A brit illem

1. Készítette: Nagy Alexandra A brit illem

2. Anglia híres az emberek illemtudásáról, persze néha előbújnak a kivételek részeg focidrukkerek képében. Számíts rá, hogy úton-útfélen „sorry”-kat és „thank you”-kat fogsz mondani és hallani. Ha valakinek nekimész, meglököd, a lábára lépsz stb, illendő „sorry”-val bocsánatot kérni, ugyanúgy, mint ahogy ők kérnek gyakran elnézést elkövetett hibáikért. Mindig mindent meg kell köszönni, ha csak egy rövid „thanks”-szel is.

3. A királyság polgára meg van győződve arról, hogy anyanyelvét, szerte a világban mindenki ismeri, és viselkedése is ennek megfelelő. Köztudott az is, hogy az angolok nem tolakodnak, betartják az érkezési sorrendet és nem próbálnak előrébb jutni onnan, ahol éppen állnak. A buszmegállótól a bankokon át a boltokig mindenhol érvényes ez, egyenesen üdítő ilyet látni és átélni kis hazánk ádáz nyugdíjasai után. A metró mozgólépcsőjén jobboldalra kell állni, így könnyítjük meg a rohanók életét. Elvileg nálunk is így kellene, de Londonban be is tartják.

4. Ha szórakozni megyünk, az angol etikett 12,5% borravalót ír elő, ebből 10%-ot fizetésnél kell átadni, a maradékot pedig az asztalon kell hagyni. Dr. Nagy György László főiskolai docens jegyzete szerint: bemutatásnál, köszönésnél a „how do you do?” a sajátos forma, amelyre a válasz ugyanaz. A hogylét utáni érdeklődés kérdése a „how are you?”, a válasz pedig egy mosolygós „thank you, fine”, vagy „not too bad”.

5. Az itteni szokások szerint férfi a nőnek csak akkor köszönhet előre, ha a nő jelét adta – mosoly, fejbiccentés -, hogy hajlandó fogadni a köszönést ! A „helló” csak jó barátok közt megengedett köszönési forma. A férfiak közötti kézfogás elmaradása sem udvariatlanság, a kézcsók pedig nem szokás, de elnézik, mint kontinentális jelenséget. .

6. A társalgás alapja a szerénység, a tények enyhítő körülírása, a királyi család, valamint az időjárás, amely rendkívül változó, ezért nem csak formális téma. Étkezésnél a kanalat nem a merítő végével használják, hanem az oldalánál hörpintik ki hangtalanul. A villát is domború részével használják, az európai stílust „lapátolásnak” tartják.

7. A sót, fűszert nem az ételre szórják, hanem a tányér szélére. A szalvétát klasszikus szokás szerint a gallérba dugják, de terjedőben van az ölbe terítés is. Az öltözködés konzervatív, ma is találkozunk a hivatali negyedben a keménykalappal, a sétapálcával, a sötét tónusú öltönnyel és a sötét nyakkendővel. Elvárt a szmoking illetve a frakk viselete hivatalos alkalmakkor.

8. Dohányozni 2007 január 1. óta középületeken belül sehol sem szabad. Aki mégis rá szeretne gyújtani, az kénytelen szabadtéri dohányzóhelyet találni. • Elvárt szabály még ma is, hogy jobb egy fokkal túlöltözöttnek lenni, mint alul öltözöttnek. • A whiskyt és a sört részesítik előnyben. Az aperitif szorosan hozzátartozik a főétkezéshez. • Jellegzetes angol ital a tea, melyet különbözőképpen kérik: gyengén, erősen, kevés tejjel, sok tejjel.

9. A királyi családdal nem illik tréfálni. • Nem illik zsebre tett kézzel kommunikálni! • A győzelem jelét csak kifelé fordított tenyérrel tegyük. • Az orr érintése bizalmatlanságot sugall. • Társas érintkezésben a britek merevek, megkövetelik a pontosságot. • Humoruk jellegzetesen fanyar.

10. Étkezésnél sohasem könyökölnek az asztalra. Bőségesen reggeliznek és vacsoráznak,ezek között csak ún. könnyű ebéd van. A vacsora társadalmi eseményt is jelent,így vacsorához mindig átöltöznek,az alkalomhoz illően. És végül egy fontos dolog, az Anglia vagy angol kifejezések használata nem szerencsés, bizonyos területeken egyenesen kerülendő, például Glasgowban vagy Walesben.