70 likes | 219 Views
A magyar lírai költészet története a romantika korában és a századutón. Pet ő fi Sándor (2.). A lírai én autonóm szerepei. Szerepek és dilemmák: ember vagy polgár ( ← Rousseau) ember : az egyéniség romantikus expanziója;
E N D
A magyar lírai költészet története a romantika korábanés a századutón Petőfi Sándor (2.)
A lírai én autonóm szerepei • Szerepek és dilemmák: ember vagy polgár (← Rousseau) • ember: az egyéniség romantikus expanziója; • polgár: az emberiség szolgálatában álló erkölcsi lény→ a költő mint népvezér (szószóló, próféta)
„Ember és polgár” dilemmája, 1.: az ember– az egyéniség önkifejezése → romantikus élményköltészet • a népköltészet mint háttér • a mindennapi élethelyzetek poétizálása; • a népköltészet nyelvének dúsítása; • további regiszterek bekapcsolása – megmaradaz önkifejezés nyelvének közérthetősége • az önkifejezés kiteljesedése • a tájköltészetben: A puszta, télen (1848) – a látvány feloldódása az élményben → a természet otthonossága → a birtokba vett lét
a szerelmi költészetben • az emberi élet korlátainak romantikus áttörése: Szeptember végén (1847); • az önkifejezés határai: Minek nevezzelek? (1848) • az egyéni lét metafizikai perspektívái • az istenkeresés útjai: Válasz kedvesem levelére (1847); • az értelemkeresés útjai: Világosságot! (1847) →a „polgár” szerepének kibontakozása az autonóm egyéniségből
„Ember és polgár” dilemmája, 2.: a polgár–a haza/az emberiség szolgálata a kivételesség,a kiválasztottság tudatában • a polgár „születése” az emberből • a szabadság mint összekötő láncszem (vö.: Az alföld, 1844) • a nagyformátumú tett mint az egyéniség önérvényesítése (Sors, nyiss nekem tért…, 1846; Egy gondolat bánt engemet…, 1846) • ember és polgár dilemmájának nyílt kifejeződése • a dilemma eldöntése a polgár javára: Szabadság, szerelem! (1847) [→ Az apostol (1848)]; • a dilemma eldöntése az ember javára: Miért kisérsz… (1848), Itt benn vagyok a férfikor nyarában… (1848)
A „polgár” szerepének kibontakozása • a szolgálat tárgya: • az emberiség, a világszabadság (1848 előtt); • a nemzet, a haza (1848–49) • nyelvváltás:a laicizált bibliai narratíva mint háttér (lásd: 1848) → retorizáltság • a kiválasztottság tudata • a kiválasztott mint a nép/a nemzet szószólója(A nép nevében, 1847; Nemzeti dal, 1848) → • polgárból próféta (A XIX. század költői, 1847; Az ítélet, 1847) • az apokalipszis szemtanúja(Föl a szent háborúra! 1849) • a szerep megrendülése • korábbi szerepek visszatérése (Pacsírtaszót hallok megint, 1849); • a tapasztalat kimondhatóságának elbizonytalanodása (Szörnyű idő…, 1849)
Petőfi költészetének kanonizálása(az „igazi” Petőfi keresése) • a népnemzeti Petőfi (Gyulai Pál, a 19. század közepe); • Petőfi mint politikai költő elismerése (Arany László, 1873); • Petőfi, a romantikus egyéniség (Palágyi Menyhért, a premodernek a 19. század végén); • Petőfi kisajátítása ellen (Ady Endre: Petőfi nem alkuszik, 1910); • A népvezér Petőfi (Pándi Pál, a 20. század közepe); • A sokarcú Petőfi (Horváth János, 1922 → Szegedy-Maszák Mihály, 1980 → Margócsy István, 1999)