Cselekvés, funkció, rendszer

1. Cselekvés, funkció, rendszer Talcott Parsons szintézise

2. Parsonstól • Kötelező: • A modern társadalmak rendszere. In: Felkai – Némedi – Somlai: Olvasókönyv a szociológia történetéhez II. Szociológiai irányzatok a XX. században. Új Mandátum Könyvkiadó 2000, 40-45 (pdf) • Ajánlott: • Uo. 46-50, illetve 57-60 • Evolúciós univerzálék (Replika 61, 2008. május – pdf)

3. Kötelező a következő órára • Alfred Schütz – Thomas Luckmann. Az életvilág struktúrái In: Olvasókönyv..., 272-279 és 296-301 (pdf)

4. Három alapkérdés, amelyeket mindennapi tapasztalataink is megerősítenek: • Hogyan jön létre, hogyan működik a társadalmi rend? • Mi a szerepe, milyen játéktere van az egyénnek, hogyan vesz részt a rend kialakításban. Mi a társadalmi cselekvés? • Hogyan magyarázhatók a változások? (Fejlődés?)

6. Talcott Parsons (1902-1979) • Európa – Amerika • A szociológiai hagyomány, kánon létrehozása. • Leginkább egyesítőnek tűnt, aki létrehozza a szociológia általában elfogadott paradigmáját. Az utóbbi évtizedekben is nagy hatású. • „Gyógyíthatatlan teoretikus”, gazdag fogalmi háló, a társadalom komplex leírása és elemzése. • Fejlődőképesség, az új eredmények integrációja, interdiszciplinaritás, együttműködés.

7. A kérdésfeltevés, sajátos teljesítmény: az egész felől • Voluntarista cselekvéselmélet. A cselekvési rendszer (egységnyi cselekvés) leírása. • Cselekvés és társadalmi környezet funkcionális összekapcsolása (allokáció – integráció) • A szocializáció jelentősége. Az iskola mint társadalmi rendszer. • A cselekvési rendszerek és alapfunkciók összekapcsolása. A 4 alapfunkción felépülő társadalmi rendszerelmélet (AGIL séma) • A közvetítő közegek elmélete. • A társadalmi evolúció leírása, evolúciós univerzálék.

8. Az indulás • Európai hatások (London, School of Economics, Malinowski, Heidelberg, Max Weber), amerikai karrier • Voluntarista cselekvéselmélet: a közgazdaságtan, illetve a pozitivista felfogás egyoldalúságának meghaladása. Az utilitarizmus individualista és racionalista elmélete, illetve a szocialista, kollektivista organikus elmélet mint két véglet. • Utilitarizmus, klasszikus közgazdaságtan: racionális hatékonyság, a cselekvőket a külső feltételekhez való alkalmazkodás problémái irányítják (racionális cselekvés elmélet, később racionális döntés, választás-elmélet, preferencia-elemzés) • Individualizmus, atomizmus jellemzi – hogyan magyarázhatjuk a társadalmi rendet? Láthatatlan kéz? Az egyén felől: ösztönök? • Vagy kényszer, jutalmazás révén létrehozott? Kollektivista, organicista elméletek, diktatúrák? • „Az ész és a szabadság ellen forduló elméletekkel szemben helyre kell állítani az emberi cselekvés, értelmezés és az erkölcsi mércék szerepét.” • Az ún. maradványkategóriák, az erkölcsi, normatív elemek is tekinthetők szervezett struktúráknak vagy rendszereknek.

9. Bronislaw Malinowski (1884-1942) terepen (Trobriand szigetek)

10. Malinowski funkcionalizmusa • Bronislaw Malinowski (1884-1942) lengyel származású antropológus, aki a londoni School of Economics-on tanult, majd később az iskola első kinevezett antropológia professzora lett. • A primitív társadalmak vizsgálata: a társadalom működésének a modern megfigyelő tekintet számára feltáruló funkciók, rendszerszerűség. • Magyarázat az antropológiában: rész és egész viszonya: „… minden civilizációban a szokások, anyagi tárgyak, eszmék és hitek vitális funkciót töltenek be, egy működő egész nélkülözhetetlen részét képezik”. • A mágia funkciója például a megerősítés a félelem és bizonytalanság ellen.

