EURÓPAI POLITIKAI INTEGRÁCIÓ

1. EURÓPAI POLITIKAI INTEGRÁCIÓ ÉSZAK-ATLANTI SZEZŐDÉS SZERVEZETE North Atlantic Treaty Organization (NATO) Organisation du Traité de l'Atlantique Nord (OTAN)

2. A tagállamok száma a nemzetközi szervezetekben • ENSZ-tagállamok: 192 • EBESZ-tagállamok: 56 • Európa Tanács (ET) tagállamai: 47 • NATO-tagállamok: 26+2 (Albánia, Horvátország) • EU-tagállamok: 27

3. Embléma: a kör az egységet és együttműködést, az iránytű a közös célokat jelképezi. Lord Ismay, a NATO első főtitkára szerint a NATO létrehozásának célja: “to keep the Russians out, the Americans in, and the Germans down”.

4. A nemzetközi politikai helyzet • Konfrontáció Teheránban, Jaltában és Potsdamban. A Marshall-tervet elutasítja a SZU és a keleti blokk; kivonulás a párizsi újjáépítési konferenciáról. • KKE szovjetizálása 1948-ra végbe megy. • 1948 február: csehszlovákiai kommunista hatalomátvétel. • Nyugat-Európa: USA-védelem alá tömörül, 1947-re a fő veszély a szovjet terjeszkedés. • Dunkerque-i szerződés (FR, UK) - 1947. • 1947: Churchill fultoni beszéde (vasfüggöny) • 1949: Németország kettészakítása, Nyugat-Európa védelme csak a nukleárisan felkészült USA-val biztosítható.

5. A NATO megalakulása • Az USA és a SZU alapvető ideológiai, politikai érdekkülönbözőségei miatt a nemzetközi rendszer bipolarizálódott, Európa politikailag, ideológiailag, gazdaságilag és katonailag kettészakadt. • Nyugat-Európa olyan biztonsági szövetségi szerződés létrehozására törekedett, amelybe az USA-t is be akarta vonni. • 1948. március 17.: brüsszeli öthatalmi egyezmény. Európai országokat tömörített, az USA alkotmányos akadályokra hivatkozva ekkor még visszautasította a részvételt.

6. Brüsszeli Szerződés (1948. március 17.) - Belgium, Hollandia, Luxemburg, Franciaország és az Egyesült Királyság - „Szerződés a gazdasági, szociális és kulturális együttműködésről és a közös védelemről”.Az aláíró országok:1. Fontos az alapvető emberi jogok védelme, az emberi méltóság, és az Egyesült Nemzetek Kartájában foglaltak.2. Egyetértettek a demokrácia, a személyi és politikai szabadság, az alkotmányos hagyományok, a joguralom, mint közös értékek megerősítésével és megőrzésével.3. A közös értékek jegyében megerősítik gazdasági, szociális és kulturális kapcsolataikat.4. Nyugat-európai együttműködés a háború utáni gazdaság fellendítése érdekében.5. Az ENSZ Chartájával összhangban segítségnyújtás egymásnak a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában, illetve az agresszióval szembeni ellenállásban.6. Ha szükséges, lépéseket tesznek a német agresszió ellen.

7. Nagy-Britannia, Franciaország, Hollandia, Belgium és Luxemburg védelmi szövetsége önmagában nem bizonyult elég erősnek a szovjet veszély feltartóztatására. Az amerikai részvétel elengedhetetlen Nyugat-Európa védelmének szempontjából. A hidegháborús fejlemények következtében az USA 1948 végén hajlott egy átfogó, az egész észak-atlanti térség békéjére felügyelő katonai, politikai szövetség létrehozására.

8. Vandenberg-határozat • 1948. június 11.: az USA Szenátusa elfogadta Vandenberg republikánus szenátor által előterjesztett határozatot. Az amerikai csapatok nem csak háború idején állomásozhatnak külföldön, az USA béke idején is csatlakozhat katonai szövetségekhez. • Washington feladta az izolációs politikát. Lehetővé vált a NATO létrehozása.

