Európai alkotmány- és integrációtörténet 1

1. Európai alkotmány- és integrációtörténet 1 VIII. Kormányformák • 18. A westminsteri típusú kabinetkormányzás. A klasszikus francia (törvényhozás központú parlamentarizmus • 19. A koalíciós (többpárti) parlamentarizmus. A weimariparlamentarizmus. Az elnöki kormányzás • 20. A kollegiális kormányforma; átmeneti, illetve vegyes kormányformák • Forrás: • Mezey Barna – Szente Zoltán: Európai parlamentarizmus- és alkotmánytörténet. Budapest: Osiris, 2003. • Walter Haller – Alfred Kölz – Thomas Gächter: AllgemeinesStaatsrecht. Vierte, neuüberarbeitete und ergänzteAuflage. Basel: HelbingLichtenhahn, 2008.

2. 18. A westminsteri típusú kabinetkormányzás.A klasszikus francia(törvényhozás központú) parlamentarizmus

3. I. A westminsteri típusú kabinetkormányzás (1) 1. Angol modell - a miniszterelnök meghatározó szerepe jellemző: • 18. sz. vége: First Lord of Treasury • Ő választja ki a minisztereket (meg is válhat tőlük) • Összehívja a kabinetüléseket, meghatározza a napirendet • Közvetít a kormány és az uralkodó között

4. I. A westminsteri típusú kabinetkormányzás (2) 2. A miniszterek parlamenti tagok: • Régi szokás: ha kinevezik miniszterré, lemond parlamenti mandátumáról, hogy rögvest megméresse magát a választóinál • 1867 előtt inkább a Lordok Házából, utána inkább a Közösségek Házából kerülnek ki a miniszterek • Rendkívüli helyzetekben kivételesen nem parlamenti tag is lehet miniszter (pl. háború idején tábornok hadügyminiszter)

5. I. A westminsteri típusú kabinetkormányzás (3) 3. A végrehajtó hatalom politikai felelőssége: • A kabinetnek a TH felé politikai felelősséggel tartozik (a parlamenti többség politikai irányvonalát kell követnie) • S ez a felelősség KOLLEKTÍV! (minden miniszter az egész kormány tevékenységéért felelősséget vállal) • Egyhangúság a döntésekben – kötelező szolidaritás

6. I. A westminsteri típusú kabinetkormányzás (4) 4. Kétpártrendszer és politikai váltógazdálkodás: A 17. századtól két nagy párt: Erős pártfegyelem.

7. I. A westminsteri típusú kabinetkormányzás (5) 5. Belső kabinet működése: • A legfőbb miniszterek külön csoportot alkotnak (I. vh. óta szokás) • Külügyi, védelmi, igazságügyi, pénzügyi, belügyi tárcavezető • Alkotmányos szabály nincs rá (háborús időben „háborús kabinet”)

8. II. A klasszikus francia parlamentarizmus (1) (Itt elsősorban a III. Francia Köztársaságra gondolunk – 1870-1940.) 1. Duális végrehajtó hatalom:

9. II. A klasszikus francia parlamentarizmus (2) 2. Instabil, gyenge kormányzat: • 1875 és 1940 között több mint 100 kormány működött • Ennek okai: • Instabil többpártrendszer • A parlamentfeloszlatási jog „hiánya” • A törvényhozás stabil maradt (1877-et kivéve mindig kitöltött mandátumát)

10. II. A klasszikus francia parlamentarizmus (3) 3. Instabil többpártrendszer: • Nem két nagy politikai erő, hanem több „diffúz” párt: gyorsan változó képződmények • Alacsony pártfegyelem – a hosszú távú koalíciók kizártak • A kormánybuktatás módjai: • Bizalmatlansági indítvány • Bizalmi szavazás kérése a kormány részéről • Interpelláció (leszavazás esetén a kormány lemondott)

11. II. A klasszikus francia parlamentarizmus (4) 4. A parlamentfeloszlatási jog hiánya: • Az alkotmány szerint ugyan a köztársasági elnök a szenátus jóváhagyásával feloszlathatta az alsóházat, de – mint a két ház együttes ülése által választott elnök – ez nem igazán fér össze státuszával • 1877/79: a köztársasági elnök végül politikailag belebukott annak következményeibe, hogy feloszlatta a képviselőházat (többé nem éltek ezzel a joggal a III. Köztársaság idején)

12. II. A klasszikus francia parlamentarizmus (5) 5. A francia törvényhozás-központú kormányzati példa hatásai: • Mussolini előtt hasonló volt Olaszország (instabil pártrendszer) • 1921 óta a lengyel kormányzati rendszer (az elnökkel és a kormánnyal szemben túlsúlyos parlament)

13. 19. A koalíciós (többpárti) parlamentarizmus. A weimariparlamentarizmus. Az elnöki kormányzás

14. I. A koalíciós (többpárti) parlamentarizmus (1) 1. Jelentése: • Állandósuló bal-jobb struktúrában több párt van jelen (nem pusztán két párt, mint Angliában, s nem is olyan diffúz, mint a III. Francia Köztársaságban) • Változó erejű pártok kötnek egymással változó összetételű koalíciókat (egyedül egyik sem bír kormányozni)

