Az elhallgatott Botond.

1. Az elhallgatott Botond.

2. Amit tanítottak (tanítanak): • Az első komolyabb vereség 933 márciusában, Merseburgnál következett be, amikor a Szászország és Türingia ellen vonuló seregeket a német lovagi haderő megverte. • Ez volt az első jele annak, hogy Nyugat-Európa felkészült a magyarok elleni harcra. A nyugati kalandozások végét azonban nem ez, hanem a 955-ben, az Augsburg melletti Lech-mezőn történt összecsapás jelentette.

3. Amit tanítottak (tanítanak): • 955-ben a magyarok Bulcsú és Lehel alatt ostromolni kezdték Augsburgot, melyet püspöke Ulrik hősiesen védelmezett. • Ottó német király (azonban, ki időközben kibékült a magyarokat behívó vejével Konrád herceggel) augusztus 9-én már megjelent a vár fölmentesére s másnap nyolc sereggel kezdte meg a támadást.

4. Amit tanítottak (tanítanak): • A magyarok egy része Bulcsú vezetése alatt az éjjel átkelt a Lechen. Augsburgtól délre Königsbrunn mellett a német sereg mögé kerültek, s az utolsó sereget (cseheket) szétvervén, nyomban a hetedik, majd a hatodik dandárt támadták meg. + málhákat

5. Amit tanítottak (tanítanak): • Ottó a menekülő serege megsegítésére Konrád herceget küldte, kinek vértes lovasai a tábort fosztogató magyarokat meg is szalasztották. • Eközben a magyarok derék hada túlerő elől hátrálni kényszerültek. • A vitézek egy része a megáradt Lech folyamba veszett, más része a felgyújtott falvak tűztengerében pusztult el, sokat pedig futás közben vertek agyon a menekülő bajor parasztok.

6. Amit tanítottak (tanítanak): • Állítólag csak hét magyar menekült meg a veszedelemből. (Gyászmagyarok) • Lehel, Bulcsu és még egy magyar vezér (talán Sur) fogságba esett s Regensburgban mind a hármat fölakasztatta a király. • Ettől kezdve megszűntek a magyar kalandozások Ny. Európa irányába.

7. A csata (1. változata)

8. A csata (2. változata)

9. Fennmaradt képekAz augsburgi csata Hektor Mülich(1415-1490) illusztrációján, Sigmund Meisterlin Nürnberg város történetét leíró, 1457-ben készült munkájában. (StaatsbibliothekAugsburg)

10. Fennmaradt képekAz augsburgi csata. (Konrad Müller: Chronik Sigmund Meisterlin, 1479)

11. A csata utóhatása • I. Ottó királyt 962-ben Nagy Ottó néven császárrá választották. • A németek 75 évig nem indítanak támadást a magyarok ellen. Miért? Mi történt? • E csata tulajdonképpen nem az egész magyar nemzetnek, hanem csak két törzsnek veresége volt.

12. A csata utóhatása • A közhiedelemmel ellentétben a magyar sereg nem szenvedett végzetes vereséget: a magyar harcosok jó része élve hazatért. • A magyarok csatavesztéséből a bajorok népi háborúja csinált magyar katasztrófát. A német győzelem katonai oldala távolról sem volt világrengető még a korabeli német krónikák szerint sem. • A német haderő is nagy vérveszteséget szenvedett (több főpap, herceg is meghalt a harcokban).

13. A csata utóhatása • A magyar határ 907-től nyugaton háborítatlanul az Enns folyó volt, amit még az Augsburgnál győztes Ottó is tiszteletben tartott. Ugyanis abban az időben Ausztriát azért nem kellett meghódítani harcosainknak, mert ez az ország akkor még papíron se létezett. • A Bécsi-medencétől az Enns folyóig elterülő területnek a szép magyar neve „nyugati gyepű” volt és magyar támaszpontokkal volt tele. Nyugati támadásaink is sok esetben onnan indultak. Ezért jutottunk el három- négy nap alatt lovainkon a Rajnáig.

14. A csata utóhatása • Nem fedi a valóságot, hogy a második augsburgi csata (955) következménye miatt álltak le nyugati támadásaink. Nem álltak le. • (Az igazi visszavonulásunk majd Géza idején (972-997) kezdődik, az ő központosító törekvései, a magyar törzsek egymás elleni harcai miatt.) • Ez az ütközet nem volt történelmi sarokpont és nem idézett elő semmilyen fordulatot sem a magyar-német viszonyban, sem Magyarország hatalmi helyzetében, s nem változtatta meg az addigi erőviszonyokat, mi több, német részről megerősítette a magyarok katonai legyőzhetetlenségének hitét.

15. Botond • Hagyomány szerint (?) Botond a Majna vidékén zsákmányolt, mikor meghallotta másik két társának az augsburgi csatában szenvedett vereségét a győztesekre rontott, elvette zsákmányuk nagyobb részét, német foglyait pedig levágatta. • Más források szerint Botond az augsburgi tartaléksereg vezére volt, azé a harmadik seregé, amely kívül maradt az augsburgi csapdán s társai pusztulásának láttán fölbőszülve bosszút állt elesett társaiért.

