Elméleti koncepciók a pénz funkcióiról és a valutaárfolyamokról

1. Elméleti koncepciók a pénz funkcióiról és a valutaárfolyamokról Szentes III.f.

2. Merkantilista és fiziokrata nézetek Merkantilisták • Áru = eszköz • Pénz = cél • A gazdagság a pénz Fiziokraták • A pénz csak technikai eszköz • A gazdagság az áru=termék • Melyik a helyes?

3. Klasszikusok • A pénznek többféle szerepet tulajdonítanak • Árucsere közvetítése → újratermeléshez szükséges, munkaerő megvásárlásához kell • Alapvető a pénz forgalmi eszköz (tranzakciós) funkciója • Mennyiségi pénzelmélet → pénz semlegessége • Say-törvény→ ugyancsak a tranzakciós felfogáson nyugszik

4. Előzmények • A felfedezések során az Óvilágba áramló nemesfém és az ezt követő árszínvonal-emelkedés miatt többen is (elsőként egy spanyol jezsuita, Martín de Azpilcueta de Navarro, majd J. Bodin francia és J. Locke angol filozófusok a 16-17. században) egyenes arányosságot tételeztek a pénzmennyiség és az árszínvonal között. • M és P arányosságát egy (Ricardo által is képviselt) direkt mechanizmussal magyarázták, miszerint a fizikailag rendelkezésre álló aranymennyiséget az emberek el akarják költeni és ez túlkeresletet eredményez.

5. 18.sz. • A 18. században az ír R. Cantillon és a skót filozófus David Hume a jelenséget már dinamizmusában vizsgálták és különbséget tettek rövid és hosszú táv között. • Hosszú távon a pénz semleges, rövid távon azonban a beáramló új pénz kezdetben csak bizonyos csoportok kezébe kerül, s amíg nem emelkedik meg az árszínvonal, addig e rétegek vásárlóereje nő (pénzillúzió), az ő keresletüknek megfelelően változik a termelés szerkezete és nő a jövedelem. • Ilyen pozitív hatás érhető el hosszabb távon is, ha a pénzmennyiség fokozatosan bővül. • Hume erre alapozva mutatta ki a merkantilista gazdaságpolitika hosszú távú fölöslegességét: az országban felhalmozott sok pénz arányosan megemeli az árszínvonalat, ami megnöveli a nettó importot, a többletpénz visszaáramlik a kereskedelmi partnerekhez.

6. A 19. században hívták fel a figyelmet a nominálisan rögzített szerződéseknek a pénz rövid távú nem-semlegességében játszott szerepére. • H Thorton (1760-1815) írta le először azt az indirekt mechanizmust, hogy a bankjegyállomány növekedése egyúttal a hitelkínálat növekedését és ezzel a kamatláb csökkenését is jelenti, ami a beruházások növekedésén keresztül növeli a keresletet és így az árszínvonalat.

7. A 18-19. század gazdaságpolitikai vitái • Britannia 1797-ben a háborús helyzet miatt, az aranytartalék védelmében felfüggesztette az aranysztenderdet, ami később éles viták tárgyát képezte (az volt-e az oka az inflációnak és a kereskedelmi mérleg romlásának). A bullionista iskola, élén Ricardoval azt állította, hogy az aranyra váltási kötelezettség hiánya miatt a bankok ellenőrizetlen mennyiségben bocsátottak ki bankjegyet, ami leértékelte a bankjegyeket a fémpénzekhez képest, sőt az árak aranyban számítva is nőttek, ami passzív külker mérleget eredményezett. • Ricardo elmélete: az arany ki be áramlása teremti meg az egyensúlyt

8. Az anti-bullionista iskola • szerint ha a pénzhelyettesítők teremtésével járó hitelnyújtás mögött reálfedezet van, az nem okoz inflációt, hisz M-mel együtt nő y is (reálváltó-doktrína); az inflációt reálgazdasági bajok okozzák. • Fölösleges és lehetetlen is az M szabályozásával elejét venni az inflációnak, mert a pénzmennyiség passzívan úgyis alkalmazkodik a reálgazdaság pénzigényéhez (vagyis M endogén módon határozódik meg), nincs éles határvonal az (arany)pénz és a pénzhelyettesítők között.

