Download
1 / 67
690 likes | 877 Views
♠ . 20-50 (100) cm, dúsan ágas, a csomókon megvastagodott, szürkén pelyhes nyeles, tojásdad, fűrészes, szőrös július-október, bíbor-, rózsaszínű ajakos párta, a csészecimpák szúrósak makkocska főleg savanyú és tápanyagdús talajon, félárnyéktűrő
E N D
♠ 20-50 (100) cm, dúsan ágas, a csomókon megvastagodott, szürkén pelyhes nyeles, tojásdad, fűrészes, szőrös július-október, bíbor-, rózsaszínű ajakos párta, a csészecimpák szúrósak makkocska főleg savanyú és tápanyagdús talajon, félárnyéktűrő üde és nedves erdők, vágásterületek, parkok, kertek T4 Galeopsis pubescens – pelyhes kenderkefű
T4 Galeopsis pubescens – pelyhes kenderkefű
T4 Galeopsis pubescens – pelyhes kenderkefű
30-100 cm, dúsan ágas, a csomókon megvastagodott, sűrűn serteszőrös nyeles, tojásdad, fűrészes, mindkét oldalán szőrös június-október, sárga ajakos párta, az alsó ajak középső cimpája lila, a szélsők fehér foltosak makkocska üde, nedves, tápanyagdús talajokon üde és nedves erdők, ligeterdők, vágásterületek, parkok T4 ♠ Galeopsis speciosa – szőrös kenderkefű
T4 Galeopsis speciosa –szőrös kenderkefű
T4 Galeopsis speciosa –szőrös kenderkefű
10-80 cm, dúsan ágas, a gyengén bordás, szőrös vagy lekopaszodó átellenes, nyeles, tojásdad, fűrészes május-november, 5 fehér nyelves virág + sárga csöves virág kaszat, növényenként 300 000 termést is hozhat melegigényes, különösen laza talajokon tömeges szántóföldek, parlagok, kertek, szőlők, csemetekertek ♠ T4 Galinsoga parviflora – kicsiny gombvirág
T4 Galinsoga parviflora – kicsiny gombvirág
Angol neve: Himalayan balsam (Policeman’s helmet), német neve: Indisches Springkraut 100-250 cm, egyszerű vagy elágazó, vörös, áttetsző, üveges 5-8 cm hosszú, tojásdad, fűrészes, a levélnyél mirigyes, felsők örvösek, alsók keresztben átellenesek, extraflorális nektáriumok július-október, 2,5-4 cm-es bíborszínű párta, színes csésze húsos, dinamochor toktermés T4 ♠ Impatiens glandulifera – bíbor nebáncsvirág
Származás, elterjedés: • Nyugat-Himalája mérsékelten csapadékos térségei • Európába a 19. sz. elején hozták be, dísz- és mézelő növényként • Első elvadulásának európai adata: 1848, meghonosodása: 1855. • 1892: Erdély, 1920: Vas vármegye • Napjainkban: nagyobb folyók, ritkábban hegyi, dombvidéki patakok mentén • Gyakori a Ny- és DNy-Dunántúlon, Duna mentén, de a Tisza egyes szakaszain is megtalálható Életciklus, életmenet • Csírázás: március
Csíranövény-sűrűség 350 db/m2, 30-40 marad meg, a dormanciát a hideghatás töri meg • Virágzás (jún.) - júl. - aug. – (nov.), „poszméhvirág • Magszórás aug. – nov., dinamochoria: 7 m távolságra, hidrochor, zoochor (erdei egér), antropochor (dísz- és mézelő növényként) • Több éves magtúlélés, vegetatívan terjedő szárrészek • Alomja nehezen bomlik el Termőhelyigény • Fagyérzékeny, inkább félárnyéknövény
Folyók, patakok mentén, szerves a anyagokban gazdag, nedves, humuszos talajokon, • Puhafás ligeterdőkben, bokorfüzesekben, árkok, csatornák mentén • Biotikus interakciók • A juh és a szarvasmarha legeli • Számos fogyasztója és beporzója ismert Gazdasági jelentőség • Hajtása és magja ehető, köröm és bőrfestésre használták, Bach-féle virágterápia, dísznövény, méhlegelő • Partok stabilitását veszélyezteti, akadályozza a természetes felújulást
A nebáncsvirág fajokon előforduló rovarfajok száma (Schmitz 1999)