11. „Meggyőződésem, hogy ha kiválasztjuk az anyagi kultúra bármelyik elemét, kiemelünk egy szokást – azaz standardizált magatartási módot – vagy egy tetszés szerinti eszmét, azt az emberi tevékenység egy vagy több szervezett rendszerébe be lehet illeszteni.” • „Felszólítok bárkit, hogy nevezzen meg egy olyan tárgyat, tevékenységet, szimbólumot vagy szervezeti típust, amelyet ne lehetne egyik vagy másik intézménybe beilleszteni – bár némelyik tárgy több intézménybe is beletartozik, és mindegyikben sajátos szerepet játszik.”

12. Parsons: cselekvés és rend • Kapcsolódás Weber megértő szociológiájához: a szociológia az értelemmel bíró/felruházott szociális cselekvést tanulmányozza. • A szándékok, célkitűzések, értékelkötelezettségek figyelembe vétele (egyoldalú külső meghatározottság vagy redukcionista magyarázat helyett). • Négy elmélet bevonása: Weber, Durkheim, Pareto, Marshall. • Maradványkategóriák, kifejtetlenül maradt előfeltevések felfedezése: iparkodás, takarékosság / mértékletesség, becsületesség, vállalkozó kedv.

13. Probléma: Hogyan rendeződnek az egyéni cselekvések szervezett mintázatokba? Hogyan jön létre az egyéni cselekvésekből társadalmi rend? Egy nagy hatású újkori megoldás: Thomas Hobbes: Leviathan. Mindenki harca mindenki ellen, a hatalom átruházása a szuverénre. Kényszer. • Parsons szerint a kényszer vagy büntetés önmagában nem biztosít működőképes rendet.

14. Egységnyi cselekvés • A cselekvő • A cél, amire a cselekvés irányul. • A helyzet (szituáció • A cselekvő által nem megváltoztatható külső korlátokra valamint • A cselekvés cselekvő által befolyásolható (kontrollálható) feltételek, eszközök. • A cselekvő szubjektív orientáltsága, viszonya ezekhez az elemekhez, ami a cselekvése megválasztásában, a normatív orientációban fejeződik ki (célkitűző, célmegvalósító cselekvés, szubjektív célok, normák). • Egyensúlyt találni a feltételektől függő és a normatív elemek között.

15. Szilárd, humanista és demokratikus társadalom megalapozása: elismeri az individuális integritás és ész jelentőségét, de mindkettőt a tágabb társadalmi ellenőrzés folyamatának részeként tárgyalja. (A, 34) • Erkölcsi vízió és analitikus struktúra. • Sikerül-e egyensúlyt találnia a külső és a belső, a kényszerítő és voluntarisztikus, az instrumentális és normatív elemek között? Nem hangsúlyozza-e túl az utilitarizmus instrumentalizmusával szemben az utóbbiak jelentőségét? Vö. A hatalom megoldása egy közös értékintegráció révén? (A 35)

16. A cselekvő (aktor) és környezete közötti kölcsönhatás. • A cselekvő és helyzete (külső környezete?) közötti viszonyt ösztönstruktúra hiányában viszonylagos függetlenség jellemzi. • Hogyan lehetséges közös cselekvés (interakció), hogyan jön létre a társadalmi rend: az összehangoltság, előreláthatóság, a cselekvés és az átélés egyidejűsége? • Kommunikáció és interakció révén értelmüket, normáikat, értékeiket, a bennük foglalt ismereteket, a kultúrát tekintve szilárd struktúrák alakulnak ki, amelyekhez • a cselekvők igazodnak, • tanulási folyamat révén belsővé válnak, s így közvetlenül érvényesülnek a cselekvésben, • betartásukat társadalmi ellenőrzés mechanizmusai követelik meg (intézményesülés).

17. A személyiség, a társadalom és a kultúra három cselekvési rendszere • A személyiség rendszere: az egyén organikus és érzelmi szükségletei, amelyek a szocializáció során szerveződnek személyes identitássá; • Társadalmi rendszer: emberek kölcsönös függősége, interakciója. A javak elosztásának problémája. A hiány és a szervezet nyomása. Legitimáció, igazságosság. • Kulturális rendszer: a jelentés és érték tágabb szimbolikus mintái.

