Identitás és élettörténet

1. Identitás és élettörténet Társadalomlélektani összefüggések

2. A mai előadás témái • Az „én” és az önmagunkról való tudás • Mi az identitás? • Az egyén és a társadalom • A társadalmi identitás • Élettörténet és narratívák

3. Az „én” és a (Allport szerint) • Miért nem volt hajlandó hosszú ideig foglalkozni a  az „én”-nel? • „én” = „lélek” – tehát tudománytalan • terminológiai bizonytalanságok – az „én” mihez kapcsolódik (tudat, megismerés, a kultúra szubjektív szerveződése stb.) • „én” (helyett) = „proprium” (saját magam érzete, ennek egysége)

4. Nyugati társadalmak – én-felfogás • Empirista szemlélet: a lelki folyamatok ugyanolyan magyarázatot igényelnek, mint a természeti jelenségek. • Racionális szemlélet: az én-élményen alapuló abszolút tapasztalásból kell kiindulni („Gondolkodom, tehát vagyok.”) • Romantikusok:az én-élmény tudattalan komponenseit kell keresni (álmok, vágyak, képzelet) • Poszt-strukturális én-felfogás: alternatív narratívákra bontja fel az ént

5. Az önmagunkról való tudás öt válfaja (Neiser szerint) • Ökológiai én:a fizikai környezetre vonatkoztatva (vizuális és kinesztéziás benyomások alapján) észlelt én • Személyközi én: érzelmi kapcsolat és kommunikáció specifikus jegyei alapján, a személyközi interakcióban alakul ki • Kiterjesztett én:a személyes múltbeli élmények és a jövőre vonatkozó anticipációk, fontos eleme: az EMLÉKEZET (epizodikus és forgatókönyvi)

6. Az önmagunkról való tudás… (folyt.) 4.Személyes én: annak tudata, hogy a tudatom csak az enyém; megélésmódja egyéni, Jung extrovertált-introvertált dimenziójához hasonló. 5. Konceptuális én:előfeltevések rendszeréből kialakuló én-fogalom (pl. társadalmi szerepek és hovatartozás, hipotetikus belső entitások [lélek]) – területei: fizikai test; személyközi érintkezések; mit tettünk és mit fogunk tenni; gondolataink és érzelmeink jelentése

7. Az Én

8. Mi az identitás? • Komplex válasz arra az egyszerű kérdésre: „Kivagyok én?” • Válaszok: • individuális jellegűek, azaz önjellemzések (pl. „okos”, „szorgalmas” stb.) - személyiségjellemzők • társadalmi jellegűek, azaz belehelyezik az egyént a család, a szakma, az etnikum, az ország stb. társadalmi környezetébe - csoportvonatkozások

9. Az identitás rétegei • Személyes azonosság: saját létünk folyamatos létezésének élménye; annak élménye, hogy „én vagyok,aki vagyok”; ha megszakad, akkor ez patológiás következményekkel jár • Helyzeti identitás: az anonim interakciókban az én definiálása (lásd Goffman és az etnometodológia) – a Johari-ablak modelljében foglalt összefüggések

10. Az identitás rétegei (folyt.) • Strukturális és történeti felfogás: • a személyes identitás nem alakulhat ki másként, csak külső referenciákhoz képest (pl. nemzeti identitás) • az én külső társadalmi kategóriákkal (közvetítések révén) való kapcsolat segítségével jön létre • A társadalmi struktúra külső referenciális kereteihez köti az én kialakulását

11. Egyén és társadalom(Robert Lane alapján) • A személy hogyan helyezi el önmagát az adott társadalomban? • önmaga: identitása • társadalom: az emberi szerveződések univerzuma Ennek a két tényezőnek a kölcsönhatása: • az „eszmék”: mit és kit érdemes követni? Mi az igazság? Stb. • Az „idő” és a „hely” mely koncepcióit kell használnunk? • Ez a saját identitás konstruálása

12. Identitáskonstruálás • Az egyén elhelyezi önmagát az emberi szerveződésekben, s ekkor legalább a következő két állásfoglalást teszi meg: • Az egyén viszonya ezekhez a szerveződésekhez (az eltérések és hasonlóságok kinyilvánítása) – ez az egyén individualizmusa • A szerveződések közötti viszonyt érintő állásfoglalás: a státus kérdései, a konfliktusok körülményei stb.

