Az új globális demokrácia modell és demokráciatudat

Az új globális demokrácia modell és demokráciatudat Varga Csaba szociológus c. egyetemi docens Stratégiakutató Intézet elnöke

Összegző tételek Ipari Korban Egyén – állam – társadalom – demokrácia helyett Állampolgár – (ipari) állam – polgári társadalom – képviseleti demokrácia Szocialista Korban Egyén – állam – társadalom – demokrácia helyett Állampolgár/államosított polgár – pártállam – államosított társadalom – szocialista „demokrácia” Információs Korban Egyén – állam – társadalom – demokrácia helyett Hálózati polgár – digitális állam – intelligens társadalom – e-demokrácia A következő negyedszázadban Egyén – állam – társadalom – demokrácia helyett ?

Hol is tartunk 2006 tavaszán • Nincs Magyarország, nincs állam, nincs demokrácia, nincs tudás, nincs jelen és jövő • Van kvázi-Magyarország, jobbára önös hatalmi szándékokat kiszolgáló állam, jórészt kvázi-demokrácia, látszat-tudás, jövőhiány, stb. • A politikai intézményrendszer és az elit legalább ötven százalékban alulteljesít, miközben részben elkötelezettségből, részben alibiből fontos lépéseket tesz (EU-tagság, államcsőd elkerülése, országgyűlési választások, stb.) • Magyarország 1990-ben a kapitalizmus múltját vállalta jövőnek, és ezt a maradi múltat hellyel-közel beteljesítette, de a vártnál sokkal nehezebben tudunk kilépni az ipari korból • A fontos szellemi értékek, erkölcsi felismerések, személyes autonómiák, kollektív összefogások folyamatosan leértékelődnek; nincs európai minőség, nincs nemzeti tudat, nincs szociális igazságosság, stb. • A király évek óta meztelen, de kevesen mernek megszólalni, a nyilvánosság inkább eltakarja, mint feltárja az igazságokat

Miért is mondtuk? • A baloldali párt neokonzervatív (vagy/és neoliberális), a jobboldali párt baloldali programot hirdetett • Mindegyik párt inkább volt alkalmatlan, mint alkalmas a kormányzásra az elmúlt tizenöt évben • A vezető politikusok többségének életútja, magatartása – minden szerető elfogultság ellenére – egyáltalán nem tekinthető példaértékűnek • Az új politikai csúcselit – mint a késői szocializmus is -gyakran arrogáns, kíméletlen és olykor nem haboz titkos vagy rejtett módszereket és eszközöket bevetni • Mindegyik párt – a kölcsönös eltussolások ellenére - nagy számú korrupcióval gyanúsítható • Az értelmiség végképpen elvesztette kritikai képességét és irracionális kötödések és/vagy racionális hasznok miatt kiszolgálja az általa azért nagyjából átlátható állapotokat

Csupán ostobák vagyunk? • Nem, mert az új globális-lokális erőtér és ezek törvényei nehezen értelmezhetők és alkalmazhatók • Nem, mert Európa és Magyarország érdek- és fogyasztás-központú gondolkodása, mentalitása folytathatatlan • Nem, mert a klasszikus-ideális demokrácia helyett, valamilyen demokrácia köntösű, új kvázi uralmi rendszer alakult ki • Nem, mert a racionális-irracionális logika alapján sem eddig, sem ezután a világ nem tehető rendbe • Nem, mert az ipari kor végletesen differenciált, felszeletelt, iparosított normál-tudománya gyakran elavult és nem ad válaszokat • Nem, mert a hangadók többségének felfoghatatlan, hogy az ember lényegét tekintve egyszerre tudati és spirituális-transzcendens lény • Nem, mert se a régi, se az új kvázi-uralkodó osztályoknak fogalmuk sincs hogyan lehetne továbblépni

Nullegyenesekből felépítet Robinson-kongruenciaCsavart fizikai terekRogerPenrose ráébredt, hogy egy olyan komplex teret kell megalkotnia, melyet nullegyenesekből alkotott elvont kongruenciákból hoz létre. Ez lenne a kvantumelmélet mögött meghúzódó elsődleges tér, az első fotonok által létrehozott tér, melyben a kvantált térgörbületnek értelmet lehetne adni. Ahogyan a körülöttünk lévő anyag elemi kvantum-részecskékből épül fel – gondolkodott Penrose – a valós téridő is egy ilyen alapvetőbb térből születne (Dienes István)Csavart társadalmi tudatterek

