TÁRSADALMI STRATÉGIÁINK

1. TÁRSADALMI STRATÉGIÁINK A magyar társadalom helyzete Okok és lehetőségek

2. 1. Bevezető …Válság… …Sodródás… …Lemondott… …Nem vállalja… …Szégyenletes… …Antidemokratikus… …Legitimitás… KÁOSZ!

3. Miért rossz? • Ha rossz az elit, akkor rossz a társadalom. • Ha azt kérdezzük, miért rossz az elit, akkor azt kell kérdeznünk, miért rossz maga a társadalom? • Ha azt kérdezzük, miért rossz a társadalom, akkor azt kell kérdeznünk, miért rosszak a társadalmi stratégiák?

4. Mik azok a társadalmi stratégiák? A társadalmi stratégiák: • Elemek, készségek, amelyekkel egy társadalom és annak egyes tagjai önmagukról gondolkodnak. • Célok, amelyeket maguk elé állítanak. • Módszerek, amelyekkel megpróbálják a célokat megvalósítani. Jellemzőik: • Egy adott közösségen belül érvényesek. • A társadalmakban történelmük során alakulnak ki. • Kisgyermek korban, szerves tanulással, a környezet példáit követve épülnek fel. • Emiatt szinte „ösztönökké” válnak. • Nem tudatos döntéssel vesszük elő őket, hanem lényegében automatizmusként, feltételes reflexként működnek. • Felnőtt korra már csak kismértékben módosulhatnak. Eredményük: • Sikeres, vagy sikertelen társadalmak.

5. Szükséges = biztos A „szükségszerű boldogság és sikeresség” mítosza: • Egészen új keletű az emberiség szellemtörténetében. • Csupán az elmúlt században lett általános elképzeléssé – és csak az euro-atlanti civilizációban. • Ezen alapul az az elképzelés is, hogy „Mi biztosan nem lehetünk szerencsétlenek!” • Ez egyfajta társadalmi és személyes „csodavárás” melegágya lehet, passzívvá téve az ebben hívőket. Attól, hogy valami szükséges lenne, még egyáltalán nem biztos, hogy („magától”, „automatikusan”) be is következik.

6. 2. A társadalmi stratégia alapjai: a társadalmi mítoszok Közös, az adott társadalom meghatározó hányada által elfogadott elvi, történeti és mentalitásbeli alapok. • Megszervezik és működtetik a közösséget. • Meghatározzák a társadalom és az egyes emberek önképét. • Meghatározzák a közös célokat, a kívánt jövőképet.

7. …Példák: Amerikai Egyesült Államok Franciaország Németország Oroszország

8. A magyar „részmítoszok” A magyar társadalom híján van a fenti példákhoz hasonló, a társadalom meghatározó része által elfogadott társadalmi mítoszoknak. „Részmítoszok” vannak…

9. A „baloldali”… • Alapja a XIX. sz.-i marxizmus • A „létező szocializmus” idejében alakult ki • Egyenlőség-párti • Jelenleg nincsenek „eszmei alapjai” – hiányzik az utóbbi másfél évszázad • Ha nincs közösségérzet, nem életképes Kiüresedett mítosz.

10. …a „nemzeti-konzervatív”… • Évszázadok óta jelen van. • Alapja a félelem a „számunkra kihívást jelentő jövő”-től. • Frusztráltság-alapú, hosszú távú nemzeti sikertelenségek túlkompenzálásán alapuló „felsőbbrendűség- és küldetéstudat”. • A „nemzeti” eszmerendszer valójában csak „felvett külsőség”; híveinek gyakran valójában „egyéni okaik” vannak arra, hogy bezárkózók, konzervatívok legyenek, pl.: • képességek hiánya • egyéni kudarcosság • adekvát ismeretek hiánya • környezeti determináltság, stb. • „Pszeudoközösség”, negatívumok határozzák meg: „Ezt nem – azt nem!” • Ha a valóságban nem lehetünk sikeresek, akkor szükségünk van arra, hogy fantáziáinkban pótoljuk ezt. Nem lehet hosszú távú, konstruktív társadalmi stratégiák alapja.

