310 likes | 488 Views
AZ ÉGHAJLATI ELEMEK IDŐ ÉS TÉRBELI VÁLTOZÁSAI MAGYARORSZÁG TERÜLETÉN. A CSAPADÉK. Mivel éghajlatunk hajlik a szárazságra mg.-i, ökológiai szempontból kitüntetett jelentősége van a csapadék idő- és térbeli megoszlásának.
E N D
AZ ÉGHAJLATI ELEMEK IDŐ ÉS TÉRBELI VÁLTOZÁSAI MAGYARORSZÁG TERÜLETÉN A CSAPADÉK
Mivel éghajlatunk hajlik a szárazságra mg.-i, ökológiai szempontból kitüntetett jelentősége van a csapadék idő- és térbeli megoszlásának. • A csapadék általában kevesebb, mint a vegetáció igénye, a klimatikus vízmérleg az ország jelentős részén negatív.
A csapadék időbeli dinamikája • A csapadék évi menetében kettős hullám jelentkezik. A csapadék minimum januárra esik. Ennek az alacsony páranyomás és a gyakori anticiklonális makroszinoptikus helyzetek (Szibériai max.) az oka. • A legtöbb csapadék május-július közt hullik. A páranyomás maximumával és a Medárd nap környéki fokozódó ciklon tevékenységgel, és felerősödő konvekcióval hozható ez kapcsolatba. • A maximum az ország egyes területein némiképp eltolódva jelenik meg. • A Dunántúli-dombság és a Bakony térségében májusban, A Ny-i határszélen Júliusban, míg az ország nagyobb részén júniusban van a legtöbb csapadék.
A D-Dunántúlon, és a Dunántúli-khg. DK-i lejtőin megfigyelhető egy őszi (október-november) másodlagos csap. Max. is. • Ezt a mediterrán térségben kialakuló alacsonynyomású központ (genovai-ciklon) irányából érkező mediterrán ciklonok melegfrontjai által okozott esőzések hozzák létre. • Nem ritka, hogy a bőséges őszi esők következtében a téli félév a csapadékosabb (az esetek 20-30%-ában áll ez fenn). • A téli félév nagyobb csapadékmennyisége a mediterránabb D-Dunántúlra jellemző leginkább, Az Alföldön az esetek 80-90%-ában a nyár a csapadékosabb. • Az őszi másodmaximum DNy-ÉK irányban gyengül. • A csapadékmennyiség évről évre akár 2,5-szeres ingadozásokat is mutathat. Ez a legváltozékonyabb éghajlati elemünk.
A legszárazabb években az Alföldön előfordul 290-350mm csapadék, míg a csapadékosabb években ugyanott 800-900mm csapadékot mérnek. A Ny-Dunántúlon ilyen években 1.000mm feletti csapadékösszegek sem ritkák. • Bármely hónapban előfordulhat teljes csapadékhiány. • A csapadékos napok száma sokévi átlagban az ország egészére 120 nap körül van, tehát elvileg minden 3. nap csapadékos. (Csapadékos nap: ha 0.1mm-t elér a lehullott csapadék mennyisége.) • A leghosszabb csapadékmentes időszak hossza 60 nap. • Nyáron gyakori a 200-300mm-es havi csapadékátlag. • 1870 óta a legnagyobb évi csapadékmennyiség 1896-ban Pécsen esett (1204mm). A legkevesebb pedig 1983-ban Kecskeméten (334mm).
A csapadék területi megoszlására az óceántól való távolság növekedése (gyengülő óceáni hatás) és a domborzat hatása együttesen nyomja rá a bélyegét. • A Dunántúlon a mérséklődő óceáni hatással páthuzamosan DNy-ÉK irányban 800mm-ről 550mm-re csökken az évi átlagos csapadék mennyiség. • A Dunától K-re az Alföld területén koncentrikusan 550mm-ről 500mm alá csökken a csapadékmennyiség, amiben a medence-jelleg nyilvánul meg. • A Hortobágy, Hármas Körös-vidéken 480-500mm csapadék hull évente, míg a Szatmár-Beregi-síkon ez eléri a 600mm-t. • Az Alföld középső része és a Ny Dunántúl csapadékmennyisége között kétszeres különbség van. • Középhegységeink nagy részén 600mm feletti értékek jellemzők.
