1 / 40

A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

Az amerikai interkontinentális rakétafejlesztés és a nemzeti védelmi stratégia kapcsolata a hidegháborúban. Technológiai-társadalmi rendszerek. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék.

eros
Download Presentation

A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. Az amerikai interkontinentális rakétafejlesztés és a nemzeti védelmi stratégia kapcsolata a hidegháborúban Technológiai-társadalmi rendszerek A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  2. Mottó: „A gravitációt le tudjuk győzni, de a papírmunka néha legyőzhetetlen.” – Wernher von Braun, NASA A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  3. Tézisek • A technológia és a társadalom kölcsönösen befolyásolják egymást, szétválaszthatatlan rendszert alkotnak • Az előadás során az amerikai hidegháborús rakétarendszerek és a nukleáris stratégia közötti egymást befolyásoló fejlődést követjük nyomon A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  4. Tézisek • Technológiai indeterminizmus: a technológiai fejlesztés nem választható el a szervezeti, politikai és gazdasági környezettől. • A technológiai rendszerek sikeressége és hatékonysága függ a rivális rendszerektől, illetve a társadalmi környezettől. A technológiai rendszerek fejlesztését nem csak technológiai, hanem társadalmi okok is elindíthatják és megakaszthatják • A technológiai fejlesztés nem csak alkalmazkodik a politikai és gazdasági környezethez, hanem át is alakítja ezeket a társadalmi rendszereket A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  5. A 2. világháború öröksége • Az amerikai hadikiadások megoszlása a fegyvernemek között az '50-es évek közepén-végén: • Szárazföldi haderő (Army) • Haditengerészet (Navy) • Légierő (Air Force) 24% 29% 49% A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  6. Nukleáris fegyverkezés • Legkésőbb a 40-es évek végére az amerikai hadsereg vezetése és a politikai elit számára világossá vált, hogy a Szovjetunióval a katonai konfrontáció tartós lesz, és a védelmi stratégia központi elemei kell legyenek a nukleáris fegyverek • A US nukleáris stratégiájában és a hadsereg szervezetében 1955-re, illetve 1960-ra végbement változást, az ICBM, illetve az SLBM, és az ezeket fejlesztő szervezetek meghatározóvá válását nevezzük a továbbiakban „első”, illetve „második rakétaforradalomnak”. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  7. Az amerikai légierő (U.S. Air Force) • 1947. szeptemberében vált önálló hadnemmé • Önállóságát a stratégiai bombázás eredményeivel vívta ki • 1945. március 9-10. Tokyo bombázása. Egyetlen támadás nyomán több közvetlen áldozat, mint a későbbi atombomba támadásoknál • 1945. augusztus 6-9. Hiroshima. Nagasaki A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  8. Az „első rakétaforradalom” – 1953-54 • A forradalom nem az elnök vagy a védelmi miniszter döntése, hanem mérnökök, tábornokok és kormányzati tisztviselők tevékenysége nyomán ment végbe, átalakítva nem csak a szervezeti struktúrát, de magát a nemzeti védelmi stratégiát is. • Befolyásoló tényező volt a Szovjetunió rakétaprogramja, különösen a Szputnyik fellövése 1957-ben, de döntő változások jóval ezelőtt végbementek • A változás elindulása után nem az lett a kérdés, hogy kellenek-e ICBM-ek, hanem az, hogy • Melyik szervezet fejlessze és irányítsa? • Milyen legyen a navigációs rendszere (rádiós vagy inerciális)? • Milyen pontosságú legyen? A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  9. Rakéták a forradalom előtt • Az légierőnél komolyan kételkedtek abban, hogy a rakéta alkalmazható nagy hatótávolságú, stratégiai fegyverként: • Képes-e 3-3.500 mérföldre eljuttathatni az atombombát? • Rendelkezik-e a szükséges a pontossággal? • Ezért 1954 előtt inkább a közepes hatótávolságú cirkálórakétákat (kb. alacsonyan szálló robotrepülőgép szemben a sztratoszférába kilépő ICBM-mel) fejlesztették • A költségvetés megoszlása 1951-54 között: • Snark és Navaho (cirkáló rakéták): 450 millió $ • Atlas (ballisztikus rakéta): 26.2 millió $ A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  10. A forradalom okai • Tipikusan három okot tartanak számon: • A hidrogénbomba felfedezése • Eisenhower elnökségének kezdete • Szovjet rakétaprogram kezdete Ezek hogyan és mennyiben járultak hozzá az első rakétaforradalmat