9. Britannia végül 1821-ben visszatért az aranysztenderdre. • 1825-ben és 1836/37-ben túltermelési válság, ami ellentmondott a közgazdasági felfogásnak (James Mill: az eladások és a vételek „metafizikus egyensúlyban” vannak; Say-dogma: az eladó magával viszi a piacra a vevőt). => Ha a válság nem következhetett a gazdaságból, csak a pénzkibocsátás okozhatta. • A Peel-törvény alapján a jegykibocsátó osztály őrizte az aranytartalékot, csak olyan mennyiségű bankjegyet bocsátott ki, amennyi a tartalék s az államadósság összege volt. => ezt követően is jelentkeztek túltermelési válságok, 1847, 1855, 1866, 1914: felfüggesztették a törvényt, 1936-ban végleg fel is függesztették. • A pénzmennyiséget ugyanis nem a forgalom szükségleteihez igazították, a túltermelési válságot még pénzválság is súlyosbította.

10. Currency-iskola • A bullionisták örökébe lépő currency-iskola (élén R. Torrensszel (1780-1864)) vitte tovább a mennyiségi pénzelmélet álláspontját. • Szükséges, de nem elégséges feltétel a bankjegyek aranyra válthatósága, ezen felül elő kell írni a százszázalékos tartalékrátát is, ekkor ugyanis a szűk értelemben vett pénz egyértelműen meghatározza a tágabb értelemben vett pénz mennyiségét is. • A szabályozás helyes formája a hosszú távú, változatlan előírások alkalmazása (az ad hoc reagálás a hatás késedelmessége miatt nem kiszámítható, ezért elutasították a diszkrecionális politikát).

11. A banking-iskola • A banking-iskola, élén T. Tookkal (1774-1858) szerint a többletpénz kincsként a forgalmon kívül leülepszik, illetve a fölös M megsemmisül azáltal, hogy a bankjegyekkel hiteleket fizetnek vissza, vagy visszaváltják azokat aranyra • A visszaáramlási törvény, akkor is működik, amikor a reálváltó-doktrína nem. • Nincs merev határ a pénz és a pénzhelyettesítők között. • Következtetéseik: az M szabályozása lehetetlen és fölösleges, és a bankok általános szabályozására sincs szükség.

12. Eredmény • A gazdaságpolitika terén ezt a vitát is a mennyiségi pénzelmélet hívei nyerték meg, 1844-ben a Bank Charter Act/Peel-törvény a currency-iskola ajánlásain alapult, és 1914-ig érvényben maradt.

13. Marx: a pénz az érték önállósulása = termelési viszony • A munka mint értékalkotó, mivel közvetett társadalmi jellege van, nem jelenhet meg közvetlenül,mint például a robotmunka, vagyis személyek viszonyában, hanem csak, mint termékek egymáshoz való viszonya, azaz egy áru az értékét csak egy másik áruhoz való viszonyában fejezheti ki. • Az értékforma, vagy csereérték az érték szükségszerű megjelenési formája. • Az értékforma legfejlettebb formája a pénzforma, azaz a pénz Marx szerint nem más, mint az általános emberi munka szükségszerű megjelenési formája. • Az árukban megtestesült magánmunkák társadalmi jellegének a megjelenítése szükségképpen megfelel pénzként való megjelenítésüknek.

14. Marx • Marx nem fogadja el a mennyiségi pénzelméletet, mert számára az áruk értékei már adva vannak a pénzzel való szembesülés előtt. • Ezért, jóllehet az értéknagyságok megjelenítése csak a pénzben történhet, mivel az immanens értékmérő, a munkaidő nem jelenhet meg közvetlenül, az áruértékek határozzák meg a forgalomhoz szükséges pénz mennyiségét, nem pedig megfordítva, a pénz mennyisége az árakat. • Ha a pénz maga is értékdolog, vagyis árupénz, pl. arany, akkor az árat a közönséges áruban és a pénzáruban testet öltött munkamennyiségek viszonya szabja meg. Sőt, még ha papírpénzről van is szó, az áruk értéknagysága már adott a pénz közbejötte előtt. • Ezért nem a pénzmennyiség határozza meg az abszolút árakat, hanem az áruvilág értékeli a pénzt.

