1 / 19

A magyar regény története a romantika korában és a századutón

A magyar regény története a romantika korában és a századutón. A történelmi regény – Kemény Zsigmond: Özvegy és leánya (1855–1857). A történelmi regény. A történetírás és a történelmi regény viszonya A modern történelemfogalom kialakulása

dawson
Download Presentation

A magyar regény története a romantika korában és a századutón

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. A magyar regény történetea romantika korábanés a századutón A történelmi regény –Kemény Zsigmond:Özvegy és leánya (1855–1857)

  2. A történelmi regény • A történetírás és a történelmi regény viszonya • A modern történelemfogalom kialakulása • a történelem fogalma a 18. század végéig: a történelem ismétli önmagát –„historia est magistra vitae”; • a történelem modern fogalma: minden korszak különbözik az előzőtől – összemérhetetlenség / fejlődés (tapasztalati és elváráshorizont); • A történetírás és a történelmi regény szétválása • Barthold G. Niebuhr: Római történelem (1., 1812); • Walter Scott: Waverley (1814)

  3. A történetírás és a történelmi regény viszonyának megítélése • előzmények: • Friedrich Schiller: a történész a jelen mint következmény felől vizsgálja a múltat (Mi az egyetemes történelem, s mi végre tanulmányozzuk? 1789) → • G. W. F. Hegel: az epika csak olyan múltat tud megszólaltatni, amelynek lényegi vonatkozása van saját jelenünkre (Esztétikai előadások, 1835) • a pozitivizmus kora • a történetírás a történelmi tényekkel foglalkozik (← „ahogy tulajdonképpen történt”); az egyes korok önmagukból érthetők meg, fejlődés nincs („Isten előtt minden kor egyformán kedves”) – Leopold von Ranke; • a történelmi regény fikciót hoz létre – a tényeket továbbra is egésszé kapcsolja össze (← Wilhelm von Humboldt)

  4. (függelék: • marxizmus: • a történelmi regény szubjektíve átélhetővé teszia történelem objektív haladását [Lukács György]; • posztmodern – a különbség viszonylagossá válik • a történetírás és a történelmi regény egyaránt narratív mintákat követ [Hayden White]; • mikrotörténelem: múltbeli életvilágok rekonstruktív megértése)

  5. Történetírás a törétnetíró mint kívülálló létrehozza a múltról való tudást; a múlt önelvű reprezentációjára törekszik a források alapján (forráskritika) → cél: a jelentésképzés zárása; a történetíró narratív pozíciója a retorika visszaszorítása; a tematika leszűkítése a tényekre; a képzelet korlátozása: a szép (fenséges) kizárása →a hiányzó adatok kiegészítése (extrapoláció, hipotézis);a fiktív mozzanatok kizárása Történelmi regény „nostra res agitur” (rólunk van szó) fölülírja a múltról való tudást; a múlt jelen felőli hozzáférhetőségére törekszik a források szabad felhasználásával → cél: a jelentésképzés felnyitása; a regényíró narratív pozíciója a nyelv figuratív teljesítményének kihasználása; a tematika leszűkítése arra, ami valószerű / a jelen felől lényegszerű; a képzelet felszabadítása: a történeti életvilág megalkotása → az adat mint rész, amely egészre mutat (szinekdoché-elv); a fiktív alakok/események fókuszképző szerepe A történetírás és történelmi regény megkülönböztetése

  6. Eposz abszolút múlt: a múlt mint eredet (régmúlt) → a jelen beleszövése a múltba; a hős személyisége állandó, sorsa eleve el van rendelve; cél: a kollektív identitás megerősítése – az egyén helye rögzítve van a közösségben Történelmi regény a jelen mint meghatározó horizont – a (közel)múlt mint a jelen előzménye (az eredettel kapcsolatos eposzi funkció betöltetlen marad); a hős személyisége változó, sorsa bizonytalan; cél: az egyéni identitás megerősítése a múlt mint az önmegértés alapja egyén és közösség kapcsolata: kollektív emlékezet Az eposz és a történelmi regény viszonya:a múlt és jelen közötti közvetítés (kulturális emlékezet) két módja (↑ eposz és regény)

  7. A történelmi regény sajátosságai • a jelen mint a múlt hozzáférésének horizontja • allegorikus viszony: a múlt a jelen példázata; • egzotizáló viszony: a múlt idegen a jelenhez képest; • hermeneutikai viszony: a jelen a múlt következménye → „szükségszerű anakronizmus” (nem a tényekben, hanem az értelemben) • a teljes múltbeli életvilág valószerű megalkotása • a történelmi adatok széles körű felhasználása; • az üres helyek kitöltése az adatok logikája és a jelenből származó értelem alapján • a történelmi alakok felgazdagítása teljes személyiséggé; • az életvilág kitöltése szabadon alakítható (kitalált/nem közismert) szereplőkkel

  8. Kemény Zsigmond: Özvegy és leánya(1855–57) • Kemény Zsigmond mint „mikrotörténész” • érdeklődése a krónikák, emlékiratok iránt → • Szalárdi János Siralmas magyar krónikájának (1664) kiadása (1853) – az Özvegy és leánya és A rajongók forrása