16. Botond • A tartaléksereg nélkülözhetetlen minden háborúban, csatában. • Az Augsburg környéki erdőkben megfészkelt harmadik sereget a magyarok titkos cselének is tekinthetjük. • Botondnak tökéletesen sikerült megoldania a rejtőzés és észrevétlenül maradás nagy körültekintést, hozzáértést igénylő feladatát. Mert teljesen bizonyosra vehető, hogy Ottó és hadserege semmit sem tudott Botond hadának létezéséről. • Pánikot keltve, váratlanul rontottak elő és meglepetésszerűen rácsaptak a már-már győzelmét ünnepelni kezdő nyugati seregre.

17. Anonymus • "Botond meg a többi megmaradt magyar vitéz, mikor látták, hogy társaik az ellenség gonosz csele miatt szorultságba jutottak, bátran és emberül helytállottak. Egymást nem hagyták el, hanem mindenképpen rajta voltak, hogy a veszedelemben maradt résznek segítségére legyenek." • "Mint sebzett oroszlánok, úgy rohantak ordítva a fegyverek közé és az ellenséget szörnyű nagy öldökléssel terítették le. És noha le voltak győzve, mégis legyőzőiket erősebben, diadalmasabban győzték le, sőt szörnyű nagy öldökléssel terítették le."

18. Kézai Simon • Hozzátartozik az elmondottakhoz, hogy a magyarok, mihelyt értesülnek róla, mi történt társaikkal, a tartaléksereg őrizte húszezer foglyot kardélre hányják, majd (Kölpény fia) Botond vezérletével, bosszúvágytól felajzva a távozó nyugati sereg nyomába erednek. Megvárják, míg a nemzetközi sereg hazatérőben széttagolódik, akkor • "a sereg nagyobbik részét, amelyik a Rajna felé igyekezett, üldözőbe vette. Midőn vágtatva utolérte a mezőn, az rögtön egybetömörült, mint a méhek, mert a magyarok nyilaikkal sebesítve sem megállni, sem hátrálni nem engedték őket. Ezek végül mintegy halálra váltan a magyarok kezére adták magukat. Mihelyt elfogták őket, valamennyiüket lefejezték társaik halotti áldozatául. A katonák és pajzshordozók pedig, akiket lefejeztek, számszerint nyolcezren voltak."

19. Kézai Simon • Kézai (Botond nevét elhallgatva, akárcsak többi középkori krónikásunk) csöppet sem szépíti a bosszúálló sereg által véghezvitt cselekményeket, s nemhogy enyhítené, inkább durvábbra formálja a történteket. "Innen fölkerekedve később Ulmnál átkeltek a Duna folyón, és amikor a fuldai kolostorhoz értek, óriási kincset raboltak el onnan. Ezt követően, miután az egész Svábországot földúlták, Wormsnál átkeltek a Rajnán. Ott két hadsereggel találták magukat szemben, tudniillik a lotharingiai és a sváb herceggel, akik hatalmas sereggel jöttek ellenük. Ezek legyőzésével, megfutamítása után végül behatoltak Franciaországba, s nagy mészárlást vittek végbe keresztények és a szerzetesek között. Innen pedig továbbmenve egészen a Rhone folyóig, Raguzáig hatoltak, s kifosztottak két várost, nevezetesen Susát és Torinót, utat nyitva maguknak Itáliába. És midőn meglátták Lombardia síkságát, átszáguldva rajta, sok zsákmányt raboltak, s végül így tértek meg saját birtokukra." (Kézai 138-139.)

20. Anonymus "Egész Bajorországot és Alemanniát, továbbá Szászföldet és Lotár országát tűzzel-vassal elpusztították, sőt azok vezéreit, Ercangert meg Bertoldot is lenyakazták. Majd továbbindulva Frank- és Hyllföldet szintén kezükre kerítették.„   Az öröm azonban ürömmel jár, a hazatérőben levő sereget újabb csapás éri. "De midőn innen győzelmesen visszatértek, a szászok csele következtében nagy vereség érte őket, akik pedig megmenekültek közülük, hazatértek." A magyarok még nem tekintik az ügyet elintézettnek. A felajzódott bosszúvágy még korántsem nyugodott meg. "Zolta vezér meg főemberei Lél, Bulcsú és többi vitézeik (méltatlan) halála miatt szerfölött fölháborodtak, s ellenségeivé lettek a németeknek Zolta vezér meg vitézei az ellenség elkövette sérelem miatt bosszút lihegtek, és nem hallgatták el, hogy akárhogyan, de visszaadják neki a kölcsönt.”