9. Regionális katonai szövetségek • A Truman-doktrína alapján az USA a containment (feltartóztatás) politikájának értelmében regionális katonai szövetségek sorát hozta létre. • 1954: megalakult a Délkelet-ázsiai Szerződés Szervezete (Southeast Asia Treaty Organization – SEATO) az USA, UK, Franciaország, Ausztrália, Új-Zéland, Pakisztán, Thaiföld és a Fülöp-szigetek részvételével. • 1959: a Bagdadi Paktum helyébe lépő Központi Szerződés Szervezete (Central Treaty Organization–CENTO), amelynek UK mellett, tagja volt Törökország és Irán, sőt kezdetben Irak is.

10. Az ötvenes években, a kiterjedt amerikai katonai jelenlét nyomán az USA a világ 31 országában 1400 külföldi támaszpontot tartott fenn, közülük 275-öt nukleáris bombázói számára. A SZU-t bekerítő szövetségi rendszer és a határai mentén húzódó támaszpont-hálózat nem volt hosszú életű. A SEATO, akárcsak a CENTO a hetvenes évek végén felbomlott, az enyhülés időszaka a támaszpontrendszer csökkentését eredményezte. Az átfogó amerikai védelmi stratégia egyetlen állandónak bizonyuló eleme a NATO maradt, amely a legfontosabb térség, Nyugat-Európa biztonságát és stabilitását szavatolta.

11. A NATO tagjai Alapító tagok (1949): • Belgium • Kanada • Dánia • Franciaország (1966-ban kilépett a katonai szervezetből) • Izland • Olaszország • Luxemburg • Hollandia • Norvégia • Portugália • Egyesült Királyság • Amerikai Egyesült Államok

12. Később csatlakozott államok: 1952 – Törökország, Görögország 1955 – Németország 1982 – Spanyolország 1999 – Csehország, Lengyelország, Magyarország 2004 – Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia, Szlovénia 2009 – Albánia, Horvátország

13. Csatlakozásra váró államok: Macedónia, Ukrajna, Grúzia, (Horvátország és Albánia 2008. április 3-án kapott meghívást a NATO-ba). Macedónia a Görögországgal mindeddig nem rendezett névvitája akadályozza a tagság megszerzését. Ukrajna és Grúzia meghívása egyelőre szintén elmaradt. Ukrajna és Grúzia csatlakozása fordulópontot jelentene a NATO tagsági politikájában. Szerbiának, Montenegrónak és Bosznia és Hercegovinának békepartnerséget ajánlott a NATO 2007-ben.

14. Új tagok felvétele • Az Alapokmány 10. cikke: új tagállamokat a szövetségbe csak a régi tagok egyhangú döntése alapján hívhatnak meg, s csupán olyan államok felvétele válik lehetségessé, amelyek képesek elősegíteni a szerződés elveinek továbbfejlesztését és az észak-atlanti térség biztonságához való hozzájárulását.

15. Szerződések nem tagállamokkal • 1953: Spanyolország – az USA védelmi és segítségnyújtási szerződést kötött a NATO keretében, támaszponthasználati jog. • 1950. január 1.: COCOM (Coordinating Committee for Multilateral Export Controls), a NATO és Japán közös szervezete.

16. 1974. augusztus 14.: A ciprusi válság idején Görögország kivonult a Szövetségből, 1980-ban visszatért. 1999. március 12.: a szervezet létrehozásának ötvenedik évfordulója előtt a „visegrádi hármak”, Magyarország, Lengyelország és Csehország csatlakozott (tizenkilenc tagállam). 2004: hét kelet-európai állam - Észtország, Lettország, Litvánia, Szlovénia, Szlovákia, Románia és Bulgária ( 26 tagállam)

17. A NATO MEGALAKULÁSÁNAK ÉRTÉKELÉSE • Az USA jelenlétével Európa megosztása a világméretű kelet-nyugati megosztás elszakíthatatlan része lett. • A NATO megalakulása nyomán az USA első ízben vált egy békeidőben kötött katonai szövetség tagjává. Az euroatlanti katonai szövetség keretében az USA Nyugat-Európa védelmével kapcsolatos kötelezettségvállalása öltött testet. Nyugat-Európa biztonságát ettől kezdve az amerikai haderőnek a kontinensen való jelenléte szavatolta. • A NATO megalakulásával a szuverenitás egyik leglényegesebb eleméről, a védelempolitikáról már nem az egyesülő Nyugat-Európa dönthetett, hanem helyette az észak-atlanti szervezet vált egy külön e célra szolgáló átfogó keretté.

