a korai kezelésbe vételre törekszik; keresletcsökkentésre irányul • Harmadlagos prevenció: a rehabilitáció javítására irányul; ártalomcsökkentés, speciális addiktológiai rehabilitáció foglalja magában • ártalomcsökkentő módszerek: alacsonyküszöbű programok (drop-in központok, megkereső utcai munka, kortárs segítés, segélytelefon) • magas küszöbű program: metadon Az addiktológiai szociális munkások jelentősége ezeken a területeken nagyon fontos!

12. Család és iskola Család és szenvedélybetegség: • a múltban keresi a családi hatást: genetika, tanulási folyamatok • jelenre összpontosító felfogás: az addikt személy működése nem egyéb, mint a család működési zavarának tüneti kifejeződése • a szenvedélybeteg többi családtagra gyakorolt hatása: negatív

13. Család és iskola Ópiátfüggők családjainak jellemzői (a leginkább kutatott terület): • családon belüli merev, idejét múlt érintkezési formák • állandó minősítések, címkézések • kettős kötés a drogos és a másik nemű szülő között • szokatlan kapcsolat az azonos nemű szülővel • örömtelenség • szexuális problémák a szülőknél • szenvedélyszerű viselkedés több generáción át • a konfliktusok nyersebb formában jelennek meg • az anyák nevelési stratégiája szinte a csecsemőkori állapotot tartja fenn • gyakori a szerhasználatot megelőző váratlan, elgyászolatlan halál • a droghasználatra jelentős hatást gyakorol a szerhasználó szubkultúra

14. Család és iskola Az egészséges család: • világos értékek a családon belül • minden változás lassan, rugalmasan, körültekintően, folyamatosan zajlik, és mindez megjósolható a családtagok számára, nincs káosz • stresszt megfelelő módon kezelik, nincs bűnbakképzés • kimutatják az érzéseiket, indulataikat, lehet erről beszélni, önmagukhoz tartozónak érzik • vannak családi rituálék • támogatják egymást érzelmileg • megtanulják egymást és saját magukat tisztelni • a családtagok kiadhatják egymásnak magukat, van bizalom • felelősség megosztott, mindenkinek van feladata • mindenki véleménye fontos, egyértelmű a kommunikáció

15. Család és iskola Szenvedélybeteg családban élő gyermekek számára ma 4 intézmény nyújt segítséget: • az egészségügy addiktológiai rendszere • családsegítő- és gyermekjóléti szolgálat • szenvedélybetegekkel foglalkozó civil és egyházi szervezet • oktatási intézmény Iskolai megelőző programok: • információnyújtás (életvezetési készségek diákoknak, tanároknak) • készség- és személyiségfejlesztés (nemet mondás, kritikus gondolkodás, önismeret) • kortársoktatás

16. Kortársak, sorstársak Alcoholics Anonymous 1935.: • mechanikus és organikus szolidaritás (E.Durkheim) személyes integrálásának lehetősége • mechanikus szolidaritás: a hasonlók szolidaritása uralkodik • organikus szolidaritás: az organikusan, munkamegosztás révén egymásra utaltak hivatásai szervezetek keretében történő szolidaritása • 12 lépés 12 hagyomány

17. Kortársak, sorstársak Az addiktológiai szociális munkás feladata: • önsegítő csoportok létrehozása • segítés abban, hogy a kliens bejusson is bennmaradjon • részt vehet nyitott üléseken • maga is kezdeményezhet, vezethet csoportot: didaktikus, személyiségfejlesztő, rehabilitációs, szocializációs, konzultációs • szervezeti igényeket szolgáló bizottságok, adminisztratív csoportok, képviseleti testületek munkájában való részvétel • klienseket szolgáló team megbeszéléseken való részvétel • esetkezelő konferenciákon való részvétel • társadalmi környezet megváltoztatására törekvő akciócsoportokban való részvétel

