100 likes | 219 Views
Magyar politikai gondolkodás története. 2009-2010-es tanév, 1. félév. 5. téma. Az Anjouk és Luxemburgi Zsigmond Magyarországa. A korszak jellemzői. kontinuitás és változás egyensúlya Károly Róbert uralkodása: a királyi hatalom megszilárdítása
E N D
Magyar politikai gondolkodás története 2009-2010-es tanév, 1. félév
5. téma Az Anjouk és Luxemburgi Zsigmond Magyarországa
A korszak jellemzői • kontinuitás és változás egyensúlya • Károly Róbert uralkodása: a királyi hatalom megszilárdítása • I. Lajos (1342-1382) uralma: stabil uralmi szisztéma • 1382-1387: válságok • Luxemburgi Zsigmond (1387-1437): új egyensúly
A dinasztikus válság • kihalt az Árpád-ház • király nélkül nincs királyság • rivalizáló jelöltek: közös érvelés, leányági leszármazás az Árpád-háztól
Károly Róbert uralmának alapja • a „beata stirps” ideológia: Árpád-ház kultusza + francia uralkodóház hasonló családi szentkultusza • kezdetben: pápai segítség (a nápolyi Anjouk mint pápai hűbért szerezték meg trónjukat, a magyarországi pápai beavatkozásnak is hasonló mellékzöngéi vannak) • a királyi hatalom helyreállítása
Károly Róbert politikája • a helyi tartományurak uralmának megtörése és a királyi hatalom helyreállítása • a 13. századi rendi politika fokozatos háttérbe szorítása: • tartanak országgyűléseket, de rendszertelenül; • a főpapi rend elveszti döntő befolyását, erre utal 1338-as panaszuk az országgyűlések hiányáról a pápához
A stabilizált politikai rend Károly Róbert és I. Lajos korában • három társadalmi-politikai struktúra egymás mellett (Engel Pál koncepciója): • egyház (pl. tagjait az egyházi hierarchiában elfoglalt hely, nem a származás határoz meg, az ország 10-15%-ának birtokosa az egyház, ami nem sok) • a vidéki nemesség (az ő szervezetük a vármegyei intézményrendszer, a központi hatalommal szemben gyanakvóak, a királyi kegyekből ritkán részesülnek, nekik szólnak mégis az 1351. évi törvények) • az udvari nemesség (a király kegyeltjei, egy zárt kaszt, nemzedékeken keresztül ugyanazok a családok, köztük vannak a méltóságot viselő „bárók”, akik a királyi tanács tagjai és az „előkelők”, az udvari lovagok)
A királyi hatalom gyakorlása az Anjou-korban • a király 150 vár birtokosa, az ország várainak túlnyomó többsége az ő kezében van, a királyi hatalom mindenütt jelen van • egy vár nem csak erőd, hanem gazdasági és közjogi egység is, tényleges irányítója az udvari nemesség valamely tagja, aki azt időlegesen, mint „honort” kapja meg
Az Anjou-kori királyi hatalom dezintegrálódása • 1387-ben Zsigmond a rendek (főpapok és főurak) „választásából” lesz király • a királyi várrendszer szétzilálódik nagyjából 15 év alatt • szövetségekbe, „ligákba” tömörült főurak harcolnak egymás ellen • a királyt 1401-ben fogságba ejtik, a „siklósi megegyezés” majd az azt formába öntő „Sárkány-rend” az ország kormányzását a király és a főurak egy csoportjának szövetségére bízza, ettől kezdve Mohácsig a királyi hatalomnak mindig a rendek, s azon belül a főurak nem csupán gyakorlati, de elvi korlátokat is szabnak