Az ember: filozófiai megközelítések

1. Az ember: filozófiai megközelítések

2. 1.1. Az emberrel kapcsolatos alapvető filozófiai kérdések • Bevezető videó(k). • Mi az ember? Mi az emberi lét (élet) megkülönböztető jellegzetessége más létezőkéhez képest? Mi az, ami az embert emberré teszi? A lényeg kérdése. • Ki vagyok én? Mi különböztet meg más emberektől? Az egyediség, az individualitás problémája. • Miben áll egy ember azonossága az élete folyamán? Az időbeli azonosság problémája. • Hogyan ismerhetjük meg az embert, önmagunkat? Az ember és az egyén megismerésének problémája.*

3. 1.2. Az áttekintett álláspontok • Az emberrel kapcsolatos kérdéseket három nagy filozófiai megközelítés szempontjából tárgyaljuk: • a mentalista* (= a gondolkodásból, a tudatból kiinduló; a tudat jelenségeit meghatározónak tekeintő; tudatfilozófiai) • a naturalizált** és • az egzisztencialista megközelítés szempontjából. • Ezek nem elméletek, csak megközelítési irányok, amelyeken belül különböző elméleteket dolgoztak ki. A tárgyalás még így sem átfogó: vannak elméletek, amelyek egyikbe sem illenek bele. • Csak néhány szerző alapján vázoljuk az egyes megközelítéseket jellemző főbb téziseket, gondolatmeneteket, és a velük szemben megfogalmazott ellenvetéseket.

4. 2.1. A mentalista megközelítés kiindulópontja • Elemi hétköznapi tapasztalat, hogy az ember megkülönböztető sajátossága az, hogy gondolkodik. Az ember gondolkodó lény, értelmes / eszes állat. Ez az egyik leggyakoribb hétköznapi teóriánk is! • Miben nyilvánul ez meg? Jelenségek: összetett tevékenységek, nyelv, kultúra stb. De mindenekelőtt közvetlenül tapasztaljuk, hogy gondolkodunk, hogy tudattal rendelkezünk, és azt gondoljuk, hogy elsősorban ennek köszönhető az összes többi megnyilvánulási forma. • Tehát ha meg akarjuk tudni, hogy mi az ember, akkor a gondolkodást, a tudatot kell tanulmányozni.

5. 2.2. Az ember gondolkodó lény: Descartes • Descartes a megismerés problémájából indul ki: A módszerről 4. rész* • Gondolatmenete: Tudattartalmaimról (gondolatok, szándékok, érzések, emlékek, észleletek) közvetlen és megingathatatlan tudásom van. Tehát például nem csak tudom, hogy 2*2=4, hanem azt is tudom, hogy ezt tudom. Nem csak látom a falat, hanem tudom, hogy most látom a falat. Közvetlenül beláthatom, hogy nem lehetségesek ezek a tudattartalmak anélkül, hogy lenne egy tudat, ami tartalmazza ezeket. Kell léteznie valakinek, akinek ezek a tudattartalmai. Tehát, ha közvetlen és bizonyos tudásom van a mentális tartalmakról, akkor közvetlen és bizonyos tudásom van arról, hogy az én, vagyis az, aki tudattartalmakkal rendelkezik, létezik.

6. 2.3. A descartes-i ÉN • Tehát létezik egy speciális dolog az én (azaz a szubjektum, az alany) • ami a tudattartalmakkal rendelkezik, • a cselekedeteim alanya, (ő dönt, és kezdeményezi a cselekedet végrehajtását.) • maga egy gondolkodó létező (szubsztancia), a testtől független, • introspekció segítségével közvetlenül megismerhető, • és ez az, ami az ember lényege, ami az embert emberré teszi. • Az én minden emberen közös.

7. 2.3. A descartes-i ÉN II. • Az én szubsztancia, a gondolkodó szubsztancia, és teljes szabadsággal rendelkezik a testi világgal szemben a tudattartalmai megválasztása tekintetében. Egyrészt mert a testi létezőktől független. Másrészt pedig a módszeres kétely demonstrálja ezt. Hiszen a cogito-érv során képes voltam kételkedni, képes voltam mindet kétségbe vonni, és ezzel megváltoztatni, amit korábban gondoltam a világról. Vagyis szándékosan meg tudtam változtatni az állításokhoz való viszonyomat: amit eddig igaznak tartottam, most kétségesnek tekintek.

