Download
1 / 52
570 likes | 856 Views
Vajda Lajos (1908-1941) a magyar avantgárd és az önarcképek mestere – centenáriumi kiállítás Nemzeti Galéria 2008.XII.13.- 2009. III. 1-ig meghosszabbítva !!.
E N D
Vajda Lajos (1908-1941) a magyar avantgárd és az önarcképek mestere – centenáriumi kiállítás Nemzeti Galéria2008.XII.13.- 2009. III. 1-ig meghosszabbítva !!
Vajda Lajos, ez a művelt multikulturális ember, aki anyanyelvi szinten beszélt és olvasott németül, szerbül és franciául, aki ismerte a legújabb nyugat-európai festészeti áramlatokat, mert három és fél évet nyomorgott végig Párizsban a 20-as években és látta, amit látnia kellett, nos ő Szentendrét, ezt a modern világon kívüli, szláv ortodox zárványt választotta témául és színhelyül.
Kínai kivégzés – fotómontázs, 1930/33(e technika a párizsi évek orosz avantgárd hatása)
Párizs utánÖnarcképek – első korszakVégsőkig leegyszerűsített, vonalas önarcképeinek egyike sem fejez ki semmilyen karakteres hangulatot vagy lelkiállapotot. Lényegében csak Vajda személyének azonosítására szolgálnak, mint egy aláírás.(Műveit nevével csak egészen ifjú korában jelezte)
Önarcképek – második korszakIde az ún. ikonos és egyéb festmények sorolandók. Az ikonos festmények különösen azért érdekesek, mert itt Vajdának valóságos, földi jellegű önarcképeihez képest egy másik, egészen más és mégis mindenben rá jellemző, őt ábrázoló, megdicsőült arcképeivel szembesülünk.Ezek közül kiemelkedik az Ikonos önarcképés a Liliomos önarckép.
A Vajda-életmű fő alkotása, a „Felmutató ikonos önarckép” (1936)címen ismert pasztell festmény. A mű az önarckép műcsoport szintézise. A képben összefutnak a vonalas önarckép-rajzok és az ikonos képek fejlődésvonalai:összegződnek a korábbi motívumok.
A halálfejes önarcképek mondanivalója, egyértelműen a „memento mori”. Ezekben a rajzokban, de különösképpen az Önarckép koponyával címűben, melynek szuggesztív hatásához a fekete háttér és a fekete félszem is nagyban hozzájárul, bizonyítékot látunk arra, hogy Vajda tudta, de legalábbis érezte: kevés időáll rendelkezésére. Életművét a halál fenyegető árnyékában hozta létre, a halál állandó kísérője volt gondolatainak.
Szentendrei városrajzaibana nyugat-európai szubjektivizmust és individualizmust a végső konzekvenciáig feszítve eljutott az objektív tér képéig. Vajda e korszakát a „transzparens montázs” jellemzi, mely konstruktív szürrealista tematikában testesült meg.
Szentendrei házak, feszülettel(az életmű legérettebb darabja)
1937-ben a szovjetunióbeli koncepciózus perek hatására kiábrándul az eszméből és leszámol az orosz avantgárd-utópiával. Festészetében a transzparens montázst felváltja a tudatosan felvállalt szürrealizmus. A szeszélyesen csapongó alakzatokból helyenként démonikus maszkok, világító szemű ősállatok baljóslatú képe bontakozik ki.
Északi táj – 1938(az elmagányosodás képi megjelenítésének gyöngyszeme)
1940.Vajda művészetének utolsó csúcsponti szakasza és záróakkordja. Nagyméretű szénrajzait szegénysége miatt csomagoló papírra készíti. E művek egyik fontos eleme a félelem, a kultúra széthullásának s a személyes sors kilátástalanságának rettenete, a tragédia elemi erejű közvetítése. Gyógyíthatatlan TBC-je 1941-ben vitte sírba. (A budakeszi Erzsébet királyné szanatóriumban hunyt el)
