QUO VADIS MAGYAR FELSŐOKTATÁS? TÜKÖR- ÉS JÖVŐKÉP

1. QUO VADIS MAGYAR FELSŐOKTATÁS? TÜKÖR- ÉS JÖVŐKÉP Bazsa György, FTT elnök Budapest – 2004. szeptember 29.

2. A magyar felsőoktatás európaisága: • Református kollégiumok (Sárospatak, Debrecen, Pápa, Erdély): peregrinusok • Nagyszombati Egyetem → ELTE • Selmecbánya, Georgikon: európai úttörők • XIX. század: elit-intézmények, műszaki-gazdasági felsőoktatás kibővülése • XX. század második fele: a duális rendszer – egyetem/főiskola – kifejlődése, bővülése (ffokú technikumok → főiskolák; ffokú óvó- és tanítóképzés; eü-szakemberképzés stb.)

3. A rendszerváltás a felsőoktatásban: • Megrázkódtatás nélkül váltottunk. • Itthon és külföldön elismert teljesítmény (Nobel-díjasok, külföldiek képzése itthon, külföldi ösztöndíjak, professzúrák, tudomá- nyos publikációk, nemzetközi elismerés stb.), • ám „változatos” színvonal (hallgatólagosan); • 3×-os hallgatói létszám, alig növekvő oktatói és infrastrukturális kapacitás mellett – tár- sadalmi nyomásra, intézményi érdekből; • rugalmasabb, de még merev képzési rendszer; • óvatos, de érezhető nyitás a társadalom felé; • 1993: új felsőoktatási törvény.

4. Új lehetőségek és kényszerek: • intenzívebb lett a nemzetközi kapcsolat rendszer – hallgatói és oktatói téren is; • a doktori (PhD) képzés és fokozatadás egye- temi jog és kötelesség lett; • a minőségértékelés (akkreditáció) új és erős tényező lett a magyar felsőoktatásban; • a költségvetési támogatás alig nőtt, sőt egyértelmű fajlagos forráskivonás történt; • megjelent a („soft”) nem-állami felsőoktatási szektor – a versenyhelyzet előszeleként; • az oktatáspolitika az elaprózott intézmény- rendszert felemásan integrálta;

5. Nézzünk önkritikusan a tükörbe! - 1 • Ideológiai felszabadulás → expanzív elszabadulás: • szakburjánzás folyt/folyik (félezer szak!); • karok, tanszékek túlszaporodtak; • félezer (!) doktori program alakult; • a felvételi rendszer szinte áttekinthetetlenné és piacivá torzult, s a középiskola e téren lassan diszfunkcionálissá vált; • szakokban, létszámban nem a munkaerőpiac, hanem az intézményi érdek diktál(t), s ezt az oktatáspolitika támogatta, nem korrigálta; • az intézményi kreditrendszerek alig konver- gálnak, inkább divergálnak;

6. Tükör – 2 • egyetemi tanári kinevezések mennyisége gyorsan nőtt, színvonala gyorsan csökkent; • a habilitáció erősen elértéktelenedett; • „IC-professzorok”, oktatók hada működik; • az intézményi elektronikus tanulmányi rend- szerek (ETO-k) jobbára inkompatibilisek; • „megszaladt” a kihelyezett képzés: vitatható minőség, (késztetett) bevétel-centrikusság; • eluralkodott a mennyiségi szemlélet a minőség rovására, bár a MAB fékezett (volna); • csak „academic” akkreditáció van, hiányzik a „professional”, a munkaerőpiac ítélete;

7. Tükör – 3 • egyszerre van forráshiányés pazarlás (pl. 9 jogászképzés, >40 közgazdaképzés stb.); • a szakstruktúra jórészt intézmény- és csak kis részben munkaerőpiac-centrikus; mozdult, de lassan (informatika, menedzsment stb.); • „termékünket” nem minősíti valódi piac: nincs szervezett visszajelzés, értékelés; • a felsőoktatás hatékonyságát nem tudjuk ele- mezni, mérni, így nem tudjuk javítani sem; • nem tudunk valós költségelemzést készíteni; • ritkák a felsőoktatáspolitikai elemzések, inkább csak kurzusdöntések vannak.