8. 2.4. Az ember • Az ember gondolkodó és testi szubsztanciából áll. • Lényegét azonban a gondolkodó szubsztancia, az én adja. • Az ember individualitása az egyéni tudattartalmakban és a testi különbségekben nyilvánul meg. • A személy időbeli azonosságát az én időbeli azonossága biztosítja.

9. 2.5. Introspekció • Az én tehát az ember lényege és megismerésének kulcsa. Az én elsődleges megismerési módja az introspekció. • Az introspekció (lat. befelé nézés): Önmegfigyelés: az elme önmagára (működésére, eseményeire) irányuló figyelme. A tudat működéséhez és tartalmaihoz való ilyen hozzáférés. • Közvetlen (nem következtetett) és azonnali tudás.* • Számára transzparens a tudat, azaz minden részletében hozzáférhető.* • Tévedhetetlen.* Az az állítás pl., hogy arra gondolok, hogy itt vagyok nem bizonyulhat hamisnak. • Csak egyes szám első személyben lehetséges.* • Hagyományosan az észlelés mintájára, egyfajta belső észlelésnek fogják fel. Az introspekció saját tudatunkról kitüntetett tudást eredményez.

10. 2.6. Érv az introspekció mellett • Nyilván az ember egyik legfeltűnőbb tulajdonsága, hogy tudattal rendelkezik, és ezen belül öntudattal, azaz képes saját elméjének működéséről tudomást szerezni. Ez a tudás a legközvetlenebb, tehát ha valamit egyáltalán megismerhetünk, akkor az éppen saját tudatunk, és semmiben sem lehetünk bizonyosabbak, mint e tudásunkban.

11. 2.7. A descartes-i ÉN kritikája • Az én a megismerés alanya és az introspekcióban a megismerés tárgya is, illetve az kellene, hogy legyen. Azt valóban tapasztalom, hogy minden mentális tartalomnak – gondolatnak, észleletnek, érzésnek stb. – én vagyok az alanya. De nem tapasztalom az ént magát a gondolatok stb. nélkül, és nem tudom az ént tárgyként megvizsgálni. Ebből az következik, hogy az én nem önálló létező, nincs olyan valami, ami az én. Csak az észleletek vannak, és az én nem más, mint észleletek nyalábja. • A másik két tárgyalt megközelítés a mentalista én kritikájaként is felfogható.

12. 3.1. A naturalista megközelítés lehetséges kiindulópontjai • 1. Az ember biológiai lény: értelmes állat. Evolúcióval alakult ki. Az ember a biológiai fejlődés egy újabb foka, nincs szakadék, folytonos a kapcsolata van a természettel, a többi élőlénnyel. Minden tulajdonságát a biológiai felépítése és evolúciós kialakulása alapján kell megérteni. • 2. Az ember fizikai létező: komplex fizikai rendszer. Nincs szakadék ember és fizikai környezet között. Az ember minden tulajdonságát alapvető fizikai struktúrája alapján kell megérteni. (Pl. gondolkodás > agyi folyamatok > neurális kölcsönhatások > elektron kisülések, stb.)

13. 3.2 A naturalizmus jelentése • Az embert a többi állathoz hasonlóan alapvetően a természettudomány módszereivel kell tanulmányozni. A filozófiai tárgyalásnak is a természettudományos módszerekkel és világképpel összhangban kell lennie. • Az ember meghatározó sajátosságai végső soron biológiai-fizikai, (és esetleg) pszichológiai, (és esetleg) társas* jellemzőkkel magyarázandók. • Az ember minden tulajdonságának összhangban kell lennie azzal, hogy természeti lény – „bele kell simulni” a természet rendjébe. (Szemben pl. azzal, hogy az ember Isten képmására és a világ uralkodójának teremtetett. Móz.I.1.26.)