18. Személyiségrendszer • Freud elméletének átvétele. • A személyiség energiarendszer. • Ich/Ego – Es/Id – Über-Ich/Superego

19. Kulturális rendszerek • A cselekvő igazodási módjai a helyzethez • kognitív rendszerek (eszme- és hitrendszerek) a kognitív ítéletek érvényességét, valamint a kiválasztott megfigyelési adatok és megismerési tárgyak relevanciáját rögzítő értékmérők; • expresszív szimbólumrendszerek (formák, stílusok, művészet) miként fejezzük ki megfelelő módon az érzelmeinket, miként észlelünk érzelmileg bizonyos helyzeteket. mely tárgyak, milyen módon tehetnek szert érzelmi jelentőségre. (A helyes partnerválasztástól a zenekedvelésig és öltözködési szokásokig.) • értékorientációs rendszerek: miként becsüljük fel az egyes személyiségek és a társadalmi rendszer összefüggésében a cselekvés következményeit a cselekvési rendszer teljes integrációja szempontjából.

20. Példa: a szabadság • Általános kulturális elkötelezettség. • A gazdasági szabadság, különböző formái: korai kapitalizmus: a vásárlás és eladás szabadsága; jóléti kapitalizmus: a javakhoz való hozzáférés szétterítése, a nagy vagyonok korlátozása. • A személyiségen belül pl. fegyelmezett vagy spontán, vágykiélő személyiség. • A szintek kapcsolatban állnak egymással, de gyakran feszültség és kiegyensúlyozatlanság található közöttük.

21. Szerep és státusz • Társadalmi rendszer: társadalmi szerepek mint teljesítményre vonatkozó kötelezettségek.bonyolult sorozata. • A személyiség szükségleteinek ki kell egészíteniük a társadalmi rendszer szerepkövetelményeit. • „Alapvető megfelelésnek kell lennie a cselekvő önkategorizálásai vagy önképe, illetve a között a hely között, amelyet elfoglal saját társadalma kategóriarendszerében”.

22. Egyensúly és deviancia • Szükségletdiszpozíciók, szerepsorok, közös értékek, belsőleg következetes kultúra: finom összehangolás. • A véletlen szerepe a szabad akarat és az időbeliség következtében. • Szankciók és jutalmazás: az egyensúly fenntartása a véletlenekkel szemben. • A deviancia és a konfliktus elmélete. • Deviancia: eltérés a szerepelvárások és a diszpozíciók között. Az interakció valamelyik fél számára nem kielégítő. Az ego tárgyvesztést tapasztal, düh, depresszió. Védekező mechanizmusok: alkalmazkodás, tagadás, projekció. Visszahúzódás. • Ebből instabilitás, konfliktus következhet, mivel más szerepelkötelezettségek sem teljesülnek. Ellenőrző mechanizmusok indulnak be a deviáns cselekvő, csoport vagy intézmény visszaterelésére, az egyensúly helyreállítására.

23. Példa: a tanár és a diák szerep(ek) • Felkészülés, kiválasztódás. • Kiegészítő erőforrások, választási lehetőségek és szankciók. • Feltételek, körülmények. • Intézményi szabályozás (képzési rendszer, szak, curriculum, • Tanítási rendszer, elvárások, követelmények.

24. Termelés Az eszközök, személyek és jutalmak elosztása Az eszközökre összpontosít, konfliktust szül Alap és keret a termelés számára Az elosztási folyamat ellenőrzése A célokkal, illetve összehangolásukkal kapcsolatos. Stabilitást hoz létre. Allokáció és integráció

25. Allokáció • Eszközök: a pénz és a hatalom általánosított instrumentális státusza (pl. a pénz elosztása verseny vagy központi szabályozás alapján, a hatalomé emberek résztulajdonságai, rögzített szabályok, közmegállapodás) • Személyek: képzés, kiválasztás, kinevezés. Univerzalizmus vagy partikularizmus; teljesítmény vagy tulajdonítás • Jutalmak elosztása, presztizs.

26. Integráció • Hatékonyság: mennyire jól vannak allokálva az eszközök? Pl. hatékony-e a gazdasági termelés? Hatékony forrásai-e a politikai pártok a törvényességnek és a reagálóképességnek? Megfelelő oktatásban részesülnek-e az emberek? • Az allokáció folyamatai közötti összhang. Megfelelő arány van-e az oktatás különböző területei. • Milyen az összhang az eszközök és a jutalmak között?