  9. A történelem szerepe Kemény Zsigmond elbeszélő műveiben • a történelmi múlt mint előzmény – a történet a jelenben játszódik (Férj és nő, regény, 1852; Ködképek a kedély láthatárán, regény, 1853) • történelmi életvilágok „visszateremtése” → történelmi regény, elbeszélés • Izabella királyné és a remete (regény, 1837, befejezetlen); • Gyulai Pál (regény, 1847); • Két boldog (elbeszélés, 1852); • Özvegy és leánya (regény, 1855–57); • A rajongók (regény, 1858–59); • Zord idő (regény, 1862)

  10. Az Özvegy és leánya mint történelmi regény • forrása: Szalárdi János: Siralmas magyar krónika (↑) • a történelmi helyzet: Erdély, 1636 • Magyarország széttagoltsága • Magyar Királyság, Habsburg-fennhatóság alatt; • török hódoltsági terület; • Erdélyi Fejedelemség, a két nagyhatalom szorításában • Erdély viszonyai • I. Rákóczi György fejedelemsége (háttérben: a harmincéves háború svéd–francia szakasza) – egyensúlypolitika; • Erdély vallási viszonyai – négy bevett vallás: római katolikus(a jezsuita rend betiltva), református, evangélikus, unitárius.A görög keleti: megtűrt vallás; a szombatos szekta: megtűrt → tiltott (l. A rajongók)

  11. A jelen felől szemlélt történeti problematika:a modern személyiség születése – leválása szerepeket előíró narratívákról • a regény kora mint határhelyzet (már nem/még nem) • az elbeszélő • explicit elbeszélőként nincs önálló szólama: a krónikás szerepét tölti be (nem mindentudó elbeszélő); • implicit elbeszélőként érvényre juttatja a jelenből visszakereshető értelmet • a szereplők mint személyiségek: viszonyuk a rendelkezésükre álló narratívákhoz • inadekvát/reflektálatlan: a szereplő tetteinek tényleges motivációja és ezek tudati képe nem fedi egymást (mindhárom főszereplő); • adekvát/reflektált: a narratívák megértése és alkalmazása (csak mellékszereplők)

  12. narratívák és (fő)szereplők • a vallásos-bibliai narratíva (Tarnóczyné – Kornis Ágnes, Mikes Móric, Rákóczi; változó viszony: Csulai); • a világi elbeszélő költészet narratívája (Tarnóczy Sára – Naprádiné); • a lovagi erkölcsi kódex narratívája (Mikes János – Haller Péter)

  13. A bibliai narratívák inadekvát használata • Tarnóczyné: a deformálódó humán expanzív modell • valóságos és vélt motiváció szétcsúszása: • valóságos motiváció: érzelmi kielégítetlenség, féltékenység → irigység, kapzsiság; • a vallási buzgóság mint maszk → eltorzított, megcsonkított, összeollózott, kiszakított bibliai szövegek → a narratív identitás érvényvesztése, az elfedett motivációk pusztító hatása • Csulai mint átmeneti típus • saját tényleges motivációinak felismerése → • a bibliai történeteket eltorzító stratégia feladása

  14. A bibliai életminta applikatív felhasználása • Kornis Ágnes: törekvés a bibliai történetek aktuális értelmének feltárására; • Mikes Móric: a bibliai életminta elfogadása mint a modern személyiség szabad döntése; • I. Rákóczi György– a reális politikai helyzetfelmérés és az emberismeret mint a hamis narratívák leleplezésének alapja

  15. A világi elbeszélő költészet narratíváinak inadekvát olvasata: Tarnóczy Sára • szocializáció: nem alakul ki a fikció és a valóság szétválasztásának képessége; • deformálódó humán expanzív modell: az eszményi szerelem – Mikes János mint vitéz Francisco; • rossz döntés a személyiség autonómiájának hiányában; • a következmények visszafordíthatatlansága – a személyiség autonómiája csak az öngyilkosságban tud érvényesülni

  16. A világi elbeszélő költészet narratíváinak adekvát olvasata: Naprádiné • hajlam a szó szerinti olvasásra → applikatív olvasás; • személyiségének teljes önállósulása Sára sorának hatására

  17. A lovagi kódex inadekvát olvasata: Mikes János • az erkölcsi maxima helyzettől független értelmezése („nőt csak magunknak rabolhatunk”); • rossz döntés a személyiség autonómiájának hiányában; • a következmények visszafordíthatatlansága –a személyiség autonómiája csak a (kvázi) öngyilkosságban tud érvényesülni • A lovagi kódex (korlátozottan) adekvát olvasata: Haller Péter • visszajuttatja Mikes Jánosnak elkobzott vagyonát; • nem tud lemondani Sáráról Mikes János javára

  18. Történelem és egyéni sorsok viszonya: • a történelem közömbös az egyéni sorsok iránt; • az egyéni tragédiák elősegíthetik nagypolitikai játszmák sikerét (I. Rákóczi György moldvai–litván politikája)

More Related