18. A NATO székhelye • A NATO központja 1949 áprilisától két éven át Londonban volt, majd 1951 áprilisától Franciaországba költözött. • A NATO Szövetséges Hatalmak Európai Főparancsnoksága (Supreme Headquarters Allied Powers of Europe – SHAPE) székhelye Fontainebleau-ba települt, míg a szövetség politikai szerveinek székhelye a párizsi Palais Chaillet-be került. • Franciaországnak a szervezetből való kiválása után a NATO székhelyét 1967 októberében a Brüsszelhez közeli Chiévres-Casteau-ba helyezték át, ahol ma is működik. • Egyes fő szervek központjai: SHAPE a belgiumi Monsban, a Közép-Európai Erők Parancsnoksága a hollandiai Brunssumban. • Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének hivatalos nyelve az angol és a francia, folyóirata a NATO Review.

19. Területi illetékesség (6. cikk): a tagországoknak a Ráktérítőtől északra fekvő területei, csapatai, járművei + Algéria, mint francia megye, 1962-ig. • Költségvetés: teljes mértékben a tagállamok tagdíjaiból tevődik össze, 2005-ben - 1,735 milliárd euro: • Az öt legnagyobb befizető 2004-ben: USA: 29,16 %; NSZK: 19,95 %; UK: 11,59 %; Olaszország: 7,33 %; Franciaország: 6,40 %.

20. A NATO CÉLKITŰZÉSEI • Politikai cél: a szabadság megőrzése, a tagállamoknak a demokrácia, az egyéni szabadság és a jog uralma elvein nyugvó közös örökségének és civilizációjának megőrzése, az észak-atlanti térség stabilitásának és jólétének előmozdítása. • Katonai cél (Alapokmány első cikke): a felek kötelezik magukat, hogy minden felmerülő viszályt az ENSZ Alapokmányának megfelelően, békés eszközökkel, oly módon rendeznek, hogy a nemzetközi béke és biztonság ne kerüljön veszélybe.

21. KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSOK A WASHINGTONI SZERZŐDÉSBEN • 3. cikk: Fenntartják és fejlesztik egyéni és kollektív képességüket bármely fegyveres támadás visszaverésére. • 4. cikk: Tanácskoznak egymással, valahányszor bármelyikük megítélése szerint egyikük területi épségét, politikai függetlenségét, vagy biztonságát veszély fenyegeti.

22. 5. cikk. A Felek megegyeznek abban, hogy egyikük vagy többjük ellen, Európában vagy Észak-Amerikában intézett fegyveres támadást valamennyiük ellen irányuló támadásnak tekintenek; … támogatni fogja az ekként megtámadott Felet vagy Feleket azzal, hogy egyénileg és a többi Féllel egyetértésben, azonnal megteszi azokat az intézkedéseket - ideértve a fegyveres erő alkalmazását is , amelyeket a békének és biztonságnak az észak-atlanti térségben való helyreállítása és fenntartása érdekében szükségesnek tart. Az 5. cikk alkalmazására a 2001. szeptember 11-én az Egyesült Államok elleni terrorista támadásokra adott válasz kapcsán került sor!

23. Észak-atlanti Tanács(North Atlantic Council, NAC) • A legfőbb politikai döntéshozó testület. Székhelye: Brüsszel. Tagjai a védelmi és külügyminiszterek, csúcstalálkozókon az állam- és kormányfők. • A miniszteri szintű tanács évente négyszer ülésezik (kétszer a külügyminiszterek, kétszer a védelmi miniszterek). Az ezen ülések közötti időben legalább hetente egyszer az állandó képviselők tanácskoznak.