8. Tükör – 4 • az oktatás ismeret- és alig készségcentrikus; • gyakran gyenge a szervezési, jogi, gazdasági, kommunikációs, vezetési, nyelvi felkészítés; • a felsőfokú szakképzés alig integrálódott a felsőoktatás rendszerébe; • nem alakult ki a tömegoktatáshoz (a gyen- gébb hallgatói anyaghoz is igazodó) peda- gógiai-módszertani oktatáskultúra; • de nem elég szervezett az elitképzés rendszere sem (jók a doktori iskolák, de belterjesek); • nincs hallgatói tanácsadási rendszer; • nincs pályakövetés és ebből következtetés.

9. Tükör – 5 • a finanszírozás csak nevében normatív, lényegében (alku-) bázisfinanszírozás folyik; • az állami költségvetésen kívül nincs jelentős bevételi többletforrásra lehetőség; • csak felépíteni szeretünk, leépíteni nem; • nincs „cost/benefit” elemzés; • a tandíj a politika áldozatává vált; • az illetményrendszer mechanikus, nincs elég teljesítményeleme (csak az előlépés ilyen); • sajnos az amortizáció „ismeretlen” a felső- oktatásban; • lassan épül a minőségbiztosítás, -kultúra.

10. Tükör – 6 • az intézményvezetésben a tulajdonosi, munkál- tatói és munkavállalói funkciók keverednek; • a rotációs rendszer „kollegiális” mentalitást eredményez („ma én, holnap te”); • a vezetői poszt nem karrier-, főleg presztizs-, rossz esetben érdekpozíció; • nagy intézmények, bonyolult szervezet, nagy költségvetések – a vezetők habitusa elsősor- ban akadémiai, és kevésbé menedzseri; • osztott vezetés, jogkörök: a testületek nem vonhatók felelősségre (a hiányért csak a helyzet felelős, a személy sohasem);

11. JÖVŐKÉP: Quo vadis? • Európában vagyunk: EFT-ben egyetértünk • Merre halad Európa (és a világ)? • Bologna: lineáris képzési ciklusok – számos tisztázandó kérdés + B(ologna)-vonzatok: • intézményrendszer: egyetem/főiskola • oktatói feladatok és követelmények • finanszírozási következmények • minőségbiztosítás • Intézményirányítás: ez „érdek-érzékeny” kérdéskör – feszültségekkel • IT funkciók, az autonómia pontosítása • Az állam funkciói, az állami irányítás

12. JÖVŐKÉP: az új törvény Célja: • a felsőoktatás minőségének javítása, • átjárható intézmények – MK és EU szinten, • a magyar diplomák versenyképességének fokozása, • eredményes csatlakozás az Európai Felső- oktatási Térséghez, • az oktatás,kutatás egységének megvalósítása, • korszerű működési formák elterjesztése.

13. Merre halad Európa és a világ? • EFT, EKT: európai dimenziók, mobilitás; • a FO nyitott társadalmi alrendszer legyen; • esélyegyenlőség – általános hozzáférési esély a felsőoktatáshoz: tehát tömegek ante portas és a kapukon belül is; • szelekció a szférán belül: sokaknak rövidebb képzési idő, kevesebbeknek/”jobbaknak” magasabb képzés, végül szakmai elitképzés; • társadalmi és korkihívások: globalizáció, informatika, készség-erősség, változtatás- képesség (tanulás egy életen át), kommuni- káció/marketing (eladni nehéz,nem termelni)

14. erősödő nemzetközi verseny minden téren • megszorítások a közpénzekben, közvetlen és közvetett érintettek hozzájáruláskényszere; • felelős(ségre vonható) menedzsment; • elszámoltathatóság, átvilágíthatóság, cost/be- nefit elemzés; • társadalmi nyitottság: regionális funkciók, szolgáltatások nyújtása – bővülő misszió; • minőség-orientáltság; • gyors reagálás a munkaerőpiac igényeire; • tanulás egy életen át; • EAIR 2004: „Knowledge Society Crossroads”

15. Bologna: ciklusos képzési szerkezet • Három ciklusú, lineáris képzési rend; • Európa határozta el, angolszász mintára; • mi nem koncepcionális alapvetéssel kezdtük (a hollandok, norvégok stb. igen); Pl. mi a két ciklus azonos és eltérő funkciója? • nem egy új rendszert építettünk ki, jobbára a jelen rendszer átmentését céloztuk meg: „kis magyar Bologna” készül; • az alapszakrendszer konszenzusban (vagy inkább alkukban) alakult ki; • a mesterszakokról még mindig homályos, nem egyeztetett elképzelések vannak;