18. Addiktológiai terápiás közösségek Terápiás közösségek: • Charles Dederich-Synanon 1958. • addiktológiai terápiás közösség: • világosan hierarchizált • szigorúan szabályozott, törzsszerű, demokratikus elvek: testvériség, testvéries törődés, gondoskodást hangsúlyozó családias, józan együttélési forma • a sorstársakkal való közösség érzése alkalmat ad az életstílus gyökeres megváltoztatására: empatikus konfrontáció, viselkedésmonitorozáson alapuló visszajelzések, introspekció provokálása

19. Addiktológiai terápiás közösségek Rehabilitáció: • bekerüléskor kevés a kliens és a közösség kontrollja az események felett a lemorzsolódás veszélye nagy • klinikai stádium: jelentős a közösség befolyása, a kliens passzív elfogadója az eseményeknek, majd megpróbálja a saját kezébe venni az eseményeket, ezzel átmenetileg csökken a közösség befolyása • koprodukció: a kliens képes a saját elgondolásait, igényeit összhangba hozni a közösség szükségleteivel, iránymutatásával

20. A felépülés dinamikája Elvin M. Jellinek felépülési modellje: • az alkoholizmus krónikus, progresszív és halálos folyamat: prealkoholos (az ivás megkönnyebülés); prodromális (emlékezetkiesések, zugivás, bűntudat); akut (kontrollvesztés, tagadás, alibikeresés, vádaskodás, agresszivitás); krónikus (erkölcsi lezüllés, megvonási tünetek, toleranciacsökkenés) • felépülés: alkoholfogyasztás abbahagyása, döntő életmódbeli változások, a felépülő szenvedélybetegnek jelentősen kell módosulnia önmagával és másokkal való kapcsolatának-az ivási periódus mélypontjáról a detoxikáció és korai felépülés fázisán keresztül halad a tartós felépülés felé

21. A felépülés dinamikája M. Peyrot szerinti társadalmi problematizálási folyamatok: • „tenni kell valamit”- társadalmat mozgósító agitálás • politikai válasz kidolgozása • hivatalos politikai válasz megvalósítása • a probléma megoldás nagyobb rosszat jelent, mint amilyen a gond maga • programmódosítás (ez történt pl. a szesztilalom feloldásakor) • új ciklus nyitánya

22. A felépülés dinamikája A felépülés dinamikus modellje (Brown 1985.): • detoxikáció • korai felépülési fázis • folyamatos felépülési fázis Prochaska-DiClemente-féle felépülési modell: • azt vizsgálja, hogy a szerhasználó mennyire kész megváltoztatni a használói viselkedését 1. változásra való elszánás (prekontempláció) - a kliens élvezi a szerhasználatot, nem fordul segítségért • ha segítséget kér, akkor információk átadása szükséges, a kétkedés felkeltése, a kockázati észlelésének növelése 2. elszánás (kontempláció) • már szembesül a szerhasználat negatív következményeivel, a változást illetően ambivalens • feladat a változás felé motiválni

23. A felépülés dinamikája 3. előkészületi stádium: • tudja, hogy több a hátrány, mint az előny • előkészül a szerről való leszokáshoz • feladat a célok meghatározásában támogatni, megerősíteni, hogy képes legyen a változásra 4. akció stádiuma: • a kliens bevonható a terápiás folyamatba • ilyenkor konkrét lépések történnek a leszokásra • feladat a változás irányába ható lépések ösztönzése

24. A felépülés dinamikája 5. fenntartás stádiuma: • a kliens helyzete, állapota már változott: abbamaradt, vagy mérséklődött a szerfogyasztás • feladat a visszaesés megelőzése-relapszus prevenció 6. visszaesés stádiuma: • előfordult a visszaesés • utógondozás • relapszus prevenció • ösztönzés, bátorítás az újrakezdésre

