Etika-ontológiai coaching , számomra

1. Life –Ontological-Coach képzés I. félév záródolgozata Etika-ontológiai coaching, számomra Dr. Rusznák Tamás 2009.02.07.

2. Valaki mondja meg… • Etika: valaki mondja meg… • Etika = Erkölcs? (Helyes-helytelen, jó-rossz?) (ez az erkölcs, normatív etikának öltöztetve) • Mit gondol ő, mit gondolok én (pl. a hűtlenségről) (az erkölcsi vélekedésekkel kapcsolatos tények) • Mit ért azon, hogy „kell”, („jó”, „helyes”, stb.) mi a tartalma, (analitikus ETIKA) Megtaláltuk!

3. Etika: erkölcs álruhában Erkölcs (és nem etika): ha ítéletet mondunk és elköteleződünk egy állítás, nézőpont mellett, amely egy cselekedet, viszonyulás helyességére vagy helytelenségére vonatkozik. (Pl.: helyesen cselekedtél, amikor alamizsnát adtál az éhezőnek, rossz anya, aki nem gondoskodik a gyermekéről, stb.)

4. Leíró etika - etika A leíró etika, vagy az etika (az erkölccsel szemben) nem ítél, nem köteleződik el, hanem – távolságot tartva – értekezik lehetséges vagy tényleges erkölcsi nézetekről. A magyar vidéki népesség úgy véli, hogy … (leíró etika) Pontosan mit is mondunk, amikor azt mondjuk, hogy a hűség helyes? (etika)

5. A be nem teljesült remény I. • Miért foglalkozik az emberiség etikával? • Mert reméli, hogy filozófiai-etikai vizsgálódásai során – tudományosan megalapozott következtetéseken keresztül – választ kap végső, nagy erkölcsi kérdésekre, illetőleg arra, hogy akkor valóban ez vagy az a cselekvés helyes vagy helytelen. Olyan következtetésekhez remél jutni, amelyek igazolnak egy erkölcsi ítéletet, megalapozzák az érvényességét, sőt, megkérdőjelezhetetlen megoldást adnak.

6. A be nem teljesült remény II. Előfeltevések, állítások, jelzők, megfigyelések, észlelések, analógiák, logikai következtetések, érvelések, viták, intuíciók, általánosítások, új állítások, bizonyítások és bizonyítékok, egy egész komoly(nak látszó) apparátus, mindez azért, hogy végre sikerüljön kellően alátámasztani azt – az erkölcsi meggyőződést – amit éppen alá kell(ene) támasztani. Alapot, végső igazságot nekünk! Kevesebb nem elég. Egy baj van csak: nincs (meg a) végső igazság!

7. Mi végre? Miért kellene alátámasztani az erkölcsi meggyőződést ? • Nem tudom mit gondoljak (mit cselekedjek), ezért útjelzőt, fogódzót keresek a döntésemhez vagy elköteleződésemhez. • Befolyásolni akarom mások cselekedeteit (gondolatait) bizonyos eredmény, hatás elérése érdekben. • Meg, vagy el akarom ítélni mások cselekedeteit (gondolatait).

8. De – különösen most – miért? • A globalizáció nyomása, az „izmusok” áradása, a médiazaj dübörgése és a korábbi „univerzális” erkölcsi értékek gyors erodálódása egy mind dinamikusabban változó, a tagadást is tagadó világban „bekapcsolja” a „sziget” keresést. Valaki most azután végre mondja meg a „tutit”. Mert valaki biztosan tudja. Kell, hogy tudja. Jöjjön az „építő”, aktív, hatékony, mindent uraló ember! Aki szabadon rombol és megkérdőjelez, de folyamatosan fejleszt, és minden eddiginél tökéletesebb, jobb jövőt épít, biztos kézzel.

9. A pillanat – diszkrét – bája, baja • A jövő, az – majd – szép és tökéletes, lesz. (Csak a jövő mindig jövő…) • Most azonban itt sok a „kultúr-sokk”! • Osztódással és mind gyorsabban szaporodnak az egyre kisebb családok, közösségek (szubkultúrák, neotörzsek) • Családok és társadalmak kiürült spirituális centrumokkal, mindenkit szervező univerzális értékek nélkül, használhatatlan értékcserepekkel és torzókkal, igaz tagadásokkal és kérdéses állításokkal. • Mindenki egy(et)ért, egy(et) mindenki ért, hogy: egyet nem ért, senki.

10. 2in1… A mai ember minden pillanatban • egyszerre évmilliós háttérrel rendelkező, genetikai kódok által meghatározott biológiai-, és ösztön lény, • mémek által is meghatározott, csak részben tudatos érzelmi, szellemi, társadalmi lény, • magában hordozza az évszázados tradíciókat, tapasztalatokat, és családjának, stb. tagjait, • közben benne él egy állandóan változó külvilágban, amelynek hatására maga is állandóan reagál, változik.

11. A … válsága, a válság etikája II. Mi dolga a coachnak az etikával, avagy hogyan kerül a csizma az asztalra? A válságba került egyén, család, szervezet, kapcsolat mögött rendre ott lapul a(z erkölcsi) normák, értékek, és az ezekből következő szerepek pozíciók tisztázatlansága, el nem fogadása, megkérdőjelezése, konfliktusa, az ezekre és az ezekben való motiváció csökkenése vagy hiánya. (Ki vagyok én és – akkor – ki ő?)

12. A válság etikája II. • A válságban lévő … gyakori etikai kérdései: van-e és milyen etikai funkciója a családnak, szervezetnek, kapcsolatnak, egyáltalán pontosan melyek a normák, mi a tartalmuk, valamint ezek és a szerepek hogyan jelennek meg? • A válság megoldásának etikai kérdései lehetnek: megszüntetve megőrizni, az egyes szereplők tevékenysége, együttműködése, (felelősség, kölcsönösség, „felhatalmazás”), stb.

13. A „híd”: Goethe maximája „Uram, fakó minden teória, s a lét aranyló fája zöld”. Számomra az ontológiai coaching: elméleti és módszertani lázadás az életet mesterkélt szabályokba törni akaró buzgó – ám mind eredménytelenebb – igyekezet, a megváltó délibábos teóriák ellen, kreatív destrukció (rendszerbe szervezett filozófiával, pszichológiával, metaforákkal, de humorral, abszurddal, groteszkkel, játékossággal, intuícióval is). Megváltó állítás helyett váltóátállítás.

14. Megoldási javaslatok!? Úgy tűnik, a különböző szerzők és etikai irányzatok, „iskolák” nem találták meg – napjainkban sem – az egyedül üdvözítő válaszait. (A globalizáció, multikulturalizmus, individualizmus, pluralizmus etikája: kommunitárius etika, igazságosság elmélet, kommunikatív etika, feminista etika, stb.) „Az etika halála után”… A coaching irányzatok egyik (tév)útja a coach „autonómiája”, a „véleménycsere”; eredménye a sz/k)epszis.

15. Mi marad nekünk? • A megkérdőjelezhetőség lehetősége és öröme. • A „köz(ös)pont” sokszínű, sokhangú üressége. • Az utópizmus eltemetése…, az épp elégséges tudás és az épp elégséges eredmény örömére és sikerére való rávezetés. • Az igaz tagadások rendezett hierarchiája. • A „hallgatag érzék”, (személyes filozófia) fejlesztése. • Az együttműködés, kölcsönösség, közös cselekvés és küzdelem szellemének megidézése. • A tranzakciók létének elfogadása (eszmék szabad adás-vétele).

16. „Ez a mi munkánk, és nem is kevés” /József Attila/