14. 3.3. Az ember megismerése kívülről • Mi a mentalista ÉN? Ilyen nincs, ha lenne sem tudnánk mi az, és nem is kell az ember megértéséhez. • A naturalizált megközelítés feladata feltárni, ami objektíve megragadható az emberből, ami publikus tapasztalattal elérhető, és a kutató közösség által ellenőrizhető. Az ember tudományos megismerése a szubjektivizmus meghaladása a 3. személyű megfigyelő perspektívájából.

15. 3.4. Az introspekció naturalista kritikája I. • Nem igaz, hogy a tudat transzparens. Vannak olyan elemek a tudatalattiban, amelyek introspekcióval nem, csak pszicho-analizissel tehetők hozzáférhetővé (Freud). Sok gondolat, vágy és érzés tudattalan, és a nem tudatos nem is hozzáférhető az introspekció számára. Hasonló érveket szolgáltat tudattalan mentális tartalmak létezése mellett a kísérleti pszichológiai (pl. ingerküszöb alatti észlelés). • Ugyancsak a tudatalatti, illetve a nem tudatos mentális tartalmak miatt nem igaz az sem, hogy a tudat Tévedhetetlen. Pl: A kísérleti személy azt hiszi, hogy nem lát valamit, miközben megtudja mondani, hogy mi lehet az, később le tudja írni stb.

16. 3.4. Az introspekció naturalista kritikája II. • Viszont ha külső álláspontról kiderül, hogy hamis az introspekcióval szerzett tudás az elméről, akkor ez mégsem az egyetlen, de talán nem is a legjobb hozzáférés. • Az introspekció alapvetően szubjektív, nem reprodukálható. • Ráadásul a belső észlelés analógiája alapján félrevezeti a vizsgálatot. Azt a látszatot kelti, hogy az emberen belül van egy kis emberke, az én, aki a tudattartalmakat észleli, figyeli.

17. 3.4. A natruralizált emberkép • Az embernek van egy biológiailag (és esetleg pszichológiailag, és esetleg társadalmilag) determinált lényege, természete, amely meghatározza, • hogy mit tekintünk embernek, az emberi fajt; • egyben azt is, hogy milyen dimenziók mentén különböznek az egyes egyedek, • minden egyed jellemzőjét. • Minden viselkedés és minden tulajdonság végül is oksági magyarázatot nyer. Pl. behaviorizmus: „Az egyén [ingerekre adott] válaszok funkcionálisan egységes rendszere” (B. F. Skinner)

18. 4.1. Az egzisztencialista megközelítés (Martin Heidegger alapján) • Mi az ember? Hogyan jelenik meg számunkra a maga mindennapiságában, filozófiai és tudományos megközelítésektől elvonatkoztatva? Az ember tevékenykedik a világban, a napi gyakorlat szerint viszonyul a dolgokhoz és más emberekhez. Pl.: munkába megyünk, autót vezetünk, műhelyben dolgozunk, ebédelünk. Nincs ÉN, nincsenek molekulát és részecskék, nincs reflexió, introspekció, kísérlet stb., eszünkbe sem jutnak mindezek. Tesszük a dolgunkat és pontosan értjük a dolgokat, amelyek körülvesznek, amelyeket használunk. Nem elkülönítve látjuk magunkat a dolgoktól, hanem azokkal egységben. A szokásos világunkban, azt megértve tevékenykedünk. Az emberi lét (élet) világban való lét, jellemzői: • Holizmus*; Hétköznapiság; Megértő lét; Tevékenység (nem szemlélődés)

19. 4.2 Egy heideggeri példa: a kalapács I. Mi egy kalapács? Mitől lesz valami kalapács?