Szóval: • Az univerzális és egyben lokális csőd súlyosabb, mint bárki feltételezheti: ez valóságcsőd és tudatcsőd • Nem azért, mert az államadósság magas, nem azért, mert a költségvetési hiány ijesztő, nem azért, mert.. A pénzközpontú világkapitalizmus keretei között ezek a rendszerválságok újabb válságok árán feltehetően még sokáig kezelhetők • A válság megoldása nem mehet végbe csak állami, nemzeti, nagyrégiós vagy kontinentális keretek között, ám az univerzális vagy globális és lokális alternatívák nem képezik civilizációs diskurzus tárgyát • A civilizációs diskurzushoz szükséges intézmények, fórumok nincsenek, vagy csak most jönnek létre és ugyanakkor gyakran ugyanolyan párbeszéd képtelenek, mint az általuk bírált hatalmi-rendszerek • Csend nincs, de beszéd sem – miközben nem lehet tiszta lappal folytatni, de akkor merre-hogyan valamerre?

Miért nincs demokráciaelmélet? • Először is, azért nincs demokrácia-elmélet, mert nincs – klasszikus értelemben vett – demokrácia (képviseleti demokrácia); ez a torzó demokrácia elve • Az új globális demokrácia-modell: a nem demokrácia, demokrácia köntösben • Ez nem magyar sajátosság – ez ma globális valóság • Ennek ellenére a fejlett világ ezt a felemás, korlátozott demokráciát exportálja a kevésbé fejlett vagy fejletlen országokba • Közben számos progresszív tudáscsoport joggal védeni akarja a demokráciát (elvként és gyakorlatként), de nem nagyon veszi tudomásul, vagy alig érti, hogy baj van a demokráciával • Nincs más lehetőség, mint annak megértése, hogy például a Tocqueville által megfogalmazott (mélyen a társadalmi, szellemi, kulturális folyamatokba ágyazott) demokrácia-modellhez képest a globális demokrácia-gyakorlat látszat-demokrácia

Miért nincs demokráciaelmélet? (2) • Folytassuk a deficit-mérleget. Másodszor, azért nincs demokrácia, mert a magyar társadalom tagjainak nagy többsége nem érti helyzetét és a nem-értés miatt már a dialógus is lehetetlen (ez megint nem magyar sajátosság) • Korábban azt gondoltuk, ahol diktatúra van, ott diktatúra van, ám mára az ismerődött fel, hogy ahol demokrácia van, ott nincs okvetlenül demokrácia • A szakmai gondolkodás odáig jutott el, hogy különbséget tesz erős és gyenge demokrácia között, s az erős demokrácián gyakorlatilag diktatúrába hajló rendszert és berendezkedést ért • Nincs a demokráciáról átfogó jövőkép, ám ez részben annak is következménye, hogy az új globális-lokális világ belezuhant a jövőbe és a folytatásról sincs elképzelése

Kitérő: Alexis de Tocqueville • „Azt hiszem, a politikai hatalom túlzott központosítása a társadalom elsatnyulásához és hosszú távon magának a kormányzatnak az elgyöngüléséhez vezet.” • „…meglepődve és elborzadva látjuk, hogy Európában minden a központi hatalom előjogainak végtelen kiterjesztésére törekszik, míg az egyéni lét fokozatosan gyengébb, alárendeltebb és bizonytalanabb helyzetbe kerül.” • „Az állam magához veszi, sőt gyakran anyja karjából ragadja el a gyermeket, hogy alkalmazottaira bízza; az állam vállalja, hogy érzelmeket sugalljon, s eszméket adjon minden nemzedéknek. Az oktatásban éppoly egyöntetűség uralkodik, mint minden másban; a változatosság, akár a szabadság, napról napra fogyatkozik.” (Az amerikai demokrácia, 952, 955, 957)