16. nincs világos koncepció az A:M:PhD:sztk keretszámok és finanszírozás arányaira; • a „képesítési keretek” – „képzési és kimeneti követelmények” – „tantervek” rendszer túl komplikált, funkciótlan (szerintem); pl. az évtizede folyó PhD képzés „képzési kereteit” valakinek utólag kell kitalálni); • megoldatlan: legyen-e párhuzamosan elméleti és alkalmazott irányultságú alapképzés? • mivel segítjük a hallgató „keresztmozgását” a ciklusváltáskor? Fontos lenne! • a (kétszakos) tanárképzés ügye kiérleletlen;

17. B-vonzatok – 1: intézményrendszer • Lesz-e, legyen-e egyetem és főiskola? • Mitől egyetem és mitől főiskola az intézmény? • Egyetem: az új tudás létrehozásának és továbbadásának (a képzésnek) universitasa – nemzetközi szinten. Kerete: az eredményes kutatásra-fejlesztésre alapozott doktori képzés – és fokozatadási jog. • Főiskola: a korszerű szaktudás megszerzése, fejlesztése, alkalmazása és továbbadása. • Közös funkció: társadalmi szolgáltatások.

18. Részben eltérő funkciók – a minőség nem ennek függvénye. Vannak kiváló főiskolák és gyenge egyetemek – és fordítva! • A minőség fontosabb (legyen), mint a cím. • Ismertek college/university (USA, NL, D) rendszerek és – ritkábban – csak egyetemből álló hálózatok (GB, CH). • A besorolás alapja nem saját döntés – hanem objektív kritériumok teljesítése és értékelése (ha egyetem akar lenni az intézmény).

19. B-vonzatok – 2: oktatók • mire fel a munkakör és cím különválasztása? • a mai oktatói besorolási rend eltérő funkció- és követelményrendszerre épül; • az új képzési rend konvergálást indikál; • az egységes besorolási (előléptetési) rendszer csak egységes követelményrendszerre épülhet: ennek érvényesítése ma komoly feszültségeket generál(na) mindkét helyen; • sok helyen nincs igény és feltétel az egyetemitanári/docensi követelmények teljesítéséhez; • egy lehetőség: (ált.) tanársegéd – adjunktus; egyetemi ill. főiskolai docens/tanár;

20. B-vonzatok – 3: finanszírozás • mondjuk ki: önmagában az új rendszer bevezetése nem okozhat azonnali „csődöket”; • az intézményi stratégiai tervezéshez tudni kell az A:M:PhD létszám és finanszírozási ará- nyokat (várhatóan 50:25:<25, ill. 1:2:3); • jó a speciális költségvetési jogállás terve; • jobb lenne hosszútávú kiszámíthatóság (eset- leg a francia szerződéses rendszer); • konszolidációra van szükség – de ez nem automatikus, csakis szelektív lehet; • ÁFA mentesség és amortizáció szükséges;

21. B-vonzatok – 4: minőségbiztosítás • Kiemelt bolognai cél (Berlinben 1. hely!) • (oktatási) kormány(zat): minőségpolitika • intézmény: minőségbiztosítás • MAB: minőségértékelés • általában: minőségkultúra szükséges!

22. Intézményirányítás (nem B-vonzat) • kormányprogram (2004): FO vezetőkkel egyeztetve hatékonyabb irányítás kell! • „hot topic”: Bologna mellett az oktatási miniszter első számú reformszándéka; • az akadémiai és a stratégiai döntési jog- körök (az akadémiai vezetés és a menedzs- ment) funkcionális elkülönítése; • az állam tulajdonosi funkcióinak intéz- mény-közeli (-beni) gyakorlása; • a felépítés könnyen vállalt döntései mellett/ /után a várható nehéz leépítési döntések „objektiválása” (az érintettek mentesítése);

23. Az állam funkciói (nem B-vonzat) • rendezendő, hogy miben azonosak és miben különböznek az állami és államilag elismert (magán) intézmények: • a törvényben előírt és garantált szakmai és személyi autonómiát minden intézmény gyakorolhassa (állami elismerési feltétel)! • az állam ugyanolyan fenntartási garanciát vállaljon, mint a nem-állami fenntartó; • az IT az állami fenntartói funkciókat, jogokat gyakorolja. • ez ügyben a szféra – az ellenzők többségével – megosztott. Kérdés: tudunk-e változtatni?

24. Köszönöm a figyelmet!