Elméleti ismeretek

1. Gyakorlati pedagógiai kommunikáció Elméleti ismeretek

2. Szakirodalom a felkészüléshez • Dr. Zrinszky László:Gyakorlati pedagógiai kommunikáció. ADU-FITT IMAGE, Budapest, 2002.1-80. oldal • Pease, Allan: Testbeszéd. Park kiadó, Budapest, 1994. 1-81. oldal • Gordon, Thomas : T. E. T. (A tanári hatékonyság fejlesztése). Gondolat, Budapest, 1990. 32-87. és 177-242. oldal

3. Elméleti háttér

4. Mivel foglalkozik a „pedagógiai kommunikációtan”? • „A pedagógiai kommunikációtan ma már nagyjából interdiszciplináris területe a pedagógiának. Tárgykörébe tartoznak a pedagógia világának különböző szintjein a pedagógiai alapviszony lényegiségét kifejező kódhasználat, szerepcserék, információcserék, illetve a kommunikációs aktusok és folyamatok eredményeként keletkező kommunikátumok, amelyek manifesztálódhatnak írott és mondott szövegekben éppúgy, mint gesztusokban, mimikában, öltözködésben stb. A pedagógiai kommunikációtan funkciója a pedagógia szervezett, szabályozott és spontán világában tetten érhető szabályosságok és kommunikációs jellegzetességek számbavétele, leírása és tipizálása.” (Zsolnai J., 1996.)

5. Néhány fogalom a pedagógiai kommunikáció köréből • Médium/média: a tanítás-tanulás folyamatában a közvetítő szerepet tölti be. Információ hordozók és közvetítők. Pld.: tk, dia, film, írásvetítő… stb. • Taneszköz: minden olyan tárgyi eszköz, amely a tanítás-tanulás folyamatában közrejátszik. • Oktatástechnika: a tantermekben fellelhető technikai eszközök működtetése, valamint kezelése, karbantartása a feladata. • Oktatástechnológia: a pedagógia területén az oktatási folyamat összefüggéseiben foglalkozik a taneszközökkel: az eredményes tanítás és tanulás szempontjából vizsgálja azokat.

6. Kommunikáció és pedagógia • A tanárok és a tanulók folyamatos kommunikációban állnak egymással, kommunikációs alapforma a kimondott szó • Ókor óta századokon át "szó-modell" hármassága: beszélő (tanító, szónok); szöveg (beszéd, közlemény); hallgató(ság), tanítványok. • XX. sz. második felétől pszichológiai, szociológiai és szociálpszichológiai területek • Technicizálódás, egyensúly a személy révén • Mennyiben sajátos a pedagógiai kommunikáció: • Elsődleges tárgyként a nevelők és a növendékek között folyó interakciók: intézményesült kommunikáció, pedagógiai céloknak alávetett, tervezett • Egyéni kommunikációs stílus csak kivételes képességű pedagógus esetén hatékony • Sablonokban kommunikáló pedagógus sosem kerül közel tanítványaihoz • Kommunikáció szabályossága, szertartásszerű formái az iskolai szocializációs folyamatot segítik.

7. Az utóbbi idők magyar kutatásai • A pedagógiai kommunikáció elméletéről: Zrinszky László tanulmánya (Új Pedagógiai Szemle, 1994) • Nyelvtudomány: Szépe György • Pszicholingvisztika: Pléh Csaba • Szociolingvisztika: Pap Márta • Szociálpszichológia, a közvetlen emberi kommunikáció: Buda Béla • Zsolnai József szintetizáló munkássága • Cikkek, egyedi kutatások (pl. az Új Pedagógia Szemlében Lantos Erzsébet, Dálnokiné Pécsi Klára írása)

8. Pedagógiai kommunikációtan mint tudomány • Interdiszciplináris tudomány, részei főleg kommunikációelmélet és neveléstudomány • Nyelvtudományok • Nyelvpedagógia • Etológia, humánetológia • Szociálpszichológia (rítusok) • Kibernetika, információelmélet • Szemiotika • Kultúraelmélet • Vizuális kommunikáció elmélete • Manipulációkutatások