Természetvédelmi jelentőség • Kedvezőtlenül befolyásolja az őshonos társulásokat • Természetvédelmi gyom, elnyomja a honos fajokat, gátolja a felújulást Kezelése • Védett területeken: több évig tartó mechanikai kezelés, kézi eltávolítás, kaszálás, alomeltávolítás • Kémiai védekezés: nehéz a szelektivitást megőrizni (glifozát)
T4 Impatiens glandulifera – bíbor nebáncsvirág
T4 Impatiens glandulifera – bíbor nebáncsvirág
T4 Impatiens glandulifera – bíbor nebáncsvirág
T4 Angol neve: Small balsam, német neve: Kleinblütiges Springkraut 20-60 (150) cm, egyszerű vagy elágazó, áttetsző, üveges szárú, sekély gyökerű 3-10 cm hosszú, tojásdad, fűrészes, a levélváll mirigyes, extraflorális nektáriumok július-november, 1- 1,5 cm-es halványsárga párta húsos, dinamochor toktermés ♠ Impatiens parviflora – kisvirágú nebáncsvirág
Származás, elterjedés: • Közép-Ázsia • Európába valószínűleg árukereskedelemmel hurcolták be • Első elvadulásának európai adata: 1837 Genfi Botanikus Kert • 1890: Margit-sziget, Bp. • Napjainkban: folyók, patakok, csatornák mentén, ligeterdőkben, hegyvidéki üde erdőkben • Gyakori a Ny-Dunántúlon, középhegységeinkben, folyóink mentén Életciklus, életmenet • Csírázás: április, a dormanciát a hidegkezelés feloldhatja, a csíranövények fagyérzékenyek
A kisvirágú nebáncsvirág terjedése Trepl (1984) adatai alapján
Virágzás (máj.) – jún. – nov., ön- és idegen megporzású virágok • Dinamochoria: 3-4 m távolságra Termőhelyigény • Üde, mérsékelten tápanyag-gazdag, neutrális vagy gyengén savanyú, ill. meszes talajokon, félárnyéknövény • Biotikus interakciók • Enyhén allelopatikus hatású • Számos fogyasztója és beporzója ismert, levéltetvek nagy mennyiségben boríthatják, levélaknázója és rozsdagombája is ismert • Az őz alkalmanként fogyasztja
Természetvédelmi jelentőség Hegi (1925): a kisvirágú nebáncsvirág kiszorítja az erdei nebáncsvirágot Sukopp (1962): a megállapítást cáfolja Trepl (1984): az erdei nebáncsvirág csak a számára szuboptimális, kissé szárazabb területeken szorul vissza Schmitz (1999): 1. a faj expanziója miatt a honos fajok visszaszorulnak, borításuk jelentősen csökken vagy akár teljesen el is tűnnek a területről; 2. a faj más lágyszárúak közé vegyül, anélkül, hogy jelentősen visszaszorítaná azokat; 3. a faj olyan élőhelyeket foglal el, amelyeken a honos fajok nemigen telepednek meg.
Kezelése • A kivadulások megakadályozása • Mechanikai és kémiai védekezés • Biológiai védekezés: a rozsdagombákat vizsgálják, levélaknázója az őshonos erdei nebáncsvirágon, levéltetűfaja a bíbor nebáncsvirágon is megjelenik (alkalmazásuk nem ajánlott)
T4 Impatiens parviflora – kisvirágú nebáncsvirág
T4 Impatiens parviflora – kisvirágú nebáncsvirág
T4 ♠ 20-70 cm, dúsan ágas, kopasz tojásdad, lándzsás, fűrészes május-november, ált. kétlaki, de lehet egylaki is, porzós füzérek, levélhónalji termős virágok kétrekeszű toktermés nitrogénigényes, agyag vagy lösztalajokon, áttelelhet szántóföldek, kertek, szőlők, utak mente, csemetekertek mérgező (a tej megkékül tőle), állatgyógyászatban hashajtó, juvenilis egyedek is virágoznak Mercurialis annua – egynyári szélfű
T4 Mercurialis annua – egynyári szélfű
T4 Mercurialis annua – egynyári szélfű
5-60 cm, dúsan ágas, elfekvő vagy felemelkedő 3 mm – 4 cm hosszú, tojásdad, lándzsás, ép, széthasadozó, ezüstös pálhakürtő június-november, zöldesfehér vagy rózsaszínű virágok makkocska országszerte gyakori, taposást tűrő, igénytelen, kötött és laza talajon is szántóföldek, kertek, szőlők, utak mente, csemetekertek, szikes területek ♠ T4 Polygonum aviculare – madár-(porcsin)keserűfű