24. Eddigi NAC-csúcstalálkozók • Párizs (1957), Brüsszel (1974), Brüsszel (1975), London (1977), Washington (1978), Bonn (1982), Brüsszel (1988), Brüsszel (1989), London (1990), Róma (1991), Brüsszel (1994), Madrid (1997), Washington (1999), Bukarest (2008). • A NATO Főtitkára a Tanács elnöke, miniszteri szintű üléseken a külügyminiszterek egyike – évenkénti váltással – tölti be a tiszteletbeli elnöki posztot. • A NAC ülésein minden tagállam azonos jogokkal fejtheti ki nézeteit. A döntések a tagállamok kormányainak egyhangúlag kialakított, közös akaratát fejezik ki. Döntés nem hozható többségi határozattal, kizárólag konszenzussal. • A tagállamok kormányai számára széleskörű konzultációs lehetőség, nemcsak katonai, hanem minden fontosabb politikai és gazdasági kérdést megtárgyalhatnak. Politikai iránymutatás ad a katonai hatóságoknak.

25. Védelmi Tervező Bizottság • A védelmi miniszterekből áll. Hatásköre: az egyesített katonai szervezethez kapcsolódó kérdések, feladata a döntések előkészítése, irányelvek meghatározása és a nyomon követés.

26. Nukleáris Tervező Csoport • 1966. december 14-én hozta létre a VTB, tagjai a védelmi miniszterek. • Feladatköre: nukleáris politika; nukleáris fegyverek; információs és kommunikációs rendszerek; leszerelés, fegyverzetkorlátozás; irányelvek meghatározása, határozatokat hoz. • A legfőbb konzultációs fórum, ahol megvitatják a nukleáris erőknek a NATO keretein belül való szerepét.

27. Katonai Bizottság • A katonai szervezet legfőbb döntéshozó szerve. A Katonai Bizottság az Észak-atlanti Tanács, a Védelmi Tervező Bizottság és a Nukleáris Tervező Csoport alá rendelve működik. Központja: Mons (Belgium). A tagállamok magas rangú katonatisztjeiből áll. • Különleges ügyekben a védelmi miniszterek tanácskoznak a bizottságban. Irányítja az integrált katonai szervezetet, amelyen belül az egyes tagállamok hadereje tevékenykedik. NATO-haderő békeidőben nem létezik. A NATO-szabványosítás kérdései.

28. Egyesített Katonai Szervezet • Az észak-atlanti térség egészét átfogó fő- és alárendelt parancsnokságok hálózatát foglalja magában. A legmagasabb politikai szintű ellenőrzés és irányítás alatt áll. • Biztosítja a feltételeket a fegyveres erők közös gyakorlataihoz, a távközlési és az információs rendszerek, a légvédelem és a fegyveres erők logisztikai támogatása területén megvalósuló együttműködéshez, valamint az eljárások és felszerelések szabványosításához, illetve kölcsönös felhasználhatóságához.

29. Eredeti területi főparancsnokságok • A Katonai Bizottság irányítja a NATO három területi főparancsnokságát: • 1) Szövetséges Fegyveres Erők Legfelső Parancsnoksága – SACEUR (székhelye: Casteau, Belgium). • 2) Szövetséges Fegyveres Erők Atlanti-óceáni Főparancsnoksága – SACLANT (székhelye: Norfolk, Virginia, Amerikai Egyesült Államok). • 3) Kanadai–amerikai Regionális Tervező Csoport – CUSPRG (székhelye: Arlington, USA).

30. Nemzetközi Katonai Vezérkar • A Katonai Bizottság munkáját az egyesített Nemzetközi Katonai Vezérkar segíti, amely a nemzeti katonai szervek által vezényelt katonai állományból és az őket támogató polgári állományból tevődik össze. • A Nemzetközi Katonai Vezérkar tagjai a Szervezeten belül a Nemzetközi Titkárságával azonos státussal rendelkeznek azzal a különbséggel, hogy a Nemzetközi Katonai Vezérkar igazgatójának vagy az őket alkalmazó független NATO-hivatal vezetőjének adminisztratív irányítása alá tartoznak. A nemzeti fegyveres erőktől vezényelt állomány nemzeti katonai státusát nem befolyásolja a NATO-hoz való ideiglenes vezénylésük.