13. Az identitáskonstruálás társadalmi feltételei • A modern társadalom individualizációja. • Az egyetemes emberiség („nembeliség”) mint identitás-keret. • Ezen pólusok között a társadalmiközvetítés! Azaz léteznek-e reális csoportok, amelyek révén ez a közvetítés megvalósul? • A modern társadalmakban ez problematikus. • Identitás-diffúzió (Erikson)

14. Társadalmi identitás • A cselekvések sora beágyazódik az élettörténetbe • ezek az önéletrajzi narratívák számos ponton találkoznak a társadalomtörténeti narratívákkal • A kettő kölcsönhatásában formálódik a pszichoszociális identitás(Erikson).

15. Társadalmi identitás (folyt.) • Nemzeti, vallási, nemi, generációs, világnézeti kategóriákat a szocializáció folyamatában sajátítjuk el. • Ezután magától értetőségekként fogadjuk el. • A társadalmi identitás tartalmazza azokat a kategoriális rendezőelveket, melyeket a társadalom az egyének nagycsoportjainak észlelését megkönnyítendő bocsát tagjai rendelkezésére. Pl. a (magyar) nemzeti identitás

16. Nemzeti és/vagy etnikai identitás • A magyar nemzethez való tartozás kategoriális rendje(i). • Eltérő jelentéseket tartalmaz: születés / önbesorolás útján • Nem mindegy, hogy: lakóhely, állampolgárság, anyanyelv • Identitás-váltás? (lehet? nem lehet?)

17. Negatív identitás • Akkor alakul ki, ha kizárt a pozitívérzésekkel kísért identitás kialakulása. • A „ki vagyok én?” kérdést a „ki nem vagyok?” kérdésre adott válasszal válaszolja meg. • Az egyik legfontosabb identitáskonstruáló és szocializációs elv ilyenkor a „titok”. • Pl. az államszocializmus idején (vallásos meggyőződés, a „nem megfelelő” származás stb.)

18. Élettörténet: az identitás elemzésére alkalmas módszer Hogyan valósul meg az élettörténet folyamatossága? • Biogenetikai felfogás:az ember mintorganizmus fejlődése az adott filogenetikai program szerint lezajló ontogenezis. • Szociogenetikus felfogás: a személyiség fejlődése = szocializáció.Az életkori változások mindenekelőtt a társadalmi helyzetben, szerepekben, jogokban, normákban stb. (és az egyén társas tevékenységének struktúrájában) bekövetkezett változásoktól függ. • Személyiségelvű felfogás: a szubjektum én-tudata kerül előtérbe – a személyiség fejlődésének alapja (az organizmus fejlődésétől eltérően) saját életcéljainak, értékeinek (alkotó) alakítása.

19. Életkori kategóriák és vonatkoztatási rendszerük • EGYÉNI FEJLŐDÉS • A TÁRSADALOM ÉLETKOR SZERINTI TAGOLÓDÁSA • A KULTÚRA ÉLETKORI SZIMBOLIZÁCIÓJA

20. Életkori kategóriák és vonatkoztatási rendszerük (folyt.) • Életidő: az élet tartama; kronológiai határok • Életciklus:az a feltételezés jellemzi, hogy az élet folyása bizonyos törvényszerűségeknek van alárendelve = állandó körforgást alkotnak (születés – növekedés – érés – öregedés – halál); az egyén elsajátít, betölt, majd fokozatosan elhagy meghatározott társadalmi (foglalkozási, szülői, családi stb.) szerepeket, azután utódai ugyanezt a ciklust ismétlik. • Életút: az egyéni fejlődés nem pusztán egy „megadott téma” variációinak összege, hanem KONKRÉT TÖRTÉNET = ÉLETTÖRTÉNET

21. Élettörténet és sors Az egész személyiség és az én-tudat egyéni fejlődésének periodizációja: • Biológiai, pszicho-fiziológiai, etológiai aspektus: a kritikus / szenzitív periódusok fontossága • Szociológiai aspektus: a fejlődés szociális átmeneteit, fordulópontjait vizsgálják – a változásokat gyakran külön társadalmi rítusok kísérik

22. Élettörténet és sors (folyt.) Normatív életkori válság: • a kritikus periódusok és a társadalmi átmenetek pszichológiai átrendeződéssel járnak • ennek vizsgálata: • Nomotetikus életútelemzés: a statisztikai „átlagegyén” életútjának szerkezetét tárják fel. • Idiografikus megközelítés: egy konkrét személy élettörténetének feltárása (a) pszichobiográfia (pszichoanalitikus interpretáció) 3. Narratív elemzés: az élettörténeti „események” elbeszélése, szerkezete, koherenciája mentén történő vizsgálódás