11. …és a „liberális” • Eredetében nem azonos az észak-nyugat-európai szabadelvűséggel • Személyes függetlenedés-igényeken alapul • Képviselői „különálló individuumok”, akik valójában nem alkotnak koherens közösséget • A szabadság egyéni és nem társadalmi cél; „nem tudnak mit kezdeni” az „egyszerű emberekkel” • Bonyolult, individuális-humánértelmiségi okfejtések, „személyes vélemények” > kommunikáció-képtelenség Nincs tömegszervező ereje.

12. 3. A mi mítoszaink - mi van és mi lehet? …1848? …1956? • A nép jelentős részének nem „személyes mítoszai”, ezért nem tölthetik be a társadalmi mítosz szerepét. • 1848-ra, vagy 1956-ra visszavezetni a jelen magyar demokráciát és köztársaságot legalább olyan megalapozatlan, mint a Kádár-rendszer esetében volt az ellenforradalomra való hivatkozás. • 1956. mítoszát 1988. és 1990. között olyan csoportok kreálták meg, amelyeknek vagy „önigazolásképpen” („nemzeti”, ill. „demokratikus ellenzék”), vagy „saját múltjukkal való szakításuk jelképe”-ként (MSZP) szükségük volt erre.

13. …Példánk?

14. „Negatívum-mítoszok”? • „Negatívumok” (vesztes forradalom, levert szabadságharcok, stb.) nem képesek valós, működő, valódi közösségteremtő társadalmi mítoszt formálni. • A „Le ezzel, vagy azzal!!!”-közösségek felbomlanak abban a pillanatban, ahogy az ad hoc-célt elérték (és általában szépen vissza is rendeződnek ezt követően a dolgok…). • Az emberek mindig valami pozitív mellé sorakoznak/sorakoztathatók fel hosszabb távon; csak pozitív, konstruktivitásra ösztönző „mítosz” alkalmas egy társadalom alapjának – mivel a közösségalkotás eredete is közös célok elérése volt. Valós, pozitív „mítoszok”-ra van szükség, amelyekkel az emberek szerves kötődést alakíthatnak ki, amelyet „saját történelmük”-nek érezhetnek.

15. Pozitív mítoszokat! A társadalom számára az a legcélszerűbb, „legalkalmasabb” társadalmi mítosz, ha egy közösség azt érzi saját hagyományának, örökségének, hogy mindenkor modern. A magyar társadalom jelentős részének „elege van” az atomizáltságból, a lelkesítő célok és eszmék hiányából. Ezek ui. evolúciós örökségünk következtében „elengedhetetlen kellékei” az emberi életnek. …Sokan csupán „jobb híján” sorakoznak fel a „nemzeti-konzervatív” mítosz mellé, téve ezt nem minden „mentális ellenérzés” nélkül – ez számukra csupán „pótszer”.

16. Klasszikus mediterrán: Nem„tipikus” és nem volt gyakori, csupán Athén egy rövid történelmi periódusára és a Római Köztársaság korára volt jellemző. Az „ókori demokrácia” mítosza a humanizmus korában keletkezett és a felvilágosodás során erősödött meg. Azokban a társadalmakban lett a közgondolkodás része, amelyeknek saját demokratikus hagyományaik voltak – leginkább Észak-Nyugat-Európában. „Germán szabadság”: Gyakorlatilag az ősközösségig visszavezethető társadalomszervezési és önkép-hagyomány. Lényege, hogy az emberek és az általuk alkotott közösségek (legalább a szellemi hagyomány terén) „az egyenlők közössége”-ként álltak fel, ahol a vezető csak képességei révén emelkedik ki a közösség tagjai közül. A rend és a hierarchia magából a közösségből ered, nem pedig „kívülről”. Egy sajátos társadalomtörténeti fejlődés eredménye. 4. A demokrácia, mint társadalmi mítosz