9. Nyelvtudományok • „Az emberi gondolkodásnak, cselekvésnek és egymásra hatásnak alig van olyan vonatkozása, amelyet ne itatna át valamennyire a nyelv” (R. de Beaugrande - W. Dressler, 2000.) • Pszicholingvisztika: • beszédprodukció, beszédészlelés, beszédmegértés, nyelvelsajátítás. • „Nagyon hosszú időn keresztül az olvasás a pedagógia, azon belül is elsősorban a módszertan szempontjából volt fontos. Majd előbb a pszichológusok, később a nyelvészek érdeklődési körébe került az írott nyelv, hangsúlyozottan az olvasás” (Gósy M., 1999.) • Szociolingvisztika: • kommunikációs szocializáció meghatározóan beleszól az iskolai teljesítőképesség alakulásába • kommunikációs szocializációra hatnak a tanítási-tanulási folyamatok. • Beszédaktus-elmélet: • Kimondás (lokúció) • Utalás a külvilágra (prepozíció) • Személyközi cselekvésmozzanat: állítás, kérés, ígéret, tagadás, stb. (illokúció) • Hatás, reakció: megijesztés, meggyőzés, cselekvésre indítás (perlokúció)

10. Nyelvpedagógia: • nyelvi jelenségeket sem vizsgálni, sem a rájuk vonatkozó ismereteket tanítani nem lehet kielégítően, ha kiemeljük őket a kommunikációs helyzetből • kommunikációs készségfejlesztés hangsúlya • Etológia, humánetológia: • kommunikációs viselkedést természet-tudományos szempontból vizsgálja • mimetikus kultúra

11. Szociálpszichológia • „(…) a részt vevő személyek saját viselkedésüket a másik viselkedéséhez igazodva alakítják, melynek során még mielőtt bekövetkezett volna a másik reagálása, már sejtik, hogy mi lesz az, miként azt is tudják, hogy a másik is hasonló módon számít rájuk”. (Csepeli György, 1997.) • A nevelés tudatosan tervezett interakciók sorozata, a személyiséget maradandóan pozitív célok irányába fejleszti • nevelők tudatos és öntudatlan igazodásai • rituális elemek

12. Kibernetika, információelmélet • tanítás-tanulás folyamatára Shannon-Weaver-féle információközvetítési modell (adó, vevő, csatorna, zaj, visszacsatolás) • rendszerek irányítása, vezérlése • didaktikai visszacsatolás problémája

13. Kultúraelméletek • Lotman: • Akultúra nem örökletes információk rendszere, ezek szervezési és megőrzési módja • kultúra a kommunikáció kódja • Voigt Vilmos (a kultúra és kommunikáció közeli fogalmak) • Karácsony Sándor (képek cseréje) • Wolfhart Pannenherg (nyelv kialakulása magyarázza a kultúra modelljét) • Klaus Haefner (információs környezet, egymást követő generációk interkommunikációja) • Ernst Wolfgang Orth (kultúra=kommunikáció)

14. Szemiotika: • szimbólumok, kódok használata, alkalmazásuk törvényszerűségei • Manipulációkutatások • van-e határ mások tiszteletben tartása és a manipuláció között? • Philippe Breton: van, és a nyelvben lehetőségként van jelen • minden nevelés lényege a nyomatékos befolyásolás – kényszerítő erő • Új vizuális kultúra, gyakorlati ösztönzések

15. Kommunikáció-definíciók, definíciós problémák (nem jelként létrejövő információhordozók, kölcsönösség, interperszonális kommunikáció, jelküldés az időben) • Humán, biológiai, univerzalisztikus kommunikációfelfogás A kommunikáció Zrinszky L. szerint: • dinamikus, kétirányú folyamat (egyirányúság csak látszat) • feladó és a címzett közös tudásán alapul • önkommunikáció is beletartozik

16. Pedagógiai kommunikáció a gyakorlatban

17. Pedagógiai kommunikáció sajátosságai: 1. Pedagógiai célú, pedagógiailag szabályozott 2. Intézményesült, bázisintézményei: család, iskola 3. Legfőbb résztvevői a nevelők és a növendékek Kommunikáció az iskolában: • Verbális közlések • Szaknyelv-köznyelv keveréke • Többségben megtervezett, kis részben spontán • Taneszközök használata • Minden kommunikatív tevékenység a fejlesztési célnak rendelődik alá

19. Elmélet és gyakorlat • „Ékesszólás” megítélésének történeti változása – ma: hatékonyság a cél • Alá-fölérendeltségi viszony vagy szimmetria problémája • Pedagógiai kommunikáció színterei, a terek elrendezésének hatása • Elméletben a tanulók belülről fakadó érdeklődéséből működtetett folyamatok, az iskolák zömében nem valósul meg

20. A pedagógiai kommunikáció mennyiségi mutatói • explicit tanári közlések mennyisége • tanulói beszéd mennyisége • tanulók írással, olvasással, rajzolással stb. töltött idejének mennyisége • médiumok és taneszközök használatával töltött idő • kommunikatív tevékenységek részaránya