31. 2003. június 12.: a védelmi miniszterek brüsszeli ülésükön egyetértettek abban, hogy a NATO új parancsnoki struktúrájának biztosítania kell a műveleteket végrehajtó egyesített katonai parancsnokságok szövetségen belüli gyors reagálását, a rugalmasságot és a mai viszonyoknak megfelelő parancsnoki és ellenőrzőképességeket a XXI.. századi kihívásokkal szemben. A parancsnoki struktúra modernizálásával javult a szervezet képessége válságkezelő műveletek irányítására.

32. Nemzetközi Titkárság, Főtitkár • A Nemzetközi Titkárság adminisztratív funkciókat ellátó intézmény. • Vezetője a főtitkár, aki mindig európai politikus, a tagállamok választják meg. • A Főtitkár az Észak-atlanti Tanács, a Védelmi Tervező Bizottság és a Nukleáris Tervező Csoport elnöke, a NATO legfőbb szóvivője.

33. Feladata: a szervezeten belül folyó konzultációk segítése és a döntéshozatal elősegítése. Javaslatokat tesz a NATO konzultációs témáira, előkészíti a konzultációkat. Vitás esetekben közvetít a tagállamok között. Munkáját a Nemzetközi Titkárság segíti, a munkatársakat a tagállamok delegálják.

34. A NATO eddigi főtitkárai • Lord Hastings Lionel Ismay (Nagy-Britannia): 1952. április 4. – 1957. május 16. • Paul-Henri Spaak (Belgium): 1957. május 16. - 1961. április 21. • Dirk U. Stikker (Hollandia): 1961. április 21. - 1964. augusztus 1. • Manilo Brosio (Olaszország): 1964. augusztus 1. - 1971. október 1. • Joseph Marie Antoine Luns (Hollandia): 1971. október 1. - 1984. június 25. • Lord Peter Carrington (Nagy-Britannia): 1984. június 25. - 1988. július 1.

35. Manfred Wörner (Németország): 1988. július 1. - 1994. augusztus 13. Sergio Balanzino (Olaszország): 1994. augusztus 13. - 1994. október 17. Willy Claes (Belgium): 1994. október 17. - 1995. október 20. Sergio Balanzino (Olaszország): 1995. október 20. - 1995. december 5. Javier Solana (Spanyolország): 1995. december 5. - 1999. október 6. George Robertson (Nagy-Britannia): 1999. október 14. - 2004. január 1. Jaap de Hoop Scheffer (Hollandia): 2004. január 1-től; Anders Fogh Rasmussen 2009. augusztus 1-től átveszi a NATO főtitkári tisztét, amit az áprilisi, a NATO 60. születésnapját ünneplő csúcstalálkozón döntöttek el a franciaországi Strassbourgban.

36. NATO Parlamenti Közgyűlés • A tagállamok parlamentjeinek szervezete. A Parlamenti Közgyűlés, korábbi nevén az Észak-atlanti Közgyűlés (NAA) független a Szövetségtől, összekötő kapocs a NATO és a nemzeti parlamentek között, lehetővé teszi az érdekek kölcsönös figyelembevételét.

37. Észak-atlanti Együttműködési Tanács • North Atlantic Cooperation Council - NACC • Multilaterális konzultációs fórum, amelyet a NATO 1991. december 16-án hozott létre a Varsói Szerződés egykori tagjaival való kapcsolatok bővítése érdekében. • Intézményes keretekbe foglalta a politikai és biztonsági kérdések megvitatását, a politikai együttműködést: biztonság, biztonsági tervezés, fegyverkorlátozás, a hadiipar átalakítása. A Független Államok Közösségének összes tagállamát felvette tagjai közé, 1992-ben csatlakozott Grúzia és Albánia. • 1997 májusa: Euroatlanti Partnerségi Tanáccsá (Euro-Atlantic Partnership Council – EAPC) alakult át. • EAPC: fórum a békepartnerség keretében megvalósuló együttműködés problémáinak megoldásához. Évente kétszer ülésezik, külügy- és védelmi szinten, a nagykövetek szintjén havonta.