T4 Polygonum aviculare – madárkeserűfű
T4 Polygonum aviculare – madárkeserűfű
15-60 (80) cm, egyszerű vagy elágazó, felemelkedő 5-10 cm hosszú, lándzsás, ép, a pálhakürtő ép, pillás, barna július-szeptember, az álfüzérek bókolók, vékonyak, lazák, kevés virágúak makkocska országszerte gyakori, nedves, szerves anyagokban gazdag talajon árterek, üde gyomtársulások, ligeterdők, mocsári gyomtársulások, árkok ♠ T4 Persicaria dubia (mitis) – szelíd keserűfű
T4 Persicaria dubia (mitis) – szelíd keserűfű
40-100 cm, többnyire serteszőrös, felemelkedő 5-10 cm hosszú, lándzsás, ép, gyakran fekete foltos, a pálhakürtő serteszőrös, éle pillás június-október, a lepel élénk vagy halvány rózsaszín makkocska országszerte gyakori, nedves, szerves anyagokban gazdag talajon árterek, üde gyomtársulások, ligeterdők, mocsári gyomtársulások, árkok ♠ T4 Persicaria maculosa – baracklevelű keserűfű
♠ 15-30 cm, pozsgás, elfekvő 1-2 cm hosszú, pozsgás, ép, visszás tojásdad július-november, sárga kupakkal nyíló tok országszerte gyakori, homok-, vályogtalajon, sziken, melegigényes, szárazságtűrő, fényigényes szántóföldek, parlagok, utak mente, keretek, csemetekertek a nyúl és a sertés szereti T4 Portulaca oleracea –kövér porcsin
T4 Portulaca oleracea –kövér porcsin
♠ 30-100 cm, egyszerű szárú 1-2 cm szálas, a levélhüvely és a fonák szőrös június-november, 3-7 cm tömött virágzat szemtermés, rókavörös gallérserték homokos és vályogtalajon, savanyú talajon zöld muharnál gyakoribb szántóföldek, parlagok, utak mente, keretek, csemetekertek termését a baromfi szereti T4 Setaria pumila (glauca) – fakó muhar
T4 Setaria pumila (glauca) – fakó muhar
T4 Setaria pumila (glauca) – fakó muhar
T4 ♠ 30-100 cm, egyszerű szárú 1-2 cm szálas, a levéllemez töve nem pillás július-október, 1-10 cm tömött virágzat szemtermés, zöld gallérserték egész országban gyakori, a meszes talajon tömegesebb szántóföldek, parlagok, utak mente, keretek, csemetekertek Setaria viridis – zöld muhar
T4 Setaria viridis – zöld muhar
T4 Setaria viridis – zöld muhar
T4 30-100 cm, tövén elfekvő szárú, a virágzat alatt érdes szálas, levéllemeze szélesebb az előbbi fajokéhoz képest, a fonák kopasz június-október, 3-10 cm tömött virágzat, alsó része szaggatott szemtermés, érdes gallérserték egész országban gyakori, kisebb jelentőségű szántóföldek, parlagok, utak mente, keretek, csemetekertek ♠ Setaria verticillata – ragadós muhar
T4 Setaria verticillata – ragadós muhar
T4 Setaria verticillata – ragadós muhar
♠ 30-80 cm, kopasz vagy pelyhes Sötétzöld, ép vagy bemetszett, tojásdad június-november, fehér virágok forgóvirágzatban, csőporzók fekete bogyótermés, elnyújtott csírázású magvak (lila, zöld, fekete, sárga), 500 000 mag, életkép. 30 év nedves, üde termőhelyeken, nitrogén és foszfor igényes, fény- és melegigényes, nem szárazságtűrő szántóföldek, trágyadombok, kertek, parlagok, csemetekertek mérgező, hosszú magtúlélés, 40 vírus gazdanövénye, triazin rezisztens T4 Solanum nigrum – fekete csucsor
T4 Solanum nigrum – fekete csucsor
T4 Solanum nigrum – fekete csucsor Mérgezési tünetek: hányás, hasmenés, tág pupillák, látási zavarok, izgatottság, kábultság, görcsök, légszomj, halálos is lehet.