21. Minőségi mutatók • kommunikáció relevanciája (jelentősége, odaillősége, célszerűsége) • kommunikációs stílus adekvátsága (a tárgyhoz, az adott osztály fejlettségi sajátosságaihoz, a tanár személyiségéhez illő) • tanári kommunikáció centruma. (középpontjában a tanulók, a téma, vagy maga a tanári produkció?) • tanári attitűdök. (gyermekszeretet, tolerancia, a tárgy iránti lelkesedés - közömbösség, ellenszenv, kiégettség) • tanulói kommunikáció szabadságfoka • tanulói kommunikáció irányítástechnikája (kiknek, milyen módon ad szót a tanár)

22. Befolyásolásra törő kommunikáció • parancs és utasítás • alku • vita • elfogadtatás (reklám is ez) Meggyőző kommunikáció fázisai: • szituatív jellegű elfogadás • stabilizálódás • alapelvvé válás Új befolyásolási alaphelyzet: tömegkommunikáció lövedék-elmélet, korlátozott hatások elmélete, megerősítési elmélet

23. Philippe Breton a manipuláció leggyakoribb fajtáiról:

24. „Milyen nyelvi eszközöket válasszunk a célból, hogy szándékunknak megfelelő módon befolyásoljuk a hallgatót?” (HerbertH. Clark és Eve C. Clark ) • A hallgató ismereteinek tekintetbevétele • A hallgatóval való együttműködés alapelve • igazat mondani • megfelelő mennyiségű információt közölni • relevánsnak lenni • világosan beszélni • A realitás alapelve: felfogható, érthető dolgokról folyjon a beszéd • Az adott szociális környezethez mért beszéd • A rendelkezésre álló nyelvi eszközök optimális bevetése

25. A tanári beszéd • két rossz véglet: • túlzott konvencionalizmus • szabadosság • csoportnagyság és a csoporttagok ismertsége alapján létrejövő stílussajátosságok • törekvés az egyértelműségre • köznyelv-tudományos stílus • megértés, másképp értés, félreértés: előzetes tudás szerepe

26. Anyanyelvi kultúra és a pedagógiai kommunikáció • Buda Béla megfigyelései a magyar nyelvű kommunikációról: • élőbeszéd feltűnően hibás • szok az inkongruencia • zagyvaságok iránt túlzott tolerancia • magyar kommunikáció kevéssé tükrözi a partnerek egymáshoz való viszonyát • panaszkodó viselkedés • kevéssé tudatos az énkép-bemutatás és az énvédő stratégia • tudatos térköztartás, a többi metakommunikatív területeken zavar

27. A rítusok egy része közvetlen kommunikációs előírásokat tartalmaz, konkrét célokkal : • köszönési formulák (hatalmi különbségek) • vizsgaszertartások (demonstrálják a teljesítményelvet) • tanítási órák versenyszerűsége (mindennapos teljesítménypróbák) • felvételi rítusok (alávetettség előzetes kinyilvánításai, intézmény presztízsalakításának eszközei) • tanévzáró ünnepélyek (iskola a társadalom része, a tanulás az „életet” szolgálja, egy-egy évfolyam bevégzése nagy előrelépés) (D. Ulich nyomán)

28. Ritualizált pedagógiai kommunikáció • Wilhelm Höchstetter definíciója: „mágikusan irracionális kommunikációs sablon” • forgatókönyvek • kritikátlan mintakövetést értékként és természetesként mutatják • ritualizáltan kifejeződő alárendeltség • Wolfgang Steinig: rituálék esztétikai minősége (rend, fegyelem, öltözet, mozgás) • tanórai kommunikáció rítusai (kevés diák érzi terhesnek, biztonságtudatot adnak): • csak akkor szólalhatsz meg, ha erre felhatalmazást kaptál, • csak a kitűzött témában lehetnek közléseid, • állj rendesen, ha felelsz, • beszélj teljes mondatokban stb.

30. Tanulók és tanárok kommunikatív magatartása

31. A tanulók kommunikációs viselkedése, stratégiák: • mintagyerek • nem értő • visszakérdező • jóváhagyást kicsikaró • csodálkozó nézés • érthetetlen hangoztatás • tájékozódás a tanár nonverbális jelzéseiből • jelentkezési stratégiák alkalmazása

32. A pedagógusok kommunikatív magatartástípusai(a Tausch házaspár kutatásai nyomán) • erősen autokratikus, autokratikus, szociálintegratív és laissez-faire (leszéfer) alaptípus • autokratikus tanárra utaló jegyek: 1. barátságtalanság, 2. udvariatlanság, 3. meg nem értés, 4. feszültség, 5. dühösség, 6. pesszimizmus, 7. a tanulói viselkedés hamis megítélése, 8. parancsok, rendelkezések nagy száma, 9. fenyegetések gyakorisága, 10. büntetések gyakorisága.

