Elmélettörténet

1. Elmélettörténet Heterodox irányzatok

2. A régi német történeti iskolaXIX. sz. közepe • A német történelmi fejlődés sajátos, az angolszászoktól eltérő tapasztalatai, az állam szerepe a német egyesítésben • A régi német történeti iskola bírálta a homo oeconomicust, a tudományos vizsgálatokban szükségesnek tartották az interdiszciplinaritást, a gazdaságban törvények helyett analógiákról beszélnek • Bruno Hildebrand (1812-1878): az angol klasszikusok a közgazdaságtant az önzés természetrajzává változtatták

3. A régi német történeti iskolaXIX. sz. közepe • Wilhelm Roscher (1817-1894): tagadja a társadalmi osztályok közötti harcot a jövedelemelosztás területén. A történeti, társadalmi, intézményi tényezők figyelembe vétele. Jog-, állam- és művelődéstörténet felhasználása • Karl Knies (1824-1898): A gazdasági életben az anyagi mellett szellemi ható okok is vannak. Ezért a közgazdaságtanban nincsenek olyan törvényszerűségek, mint a természettudományokban

4. Az új német történeti iskolaXIX. sz. második fele • Gustav Schmoller (1838-1917): a gazdasági jelenségeket történelmi korszakokba ágyazva lehet vizsgálni, történelmi kutatásokra van szükség, a következtetésekhez indukcióval kell eljutni • Schmoller az adatgyűjtésig jutott el, a saját megítélése szerint is • Két módszertani vita részese

5. Az új német történeti iskolaXIX. sz. második fele • Az első módszertani vita: Karl Menger (1840-1921, az osztrák iskola alapítója) és Schmoller között arról, hogy a gazdasági életet el kell-e szigetelni a társadalmi élet egyéb területeiről • A második módszertani vita: Lujo Brentano (1844-1931) a történeti iskola képviselője, szerinte a közgazdaságtudománynak nem feladata a gazdaságpolitikai intézkedések megítélése

6. Az új német történeti iskolaXIX. sz. második fele • Max Weber (1864-1920, a szociológia egyik megalapítója) egyetértett Brentanoval, Schmoller viszont elvetette a tiszta közgazdaságtant a történelmi erkölcsi irányzatnak megfelelően • 1872 Verein für Sozialpolitik – katedra szocializmus: professzorok a munkáskérdés szociális megoldásáért

7. A régi institucionalizmus • Thorstein Veblen (1857-1929) A dologtalan osztály elmélete • A gazdasági folyamatok a történelmileg változó intézményekből érthetőek meg • Kapitalizmus előtt a cél a megélhetési javak megszerzése • Modern társadalom intézményei: üzleti és ipari • Ipari termelés – természetjogi felfogás, becsület, szorgalom, a haszonlesés hiánya

8. A régi institucionalizmus • Üzleti élet – profithajhászás, az ipari rendszer zavaraiból is hasznot húznak • A konjunktúraciklust a profithajhászással magyarázza, emiatt áramlik a tőke a jövedelmező iparágakba, amíg túlkínálat jön létre • A válság lélektani jelenség • A szakszervezetek korlátozzák a szerződéses szabadságot, szemben állnak a természetjoggal • Az üzleti vállalkozás uralma átmeneti: vagy háborús helyzet, vagy ipari társadalom

9. „Quasi institucionalisták”John Kenneth Galbraith (1908-2006) • Az új ipari állam (1967) • A kapitalizmus lényeges intézményi változásokon ment keresztül • A tényleges döntést hozó vállalati szakemberek köre: technostruktúra • Profitmaximalizálás helyett biztonságra törekvés

10. John Kenneth Galbraith • Fogyasztói szuverenitás helyett a fogyasztó manipulálása • Oligopóliumok árszabályozása – a műszaki fejlesztés finanszírozása • A technostruktúrának szüksége van az állami szabályozásra • Az ipari államban elhanyagolt közjavak (egészségügy, oktatás) előállítását a rendszer mellett nem elkötelezett értelmiség fogja kikényszeríteni

11. „Quasi institucionalisták” Gunnar Myrdal (1898-1987) • A normatív ítéletek elválasztása a pozitív tudománytól tévedés, az ortodox közgazdaságtan túlságosan leszűkítette a tudomány tárgyát • A szociológiai és pszichológiai megközelítés szükségessége • Az ortodox közgazdaságtan alkalmazhatatlansága a fejlődő országokra, a tervezés fontossága