Mi történik a demokráciával? (1) • A demokrácia elveit és gyakorlatait súlyosan kikezdte, hogy a demokrácia gyakran visszasüllyed a hatalmi alkuk kölcsönösen manipulált játszmaterévé (a deficit fő oka) • A többpárti, parlamentáris, elvileg hatalom megosztást megtestesítő és szimbolizáló demokratikus hatalomberendezkedés nehézségekkel ugyan, de alkalmassá vált a demokráciát egyszerre vállaló és kijátszó, személyes vagy társadalmi érdeket képviselő politikai osztály (átmeneti?) legitimmé tételére • Kikezdte tehát a demokráciát, hogy az emberi civilizáció (a globális társadalom) az ezredforduló előtt és után társadalmilag korlátozottan ellenőrzött, a centralizált államok által működtetett katonai, politikai, gazdasági uralmi rendszer maradt • Ez az állítás igaz egy-egy államon belül és igaz az államok közötti (világhatalmi) viszonyokban • Ennek ellenére az államok többsége a demokrácia minimumot egyre szélesebb körben igyekszik betartani a globális szintéren

Mi történik a demokráciával? (2) • A demokrácia elveinek finom kiiktatásával, de egyúttal kihasználásával (ez a demokrácia-paradoxon), és a demokrácia intézményrendszerének professzionális felhasználásával a különböző uralkodó érdekcsoportok gyakorolják a hatalmat • Ám a finom elemzés azt is láttatja, hogy az uralom új típusú koncentrációja közben a globális, kontinentális és nemzeti hatalmak működőképessége gyengül, olykor szinte cselekvésképtelennek látszanak és legitimitásuk drasztikusan csökken (billegő állami-hatalmi rendszerek tézise) • Nem világos, hogy a posztmodern politika nem lehet csak pusztán a hideg, durva érdekek rejtett érvényesítésének manipulált terepe • Még akkor sem, ha a társadalom megosztottsága ma már egyáltalán nemcsak anyagi, vagyoni tőkemegosztottság; ráadásul a különböző társadalmi előnyök és hátrányok összegződnek, ám a viszonyok durvaságát tompítja, hogy nőtt az esély a személyes társadalmi emelkedésre

személyes és társadalmi tudás egyéni és közösségi tudat egyén (helyi polgár) állam (és közigazgatás) társadalom (helyi társadalom) helyi demokrácia intézményei Kitérő: értelmezési keret

Globális paradigmaváltás elején • Ha a társadalom – egyaránt lokális, nemzeti, kontinentális vagy globális szinten – csak durva, különböző tőkék versengések terepe, akkor a politikai mezőben sem lehet másképpen és fordítva is • Ha a civil társadalmi belső világa is anti-demokratikus, ez furcsa módon bizonyos mértékig legitimmé teszi a felső politikai-hatalmi struktúrák kvázi-demokráciáját (az íratlan alkotmány egyik alaptétele) • A demokráciát szintén kikezdte tehát, hogy a társadalomban sincs törekvés a kiegyezésre, az egyensúlyra, ezt a demokrácia intézményrendszere nem tudja sem helyettesíteni, sem pótolni (az állami alatti szintek egyensúlytalanságának tézise) • A globális térben azonban felgyorsult a társadalmi és szellemi paradigmaváltás, ami már a hatvanas évek eleje óta demonstrálódik; ez egyszerre egyre nyíltabb és egyre tompítottabb, eddig még nem ismert típusú „lázadás”; ma érvénytelen modell 1968-nak mint a párizsi, mint a prágai lázadása

Hova vezethet a paradigmaváltás elmismásolása? • A globális térben a politikai szint és intézményrendszer leépülése azért gyorsul fel, mert a demokratikus politikai intézményrendszer – akarva vagy akaratlanul – nem veszi tudomásul a paradigmaváltást és szisztematikusan konzerválni akarja azt a politikai berendezkedést, amelynek gyakorlata kifejezetten az uralkodó rétegeknek kedvez; • Micsoda dilemma: a világ valójában demokráciát (vagy úgymond igazi demokráciát) akar, ám a létező demokrácia gyakorlata egyelőre eltorlaszolja a politikai paradigmaváltás elől az utat; • Ugyanakkor a globális társadalomból Európába emigrált nem európai társadalmi csoportok gazdasági, társadalmi, lelki, vallási) kiszolgáltatottsága klasszikus lokális lázadásokat generál • Egymással szembe forduló, párhuzamos jelenségek: liberális elmélet és liberális illúziók, töredezetten liberális demokrácia és torzó demokrácia liberális köntösben, liberális empátia és liberális antipátia, stb.; a liberális világrenddel nem az emberiség története ér véget, hanem egy sajátos, ipari kori liberális modell vár meghaladásra