33. A tanár vezetői irányultságát jellemző viselkedés konfliktushelyzetekben

34. Előadás mint tanári kommunikációs módszer • a hagyományos nagyelőadásgyenge hatékonyságú • érvek az előadás mellett és ellen • kölcsönös elemek erősítése (Nagy Sándor, 1971.) : • néhány kérdés előzetes megadása, melyekre az előadás utolsó szakaszában kell válaszolnia az előadónak • az előadás kezdetén az előadó összefoglalja az addig elsajátított tudást, • a hallgatók az előadás befejeztével kérdés formájában megfogalmazzák a fő szempontokat • írásban felelnek az előadás nyomán felvetődő főbb kérdésekre • erre alkalmas részek után megvitatják a fontosabb résztémákat • az előadást korreferátumokkal kombinálják • kiscsoport-munkával kapcsolják össze az előadást • oktatástechnikai eszközök • az előadást programozott anyaggal kötik egybe, pl. feladatlapok

35. A pedagógus beszédstílusa • intim stílus – rideg stílus skálán mozog • több tényezőtől függ: • a pedagógus barátságosnak és megértőnek vagy szigorúnak és követelőnek akar látszani • tanulók életkora • tanár kommunikációs képességei • környezeti elvárások, hagyományok • pedagógus viszonya az egyes osztályokhoz és egyes tanulókhoz • feladathelyzet

36. kétirányú pedagógiai kommunikáció • Kérdésfeltevés, jó és rossz kérdések • Tanári és tanulói kérdések • Megbeszélés mint kommunikáció • J. T. Dillon a valódi vitát a megbeszéléstől a következő jegyekkel különbözteti meg: • tanulók legalább annyit beszélnek, mint a tanár • az interakció nem kérdés-felelet formájú, hanem vélemények, kijelentések, állítások ütköznek • az interakciót többségében a tanulók kezdeményezik, s az nem elsősorban a tanárhoz, hanem másik tanulóhoz irányul • a kérdések célja valóságos ismeretek szerzése, nem annak ellenőrzése, hogy tudja-e a tanuló a választ • a válaszok előre általában nem meghatározottak, és különfélék lehetnek, • az értékelés nem helyes/helytelen, hanem egyetértek/nem értek egyet kategóriákkal történik • nemcsak a tanár értékeli a tanulók megnyilatkozásait, hanem a tanulók egymás és a tanár megállapításait is.

38. A testbeszéd

39. Gesztusok sajátosságai • Kultúrafüggő gesztusok (Usa: OK, Franciao: nulla, Japán: pénz, mediterrán: lyuk) • Helyzet-és személyfüggő, kontextusfüggő gesztusok (döglötthal-kézfogás oka lehet betegség) • Tanulhatók (némafilm-színészek) • Nehezen hamisíthatók (összhang)

40. Zónák • Intim (15-46 cm) • Személyes (46-120 cm) • Társadalmi (120-360 cm) • Nyilvános (360 cm fölött) • Viselkedés zsúfolt helyen, helyfoglalás érkezéskor • Vidéki-városi

41. Tenyér- és kargesztusok • Domináns és behódoló tartás • Kézfogás (uralkodás-behódolás, döglötthal-kemény vagány) • Hüvelykujj: fölényesség • Szájőrzés, orrérintés, szemdörszölés (megfelelő helyzetben): hazugság • Archoz emelt kéz: unalom és érdeklődés jelzése • Kar mint védőkorlát

42. T. E. T.

43. Tanár-diák kapcsolat • Rossz kapcsolat: • szerepjátékok • tanári hiedelmek • tekintélyelv • engedékenység • Jó kapcsolat: • nyíltság • törődés • kölcsönös függés • elkülönülés • igények kölcsönös kielégítése

44. Problémák megoldása • Kié a probléma? • A tanár elutasítási módszerei (58.) • Negatív és pozitív értékelés is gátol • Probléma hibás dekódolásának veszélye • Megoldás: aktív hallgatás (77.)

