Bevezetés a történettudományba II.

1. Bevezetés a történettudományba II. A történetírás tudománnyá válása

2. A modern történetírást formáló tényezők • 1. A retorika, • 2. A történelmi regény, amely pár évtizeddel korábban születet meg, • Történész és a regényíró kapcsolata, • 1. A történelmi regény gyakran szolgáltat alapanyagot, • 2. A regényíró alakokat jelenthet és hoz be, kortárs dolgokról szól, • 3. Az irodalomtörténet a történelem része és nem csak kulturális függeléke, • Miben különböznek • 1. A költészet az általánost mondja el a másik az egyedit, • 2. Nem találhat ki szereplőket, • 3. Csak tényszerűen írhatja le a dolgokat, • 4. Indítékokat szolgáltathat neki, • 3. A modern tudományos világkép kialakulása

3. A 18. századi örökség • A felvilágosodás lendületéből formálódott ki - sapere aude, A francia forradalom egyszerre zavaró és magyarázó elem lett, • Egy kulturális forrongás kezdődött el • A változások lényegiek voltak, • A szuverenitás terén a legitimáció alapjává a nép vált, • Összeomlás és újjászervezés,

4. Ismeretelméleti újdonságok, • Egységes tudományos és módszertani rendszer és világkép, • A filozófia és a tudományok különválása - az első szétválás a 18. század végén (Divorce), a filozófia és a tudományoknak a szétválása történt meg, • Az egyetlen út a megismeréshez a tapasztalatok lettek, • Optimista világképek,

5. A nagy átalakulás • A történelem a professzionalizálódása a 19. században ment végbe – részben a filozófiával, részben az irodalomtudománnyal, részben a formálódó társadalomtudományokkal szemben és mindez rányomta a bélyegét a tudomány fejlődésére mind a mai napig,

6. Három tudomány volt, ami inkább a jelennel foglalkozott • a közgazdaságtan, • a szociológia • és a politológia, • Ehhez kapcsolódott a liberális ideológiai domináns gondolata a modernizációról, három társadalmi szféra elkülönítése ment végbe • a piac, • az állam, • a civil társadalom.

7. Az elkülönülő szférákat más-más törvényszerűségeket kell keresni. Ezek lettek a nomotetikus (a törvényszerűségek után kutató) tudományok, míg a történetírás idiografikus (megismételhetetlen, egyedi jelenség) tudományfelfogást képviselt. • A nomotetikusok érvelésében két fontos tényező volt • A kvantitativitásra helyezték a hangsúlyt, • A törvényszerűségeknek másutt is működnek

8. A nagy átalakulás • 1. Intézmények kialakulása, a modern egyetemek megteremtése • A modern egyetem a középkorira épült rá, de új képződmény. • Teljes munkaidőben dolgozó fizetett professzorok, akik nem a klérushoz tartoztak. • Karokba és tanszékekbe szerveződtek és megszabták a modern tudományosság ívét.

9. A négykarú középkori egyetemek a filozófiából szakadtak el és lettek azok, amik. • Két részre szakadt, az egyik a természettudomány, a másik a humántudományok, • két kultúra alakult ki az egyik a hangsúlyt az empíriára és a hipotézisekre helyezte, míg a másik a megértésre. • Az egyetemi oktatás megteremtése, a szemináriumi oktatási szisztéma kialakítása, illetve a kiválasztás új mechanizmusa – vizsgáztatás, valamint a doktori rendszerek, a 19. század utolsó harmadában már csak innét jöhettek a történészek,

10. A nagy átalakulás • 2. Szakfolyóiratok kialakulása a 19. század közepén, • 3. Módszertani rendszerének, szabályainak a kialakulása, • A német szemináriumi rendszer ebben mintaadó lett, • v

11. Öt ország játszott a folyamatban meghatározó szerepet – a művek 95% ide kapcsolódott, a többiek inkább csak mintakövetők voltak • Angol – (Lord Acton, Carlyle) • Francia (Michelet, Taine, Seignois és a pozitivizmus) • Német változat (Leopold von Ranke és a historizmus) • USA

12. A hagyományos (19-20. századi) történetírási paradigma főbb tételei • 1. a történelem a politikával kapcsolatos, • 2. a történelmi események elbeszélése, • 3. Nagy emberek - államférfiak, tábornokok, életéről szól, stb. • 4. Dokumentumokon alapul, ezért is fontos a források felkutatása közzététele, • 5. Leíró jellegű, • 6. A történetírás objektív jellegű

13. A német historizmus főbb tételei (Iggers alapján) • 1. A természet és történelem törvényei eltérőek  Más módszert kíván a társadalom és kultúrtörténet • 2. A természet ismétlődő  a történelem egyedi és megismételhetetlen cselekedet összessége

14. 3. Az ember világa szakadatlan változásokban van, de akadnak fix centrumok ebben a rendszerben (intézmények, személyek) belső struktúrával és meghatározott jelleggel rendelkeznek, de vannak belső fejlődési tényezők  Csak a történelem közvetítésével érthetünk meg minden emberit. • 4. Változatlan emberi jellem nincs  egyes emberek csak a jellemfejlődése által ismerhetőek meg.

15. A német historizmus főbb tételei (Iggers alapján) • 5. A természettudomány absztrakt módszerei nem alkalmazhatóak a történelemben  a történelem más módszereket követel meg, mert élő emberekkel s közösséggel ismerkednek • 6. A történész is az idő folyamatának a része  időhöz kötött az objektív ismeretekhez való eljutás kérdése is. • Felszabadították az európai gondolkodásmódot a természettudományos gondolkodás alól.