Kitérő: civil társadalom

Új valóság felé haladunk? • A demokrácia modell gyakorlatát az is átláthatatlanná teszi, hogy a posztmodern valóság, a posztmodern tudat és a posztmodern logikai tér – a világ fennálló politikai díszletei között és mögött – gyors változáson megy keresztül • Ennek egyik jele az, hogy a valóság például megduplázódik • Boldogabb békeidőkben az emberi civilizáció a természet mellé egy második valóságot (a második természetet) hozta létre, csakhogy néhány évtizede olyan virtuális valóságot is teremt, amit rögtön intézményesedik és megjelenik a második természet világában (család, törzs, állam, nemzet, stb.) új csoportokat és létformákat inspirálva • Érdekes, hogy most válik igazán világossá: az emberi társadalom gyakorlatilag eddig is csak virtuális formában létezett • Egyáltalán nem meglepő, hogy az információs kor technikáinak kihasználásával az új valóság és az új paradigma civil képviselői megjelennek globális civil érdek- és értékképviseletként • A globális demokrácia modell tényleges és lassan kiürülő gyakorlata mögött tehát a globális társadalom megváltozik, átszerkesztődik, s új szereplőket kénytelen tudomásul venni

Kitérő: új valóságok, új szerkezet • A második természet tehát kibővül, vagy egy harmadik természet jön létre (a mediatizált információs-kommunikációs valóság) • A klasszikus virtuális valóság is megduplázódik, akár ez is nevezhető új virtuális, vagy harmadik valóságnak, amit a média és az internet valósága testesít meg és egyúttal szimbolizál • Nem csak a tényleges és virtuális valóságok kiterjedése és duplázódása játszódik le, hanem az új világszerkezet kialakulása • Új univerzális-globális és egyszerre globális és lokális világszerkezet születik, amelynek van teteje és van alja (párhuzamos világegyetemek, felső és alsó tudati valóságok) • Gyakorlatilag minden valóság globalizálódik, miközben a globális valóság is egyfajta virtuális valóság és egyelőre a globális valóság új típusú lokális valóságban létezik

Mit jelent ez a demokráciára vonatkoztatva? (1) • A demokráciának (elvrendszerként, jog-rendszerként, intézményrendszerként) egyszerre kell differenciálódnia és egységesülnie • A differenciálódás miatt szükség van globális, kontinentális, nemzeti és regionális demokráciavízióra, minden szintű jogrendszerre, és ugyanakkor szintenként eltérő intézményrendszerre • Ma az új globális demokrácia elveiről, formáiról se elmélet, se gyakorlat (kivéve a részvételi demokrácia kísérleteit) • A kontinentális demokrácia elmélete egyelőre lemásolja az ipari kor nemzetállami koncepcióit és döntési szisztémáit • Nincs a klasszikus liberalizmust, konzervativizmust és szociáldemokráciát egyaránt meghaladó politika- és demokráciaelmélet, amely már egységesülő rendszert gondol végig és tervez meg

Mit jelent ez a demokráciára vonatkoztatva? (2) • A lokális demokráciának sincs új programja, marad a 19. századi önkormányzati felfogás - maximum szerényen javított, de nem modernizált változata • Fel sem vetődik az új valóságok és az új virtuális valóságok működési rendjének, demokratikus döntéshozatalainak kidolgozása • A politikai gondolkodás képtelen felismerni, hogy az új globális tudás szerint egyre valószínűbb, éppen az új természettudományos kutatások alapján, hogy nincs objektív valóság, objektív anyag, avagy minden valóság a személy és kollektív tudatállapotok „terméke”. Ezért a politikai vagy hatalmi rendszereket minimum egyúttal tudat-rendszerekként is értelmezni kell • A nemzeti, nemzetállami, állami demokrácia lényegileg ugyanott tart, mint a 19. században és ez ma egy új globális krízis tényező