meghatározó szervezeti döntésekhez? A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  11. A hidrogénbomba felfedezése • 1952. október 31. az első hidrogénbomba robbantás • Sokkal nagyobb a hatás/tömeg arány, vagyis elvileg sokkal kisebb tömegű bombát és/vagy kisebb pontosságú találatot tesz lehetővé A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  12. A hidrogénbomba felfedezése • De az első hidrogénbomba még 60 tonnás volt. A sokkal könnyebb, 10 tonnás verziót csak 1954. február 28-án tesztelték, de a rakétákhoz még ez is túl nagy volt • 1953-54-ben sikertelen robbantásokat folytattak kisebb tömegű bombákkal 1953-54-ben a kisebb tömegű, rakétával hordozható hidrogénbomba még nem volt tény, csak egy erősen kétségbe vonható előrejelzés A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  13. Az Eisenhower adminisztráció hivatalba lépése • 1953 januárjában két évtizedes demokrata elnökség után lépett hivatalba Dwight David Eisenhower, ötcsillagos tábornok • A választást a „kommunizmus, Korea és a korrupció elleni” küzdelem jelszavával nyerte meg A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  14. Az Eisenhower adminisztráció hivatalba lépése • Eisenhower elindította a nemzeti védelmi stratégia felülvizsgálatát, különös tekintettel az elhúzódó és véres koreai konfliktusra • Az új doktrína a „masszív megtorlás” • „Fegyveres konfliktusok esetén az Egyesült Államok a nukleáris fegyvereket mint rendelkezésre álló, bevethető fegyvert fogja számításba venni” Nemzeti Védelmi Tanács: Alapvető Nemzeti Védelmi Politika, NSC-162/6 A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  15. Az Eisenhower adminisztráció hivatalba lépése • Ez a stratégia kiemelt szerepet szánt a nukleáris fegyvereknek, de ezek között elsősorban a stratégiai nehézbombázóknak • Az Eisenhower adminisztráció szigorú védelmi költségvetése miatt egy új fegyver fejlesztése nemigen jött szóba • A rakétákkal kapcsolatban az Elnök maga szkeptikus volt. Még 1956-ban a forradalom után is azt nyilatkozta a Vezérkarnak, hogy „nem gondol túl sokat a ballisztikus rakétákról mint katonai fegyverekről”, és a fejlesztésüket is inkább „pszichológiai fontosságuk” miatt támogatta A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  16. Az első rakétaforradalom intézményesülése 1. • A változások motorja Trevor Gardner, a légierőért felelős miniszter kutatás-fejlesztési asszisztense • Az első ICBM prototípusának fejlesztésében részt vevő Convair vállalat lobbistái meggyőzték, hogy az ICBM működőképes és fontos • A védelmi miniszter tanulmányt készíttetett a rakétaprogramról a költségek lefaragásának céljával • Gardner azonban a tanulmányt nem a légierő Tudományos Tanácsadó Testületének továbbította, hanem ad hoc bizottságot hozott létre Neumann János vezetésével A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  17. Az első rakétaforradalom intézményesülése 2. • Neumann nem volt elkötelezett egyik oldalnak sem, és szakmai hírneve biztosíték volt a bizottság szakmai elismertségére • Neumann jó barátságban volt Teller Ede fizikussal, „a hidrogénbomba atyjával”, akivel egyetértettek abban, hogy a kis tömegű és sokkal nagyobb erejű hidrogénbomba a közeljövőben megvalósítható • Gardner még megjelenés előtt a bizottság rendelkezésére bocsátotta a RAND Corporation (elismert amerikai tudományos think-tank) tanulmányát az ICBM program felgyorsításáról • Gardner technikai tanácsadóként meghívta Simon Ramo és Dean Wooldridge éppen függetlenedő cégét, amely később az ICBM-ek fő technológiai támogatója lett A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  18. Az első rakétaforradalom intézményesülése 3. • A Neumann vezette Stratégiai Rakétákat Értékelő Bizottság 1954. februárjában egy átszabott és felgyorsított ICBM programot javasolt: • Szervezeti és technikai javaslatok, amelyek megkerülik a Légierő ellenállását • A javaslatot Harold E. Talbott, a légierőért felelős miniszter is határozottan támogatta A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  19. Az első rakétaforradalom intézményesülése 4. • A Légierő vezetői felismerték, hogy csak veszíthetnek, ha kimaradnak az új fegyver fejlesztéséből, ezért sürgették, hogy az új szervezet a Légierő Kutatás-fejlesztési Parancsnoksága alá rendelve jöjjön létre • Gardner biztosította, hogy az 1954 nyarán létrehozott új szervezet