16. A német historizmus alapvetései • Az állam, mint öncél, államfelfogásuk arisztokratikus és bürokratikus – a társadalom alapját a művelt és vagyonos polgárosodás jelentette. • Az állam nem egyszerűen a polgárainak a vagyonosodását és polgárosodását szolgáló intézmény, annál több magasabb szellemi princípium,

17. A normaellenesség, a hatalomra törekvést etikai alapelvvé emelte a német filozófia. Az állam függetlensége és ereje a cél és ez a szempont, csak egy erős állam képes a fejlődés minden instrumentumát biztosítani. (Ranke a politikai intézmények átültetésének a lehetetlenségét vélte) • A fogalmi gondolkodás elutasítása a történelem egyszerisége korlátozza a racionális elemeknek a dominanciáját. A németeknél statikusabbak a fogalmak, optimistább a szemlélet és Ranke hatására erősen konzervatívok

18. A német historizmus • A német historizmus nagy hatással volt a tőle keletre található etnikumok történetírására. A német területeken a történetírás – a német idealizmussal (filozófia) állt szoros kapcsolatban • A források kritikai kezelése, • Elsődleges és másodlagos források, • A kritika fontossága: Kontextus és filológia • A tények pontos leírása, • A történelem és a politikai hatalom lényege, • Témaválasztásuk középpontjában • A nagyhatalmi konfliktusok álltak,  diplomáciai iratanyagok és minimális gazdaság és társadalomtörténeti megközelítés • Politika és állam centrikusság jellemezte a szemléletet

19. Wilhelm von Humboldt (1767-1835) • A Berlini Egyetem megalapításában is részt vett, • Az egyéniségek nem többek, mint a mögöttük álló metafizika erő megvalósulása, • A történelem, mozgás és káosz egyszerre, • Az irracionalitás felismerése a történelemben, • A történésznek a tényeket egyetlen egésznek kell bemutatni, nem halmaznak, • Egyik oldalon a tények felkutatása és kritikai elemzése, a másik pedig a meg kell ragadni az ideát is,

20. Von HUMBOLDT: A történetíró feladatai • A történtek ábrázolása, - minél tisztább annál jobb a munka, • Van egész, amiből a szakadozott, szétszórt ismerhetjük meg, • Ritka a szószerinti elbeszélés, • A tényekhez a történet belső okozatiságát kell kapcsolni, „öntevékeny, sőt teremtő, bár nem oyla értelemben, hogy létrehoz olyat, ami nem létezik, hanem úgy hogy saját erejéből megalkotja azt.” Más mint a költő • Szükségszerűségre kell törekednie a történetírónak, • Két út módszertana: • A történetek pontos kritikai felkutatása, • A kutatás eredményeinek az összekapcsolása • valami

21. Leopold von Ranke(1795 – 1861) • A Berlini Egyetemen tanított, • Az elméletmentes és gyakran a politikailag is semleges történetíró példaképe lett • Wie es eigentlich gewesen – Hogyan is volt, • A források kritikájával sokat foglalkozott – ez legnagyobb hatású tevékenysége ez lett, • Leopold von Ranke: „Ugy tettem, hogy alapul Wuk kiadását használtam, de aztán minden eseményt, minden szót, melyeknél Wuk a tanúkat, kikkel ő beszélt, idézte, új bírálat alá vettem (Hogyan?!), úgy hogy a közlötteknek teljes megbízhatóságát értem el.” (VII.) Szerbia és Törökország a tizenkilencedik században. 2. kiadás 1842, /1890.

22. A filozófiától eltérő a történelem, a filozófiában az egyedi az része az egésznek, a történetírás az egyedivel foglalkozik. • Egyedül csak az ő módszere a lényeges és érvényes, • A történetíró elnyomja saját individuumát, kioltja, (auslöschen) – ez a legfőbb törvények egyike, • A nyelv semleges közvetítő szerepű, • Jól, élményszerűen kell írni,

23. Leopold von Ranke • Az igazság tisztelete, • Az alapos kutatás a tárgyba való behatolás kérdése, • A kritika, pontosság és megértés, • A leírás a fontos és nem az értelem keresése, mert az Isten feladata, minden korszak közvetlen viszonnyal áll Istennel,

24. A történész háttal a jelennek tud rá hatni, felemelkedik a tiszta tudományossághoz, • Nála is van egység, haladás s fejlődés ami a jelen felé tart, • A historikus rendelkezik a temporalitás készségével, az időbeliség maga a történelem, • Kidolgozza a múlt tényezőinek a megismerését, amely racionális. A módszertani racionalitás kitölti a rendelkezésre álló időbeli keretet.

25. A történeti munka mozzanatai • A tények összegyűjtése, • Tények tanulmányozása, csoportosítás, magyarázat, • A tények önmagukért beszéltek,

26. A historizmus másként • Karl Popper kiterjesztően értelmezte, • Hegel és Marx munkáit is átható szellem, • Az emberiség történelmében egyetlen fejlődési utat vizionáltak, • Egyetemesen érvényesülő, • Predeterminált cél felé törő determináció uralkodna, szükségszerűen egymásra következő szakaszokkal, amelyeket minden társadalomban be kell járnia, • A történelem nem monolitikus, hanem plurális sok út van,

27. A pozitivisták • Comte, A. • A tények tisztelete, tények = a törvényszerűségekkel • Viszonylagos egyszerű és atomszerű a tény • Az objektivitással azonos kategória, • Nem magyarázat kell, • „A szövegek mindig csak szövegek, semmi más, csak szövegek!” – Fustel de Coulanges