15. Marx: a pénz eszközből céllá lesz = úgy könnyíti meg a cserét, hogy szétszakítja azt • Marx a Say-törvényt a pénz létével cáfolja. Ugyanis az eladás és a vétel szétesése már magában rejti a válság elvont lehetőségét, hogy egyesek eladnak anélkül, hogy vásárolnának. • Maga az az ellentmondás, hogy a használati értékeket mint értékdolgokat termelik, csak mozgásformát kap a pénzben, de nem szűnik meg, ezért továbbra is magában foglalja az egyensúlytalanság lehetőségét. • A pénz nem közönséges áru, hanem az érték önállósulása. Ez egyenlő azzal, hogy az árut pénzzé kell tenni, csak így igazolható, hogy a használati érték társadalmi szükségletet elégít ki. • A gazdagság anyagi tartartalma minden társadalmi formában a használati érték, de a társadalmi formája az érték, azaz a pénzforma. • A pénz önmagában gazdagságot képvisel, míg a közönséges áru ezt csak a pénzre történő cserében igazolhatja. • A pénz ezért kicsapódhat az áruforgalomból, például ha valaki bevételeit nem költi el teljes egészében, maradék jövedelmét pénzben, kincsként tartalékolhatja.

16. Marx • Marx behatóan bírálta az ún. Peel-törvényt ami a currency iskola mennyiségi pénzelméletére támaszkodott. Az 1844-es Peel-törvény a bankjegykibocsátást a jegybank aranykészleteihez kötötte. • A marxi kritika lényege az volt, és ez nagyjából megfelelt a banking iskola álláspontjának, hogy a pénzkibocsátás nem igazodik az áruforgalom szükségleteihez. Ha a gazdaság normálisan működött, a nagy aranykészletek lehetővé tették a nagymennyiségű bankjegykibocsátást, ami ilyen körülmények között meghaladta a forgalom szükségleteit. Ellenben válság idején, mikor a készpénzfizetések szerepe megnő, és az arany kiáramlik az országból, mesterséges pénzhiány keletkezik, ami súlyosbítja a válságot. • Valójában a pénzválság, csak megjelenési formája az áruforgalom súlyos zavarainak. A hitelrendszer kitágulása és összehúzódása csak kísérőjelensége az ipari ciklusoknak, nem pedig oka annak. Marx szerint maga a válság, ezért az azon nyugvó pénzügyi válság semmilyen pénzpolitikával nem hárítható el.

17. Marx • Nem a forgalomban levő pénz mennyisége határozza meg az áruk árszínvonalát, hanem az áruk összértéke határozza meg a forgalomhoz szükséges pénz mennyiségét A 4 funkció együtt jelenik meg először: • Értékmérő • Forgalmi eszköz→ papírpénz • Kincsképző eszköz→ aranyautomatizmus • Fizetési eszköz→ bankjegy • Világpénz

18. Marx: a tőke, mint önmozgó érték • Az érték önállósulása továbbfejlődik a tőkében • A használati érték iránti abszolút közömbösség • A világpiac megteremtője • Civilizációs hatás

19. Neoklasszikusok • Klasszikus pénzelméletre épít. • A pénz értékének értelmezésében az az új, hogy a marginalizmus elvét fogalmazza meg, a pénz határ-termelékenységének és a pénz határ-hasznának a fogalmát vezeti be. Ideális a valutapiac teljesen szabad, beavatkozásoktól menetes, spontán működése, az árfolyamot a kereslet és kínálat szabja meg. • Árfolyam-elmélet: • Abszolút vásárlóerő paritás • Relatív vásárlóerő paritás • Kamat paritás elmélet: igazodó árfolyam koncepció • Portfólió mérlegkoncepció

20. Abszolút vásárlóerő paritás • Az egyensúlyi árfolyam a két ország (A és B) árszínvonalának hányadosával egyenlő • RAB=PA/PB • Az egyetlen ár törvényére épül • Figyelmen kívül maradnak a külkereskedelmi forgalomba nem kerülő javak • Statikus • A tőkemozgásoktól elvonatkoztat

21. Relatív vásárlóerő paritás • Az árfolyam változását az árindexek változásához köti • Ez már nem statikus, de az összes előző problémát hordozza