vezetője az ICBM lelkes támogatója, Bernard A. Schriever tábornok legyen, a technikai támogatást pedig a Ramo-Wooldridge Corporation szállítsa • A szervezet neve többször változott (Ballisztikai Rendszerek Részleg, Űrkutatási és Rakétarendszerek Hivatala, végül Ballisztikus Rakéták Hivatala), de az 50-es évek közepétől a 90-es évekig az ICBM-ek fejlesztését ez a szervezet irányította A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  20. A szovjetek nagy hatótávolságú rakétaprogramja • A harmadik, legfontosabb okként szokás számon tartani a Szovjetunió nagy hatótávolságú rakétaprogramját • 1952-re a szovjetek szabadon engedték az elfogott német mérnököket, akiket kihallgatott az amerikai hírszerzés • Ezek szerint a szovjetek ugyanazt az óvatos, fokozatos fejlesztést folytatják, a hangsúly ugyanúgy a cirkáló rakétákon • Az így kialakult kép 1954-et követően megváltozott, ez azonban nem a rakétaforradalomtól függetlenül ment végbe • A Neumann-bizottság új becslést kért hírszerzéstől • Az eredményeket Trevor Gardner úgy összegezte, hogy „a stratégiai rakéták területén a szovjetek lényegesen előttünk járnak” A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  21. A Szputnyik fellövése • 1957. júniusában egy U-2 kémrepülőgép felvételein az elemzők egy állványon álló ICBM-et azonosítottak • A Szputnyik fellövése 1957. novemberében drámaian demonstrálta a szovjet ICBM fejlesztés eredményeit A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  22. Az első rakétaforradalom vége • Az első rakétaforradalom intézményesülése azonban ekkorra már végbement: • Létrejött az ICBM-ek fejlesztését több évtizeden át irányító szervezet • 1952-ben hadrendbe állt a legújabb bombázó, a sugárhajtású B-52-es. Ezt követően azonban 30 éven át nem került sor újabb nagy hatótávolságú stratégiai nehézbombázó fejlesztésére • A cirkálórakéták fejlesztése is lassan elkezdett háttérbe szorulni az interkontinentális rakétákkal szemben A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  23. Az ICMB-k navigációja A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  24. Az inerciális navigáció győzelme • Az 50-ek évek végéig az ICBM-ek navigációja rádióvezérlésű volt (Atlas A-F) • A 60-as évek elejétől kezdve három évtizeden át az ICBM-eket inerciális navigációval fejlesztették – ezt egyes esetekben kiegészítették a csillagok állását figyelő, stelláris navigációval, de a rádióvezérlésű navigációt egyetlen ICBM-be sem fejlesztettek • Döntő szempontnak bizonyult, hogy az inerciális navigáció, számtalan hátránya ellenére jobban illeszkedett az amerikai nemzeti védelmi stratégiába, a rádióvezérlés pedig előnyei ellenére annak kevésbé felelt meg A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  25. A rádióvezérlésű navigáció előnyei • A rádióvezérlésű navigáció melletti legnyomósabb érv a pontossága volt: • 1960-ban a rádióvezérlésű Atlas D jóval pontosabb volt, mint az 5-mérföldes specifikációja. 1960-ban – a szovjetekkel való fegyverkezési verseny nyomása alatt – a szokásos elnöki hivatali beszédben (State of the Union) Eisenhower el is dicsekedett a 2-mérföldes pontossággal • 1963-ban az Atlas D az esetek 80%-ában 1 mérföldön belüli pontosságot ért el • Várható volt, hogy a rádióvezérlésű navigáció a továbbiakban is kétszer pontosabb lesz, mint az inerciális Emellett a rádióvezérlés régi, kitapasztalt technológia • A korábbi, sikeres rakétákat rádióvezérlésű navigációval fejlesztették A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  26. Az inerciális navigáció hátrányai • Az inerciális navigáció pontossága nemcsak a rádióvezérlésétől, hanem a stratégia nehézbombázókétól is messze elmaradt – és csak két évtized múlva fogja elérni • A találati pontosság természetesen kiemelt szempont volt a légierő számára • Emellett az inerciális navigáció még kipróbálatlan technológia, nem csak ICBM-ekben, de repülőgépekben is • Hogyan győzte le mégis az inerciális navigáció a rádióvezérlésűt? A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  27. Kitérő: az inerciális navigáció lehetetlensége 1. • Az inerciális navigációs rendszer fejlesztésére a Charles Stark Draper vezette laboratórium pályázott • Fejlesztési támogatást viszont csak egy elvileg lehetséges gépre lehet nyerni. Például egy antigravitációs erővel működő készülék rendkívül értékes lenne a Légierő számára, de