25. A felépülés dinamikája A felépülés dinamikus modellje: • detoxikáló, absztinenciát „beigazító” időszak: • a szer megvonása kellemetlen, olykor életveszélyes: ennek enyhítésre gyógyszeres terápiás kezelés • kórház, járóbeteg kezelés, rehabilitáció-száraz elvonás, fülakupunktúra 2. pszichológia változás: • erőteljes külső támogatásra szorul a kliens • ebben az időszakban csak a szer abbahagyására képes fókuszálni • modellkövető, imitáción alapuló szociális tanulás fontossága • felépült szenvedélybeteg modelling hatása jelentős

26. A felépülés dinamikája • nem érti a józan kommunikációt, még nem kész a józan diskurzus internalizálására • egy korábbi, primitívebb állapothoz történő ideiglenes visszatérés jellemző: regresszió-ez előhívja a személyiség lappangó erőit, a személyiség kreatív potenciálját • biztonságos, támogató környezetben a kliens lehetőséget kap az új magatartás és viszonyulásmódok kialakításra, kipróbálására: újradöntés, újrafelnövekvés

27. A felépülés dinamikája 3. szociális változás: • új, egészséges, józan kapcsolatok kialakítása: csoport-, munka-, foglalkoztatóterápiák • józanságot támogató páros kapcsolat kialakítása • hozzátartozói csoportok • módszer: a figyelmes törődés, a konfrontatívan együttműködő gondoskodás (carefronting) • családterápia 4. addiktológiai dimenzió: • a tagadás mérséklése-új, józan logikai struktúrák, attitűd és attitűd kibontakoztatása • a kevésbé tagadó kliens kezdi megváltozott módon szemlélni önnön történetét, ami az identitás változását eredményezi: az esweményeket, élményeket átértelmező, zknak koherenciát kölcsönző újféle élettörténet a jövőbeli, kedvező változás reményét vetíti előre

28. A felépülés dinamikája A folyamatos felépülés modellje: • prioritás marad a józan élet: a szerhasználat elkerülésének megtanulása, múltjának újraértelmezése • értékvilágában nagy hangsúlyt kapnak az altruisztikus értékek • központi jelentőségűvé válik az önnön magával való törődés- érett elhárító mechanizmusok (szublimálás, humor, kompromisszumkészség, a kielégülés késleltetése) • kiegyensúlyozott életvezetés (anyagiakkal, idővel való gazdálkodás, rekreáció) • bensőséges társas viszonyokat és inspiráló kapcsolatokat nyújtó, optimálisan gondoskodó és frusztráló józan kisközösséghez való tartozás

29. A felépülés modellje A felépülést támogató rendszerek: • önsegítő csoportok • egészségügyi, szociális intézmények • terápiás közösségek, rehabilitációs otthonok • addiktológiai közösségi gondozás: itt a szakember nem a klienshez, hanem a klienssel kommunikál, és a közösséggel dolgozik • közösségi színtereken csökkenteni kell a drogkereskedelmet • prostitúció • intravénás szerhasználat • rossz lakáskörülmények, közlekedés • az oktatás elégtelensége

30. Az addiktológiai szociális munkás • Kommunikációs készség szintjei (Patsula 1985.) • aktív hallgatás • blokkolás • erősítés • érzelem-visszatükrözés • fontosság elismerése • kiemelés • konfrontáció • korlátozás • nyitott mondat • önközlés • összegzés • összekapcsolás • parafrázis • rögtönzés • támogatás • visszacsatolás • empowerment

31. Az addiktológia szociális munkás 2. Az addiktológiai szociális munkás konzultációs készségei: • problémamegoldó képesség • ital- és drog visszautasításának készsége • önérvényesítés készsége • kommunikációs készségek • kognitív újrastruktúrálás • általános konzultációs készségek: empátia, nyitott mondatok, érzelmek visszatükrözése, parafrazeálás, feedback, figyelemelterelés • kezelés terminálása • utánkezelés, utókövetés