45. Konfliktusmegoldás • Eredménytelen módszerek: • Tekintéllyel hozott, csak a tanár számára jó döntés • Engedékenyen hozott, csak a diák számára jó döntés • Eredményes módszer: • Probléma meghatározása • Lehetséges megoldások keresése • Megoldások értékelése • Legjobb megoldás kiválasztása • Végrehajtás módjának meghatározása • Megoldás utólagos értékelése • Konkrét példák Gordon könyvében (229.)

46. Dálnokiné Pécsi Klára: Az iskola belső világa – Kommunikáció (2001.) Egy hazai kutatás:

47. A tanár kommunikatív magatartása • A „tanáros” viselkedés elrejti az embert, a tanár egy intézményt képvisel a tantárgyon keresztül tudományágat is közvetít. • a tanár tévedhetetlen, tökéletes kell legyen, tekintély • többet tanít az előírtnál – növeli a presztízsét • diák fölnéz rá, de kapcsolat nem jön létre • nincs visszajelzés a tanuló részéről • konfliktusok mindig a tanár javára dőlnek el • Az egyéniségét adó tanár teljes személyiségével jelen van a tanításban, sokszor magánélete is nyitott könyv a tanuló számára. • Nem tekintélyt, hanem szeretetet, népszerűséget akar szerezni • azonosul a tanulói korosztállyal (divatban, szóhasználatban, értékrendben) • Szerepzavar, befogadják, de nem teljesíti eredeti feladatát • Az ideális tanártípus a kettő között van. • mintát kínál, de elfogadja a tanulói személyiséget • biztat, nyugodt légkört teremt, ahol természetes a tanulói közlés • problémák felmerülésekor ésszerű, érvekkel alátámasztható megoldás • konfliktus megoldásában mindig részt vesz a diák • tanulói kreativitás, egyéniség sikerei a tanárnak örömöt okoznak • tanár szerepet játszik, de egyéniségének minden színét beleadhatja • tanár nem önmagában jó vagy rossz, hanem a kommunikációs folyamatban mérettetik meg állandóan.

48. A tanár-diák közti beszélgetés • tananyagra vonatkozó • „technikai” jellegű (a hiányzókra, az osztályterem rendjére vonatkozó) • személyes, nevelő • Irónia:irodalmi eszköz, amellyel embereket, dolgokat értékelünk, látszólag dicsérünk, valójában épp az értéktelenséget hangsúlyozzuk. • gyakori irónia mögött tanári személyiség bizonytalansága, önértékelési labilitás • az eredményes, jó tanulóval szemben nem ironikusak, csak az amúgy is kudarcokkal küszködőkkel. • A tanuló megalázásának rejtett módjai • az irónia gyakran a fegyelem eszköze • legtöbb gyerek észre sem veszi vagy elviseli

49. Az irónia megjelenései • „Csak nem azt akartad ezzel mondani...?” • „Szabad tudnom, mivel szórakozol...?” • „Ha annyira tetszik, csináld meg házi feladatként!” • „Mondjátok meg otthon, hogy szerény vagyok, de van is mire.” (bizonyítványt hazavivőknek) • „Ne vegye zokon, de ha jól emlékszem, tegnap itt volt, milyen élménnyel lett gazdagabb?” (órán nem tudónak) • „Jaj de jó ... Még a Márti is tudja...!” • „Na jól van, végre, nem vagy hülyegyerek!” • „Mi lenne, ha tenne egy kísérletet a dolgok elsajátítására?” • „Remélem, nem pusztítottad el az agysejtjeidet szilveszterkor!”„Poénkodtok velem?” (amikor rossz a választ adnak a diákok) (Dálnokiné Pécsi Klára példái) • „Nem kértem kiselőadást!” (a diák valamit meg akar magyarázni) • „Mondd meg, min nevetsz, szeretnék én is nevetni egyet!” • „Hajügyben még találkozunk, fiacskám!” (Gothár Péter: Megáll az idő)

50. Megszólítás, személyiségjogok • „Kovács úr, lássuk, mit mesél nekünk?” • „Panni, folytasd!” (Mária a neve, de Panninak hívják otthon.) • „Jól van, Lacus!” (Csak a tanár becézi így.) (Dálnokiné Pécsi Klára példái) • Mit csinál ott, Mihály? (Misinek szokta szólítani, de most fegyelmezési céllal nem becézi.) • „Oláhkám, zavar a fény? Levi, kapcsold le neki a Napot!” • „Mit gondol erről… Bence?” (felelő felszólítása) • „Dani, Dani, mit akar mondani?” • egyénre szabott névhasználat • megfelelő légkörben, problémamentes körülmények között a tanár és a diákok is „messzebbre mehetnek”