ilyen fejlesztésre nem lehet pályázati pénzt kapni, mert elkészítése elvileg lehetetlen. • Drapernek tehát be kellett bizonyítania katonai szakértőknek, hogy az inerciális navigáció egyáltalán lehetséges A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  28. Kitérő: az inerciális navigáció lehetetlensége 2. • Az ellenvetés szerint az einsteini relativitás elve miatt a független/zárt rendszerű, inerciális navigáció elméletileg lehetetlen • A gyorsulást mérő műszer elvileg nem képes különbséget tenni a Föld gravitációs ereje és a rakéta hajtóműve között • A pontosság javításának akadálya eszerint nem a ráfordított erőforrások hiánya, hanem egy természeti törvény • Ezt a kritikát George Gamow, elismert részecskefizikus fizikus fogalmazta meg, aki tagja volt a Légierő Tudományos Tanácsadó Testülete Navigáció és Irányítás Részlegének A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  29. Kitérő: az inerciális navigáció lehetetlensége 3. • Draper szintén tagja volt a Tudományos Tanácsadó Testületnek, és pozícióját felhasználva szigorúan titkos konferenciát szervezett az automatikus navigáció legújabb eredményeinek bemutatására. Meghívott minden, a légierő által támogatott, a témán dolgozó kutatócsoportot és Gamowot is • Draper a konferenciára az inerciális navigációt használó repülőgép prototípusával érkezett meg, látványosan demonstrálva a technológia működőképességét • Gamow, valószínűleg látva, hogy a konferencia ellene irányul, nem jelent meg. A konferencia résztvevői és a légierő is ezt tévedése elismerésének tekintette. • Ezt követően az elvi lehetetlenség kérdését senki nem vetette fel A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  30. Az inerciális navigáció megvalósíthatósága • Az első inerciális navigációjú ICMB a Thor • A kísérletek 1956-ban sikeresek voltak. A találati pontosság kb. 4 mérföld, ami kb. kétszerese az ugyanekkor tesztelt, rádióvezérlésű Jupiter rakétának • De a technológia működőképességéhez képest a pontosság ekkor másodlagos volt • Ugyanis a 60-as évek közepéig a nemzeti védelmi stratégia kiindulópontja a „masszív megtorlás” • A lehetséges célpontok nagy népességű városok és ipari létesítmények. Emiatt a néhány mérföldes pontosság elfogadható volt A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  31. A rádióvezérlésű navigáció hátrányai • A rádióvezérlésű navigáció föld felszíni támogató állomásokat igényelt • A 60-es évek elejétől kezdve, amikor a rakétákat a felszín feletti indítóállványok helyett földalatti silókba rejtették, minden további felszíni létesítmény elképzelhetetlen volt • Ahogy Schriever tábornok később felidézte: „Nyilvánvaló, hogy az önálló [inerciális] rendszer pokolian jobb volt katonai szempontból … a rádiós … rendszer nagyon alapvető felszíni létesítményeket igényelt, amelyek különösen sebezhetőek, ezért meg akartunk tőle szabadulni, ahogy csak lehetett.” A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  32. Az első rakétaforradalom vége - következtetések • Következtetéseink szerények, de cáfolják a társadalmi hatásoktól független technológiai fejlődés, és a technológiától független politikai mechanizmusok létét: • Az első rakétaforradalom nem az elnök vagy a védelmi miniszter döntése, és nem is pusztán technológiai újítások, hanem mérnökök, tábornokok és kormányzati tisztviselők összehangolt tevékenysége nyomán ment végbe, átalakítva nem csak a szervezeti struktúrát, de magát a nemzeti védelmi stratégia súlypontjait is. • Befolyásoló tényező volt a Szovjetúnió rakétaprogramja, különösen a Szputnyik fellövése 1957-ben, de a döntő szervezeti változások jóval ezelőtt végbementek A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  33. A második rakétaforradalom kezdete • 1956-ban vezetőváltás történt az amerikai haditengerészet élén: Arleigh Burke admirális szerint a tengerészetnek a Légierő dominanciája ellenére be kell a kapcsolódnia a rakétaprogramba • Ez az elsőre talán egyszerűnek látszó lépés számos technológiai problémát vetett fel • A korábbi ICBM-ek folyékony hajtóanyagúak voltak, amelyet az indítás előtt töltöttek fel a rakétába. Ugyanez a művelet egy mozgó hajón, különösen pedig egy tengeralattjárón sokkal komolyabb problémát jelentett, mint egy fix szárazföldi kilövőálláson • 1956 márciusában belevágtak egy közös projektbe a szárazföldi haderővel együttműködésben egy