A magyar regény története a romantika korában és a századutón

1. A magyar regény történetea romantika korábanés a századutón A történelmi regény –Kemény Zsigmond:Özvegy és leánya (1855–1857)

2. A történelmi regény • A történetírás és a történelmi regény viszonya • A modern történelemfogalom kialakulása • a történelem fogalma a 18. század végéig: a történelem ismétli önmagát –„historia est magistra vitae”; • a történelem modern fogalma: minden korszak különbözik az előzőtől – összemérhetetlenség / fejlődés (tapasztalati és elváráshorizont); • A történetírás és a történelmi regény szétválása • Barthold G. Niebuhr: Római történelem (1., 1812); • Walter Scott: Waverley (1814)

3. A történetírás és a történelmi regény viszonyának megítélése • előzmények: • Friedrich Schiller: a történész a jelen mint következmény felől vizsgálja a múltat (Mi az egyetemes történelem, s mi végre tanulmányozzuk? 1789) → • G. W. F. Hegel: az epika csak olyan múltat tud megszólaltatni, amelynek lényegi vonatkozása van saját jelenünkre (Esztétikai előadások, 1835) • a pozitivizmus kora • a történetírás a történelmi tényekkel foglalkozik (← „ahogy tulajdonképpen történt”); az egyes korok önmagukból érthetők meg, fejlődés nincs („Isten előtt minden kor egyformán kedves”) – Leopold von Ranke; • a történelmi regény fikciót hoz létre – a tényeket továbbra is egésszé kapcsolja össze (← Wilhelm von Humboldt)

4. (függelék: • marxizmus: • a történelmi regény szubjektíve átélhetővé teszia történelem objektív haladását [Lukács György]; • posztmodern – a különbség viszonylagossá válik • a történetírás és a történelmi regény egyaránt narratív mintákat követ [Hayden White]; • mikrotörténelem: múltbeli életvilágok rekonstruktív megértése)

5. Történetírás a törétnetíró mint kívülálló létrehozza a múltról való tudást; a múlt önelvű reprezentációjára törekszik a források alapján (forráskritika) → cél: a jelentésképzés zárása; a történetíró narratív pozíciója a retorika visszaszorítása; a tematika leszűkítése a tényekre; a képzelet korlátozása: a szép (fenséges) kizárása →a hiányzó adatok kiegészítése (extrapoláció, hipotézis);a fiktív mozzanatok kizárása Történelmi regény „nostra res agitur” (rólunk van szó) fölülírja a múltról való tudást; a múlt jelen felőli hozzáférhetőségére törekszik a források szabad felhasználásával → cél: a jelentésképzés felnyitása; a regényíró narratív pozíciója a nyelv figuratív teljesítményének kihasználása; a tematika leszűkítése arra, ami valószerű / a jelen felől lényegszerű; a képzelet felszabadítása: a történeti életvilág megalkotása → az adat mint rész, amely egészre mutat (szinekdoché-elv); a fiktív alakok/események fókuszképző szerepe A történetírás és történelmi regény megkülönböztetése

6. Eposz abszolút múlt: a múlt mint eredet (régmúlt) → a jelen beleszövése a múltba; a hős személyisége állandó, sorsa eleve el van rendelve; cél: a kollektív identitás megerősítése – az egyén helye rögzítve van a közösségben Történelmi regény a jelen mint meghatározó horizont – a (közel)múlt mint a jelen előzménye (az eredettel kapcsolatos eposzi funkció betöltetlen marad); a hős személyisége változó, sorsa bizonytalan; cél: az egyéni identitás megerősítése a múlt mint az önmegértés alapja egyén és közösség kapcsolata: kollektív emlékezet Az eposz és a történelmi regény viszonya:a múlt és jelen közötti közvetítés (kulturális emlékezet) két módja (↑ eposz és regény)

7. A történelmi regény sajátosságai • a jelen mint a múlt hozzáférésének horizontja • allegorikus viszony: a múlt a jelen példázata; • egzotizáló viszony: a múlt idegen a jelenhez képest; • hermeneutikai viszony: a jelen a múlt következménye → „szükségszerű anakronizmus” (nem a tényekben, hanem az értelemben) • a teljes múltbeli életvilág valószerű megalkotása • a történelmi adatok széles körű felhasználása; • az üres helyek kitöltése az adatok logikája és a jelenből származó értelem alapján • a történelmi alakok felgazdagítása teljes személyiséggé; • az életvilág kitöltése szabadon alakítható (kitalált/nem közismert) szereplőkkel

8. Kemény Zsigmond: Özvegy és leánya(1855–57) • Kemény Zsigmond mint „mikrotörténész” • érdeklődése a krónikák, emlékiratok iránt → • Szalárdi János Siralmas magyar krónikájának (1664) kiadása (1853) – az Özvegy és leánya és A rajongók forrása