22. Kamat paritás elmélet • Az egyensúlyi árfolyam a nemzetközi kamatlábak eltérésén és a jövőbeni árfolyamokon, ill. a az erre vonatkozó arbitrázson alapul

23. Kamatarbitrázs Tegyük fel, hogy a következő egyenlőtlenség áll fenn! A0 A1 <B1 A1 + B0B1 +A0 B0 Ez azt, jelenti, hogy az A-ban való betét elhelyezés kevésbé előnyös, mint a B-ben való betételhelyezés egy prompt és termin átváltással kiegészítve. Az egyenlőtlenséget átrendezve kapjuk azt az ügyletsort amely pozitív profitot eredményez. 0< B1 A1 + B0B1 +A0 B0 +A1 A0 Tehát A-ban hitelt veszek fel ezt átváltom prompt B -re, B-ben betétet helyezek el, majd a kamattal megnövekedett összeget termin visszaváltom A -ra.

24. A jövőbeni dollár megszerzésének két módja van: 1. Prompt dollár vásárlás és dollár betét elhelyezés. 2. Forint betét elhelyezés, termin dollár vásárlás. A két eljárásnak egyenértékűnek kell lennie. Jelöljük a dollár prompt árfolyamát S-sel, a termin árfolyamot F-el, a forint kamatlábát rFt-vel a dollárét r$-vel ! Az első esetben elegendő prompt venni S/(1+ r$) dollárt, a második esetben elegendő F/(1+ rFt) forintot betétként elhelyezni. A két tört egyenlőségéből levezethető a határidős árfolyam képlete:ebből F=S S ugyanígy a jelenlegi árfolyam

25. A mennyiségi pénzelmélet neoklasszikus megfogalmazása • A cambridge-i [M=kPy] és a Fischer-féle [MV=PT] egyenlet): • P egyenes arányban áll M-mel; • az oksági viszony M felől megy P felé; • M semleges (nem hat y szintjére és szerkezetére); • P-re csak M hat, másból nem magyarázható; • M exogén adottság (a modern bankrendszerben intézményi).

26. Keynes • A pénz különleges, a reálfolyamatokra erőteljes hatást gyakoroló szerepe. Vagyontárgyaknak az értékőrző szerepe → bármikor mobilizálható → pénz, mint likvid jószág • Tranzakciós pénzkereslet mellett pénz spekulációs kereslete • Mennyiségi: Forgalomban levő pénzmennyiség az áruk árszínvonalát határozza meg. • Keynes-i: Az árszínvonal nem feltétlenül reagál a pénzmennyiség változására. • A spekulációs pénzkeresletet tételezte fel, mint a nemzetgazdasági viszonyokra ható tényezőt.

27. Post-Keynesiánusok: • A cserepartnerek egyenlőtlenségére helyezik a hangsúlyt, a pénz természetével, funkcióival nem foglalkoznak. • Újbaloldali neomarxista koncepciók: • Nemzetközi pénzáramlást(a tőkemozgást is) mint az import és az export jövedelmet megtestesítő formának tartja.

28. Monetarizmus • A mennyiségi pénzelméletet eleveníti fel, semleges szerepet tulajdonít a pénznek hosszú távon. • A pénznek tulajdonít elsődleges szerep. • Hatással van a reálfolyamatokra, a pénzforgalmi sebességet nem tekinti adottnak csak egy viszonylag stabil tényező. • A pénzt vagyontárgyként kezeli, realizálója számára a rendelkezésre álló mennyisége és a mással való helyettesítés határozza meg az értékét (portfólió-elmélet). • Pénz nemzetközi forgalma: a valutaárfolyamban a vásárlóerő fejeződik ki az adott valuták között. • Friedman: a spontán gazdasági mechanizmus a szabadon lebegő árfolyamokat kezeli

29. Az újrafogalmazott mennyiségi pénzelmélet • A pénz iránti kereslet három tényezőtől függ: 1. Az összvagyontól (költségvetési korlát), ami a tág értelemben vett aktívákból (pl. az ember produktív kapacitása is) áll (azaz a pénznek mint a vagyontartás egy formájának sok helyettesítője van, de egyik sem közeli helyettesítője); 2. A különböző aktívák hozadékától (a gazdasági alany vagyonportfólió-optimalizálási feladatot old meg; optimum ott, ahol a különböző aktíva-fajták határhozadéka egyenlő); 3. A tulajdonos preferenciáitól.