17. A mai demokráciák A mai, újkori eredetű euro-atlanti demokrácia-típus valóságos alapja saját közösségeik „egyenlőség-tradíciója”. A klasszikus ókori mintákat csupán „ideológiai alapok”-ként használták fel „szellemi alapító atyáik”… …, akik valójában nem is voltak tudatában, hogy saját társadalmi hagyományaikban milyen mélyen gyökerezik az egyenlőség és „az egyén társadalmi kompetenciájának” hagyománya! • Reformáció • Polgári forradalmak

18. … és a magyar demokrácia? • Nem saját, belső folyamatok szerves következményeképpen jött létre, hanem külső tényezők váratlan és véletlenszerű „ajándéka”-ként. • Gondolkodási sémáink és társadalmi stratégiáink nem demokratikusak és nem kooperabilitás-alapúak. • Ennek „eredményeként” a demokratikus intézményrendszer felépítés, részelemei és működése is tele van olyan elemekkel, amelyek megmutatják létrehozóik és üzemeltetőik alapvetően „nem demokrata alapsoftware”-ét.

19. „Nemdemokratikusságunk” példái: • Pl. a törvényi túlszabályozások annak következtében, hogy nem érezzük „természetesnek” a szabadságot és az ehhez kötődő belátásképességet… A „jogszabályi környezet túlburjánzása” jól mutatja ezt. • Pl. a valódi közösségi beágyazottsággal rendelkező én- és jövőkép hiánya az oka, hogy 1990. után kialakult - mint afféle pótlék-rendszer: • a „fiskális szemléletű kormányzat” • a pártokhoz kötődő gazdasági-politikai érdekcsoportok által uralt és felosztott „köztér”. …Az, hogy ez utóbbi valóságos-e, vagy csupán „városi legenda”, társadalmi hatásait tekintve teljesen mindegy, mert amit hiszünk, az valós hatóerővé válik!

20. Demokrácia-feltételek …Megvannak? • Hit abban, hogy saját személyes és közös ügyeinket intézni vagyunk képesek • Közösség-érzés, „közös dolgok” feltételezése • A tisztesség és a jó szándék általános feltételezése és feltételezhetősége • Hosszú távon szerzett bizalom-tapasztalatok • Autonóm társadalmi fejlődés

21. 5. „Nem tartható fenn!” • A magyar társadalom évtizedek óta képtelen megtermelni saját fenntartásának anyagi alapjait. • Kádár-rendszer - megvásárolt lojalitás: ha anyagiak terén kielégítjük az igényeket, akkor egyéb szükségletek nem számítanak. • Erre vezethető vissza a magyar közgondolkodás alapvetően gazdaságpolitikai orientációja: „Nem engedhetjük meg magunknak alapvető kérdéseket felvetését, ezért minden problémát – és azok megoldását is – „átnyomunk” a gazdaság dimenziójába. • Következmény: „minden áron” szükségesnek az életszínvonal emelése. > A „társadalmi-politikai-gazdasági mátrix” nem képes ezt belső erőforrásokból finanszírozni > Elindul az állam „eladósítása”. • Elsorvadt a realitásérzék. Nem csak anyagi, hanem „mentális függést” is okoz – ez egyfajta „menekülttábor-pszichózis”, amely kikapcsolja az önfenntartási és önszervezési képességeinket >Eltartotti mentalitás • „Eredmény”: A magyar társadalom legalább a ’70-es évek elejétől kezdve folyamatosan külső forrásokra van utalva (hitelek és/vagy külföldi tőkebeáramlás).

22. 6. „Új mátrixot!” • Azért (is) szükséges úgy „társadalmi-politikai-gazdasági mátrix” létrehozása, mert elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amelyen túl már csak belső erőforrások mozgósításával lesz a magyar társadalom a továbbiakban is fenntartható. • Különben nem lehet tartósan leterelni az országot az eladósodás kényszerpályájáró – és ez előbb-utóbb társadalmi katasztrófához, majd robbanáshoz vezet. Ugyanakkor: • A magyar társadalom nem rendelkezik az ehhez a társadalmi stratégiaváltáshoz szükséges eszközökkel. • A magyar társadalom által „kitermelt” jelenlegi magyar politikai , szakmai és tanácsadói elit sem képes erre a „mátrixváltásra”.