21. A második visszavágás • Anonymus két egész fejezetet (Lél és Bulcsú halála, Ottó király ellenségei) szentel a magyar visszavágásnak. Két egész fejezetet elhallgatni, mikor az augsburgi ütközetről esik szó, s úgy tenni, mintha e két fejezet nem is létezne… … e mesterkedés lényege: lesújtani, reménytelen helyzetbe hozni a tízedik évszázad magyarságát, azt a látszatot keltve, hogy katonai ereje, önvédelme teljesen összeomlott. • Ezzel szemben a valóság az, hogy ez a messze külföldön elszenvedett vereség nem törte meg a magyarság erejét és mit sem változtatott a magyarok katonai legyőzhetetlenségének tényén. • Krónikáink - kiváltképp Anonymusé - ezt tanúsítják, ezért kell kerülni idevágó részeiket.

22. A második visszavágás • Még ugyanabban az évben I. Ottó császár germán ellenlábasai keresik fel a magyarok uralkodóját, hogy fegyveres segítséget kérjenek Ottó ellen. • "Tudták ugyanis, hogy a magyarok a hadakozásnak megszokott viszontagságaiban legyőzhetetlenek, s igen sok országot az Isten általuk sújt haragjának ostorával.„ Anonymus • A korabeliek tehát egyáltalán nem tartották sorsfordítónak a lechmezei csatát, annak vették, ami volt, egy ütközetnek a sok közül, nem tulajdonítottak neki különösebb jelentőséget. • Még többet elárul az a mód, ahogy a magyar nagykirály a segélykérő követséget fogadta: • "Zolta vezér pedig haragtól tüzelve, egyrészt ezek kedvéért és díjáért, másrészt meg azért, mivel fájt a szíve Lél és Bulcsú halála miatt, nagy hadat küldött Ottó király ellen. • Ennek kapitányaivá és vezetőivé Kölpény fia Botondot (vagyis az augsburgi győzőt), Előd fia Szabolcsot meg Őse fia Örkényt tette."

23. A második visszavágás • Az ekkor kiküldött megtorló jellegű visszavágásra katonailag felkészült, létszámra hatalmasabb sereg le is gyűr minden ellenállást és diadalmasan száguld át a nyugati országokon. • "Mikor ezek elvonultak Zolta vezértől, Bajorországot, Alemanniát, Szászföldet és Türingiát megint kardra hányták. Majd innen továbbmenve, nagyböjt idején átkeltek a Rajna folyón, és ott Lotár országát is íjjal-nyíllal kiirtották. Egész Galliát szintén rettenetesen megnyomorgatták, sőt vadul berontva az Isten egyházaiba, még azokat is kifosztották. Innen a senonok meredek bércein át az aliminus népeken keresztül fegyverrel, karddal törtek utat. Miután pedig azokat a felette harcias és vidékük természeti helyzetében bátorságos népeket legyőzték, átkeltek a senonok hegyein, és bevették Susa városát. Azután továbbvonulva Torinót, ezt a dúsgazdag várost vívták meg. Midőn Lombardia sík vidékét meglátták, sebes nyargalvást végigfosztogatták majdnem egész Itáliát, amely minden jóban fölösen bővelkedett. Végül pedig Kölpény fia Botond meg Őse fia Örkény, miután az említett nemzeteket mind legyőzték, szerencsés diadallal visszafordultak saját országaikba."

24. Hazafelé • Mi sem természetesebb azonban, hogy Ottó sem nézi tétlenül az országát dúló magyarok pusztításait, s mikor zsákmánnyal megrakodva, a hatalmas távolságokat átfogó hadjárattól kimerülten hazafelé tartanak, szokása szerint lesből megrohanja őket. Anonymus tudósítása szerint: • "Ottó német királya Rajna folyó mellett cselt vet nekik, és országa egész haderejével rajtuk ütve sokat megöl közülük. Botond, Örkény, valamint seregeikből a többiek készek inkább meghalni a harcban, mint a nyert diadalt elveszíteni, ezért makacsul szembeszállnak az ellenséggel. A csatában egy igen nevezetes fővezért megölnek, másokat súlyos sebbel megfutamítanak, sőt még zsákmányt is ejtenek tőlük. Ezután nagy diadallal visszatérnek országaikba."

25. Botond halála • Nagy ünnepléssel fogadják a hosszú útról, tengernyi harci viszontagságból diadalmasan, de nem veszteségek nélkül hazatérő megviselt hősöket. • Még tart az ünnepség, mikor megrázó, különös, s a maga mivoltában tán egyedülálló tragédia következik be:  "Mikor Botond meg Örkény visszatértek Pannonia földjére (a harmadik vezérről, Előd fia Szabolcsról itt már nem esik szó, következésképp elesett a hadjárat során), akkor Botond a hosszas hadi fáradalomtól megviselve CSODAMÓD ELKEZDETT ERŐTLENEDNI, meg is halt és a Verőce folyó közelében temették el.„ • Kölpény fia Botond vezér haláláról fennmaradt leírás a szűkszavúsága ellenére meglepően pontos. A végzetes fizikai kimerültség folytán rohamosan beálló életerő-sorvadás képét adva, visszavilágít a roppant távolságokat átfogó hadjárat megpróbáltatásaira, emberfeletti erőfeszítéseire.