20. 4.2 Egy heideggeri példa: a kalapács II. • Egy kalapács nem azért kalapács, mert ilyen és ilyen atomok alkotják. Egy dolog, azáltal válik kalapáccsá, hogy specifikus viszonyba kerül a tevékenykedő és megértő emberrel, aki elnevezi azt és elkezdi azt a mindennapi életében kalapácsként használni. • Az ősember számára, aki még nem ismerte a fémet, egy pattintott vagy csiszolt kőeszköz töltötte be a kalapács szerepét. Nem létezett olyan dolog a számára, hogy fém. Azután ráébredt, hogy a kő léte/létszerkezete „mélyebb”, mint gondolta, és a fémművesség hétköznapi tevékenységgel föltárta a lét egy mélyebb rétegét, fölfedezte, megértette és elnevezte azt az új dolgot, amelyet mi fémnek ismerünk. Ez tette lehetővé az általunk is ismert és megszokott kalapács megalkotását.

21. 4.3 Ember és kalapács léte • Egy dolog (ember vagy kalapács) lényegét tehát nem annak szubtanciális mivolta adja (vagyis hogy milyen atomokból vagy milyen hipotetikus Descartes-i ÉN-ekből van), hanem az a hétköznapi egzisztenciális helyzet, amelyet a létben elfoglal. • A kalapács esetében ez egy emberi, hétköznapi munkatevékenység. • Az ember esetében az az alapvető viszony a világhoz és önmagához (a világban való létéhez) a megértés. Hiszen tud élni a világban. Ez a megértés elsősorban egy gyakorlati viszonyulás: tudni hogyan. Megérteni elsősorban annyi, mint tudni bánni vele, meg tudni csinálni, eligazodni benne, jártasnak lenni egy területen, meg tudni oldani a feladatot, képesnek lenni belátni stb. Pl. mester a műhelyben. A filozófus megértése nem más mint ennek a gyakorlati megértő viszonynak a feltárása, értelmezése, kifejtése.

22. 4.4. Az emberi lét megértő lét • Heidegger szerint az emberi létezés alapvető jellegzetessége tehát, hogy megértő lét. Azaz az ember viszonyul a saját világban való létéhez (életvilágához), és ez az alapvető viszony pedig a megértés. Azaz: • Önmaga megértésére törekszik, és ennek alapján viszonyul sajátmagához és társaihoz. (Pl. életstratégiát készít, válni akar valakivé/mivé, méltóságot tulajdonít magának és másoknak, szembenéz a halállal stb.) • Megérti a világát, tud benne élni. Az ember lényege, hogy valahogyan érti a világot és benne önmagát. Ez különbözteti meg minden más létezőtől.

23. 4.5. A mentalista megközelítés kritikája 1. Az egzisztencialista kritikája a mentalista megközelítéssel szemben: A mentalista nem az alapvető jellegzetességekből indul ki. A tudatosság, a racionális kritikai reflexió nem elsődleges, csak akkor merül föl amikor a gyakorlati viszony nem működik. (Pl. amikor nem indul az autó, akkor elkezdjük vizsgálni, mi baja lehet, amíg megy, addig csak használjuk.) A tudatos viszonynak, valamint az objektum-szubjektum tudatos szétválasztásának az előfeltétele és alapja a gyakorlati létezés. Descartes elfelejt rákérdezni, hogy mi a feltétele annak a reflexiónak, amiből ő, mint alapvetőből kiindul. Ahhoz, hogy szemlélődő viszonyt tudjuk kialakítani, mindenek előtt élni kell, viszont az élet világban való létet jelent. A világ nem az, amit gondolok, hanem az, amit megélek. Ebben a világban pedig fel sem merül például a szkeptikus kérdés, és az én nem egyszerűen egy „logikai változó”, mint Descartes-nál.

24. 4.6. A naturalista megközelítés kritikája 2. Az egzisztencialista kritikája a naturalista megközelítéssel szemben: a tudományos megközelítés is racionális kritikai reflexió, tehát vonatkozik rá (1). Valamint a tudományok által vázolt kép sokszorosan közvetített (elméletek, mesterkélt kísérleti szituációk, tagolt tudományos diszciplínák stb.). Ezért ha átlagos hétköznapi létünkben tárul fel legközvetlenebbül, hogy mi valójában az ember, akkor a tudományos megközelítésben a lehető legtávolabb vagyunk ettől, és így valószínűleg félreértéshez vezet. Pl. ahhoz, hogy a tudomány megpróbálja az embert is úgy kezelni, mint egyfajta dolgot.