Hegyvidékeink az orográfiai csapadékképződésnek köszönhetően csapadék többlettel rendelkeznek síksági területeinkhez képest. • Országos átlagban 100m tszfm. növekedés kb. 50mm évi csapadéktöbblettel jár. • Az anomália nem érvényesül azonban egyformán hegyvidékeinken. • Az uralkodó szélirányra merőleges futású hegységek luv oldalán a legerősebb (Magas Bakony). Az ellentétes (lee) oldalon negatív anomália is lehetséges (Börzsöny).
Mg.-i szempontból fontos a tenyészidőszakon belül (áprilistól szeptember végéig) lehullott csapadék mennyisége. • Országos átlagban ez a mennyiség az évi összcsapadék 55-65%-a. • A területi kép hasonló az összcsapadékhoz. Kiemelkedik az Alföld középső részének száraz volta. • Bár a tenyészidőszak csapadékosabb a téli félévnél, a vegetáció számára csak a hóolvadásból származó vízmennyiséggel elegendő a tenyészidőszak csapadékmennyisége.
A különböző küszöbértékek feletti csapadékok gyakorisága • A csapadék fontos jellemzője a mennyisége mellett az intenzitása, vagyis az időegység, óra, perc alatt lehullott csapadék mennyiség is az óra-, ill. percintenzitás. • A beszivárgás mértéke és a talajeróziós folyamatok hatékonysága szempontjából fontos paraméter. • Az intenzívebb eső vize kevésbé szivárog be, nagy kinetikai energiájú cseppjeinek becsapódásai erősebben rombolják a talaj aggregátumokat. • Ombrográf adatokból számítják. 0,1mm, 1, 5 és 10mm csapadékösszeggel bíró napokat szokás elkülöníteni. • A percintenzitás a leghevesebb záporokban1-3mm/perc értéket is elérhet, de a gyakoribb csendes esők 1mm/óra csapadékot szolgáltatnak.
A csapadékos napok száma nincs szoros kapcsolatban az éves csapadék mennyiség területi képével. Az Alföld középső szárazabb részén kevesebb (110 körüli) a csapadékos nap. Legtöbb a 700m feletti területeken és a Szatmár-Beregi-síkon (135 nap). • A nagyobb csapadékok világosabb összefüggést mutatnak a domborzattal. • 1mm feletti csapadékú napokból az Alföld közepén 75-nél kevesebb, a Ny-Dunántúlon 95-100 fordul elő. • 5mm feletti csapadékú napokból az Alföld közepén 35-40 a Ny-Dunántúlon 45-50 fordul elő. • A 10mm feletti csapadékú napok számmal az Alföld közepén 15 alatti a Ny-Dunántúlon 25 feletti.
A csapadék összidőtartamának 75%-a 1mm/ óra alatti intenzitású eső, amiből a csapadék teljes mennyiségének 30% át szolgáltatja. • Közepes intenzitású csapadék (1-5mm/óra) az esőzések időtartamának 22%-a, ami a teljes vízmennyiség 50%-át adja! • Nagy intenzitású (5mm/óra feletti) csapadékhullás az esetek mindössze 2%-ában van, de ebből származik a teljes csapadékmennyiség 20%-a! • A közepes és eróziós szempontból kedvezőtlen hatású nagyintenzitású csapadékok jelentősége tehát kiemelkedő. • A gyakori nagyintenzitású csapadékok talajeróziós hatásának értékelésére szolgál a zivatarból származó erózióveszély mértékét mutató index.
