1 / 10

Turcsány Péter Forró múlt tüze

Turcsány Péter Forró múlt tüze. Misztikus nyár emléke száll, misztikus nyár jövője horzsol, a tél a nyárra gondol: szivárványt vet maga köré a nap s szigetet ölel át a tenger. A fényt, a fényt, a fényt fogadja be egy magányos asszony, egy soha nem volt

schuyler
Download Presentation

Turcsány Péter Forró múlt tüze

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript

  1. Turcsány Péter Forró múlt tüze

  2. Misztikus nyár emléke száll, misztikus nyár jövője horzsol, a tél a nyárra gondol: szivárványt vet maga köré a nap s szigetet ölel át a tenger.

  3. A fényt, a fényt, a fényt fogadja be egy magányos asszony, egy soha nem volt kedves: bogáncs-karral öleli s ezüst ölébe vonja.

  4. Itt maradt nyár kórusa integet távolodó hajónak s Hajósnak, ó, hajladozó táncosok: a kék fenségű távol dalosai, ó, kalderák kardala, ó, a lélek tavasza!

  5. Föllángoló és hamvadó tűz emléke égett a testbe, s égett a tájba: ó, seb keresztje, ó, tüzek halott lávája.

  6. Ezüst emlékezet lassú szívdobbanása, ezüst korszakok szigetnyi világa, misztikus vágyakozás a közelgő hold s a parti fák között:

  7. s a tenger nimfájának nyújtózó teste, mely léten túlit s innenit összeköt. (Asszony! ki lecsillapult vágyakkal nyújtózik el oldaladon, emlékeidnek forró asszonya! ki hideg fények párái alatt is tüzelte át az éjszakát!)

  8. Ó, alkonyat, hol szél se rebben, asszony-közelség lélegzetedben.

  9. És… harmóniák virradata, végtelenből köszöntő karok szivárványával érintő ég: az elnyelő csönd, a sejtelmes sziget várakozása. Noé galambja fölöttünk köröz, hogy hozzánk szálljon, hogy megáldjon.

  10. Ó, ébredés, ó, fények kelte, hányszor nézünk rád keletre, míg tovaröppenő madárként Vijjogjuk föl a jövő partjait. (2010. január 28. Pomáz – Santoríni)

More Related