38. Stratégiai koncepciók a hidegháború időszakában • A Katonai Bizottság fogalmazza meg a stratégiai koncepciókat. A hidegháború alatt a SZU katonai képességeivel szembeni védekezés volt az elsődleges szempont. • 1949: Washingtoni Szerződés: Preambulum – kollektív cselekvés, nukleáris elrettentés elemei.

39. Truman-doktrína (1945-1952) A nyugati demokráciákat belülről a kommunista kisebbség, kívülről a SZU fenyegeti. Az USA-nak gazdasági és katonai ereje folytán univerzális kötelezettséget és vezető szerepet kell vállalnia saját és szövetségesei érdekében a politikai status quo fenntartásáért Európában és az egész világon. Az elszigetelődés politikájának feladása.

40. Az USA nem tűri el a II. világháború után kialakult status quo erőszakos megváltoztatását, gazdasági és katonai segítségnyújtással beavatkozik azon országokban, ahol a kommunizmus térhódítása fenyeget. • Harry S. Truman elnök 1947. március 12-én a kongresszushoz intézett beszédében hirdette meg az elvet a görög polgárháború idején. Ha Görögország és Törökország nem kapja meg a szükséges segítséget, akkor kommunista uralom alá kerülnek, amely dominó-effektushoz, azaz a kommunizmus további terjedéséhez vezet a térségben. • Truman 1947. május 22-én írta alá a Görögország és Törökország részére folyósítandó 400 millió dolláros katonai és gazdasági segélyről szóló törvényt. • A Truman-doktrína előkészítette a terepet a Marshall-terv számára. Legfontosabb eleme a „feltartóztatás” (containment) az amerikai hidegháborús politika egyik sarokkövévé vált, meghatározó szerepe lett többek közt az Egyesült Államok koreai és vietnami háborús politikájában. • A Monroe-elv (1823) kiterjesztése.

41. George Kennan hosszú távirata: „A szovjet magatartás forrásai”. A marxista ideológia és a szovjet birodalmi törekvések elkerülhetetlenül összeütközésbe kerülnek a nyugati értékekkel. A SZU csak az erő nyelvén ért. A szovjet expanziót a világ különböző pontjain ellenerő alkalmazásával fel kell tartóztatni.

42. Felszabadítás A feltartóztatási doktrína kezdeti kudarcainak (Korea, Kína, Franciaország – Vietnam) bírálata. Az 1952-ben hatalomra került republikánus vezetés az USA aktívabb nemzetközi szerepvállalását, az antikommunista rendszerek támogatását, a „rab nemzetek” felszabadítását sürgette. 1956-tal elvesztette a létjogosultságát.

43. Tömeges megtorlás doktrínája. J.F. Dulles (1953-1958). A NATO alapvető érdekeit érintő szovjet fenyegetés esetén azt haladéktalanul meg kell torolni, minden eszközzel, beleértve a nukleáris erőt is. A megtorlóképesség érdekében növelni kell a nukleáris eszközök és a katonai támaszpontok számát. A doktrína az USA ’50-es évek eleji atomfölényére épült. Más néven: „a szakadék szélén táncolás stratégiája”. A két tömb közötti erőegyensúly kialakulásával érvényét vesztette. Eisenhower-doktrína: „vákuum-elmélet”: A szuezi válság után az USA töltse be a UK és FR által hagyott űrt, mielőtt a SZU tölti be, a Truman-elv földrajzi kiterjesztése.

44. Rugalmas reagálás (1958-1962) A második berlini válság (1958), a kubai rakétaválság (1962) után; MacNamara védelmi miniszter - rugalmas reagálás (flexible response), szelektív reagálás és válságkezelés. Nem kell nukleáris csapást mérni a SZU-ra, az esetleges háború nem szükségképpen válik nukleárissá. El kell kerülni a nukleáris konfrontációt. Hagyományos fegyverzet fejlesztése. Egyidejűleg ki kell fejleszteni a második nukleáris csapásra való képességet. Válasz volt az SZKP XX. Kongresszusára, megbukott, mert nem tudták bemérni a SZU nukleáris kapacitását.