Az extrém nagycsapadékokra vonatkozó néhány érdekesség:
Zivatarok és jégesők • A nyári félévben előforduló nagy intenzitású, elektromos kisüléssel kísért csapadékhullás a zivatar. • Legzivatarosabb területünk a Mátra, a Dunazug-hg., A DK Alföld és a Szatmár-Beregi-sík (30 nap/év felett). • Az Alföld középső részén a legkisebb a zivatarok gyakorisága (20nap/év alatt). • A zivatarok gyakori kísérője a jégeső, ha a zivatarfelhő felső részében jóval fagypont alatti hőmérséklet és igen erős feláramlás alakul ki. • A legtöbb jégeső Júliusban fordul elő (20db sokévi átlagban), a legkevesebb decemberben (0,4db sokévi átlagban). • A jégeső területi megoszlására jellemző, hogy ú.n. „jégeső pályák” mentén fordul elő. Ilyenek: A Mátra-Bükk, Kemeneshát, Villányi-hg. Hajdúhát.
A havazás és a hótakaró • Hazánk éghajlatának jellegzetessége, hogy még a legenyhébb teleken is hullik hó, bár mennyisége évről évre tág határok közt ingadozik. • Az Alföldön évente átlagosan 18-22 napon havazik A Dunántúlon és dombsági területeinken 25-30 nap, hegyvidékeinken 30-40 nap, 700m tszfm. felett 50-60 napon havazik. • A hó alakjában lehulló csapadék mennyisége vízre átszámítva sokévi átlagban 40-170mm közt van. 400m tszfm. felett mindenütt meghaladja a 100mm-t. • Az enyhébb telű Dunántúlon 80-120mm (a Genovai ciklon hatása) • A zordabb telű Alföldön (a Szibériai max. hatása) csak 40-60mm évi csapadékmennyiség származik a havazásokból. • A hónak az évi csapadékból való részesedése az Alföldön 7-10%, a DNy-Dunántúlon 10-15%, míg a hegyvidékeinken 15-20%.
A havazások után, ha hőmérséklet tartósan fagypont alatt marad a hótakaró, hosszabb-rövidebb ideig megmarad. Azokat a napokat, amikor a felszínt legalább 1cm vastag összefüggő hótakaró borítja hótakarós napnak nevezzük. • Legkevesebb hótakarós nap van az Alföld középső részén (30-35 nap), ahol a lehullott hó mennyisége is kicsi. • A Dunántúl nagy részén 40-45 hótakarós nap fordul elő a több havazás következtében, a magasabb januári középhőmérséklet ellenére. • Középhegységeinkben 50 felett van a hótakarós napok száma, de 700m tszfm. felett 100-120 hótakarós nap fordul elő. • 100m tszfm. növekedésre a Dunántúli khg.-ben +7, az Északi khg.-ben +9 hótakarós nap jut. • Egyes teleken az Alföldön nem alakul ki összefüggő hótakaró, máskor 80-100 napon át megmarad a hó.
A hótakaró fontos éghajlati paramétere még a vastagsága. A telente előforduló maximális hóvastagságának átlagolásával kapjuk a hótakaró átlagos maximális vastagságát. • A hideg, de kevésbé havas Alföld nagy részén ez 15-20cm körül van. • A Dunántúli-dombság területén 25-40cm. • Középhegységeinkben és a Nyugat-magyarországi peremvidék területén 30-50 cm. • 500m tszfm. felett 50cm felett van. • 100m tszfm. növekedéssel az átlagos maximális hóvastagság országos átlagban 6cm-rel nő. • Az Alföldön előfordul olyan tél amikor nincs mérhető vastagságú hótakaró, ill. olyan, amikor 60-80cm vastag takarót alkot. Az országos rekord hóvastagság 151cm (1947 feb. Kőszeg-Stájerházak)
A zúzmara • A zúzmara az áramló enyhe, párás levegőből a fagypont alatti hőmérsékletű tereptárgyak kiálló éleire kirakódó jégtűkből képződő mikrocsapadék. • Jelentős túlterhelést okozva a fák ágainak letörését, a légvezetékek leszakadását okozhatja. • Kártétele miatt az egyetlen rendszeresen mért mikrocsapadék. Hazánkban 1967/68 tele óta működik zúzmaramérő hálózat. • Legzúzmarásabb területeink a hegyvidékek, ahol 30 feletti a zúzmarás napok száma, míg az Alföldön csak 4-8 zúzmarás nap fordul elő. • Még a kevéssé zúzmarás területeken is történhet jelentős mennyiségű zúzmara lerakódás.