9. A történelem szerepe Kemény Zsigmond elbeszélő műveiben • a történelmi múlt mint előzmény – a történet a jelenben játszódik (Férj és nő, regény, 1852; Ködképek a kedély láthatárán, regény, 1853) • történelmi életvilágok „visszateremtése” → történelmi regény, elbeszélés • Izabella királyné és a remete (regény, 1837, befejezetlen); • Gyulai Pál (regény, 1847); • Két boldog (elbeszélés, 1852); • Özvegy és leánya (regény, 1855–57); • A rajongók (regény, 1858–59); • Zord idő (regény, 1862)

10. Az Özvegy és leánya mint történelmi regény • forrása: Szalárdi János: Siralmas magyar krónika (↑) • a történelmi helyzet: Erdély, 1636 • Magyarország széttagoltsága • Magyar Királyság, Habsburg-fennhatóság alatt; • török hódoltsági terület; • Erdélyi Fejedelemség, a két nagyhatalom szorításában • Erdély viszonyai • I. Rákóczi György fejedelemsége (háttérben: a harmincéves háború svéd–francia szakasza) – egyensúlypolitika; • Erdély vallási viszonyai – négy bevett vallás: római katolikus(a jezsuita rend betiltva), református, evangélikus, unitárius.A görög keleti: megtűrt vallás; a szombatos szekta: megtűrt → tiltott (l. A rajongók)

11. A jelen felől szemlélt történeti problematika:a modern személyiség születése – leválása szerepeket előíró narratívákról • a regény kora mint határhelyzet (már nem/még nem) • az elbeszélő • explicit elbeszélőként nincs önálló szólama: a krónikás szerepét tölti be (nem mindentudó elbeszélő); • implicit elbeszélőként érvényre juttatja a jelenből visszakereshető értelmet • a szereplők mint személyiségek: viszonyuk a rendelkezésükre álló narratívákhoz • inadekvát/reflektálatlan: a szereplő tetteinek tényleges motivációja és ezek tudati képe nem fedi egymást (mindhárom főszereplő); • adekvát/reflektált: a narratívák megértése és alkalmazása (csak mellékszereplők)

12. narratívák és (fő)szereplők • a vallásos-bibliai narratíva (Tarnóczyné – Kornis Ágnes, Mikes Móric, Rákóczi; változó viszony: Csulai); • a világi elbeszélő költészet narratívája (Tarnóczy Sára – Naprádiné); • a lovagi erkölcsi kódex narratívája (Mikes János – Haller Péter)

14. A bibliai narratívák inadekvát használata • Tarnóczyné: a deformálódó humán expanzív modell • valóságos és vélt motiváció szétcsúszása: • valóságos motiváció: érzelmi kielégítetlenség, féltékenység → irigység, kapzsiság; • a vallási buzgóság mint maszk → eltorzított, megcsonkított, összeollózott, kiszakított bibliai szövegek → a narratív identitás érvényvesztése, az elfedett motivációk pusztító hatása • Csulai mint átmeneti típus • saját tényleges motivációinak felismerése → • a bibliai történeteket eltorzító stratégia feladása

15. A bibliai életminta applikatív felhasználása • Kornis Ágnes: törekvés a bibliai történetek aktuális értelmének feltárására; • Mikes Móric: a bibliai életminta elfogadása mint a modern személyiség szabad döntése; • I. Rákóczi György– a reális politikai helyzetfelmérés és az emberismeret mint a hamis narratívák leleplezésének alapja

16. A világi elbeszélő költészet narratíváinak inadekvát olvasata: Tarnóczy Sára • szocializáció: nem alakul ki a fikció és a valóság szétválasztásának képessége; • deformálódó humán expanzív modell: az eszményi szerelem – Mikes János mint vitéz Francisco; • rossz döntés a személyiség autonómiájának hiányában; • a következmények visszafordíthatatlansága – a személyiség autonómiája csak az öngyilkosságban tud érvényesülni

17. A világi elbeszélő költészet narratíváinak adekvát olvasata: Naprádiné • hajlam a szó szerinti olvasásra → applikatív olvasás; • személyiségének teljes önállósulása Sára sorának hatására

18. A lovagi kódex inadekvát olvasata: Mikes János • az erkölcsi maxima helyzettől független értelmezése („nőt csak magunknak rabolhatunk”); • rossz döntés a személyiség autonómiájának hiányában; • a következmények visszafordíthatatlansága –a személyiség autonómiája csak a (kvázi) öngyilkosságban tud érvényesülni • A lovagi kódex (korlátozottan) adekvát olvasata: Haller Péter • visszajuttatja Mikes Jánosnak elkobzott vagyonát; • nem tud lemondani Sáráról Mikes János javára

19. Történelem és egyéni sorsok viszonya: • a történelem közömbös az egyéni sorsok iránt; • az egyéni tragédiák elősegíthetik nagypolitikai játszmák sikerét (I. Rákóczi György moldvai–litván politikája)