15. I. A koalíciós (többpárti) parlamentarizmus (2) 2. Következmények: • A kormányfő „primusinterpares” (nincs oly meghatározó szerepe a politika irányításában) • A kormány testületi jellege megerősödik (kollektív felelősség)

16. I. A koalíciós (többpárti) parlamentarizmus (3) 3. Példák a 19. századból: • 1831-es belga alkotmány nyomán Belgium (továbbá Hollandia, skandináv országok – kivéve Finnországot) • Spanyolország, Portugália

17. II. A weimari parlamentarizmus (1919) (1) 1. Egyensúly a Reichstag és a közvetlenül választott elnök között: • A Reichstagot általános választójog alapján választják, az elnököt szintén – mindkét tényező a nép képviselője • Az elnök közvetlenül nem vesz részt a kormányzásban (van felelős kormány) • Az elnök szerepe azonban megnő belső konfliktusok és szükséghelyzetek esetén (pl. 48. §: szükségrendeletalkotási jog)

18. II. A weimari parlamentarizmus (1919) (2) 2. Közvetlen demokratikus intézmények bevezetése (43. §, 73-76. §): • A közvetlen elnökválasztás mellett visszahívhatóság népszavazással (a Birodalmi Gyűlés indítványára) • Elnök által elrendelt törvényreferendum • Törvényreferendum a Birodalmi Gyűlés egyharmadának + a választók 5%-ának indítványára • Törvényiniciatíva a választók 10%-ának indítványára • Elnök által elrendelt törvényreferendum a TH két kamarájának konfliktusa esetén • Népi alkotmányiniciatíva (10%) • Elnök által elrendelt alkotmányreferendum a két kamara konfliktusa esetén

19. II. A weimari parlamentarizmus (1919) (3) 3. Instabil kormányzás: • 14 év alatt 20 kormány • Döntően nem a kormányforma, hanem a gazdasági és politikai válság miatt (főként a W. K. utolsó szakaszában)

20. III. Elnöki kormányzás – USA (1787) (1-2) 1. Közvetlenül (kvázi közvetlenül) választott államfő, parlamenti politikai felelősség nélkül: • Megbízatása nem függ a parlament bizalmától • Nincs ellene parlamenti bizalmatlansági indítvány 2. Egyszemélyi végrehajtó hatalom: • A köztársasági és miniszterelnöki pozíció egy kézben • Az elnök egymaga alkotja a kormányt (nincsenek miniszterei, csak önállótlan államtitkárai – politikai értelemben csak neki felelnek)

21. III. Elnöki kormányzás – USA (1787) (3) 3. A TH és a VH viszonya: A TH nem tudja elmozdítani az elnököt politikai bizalmatlanság okán, csak jogsértés esetén (impeachment) Eltérhet egymástól az elnöki és a parlamenti politikai irányvonal „dividedgovernment” Az elnök ill. kabinetje általában nem rendelkezik törvénykezdeményezési joggal Az elnök nem oszlathatja fel a parlamentet Nincs szigorú pártfegyelem

22. III. Elnöki kormányzás – USA (1787) (4) 4. Az amerikai prezidenciális kormányforma hatásai: • Latin-amerikai országok • Európa: tiszta formájában nem veszik át • A franciáknál a II. Köztársaság (1848/51) hoz létre hasonlóan erős elnöki hatalmat • Az 1958-as alkotmány szintén a VH-ra helyezi a hangsúlyt – félelnöki rendszer

23. 20. A kollegiális kormányforma; átmeneti, illetve vegyes kormányformák

24. I. Kollegiális kormányforma – Svájc (1848, 1874) 1. Két példából építkezik: • Amerikai elnöki rendszer • Az 1795-ös francia alkotmány (a VH élén 5 fős direktórium) 2. Jellemzői: • 4 évre a parlament által választott kormány (Szövetségi Tanács) • A Szövetségi Tanácsnak nincs parlamenti politikai felelőssége • Nincs külön államfői és miniszterelnöki tisztség • A Szövetségi Tanács tagjai váltakozva (rotációs) alapon töltik be az államfői tisztséget • Gyakori a közvetlen demokratikus eszközök alkalmazása

25. II. A parlamenti kormányzás 1. A TH közjogilag és politikailag is minden más hatalmi tényező fölött áll: • kizárólag a népnek felelős 2. Jellemzői: • A VH teljesen alá van vetve a TH-nak(szinte a TH egyik bizottságaként működik; nincs parlament-feloszlatási jog) • Egykamarás TH • Nincs a parlamenti hatalommal szemben ellensúlyt képező államfő • Többnyire rendkívüli helyzetekben alakult ki hasonló: • Anglia: 1640-es évek parlamenti kormányzása • Franciaország: Robespierre diktatúrája idején a Konvent

26. III. Átmeneti ill. vegyes kormányformák 1. Félprezidenciális kormányforma: • Pl. Franciaország, Románia • A VH megoszlik a közvetlenül választott köztársasági elnök és a kormány között • Jogi felelőssége mindkettőnek van • Parlamenti politikai felelőssége csak a kormánynak 2. Elnöki kormány (Präsidial-Kabinet) a Weimari Köztársaság utolsó szakaszában: • Kormányképes többség híján az elnök a parlamenti erőviszonyokra tekintet nélkül nevezi ki jelöltjét kancellárrá • Az alkotmány 48. §-a alapján, szükségrendelettel lépteti életbe a kormány intézkedéseit