45. Kölcsönös elrettentés (Mutual Assured Destruction – MAD, „mutual deterrence”) A rugalmas reagálás kudarca. SZU nukleáris bombázókat, rakétákat, SLBM-et fejleszt ki, USA befagyasztott, 1968-ra durva paritás alakult ki. Ez vezetett a SALT-I-hez: egyik szuperhatalom sem remélhet győzelmet anélkül, hogy saját pusztulását elkerülné. 1972 után kétségbe vonták helyességét az USA-ban. ’70-es évektől: amerikai stratégák felvetették a „korlátozott nukleáris háború” ötletét, de nem tudták kidolgozni részletesen az alapprobléma megoldatlansága miatt (hogyan lehet egy atomháborút irányítás alatt tartani). 1987 után nem érvényes, a szuperhatalmak fegyverzetcsökkentésben egyeztek meg.

46. Fellazítás 1950-es évektől (röplapok, Szabad Európa Rádió, Szabadság Rádió). Kennedy elnök bontakoztatja ki. Lényege: a szocialista országokban belülről kell változásokat elérni. Eszközei: propaganda, kapcsolatok az ellenzékiekkel, jogsértések nyilvánosságra hozatala. Alapvetően nem katonai jellegű, hozzájárult a kelet-közép-európai rendszerváltásokhoz.

47. Harmel-jelentés : „A Szövetség jövőbeni feladatai” A NATO megváltoztatta a Szövetség 1956 óta érvényben levő stratégiáját. A megváltozott politikai, katonai és technológiai körülményekhez illeszkedő új stratégiai koncepció a rugalmas reagálás doktrínája lett, amely biztosítani tudta, hogy a kihívások természetétől függően a lehetséges válaszok kiegyensúlyozottabbak és rugalmasabbak legyenek mind a hagyományos, mind pedig a nukleáris fegyverek vonatkozásában. Megfelelő katonai erő és párbeszéd a SZU-val.

48. A NATO „kettős határozata” (1979. december 12.) • Egyrészt tárgyalásokat javasolt az új szovjet rakéták leszereléséről, másfelől bejelentette, hogy ha a tárgyalások nem vezetnek eredményre, akkor a NATO 108 új Pershing-2 típusú közepes hatósugarú, valamint 464 cirkáló rakétát telepít Belgiumba, az Egyesült Királyságba, Hollandiába, Olaszországba és az NSZK-ba 1983 végéig. • „Kis hidegháború”, a tárgyalások nem vezettek eredményre, 1984-ben elkezdődött az eurorakéták telepítése.

49. Carter-doktrína (1980 január) • Afganisztán szovjet inváziója 1979-ben. • A doktrína lényege: 1) a SZU katonai ereje növekszik; 2) a Nyugat függ az olajtól; 3) változások a fejlődő országokban. Az USA nemzetbiztonságát fenyegeti saját olajfüggősége. • A SZU-t rá kell ébreszteni lépései kockázatára (1980-as olimpia bojkottja) és katonailag meg kell védeni a közel-keleti olajlelőhelyeket. • A NATO területi érvényének de facto kiterjesztése.

50. A NATO tevékenysége • Konzultációk: NAC-ban és más fórumokon, nemcsak válság esetén, heti rendszerességgel, szükség szerint. Általános politikai véleménycsere. • Előzetes vagy utólagos tájékoztatás a megtett vagy a tervezett lépésekről, döntésekről (Falklandi háború). Korai figyelmeztetése, mit ne tegyenek a kormányok (francia atomrobbantások). A konzultációs témák nem korlátozódnak kizárólag a NATO földrajzi-politikai illetékességi területére (délszláv háború esetében erős elkötelezettség, közös akció;az Öböl-háborúban nem NATO-keretek mellett döntöttek.