30. + permanens jövedelem és várt infláció • Friedman a pénzkeresleti függvényben a permanens jövedelmet használja a vagyon közelítő változójaként és beépíti a várt inflációs rátát. • A pénzkereslet nő, ha nő a vagyon; csökken más aktívák hozadékrátája; vagy csökken a várt inflációs ráta. • A monetarista elméletben ez a vagyonportfólió-kiigazítási folyamat folyamat jelenti a transzmissziós mechanizmust a M és P között.

31. A keynesi elemzés kiterjesztése-e a koncepció? • Friedman így állítja be! • Nem, mert a pénzkereslet korlátozott számú változó stabil függvénye lesz. Következtetése is ellentétes a keynesinek: a gazdasági szereplők nominál-jövedelmüknek viszonylag stabil hányadát akarják pénzben tartani (azaz a pénz forgási sebessége konstans  vö. likviditási és beruházási csapda helyzet, amikor LM vízszintes vagy IS függőleges). • A pénzmennyiség az alapvető tényező, ami meghatározza a nominál-jövedelmet.

32. Következtetés • A pénzmennyiség exogén, a monetáris politika hatásos és az egyetlen eszköz a nominális jövedelem befolyásolására. Friedman szerint a kiadások kamatérzékenyek, ezért az IS közelít a vízszinteshez, az LM pedig a spekulációs pénzkereslet tagadása miatt függőleges. • Friedman gyakorlati megfontolások miatt ellenzi a monetáris politika diszkrecionális, finomhangolásra szolgáló alkalmazását: a hosszú és bizonytalan késések miatt az valószínűleg többet árt, mint használ. • Ezzel szemben a stabil, kiszámítható pénzpolitikát ajánlja, amelynek egyszerű szabálya a pénzmennyiség évről évre azonos arányban történő bővítése, amely arány a reáltermelés hosszú távú növekedési rátájának feleljen meg (ezzel biztosítható az árszínvonal stabilitása).

33. A fizetési mérleg monetarista elmélete • Már Hume szerint is a külkereskedelmen keresztül nemzetközileg is kiegyenlítődik az árszínvonal. • Az ortodox monetarizmus harmadik összetevője, először Johnson (1972) és Frenkel & Johnson (1976,1978) műveiben került kifejtésre. Fő következtetése: a fizetési mérleg monetáris jelenség, van automatizmus, amely egyensúlyba hozza.

34. ahol y és r exogén módon adott (munkanélküliség természetes rátája, illetve a nemzetközileg kialakult kamatlábszint miatt). • M=D+R, a hazai hitelállomány (hitelpénz miatt) és a nemzetközi tartalékokkal összefüggő pénz (külföldiekkel szembeni követelés). • Ha megnő a pénzállomány (D), a gazdasági szereplők a növekményt a keresletükhöz képest fölösnek tekintik, és külföldi árukra és értékpapírokra költik (nettó import nő, R csökken). (P, y és r változatlan)

35. Egyensúlyi árfolyam A pénzpiaci egyensúly ugyanaz, mint a fizetési mérleg egyensúly

36. Árfolyamelmélet • Rugalmas árfolyam esetén a fizetési mérleg mindig egyensúlyban van. • Ha nő a pénzmennyiség, nő a hazai árszínvonal, ami importtöbblet irányában fejt ki nyomást, túlkínálat lesz hazai valutából a nemzetközi pénzpiacokon, ezért az leértékelődik. • Azon országok valutája értékelődik le, melyek (ceteris paribus) a reáljövedelmük növekedéséhez képest túl gyorsan növelik a pénzállományt, pénzpiaci túlkínálatot teremtenek.

37. Rögzített árfolyam Ekkor is működik! A leértékelődést megakadályozandó, a monetáris hatóság kénytelen interveniálni és hazai valutát venni, csökkentve ezzel a pénzkínálatot. • A fizetési mérleg tehát hosszabb távon automatikusan kiegyenlítődik, sőt a leértékelés is csak átmenetileg teheti aktívvá azt. D minden változása azonos mértékű, ellenkező előjelű változást okoz R-ben.