23. Az emberi fejlődés nyolc szakasza (Erikson)

24. Én-ontológiák(Hankiss Á., 1980)

25. Narratívumok és az az én • Az ember koherens kapcsolatot próbál létesíteni életének eseményei között. • Definitív kritériumai: • egy értékelt végpont létezése: a kiválasztott végpont felől adódó értelmezési keret, sajátossága: értékkel telített • Relevancia: azok az események, amelyek a célállapot felé vezetnek • Rangsorolás: értelmes sorrend (az időbeliség és a relatív fontosság alapján) • Oksági láncolatok: minden esemény egy korábbi következménye • Demarkációs jelek: a „keret”, a kezdet és a vég szabvány jelzései

26. Nem egyetlen elmesélhető élettörténetünk van • Az élettörténeti tények, adatok nem változtathatók meg. • De mindig a helyzettől és az alkalomtól függ, hogy mit emelünk ki emlékezetünk tárházából. • Taktikák, játszmák:(a) önigazolás, (b) célszerű alkalmazkodás, (c) hízelgő önbemutatás • A „jó benyomáskeltő” önéletrajz:üzletág és politikai imázs

27. Posztmodernitás és életút AZ ÉLETÚT DEKONSTRUKCIÓJA: AZ UNIVERZÁLIS ÉLETSZAKASZOK PSZICHOLÓGIAI MODELLJEIT ALÁTÁMASZTÓ FELTEVÉSEK HIBÁSAK! HIBÁSAK?

28. A rendszerváltás 1990-es parlamentje (Pataki F. kutatásai) • A Parlamenti Almanachnak szánt rövid önéletrajzokat elemezve feltárt összefüggések: • „kemény” szociológiai változók mentén: fiatal, férfi túlsúlyú (maszkulin), értelmiségi, családcentrikus, szakmai pályájukon sikeres emberek • „lágy” szociálpszichológiai változók: az eredet és az „ősök” fontossága (tájegységi tradíciók, felnevelő család: értelmiségi és „kisember pátosz”)

29. Képviselői önéletrajzok (Kovács Éva kutatásai) • Akik dicsekedhettek volna ellenzéki múltjukkal: nem tették • A nem-ellenzékiek viszont igyekeztek ellenzékinek feltüntetni magukat • A volt pártfunkcionáriusok pedig igyekeztek úgy tenni, mintha egyszerű kishivatalnokok lettek volna

30. Társadalmi-politikai traumák és élettörténeti kutatások • Holocaust-kutatások: a túlélő identitás, a következő generáció „terheltségei” (Vö.: Erős Ferenc: Az identitás labirintusai, Janus, Osiris, Bp. 2001) • Az ötvenhatos elitéltek gyermekei: a „titok” terhe (Vö.: Körösi Zsuzsanna és Molnár Adrienne: Titokkal a lelkemben éltem. 1956-os Intézet, Bp. 2000) • Élettörténetek és vallásosság a diktatúrában: a Rákosi- és Kádár-rendszer viszonyai közepette a „nyertes” és „vesztes” élettörténetek (Vö.: Bögre Zsuzsanna: Vallásosság és identitás. Dialóg Campus Kiadó, Bp. és Pécs, 2004.)

31. Politikai identitás és élettörténetek Mi a politikai pszicho-biográfia? Most csak egy példa: Losonczy Géza börtönpszichózisban és haláltusában feltörő szaggatott szavainak (a foglárok által vezetett feljegyzései alapján történő) elemzése (Kövér György kutatásait is felhasználva)

32. FOLYTATÁS!! A KÖVETKEZŐ FÉLÉVI KÜLÖNBÖZŐ SPECIÁLIS KOLLÉGIUMAIMBAN!!! (de még nincs vége, mert…)

33. Következik a házi feladat • ÉLETTÖRTÉNET(EK) • Feladat: az előadás szempontjait figyelembe véve, valamint a tematikában található szakirodalmak felhasználásával vagy egy elméleti eszmefuttatást és/vagy legalább egy konkrét személy „élettörténetét” (egy jelentős epizódját stb.) feldolgozni, értelmezni • HATÁRIDŐ: MÁJUS 10. (mert ekkor írják a következő Zh-t is)