szilárd hajtóanyagú rakéta kifejlesztésébe A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  34. Az SLBM technológiai megvalósíthatósága • A tengeralattjáróról indítás további problémákat és technológia irányokat vetett fel • A létező tengeralattjáró méretkorlátai miatt meglévőknél kisebb méretű rakéta • Jobb hatás/tömeg arányú hidrogénbomba • A mozgó tengeralattjáró pozíciójának és sebességének meghatározása • A rádióvezérlésű navigáció nem jön szóba, csak inerciális navigációjú lehet A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  35. Az SLBM stratégiai szerepe • De mi szükség egyáltalán van egy tengeralattjáróról indítható rakétára? • A védelmi stratégia alapelve a „masszív megtorlás”, erre a Légierő bombázói és rakétái teljesen alkalmasak, nincs szükség további nukleáris fegyverekre • Ráadásul a Légierő amúgy is megtorpedózná egy rivális fegyver kifejlesztését • A megoldás egy új stratégiai cél, a „végső elrettentés” felvetése • Az óceánba merült tengeralattjáró gyakorlatilag sebezhetetlen, és egy esetleg sikeres nukleáris támadást is ellencsapással viszonozna. Ez végső elrettentő erővel bír egy támadást fontolgató Szovjetunió számára A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  36. A második rakétaforradalom sikere • 1960-ben sikeresen tesztelték az első SLBM-t, a Polaris-t • A találati pontosság körül hasonló vita folyt, mint az első ICBM-ek esetén, de az első sikeres teszt után itt is a működőképesség volt a döntő. Az elrettentő csapás célpontjai is városok és ipari létesítmények, amelyeknél a kisebb pontosság is elfogadható • A tengerészetnek sikerült elfogadtatnia az új típusú nukleáris fegyvert. Eközben alapvetően megváltoztatta a nemzeti védelmi stratégia céljait • A stratégiai cél a technológiai útkeresés során fogalmazódott meg. A kiindulásnál a Haditengerészet szempontja alig volt kifinomultabb annál, hogy a rakéta „menő” dolog, nekünk is legyen egy • Az új stratégia jelenség azonban önálló életre kelt, és az ezt követő SLBM fejlesztések meghatározó tényező lett A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  37. A Trident rakéták fejlesztése • A '60-es években a tengeralattjárók navigációs és az SLBM-ek vezérlési pontossága is fokozatosan javult: • Ennek nyomán a '60-as évek végén Haditengerészet vezetői elhatározták, hogy elindítják egy nagyobb hatótávolságú és nagyobb pontosságú, „nehéz” célpontokat, vagyis rakétasilókat is támadni képes rakéta kifejlesztését A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  38. A Trident C3 kudarca • Ezzel a korábbiakhoz hasonlóan együtt járt a Légierővel való közvetlen konfliktus • Az SLMB-ek eddig elfogadott célja a „végső elrettentés” volt. A tervezett rakéta – képességivel arányosan – felvállalt szerepe a csapásmérő eszköz. Ilyenekkel eddig csak a Légierő rendelkezett • Az adott nemzetközi és belpolitikai helyzetben azonban újabb nukleáris „csapásmérő eszköz” fejlesztésének elindítása elfogadhatatlan volt • Máshol fejlesztettek csapásmérő nukleáris eszközöket, de a Trident C3 helyzete reflektorfénybe kerülve tarthatatlanná vált • A projektet a Szenátus leállította A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  39. A Trident C3 kudarcának tanulságai • A Haditengerészet vezetői megtanulták a leckét • Arra a kérdésre, hogy mi a pontosság javításának és az új rakéta fejlesztésének célja a rossz válasz: • „Nukleáris csapásmérő eszköz kifejlesztése” • A jó válasz: • „A rakéta irányíthatóságának javítása” • A némileg módosított paraméterekkel benyújtott, a légierő „csapásmérő rakétáival” átfedésben nem lévő Trident C4 fejlesztését elfogadták • A történet követését itt abbahagyjuk... A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

  40. A rakétaforradalmak - következtetések • A történet példát ad technológia és politika kölcsönhatására • Láttuk, hogy az első tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéták fejlesztésének elfogadtatásához szükség volt egy politikai fogalom, a „végső elrettentés” mint nemzeti stratégiai cél megalkotására • Az ezt követő SLBM fejlesztéseknél ez a politikai fogalom, pontosabban ennek elfogadottsága mint politikai jelenség biztosította a projektek elfogadtatását, de egyben korlátozta is a kitűzhető technológiai célokat és megvalósuló projekteket A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

More Related