23. Elitünk és szocializációnk …Elithagyományunk… • Mivel évszázadokon keresztül „nem voltunk saját uraink”, ezért „aktuális gazdáink” érdeke sosem az volt, hogy a legkiválóbb képességű, önálló elgondolásokkal rendelkező személyekből állítsák ki a magyarországi tisztviselői kart, hanem a legszolgálatkészebbekből. Kik ezek? Akik saját képességeik révén nem, csak alkalmazkodóképességük révén voltak képesek „elérni valamit”. • Így váltak több évszázados hatásra a közhivatalok és köztestületek kontraszelektálttá. • Elitjeink ugyanazon közegben szocializálódtak, ezért stratégiáik is azonosak.

24. Elméletek - elméleti tanácsadók „Amiről mi itt beszélünk, az az emberek zömének semmit sem jelent!” (Gandhi) • A „szellemi cizelláltság” gyakran a valós térben való cselekvésre való képesség hiányából ered; egyfajta pótcselekvés. • Az ember arra teremttetett, hogy a való világban cselekedjék, nem pedig arra, hogy csupán szellemi konstrukciókat alkosson. • Evolúciónk nem könyvtárakban, hanem nyílt terepeken zajlott – és ennek „nyomait” máig magunkban hordjuk; ezen alapulnak képességeink, ösztöneink. A gondolkodás magasrendű képessége életünket segítendő alakult ki, nem pedig „életünk pótlékaként”. Ha valakinek a személyisége, habitusa kevésbé alkalmas arra, hogy valós cselekedeteket hajtson végre a realitások világában, akkor ő valószínűleg nem a legalkalmasabb arra, hogy erre vonatkozó tanácsokkal szolgáljon.

25. 7. Magyarországon társadalmi válság van • Közös normák hiánya • Atomizálódás, kevés lehetőség a közösséghez tartozásra ...Miért nem fizetünk adót? • Mert nem érezzük magunkat egy szerves közösség tagjainak. • Mert nem érzik úgy az emberek, hogy olyan közösségi intézményeket tartanak el adójukkal, amely értük, az ő szolgálatukra van, amelyek szükség esetén biztonságot adhatnak nekik. Amíg az állampolgárok – akár magánemberként, akár vállalkozóként – nem érzik magukénak államukat és nem érzik úgy, hogy „közük van” a többi állampolgárhoz, addig valójában semmiféle „fiskális módszerrel”, az adórendszer semmilyen átalakításával és semmiféle „büntetőjogi retorzióval” nem tehetők jó adófizetőkké – igazából mindezen „hagyományos adómorál-javító eszközök” éppen ellentétes célt érnek el: tovább idegenítnek az államtól, ezáltal még tovább távolítanak a közösségtől.

26. Közösség = biztonság A biztonságérzet a közösséghez tartozáson alapul, ez adja annak „emocionális hátterét”; az „anyagi biztonság” csak a közösség adta biztonság hiánya esetén „lép elő” prioritássá – ezt mutatja az emberiség történelme.

27. 8. A „magyar stratégia” és az agy „társadalmi működése” • Az atomizálódás és az izoláltság érzése növeli a szorongást, ami frusztrálttá tesz. • A frusztráció korlátozza/ki is kapcsolhatja a tudatos (agykérgi) gondolkodásra való képességet. • Minél frusztráltabb egy társadalom, annál kevésbé képes „hallgatni az észérvekre”. • Érzelmi-indulati alapú döntéshozatal.

28. „A kooperabilitási maradék” • A sikeres (kooperábilis) társadalmi stratégiájú népek ma saját hagyományaik „maradékaiból” élnek. • Ezek a „maradékok” biztosítják számukra ma is a sikeresség lehetőségét. • A modern, individualista világkultúra tulajdonképpen ellene működik a kooperabilitásnak, „erodálja” azt. A magyar társadalom kooperábilis hagyományai sosem alakultak ki - tehát „ma is használható maradékuk” sem lehet!