Tudatállapot-demokrácia • Akkor viszont az érdekalapú, hatalom-központú valóságok harca tulajdonképpen csak következmény, a valódi „valóság” nem ez, avagy a demokrácia aktorai nem vagy nemcsak a politikai aktorok (érdek-aktorok), hanem a tudat-szereplők • Szlogenként: egy-egy parlamenti választáson nem a politikai-gazdasági-társadalmi érdekcsoportok versengenek, hanem a különböző társadalmi tudás- és tudatállapotok, amelyek azonban nem neveződnek meg, nem szerveződnek meg, hanem inadekvát politikai pártalakulatokba kényszerülnek bele, ahol eleve nem is érzik jól magukat, vagy a pártalakulatokat észrevétlenül áthangolják valamelyik öntudatlan kollektív tudatállapot (társadalmi tudattalan) szerint • Ez természetesen eddig is így volt, csak az ipari kor jól elkülönülő osztálystruktúrái, érdekviszonyai elfedték/eltakarták ezeket az összefüggéseket

Kitérő: A társadalmi tudat modellje A tudatterek modelljének (Penrose-féle háromszög) szerintem legalább három oldala, avagy három tudattára lehet: • Személyes és társadalmi tudattalan • Egyéni és csoportos tudatok • Transzcendens tudatok

Hol tartunk tehát? Miért nincs demokrácia? • 1.Több valóság van, mint amiben a valóságos politikai demokrácia játszódik • 2. A valóságos orientációkban, döntési késztetésekben radikálisan megnőtt a virtuális valóságok szerepe • 3. A demokrácia központi terepe már nem az állami/társadalmi szint, hanem sokszintes demokrácia kellene • 4. A demokrácia nemcsak a hatalmat birtokló erőcsoportok politikai képviselőinek játszmája, hanem lényegét tekintve a civil társadalmak (szintén korlátozott érdek- és értékválasztásainak) küzdelme • 5. Az információs kor és a vele érkező paradigmaváltás-követelés az elsősorban érdekalapú politikát/demokráciát negligálja • 6. A társadalom, az állam, a demokrácia nemcsak racionális intézményrendszer és döntéshozatal, hanem átfogó tudás- és tudatállapotok halmaza, rendszere, amely a demokrácia elveit és gyakorlatait szükségképpen meghatározza

Lehet-e civil demokrácia? • A civil társadalom sem tudásban, sem programban (avagy se helyzet- és jövőismeretben) nincs felkészülve arra, hogy a demokráciát demokratizálja • Hiába elméleti alternatíva a közvetlen demokrácia, amíg a közvetlen szerepléshez az aktorok nem készültek fel • Az információs kor előbb-utóbb eljut a digitális államig, digitális közigazgatásig, azaz a tényleges állam mellett felépül a virtuális állam (tehát megduplázódik) és a döntéshozás,. döntés-végrehajtás elsősleges terepe a virtuális valóság lesz • Ugyanígy a civil társadalom is megkettőzödik és létrejön a virtuális (intelligens) civil társadalom

Konklúzió • Ezzel párhuzamosan az emberiség minden szintű tudatának elege van az anyagi tőketípusok uralta civilizációból és ez előbb-utóbb ki fogja kényszeríteni a demokrácia-paradigmaváltást is • Ha ez nem történik meg, mindössze két lehetőség van, nem a kultúrák, nem a világhatalmak háborúja, hanem az univerzális tudás- és tudatállapotok nem kevésbé gyilkos háborúja történik meg velünk • Vagy: a civilizáció pusztul el és ehhez nem kell atombomba és nem kell ökológiai katasztrófa

Elméleti mérleg • A klasszikus filozófiai-teológiai megközelítések között például két ilyen megközelítés ismeretes: az exoterikus és ezoterikus elmélet • A demokráciaelméletek is csoportosíthatók: exoterikus és ezoterikus demokrácia-elmélet • Alternatív fogalmak: a) exoterikus: kvantitatív, anyag-központú, képviseleti, stb. demokráciaelmélet; b) ezoterikus: kvalitatív, tudat-központú, részvételi, stb. demokráciaelmélet • Az első a normál tudományból, a második a poszt-normál és poszt-tudományból indul ki • Az exoterikus elmélet tipikusan az ipari kor terméke, az ezoterikus elmélet létrejötte függ a tudás kor kibontakozásából • Az exoterikus demokrácia-elmélet a múlt elmélete, az ezoterikus demokráciaelmélet a jövő elmélete

