E N D
Vérfarkasok A költői nyelv varázsa
Toldi Miklos • Mint ha pásztortűz ég őszi éjtszakákon,Messziről lobogva tenger pusztaságon:Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékemMajd kilenc-tíz ember-öltő régiségben.Rémlik, mintha látnám termetes növését,Pusztító csatában szálfa-öklelését,Hallanám dübörgő hangjait szavának,Kit ma képzelnétek Isten haragjánakérfarkas
II Rész Így vesződék Miklós, nyers, haragos búban,De van drága dolog otthon Nagyfaluban:Tán kigyúlt a ház is, úgy füstöl a kémény,Nagy kolonc köszönget a kút méla gémén.A malac-nép sí-rí; borju, bárány béget;Aprómarha-nyáj közt van szörnyű itélet;A fehércseléd közt a beteg se lomha:Holmi kis vásárnál népesebb a konyha
lll.rész Bezzeg nem busultak ám az ősi házban,Szintén eltörődtek az evés-ivásban.Fölkelvén pedig jó Toldi György asztala:Vitéz ő szolgái rudat hánynak vala.’Ifju vér, öreg bor fickándott erökben,A fa dárda vígan perdült jobb kezökben;Mindenik kötődött, hangosan nevetve,S mint szilaj csikóé, magas volt a kedve