29. 9. A „VÖRÖS DIA”! • A magyar társadalom stratégiáit az elmúlt évszázad nem igazolta! • Magyarországnak, a magyar társadalomnak és minden egyes tagjának társadalmi stratégiaváltásra van szüksége! • „Le kell cserélnie” társadalmi eszközkészlete egy jelentős részét és újakat kell megtanulnia használni!

30. „Ellenálló” stratégiák… A társadalmi struktúrák - benne a stratégiák és eszközök is - rendkívül „szilárd és ellenálló képződmények”: • Az emberi evolúciós örökségből adódó sajátos agyi fejlődési jellegzetesség: életünk korai szakaszában, környezetünk szokásait, viselkedését utánozva, „kritikátlanul” sajátítjuk el „alapsoftware”-ünket. • Az életünk során tanult újabb elemek, szokások a régi struktúrák közé kerülnek beillesztésre, azokat alapvetően kevéssé módosítják, nem „írják felül”. Aki meg akarja változtatni egy társadalom stratégiáit, az evolúciós örökségünkkel kell, hogy „szembeszálljon”!

31. 10. Eszközeink a harcban ...Egy másik „evolúciós örökség” – amire az általában humánértelmiségi, jogi, vagy közgazdászi orientáltságú „véleményformálók és tanácsadók” vagy nemigen gondolnak, vagy megfeledkeznek erről: • Az emberi társadalmak és közösségek alapja „hierarchikus csoportalkotó emberszabású főemlős örökségünk”. • „H. CS. E. F.”-ek már több millió éve vagyunk, gondolkodó, társadalmakat – és társadalomtudományokat – létrehozó emberek csak néhány ezer-tízezer éve. • Agyunk szerkezete és működése alapvetően evolúciós örökségünk által meghatározott, abban a tudatos gondolkodás csak egy elem.

32. Hogyan változhatnak a stratégiák és hogyan nem? KÍVÜLRŐL? FELÜLRŐL BELÜLRŐL NEM!

33. A „hierarchikus csoportállat-agy”... • Az emberi döntések alapvetően emocionálisak, „egy pillanat alatt” születnek; a tudatos elemek gyakran csak egyfajta „utólagos megalapozásuk”-ként szolgálnak. • Emócióink „születési helye” nem az agykéreg (nem a tudatos, analizáló gondolkodás területe), hanem sokkal ősibb, „logika előtti” és „nonverbális” agyi területek, tehát döntéseink sem racionális mérlegelés eredményei. • Azok az ingerek, információk, amelyek tudatos tapasztalás révén jutnak el agyunkba (annak agykérgi területére), automatikusan „viszonyulni kezdenek” érzelemvilágunkhoz, amely ‘minősíti őket”. • Ha „egyénenként” így funkcionálunk, akkor ennek alapvető és általános közösségi viselkedési, tehát társadalmi következményei is vannak. • Egy társadalom viselkedése nem írható le „magából a társadalomból”.

34. …és következményei: • Örökletes, spontán késztetés a minta- és vezérkövetésre. • „Közös normák” keresése. • Viselkedési koherencia-hajlam. • Igény a közösséghez tartozásra – ennek hiánya viselkedési zavarokhoz vezet! • A „rangsorban felettünk állók”-tól kapott minták önkéntelen, elfogadása. A szellemi és cselekvésbeli önállóság, az ezekre való képesség valójában „kivételes jelenség” az emberek körében, az emberi közösségek őstörténetében „nem lett volna célszerű”, ha a közösség valamennyi tagja „önálló célmeghatározásra képes”.

35. Elfogadás + követés = SIKER! • Hiteles személyiség mellé automatikusan sorakozik fel a társadalom. • Az egyenes, nyílt viselkedés és kommunikáció hasonló, pozitív válaszreakciókat indukál (, bármit is állítsanak ezzel szemben a kommunikációs tanácsadók…) • Elfogadás • Követés • Nem mindent lehet és kell elmondani – azaz: verbálisan kommunikálni. „Egy szétzüllött csürhét egy dicsőséges seregtől egy dolog különböztet meg: a VEZETŐ!” (Napoleon)