Az exoterikus demokrácia-elmélet • Az új globális-lokális tér, avagy az aktuális világállapot funkcionális vizsgálata alapján fogalmazódik meg • A gazdaság, a társadalom és a politika objektív folyamat és ezért az objektív helyzet határozza meg a kollektív és egyéni politikai viselkedéseket • Az exoterikus nézőpont nem képes belátni, hogy az un. objektív folyamatok a kollektív és egyéni tudatok (tudatállapotok) hatására mennek végbe • Korlátozott valóságot tételez fel és a változásokat csak korlátozottan érti meg, holott a demokráciának elemi feltétele a helyes jelen- és jövőtudat

Az ezoterikus demokráciaelmélet • Az új globális-lokális tér, avagy az aktuális világállapot szubsztanciális vizsgálata alapján fogalmazódik meg • A gazdaság, a társadalom és a politika objektív folyamatai mellett az egyének és közösségeik személyes, s kollektív szükségleteire épít • Ez a demokrácia-elmélet a részvételre nem csak a jogi, hanem a társadalmi és szellemi lehetőséget is megteremti; ezt megkönnyíti a virtuális valóság megkettőződése, • Ha a jövő társadalma alapvetően tudás- és tudatközpontú társadalom lesz, akkor a demokrácia és intézményei alapvetően a tudás- és a tudat (posztipari) rendszerei lehetnek

21. század első felének globális demokrácia modellje • Ismét új globális demokrácia modell szükséges – az új valósághoz és az új ideákhoz kötve • Az új modellt csak társadalmilag is támogatott érték-konszenzuson alapuló ezoterikus demokrácia-elmélet fogalmazhatja meg • Ez egyfelől egy olyan modell lehet, amely egy komplex, összetett demokrácia-mátrix, horizontálisan és vertikálisan (demokrácia-mátrix elve) • Másfelől ez a modell nem szolgálhatja csak a társadalmi előnyöket ötvöző társadalmi (uralkodó) csoportok és kiszolgáló rétegeinek érdekét (civil demokrácia elve) • A torzó kvantitatív demokráciából nem lehet továbbra lépni valamilyen kvalitatív demokráciába csak törvénykezés vagy állam-modernizálás segítségével • Új demokrácia modellnek és gyakorlatnak egyaránt feltétele és következménye az új demokrácia-tudat

A jövő demokrácia forgatókönyvei • A legvalószínűbb a globális liberális demokrácia modell széleskörű megkérdőjelezése; különösen akkor, ha a modell nem hajlandó beépíteni a harmadik világ hagyományait és szükségleteit; • Valószínű, de nem garantált, hogy a fejlett (első) világ államainak belső válságai, akaratai, civil társadalmi felismerései lassú evolúciót kikényszerítenek • A globlokál világ természete, a civilizáció egységesülő tendenciája, az új tudomány (és új tudás) elterjedése és az átfogó paradigmaváltás követelése felgyorsíthatja az evolúciót • Ha bármilyen típusú világkatasztrófa következik be, az várhatóan nagy áttöréseket hozhat • A döntő elem az emberi civilizáció tudatállapotának a változása lehet • Módszer: egyelőre nincs lehetőség globális új modellre, csak tudatos politikai-társadalmi rész-kísérletekre (Porto Allegre)

Az embrionális Aba-modell • Új típusú – legitim felhatalmazású - részvételi demokrácia modell kidolgozása • Az önkormányzati képviselők mellett civil képviselők rendszere és a civil képviselők tanácsa • Gazdasági, civil szervezeti, egyházi képviselet felállítása • Abai Magisztrátus megalakulása a felsorolt öt csoportból • Jogilag átadott önkormányzati kompetenciák és a helyi döntéshozás magasabb szintre emelése • Átfogó, hosszú távú jövőkép Abáról és a térségről • Írásos társadalmi szerződés (strukturált párbeszéd) az önkormányzat (+magisztrátus) és a helyi polgárok családjai között • Első lépésben intenzív felkészítés a magisztrátus tagjainak és más érdeklődőknek • Az abai modell kiterjesztése a Sárvíz kistérségre, ahol már kistérségi alkotmányozó nemzetgyűlés működik

Köszönöm a figyelmet! Varga Csaba www.vargacsaba.hu www.strategiakutato.hu www.inco.hu www.metaelmelet.hu www.evilagonline.hu

Az új globális demokrácia modell és demokráciatudat