27. Allokáció versus integráció • Mit tekintünk fontosabbnak? Allokációs hatékonyság, innováció: magas jutalmazás, az egyenlőtlenség problémájának elhanyagolása. • Ha a társadalmi integrációt tartjuk szem előtt, csökkenthetjük az allokációs teljesítményt. Nagyobb egyenlőség • A személyek elhelyezésének allokatív és integrációs szempontja: oktatási pályakövetés, pozitív megkülönböztetés. • A szocializációs minták szerepe. Szükségletdiszpozíciók belsővé tétele, igényszint rögzítése már az allokációs folyamatokba való belépés előtt.

28. Társadalmi problémák magyarázata • „Az agresszió néhány elsődleges forrása és mintája a nyugati világ társadalmi struktúrájában”, „Demokraácia és társadalmi struktúra a nácizmus előtti Németországban”. • A specializált, hatékony szakértelem, technikai fejlődés, bürokrácia személytelen mechanizmusainak előtérbe kerülése. • Feszültség a szocializációban: a képzési és szocializációs folyamatban az érzelmek elfojtása, személytelenség, a diffúz, érzelmileg telített családi élet éles elutasítása. • A jutalmak allokációjában a teljesítményelv, bizonytalanság. • Az így kialakuló szorongásra, frusztrációra a személyiség a projekció, a külsővé tétel védekező mechanizmusával reagál. • „szabadon lebegő agresszió”: bűnbakkeresés. A „közösségen”kívüliek, a „más” osztály, etnikum, faj vagy nemzeti csoport elleni agresszió. • A társadalmi ellenőrzés, kényszerszervezetek szerepe (bíróság, rendőrség).

29. Differenciálódás, befogadás, értékáltalánosítás • A II. világháború után főként Amerika és a nyugat-európai társadalmak, s velül az egyensúly problémája kerülnek érdeklődése előterébe. • Differenciálódás és interdependencia: funkciók önállósulása, de egyben szorosabb kapcsolat is. Erőforrások szükséglete, ráutaltság más intézmények teljesítményeire. Adaptív fejlődés (upgrading)/Megnövekedett adaptációs képesség • Befogadás (inclusion): a modern társadalmakban az integráció új formája. • A differenciálódás speciális jártasságokat igényel (skills). Nem készen kapott (vallási, faji, gazdasági, családi), hanem a teljesítményen alapuló szerzett identitás. • A közösségi tagság kiterjesztése, állampolgárság. • A többi alrendszert irányító értékrendszer létrehozásának szükségessége Általános és elvont értékek, hogy biztosítva legyen a játéktér a sokféleség, ésszerűség és a változás számára. • Szabadság, kisebb mértékben egyenlőség, vallás (nem egy meghatározott vallás)

30. Intézményesült individualizmus • Szabad játéktér az értékáltalánosításon belül, együttműködés, normákért viselt felelősség. • Megvalósulásához differenciált és tágan befogadó társadalomra, az egyén részéről pedig magas szintű önkontrollra van szükség. Motiváció, értékinternalizálás, ez elsősorban nem külső kényszeren és ellenőrzésen alapszik. • A társadalmi ellenőrzés főként az aktív, társadalmi felelősségtudattól áthatott egyének megteremtésére hivatott. A gyermekkori szocializáció, nevelés, iskola fontossága. Ésszerűség, függetlenség, önkontroll, elvont és bonyolult kognitív és erkölcsi képességek.

31. Amerikai társadalom, amerikai értékek • Instrumentális aktivizmus (attitűd, habitus): kötelességüknek érzik, hogy ellenőrizzék természeti és társadalmi környezetüket, s fegyelmezett módon jussanak gyakorlati eredményekhez – ennek az aktivizmusnak valamilyen erkölcsi és társadalmi kötelesség szolgálatában kell állnia. A konkrét ügyekben ez különböző pozíciókat jelenthet közös értékalapon. (79)

32. Az iskolai osztály mint társadalmi rendszer • Az iskola feladata a szocializáció, ismeretek és szociális minták elsajátítása. • A tanár közvetítő szerepe: • Családi értékek: érzelmesség, személyesség, informalitás, játékosság • Másrészt a munka világának értékei: absztrakció, ésszerűség, uralom, függetlenség, együttműködés • A tanár hatékony szellemi tevékenységet, racionális tevékenységet, alapos ismereteket kíván, másrészt együttműködést, a tekintély elfogadását, jó állampolgári teljesítményt is.

33. Elemi szinten ez a két összetevő nem különül el világosan, a ‘jó tanuló’, megítélésében kognitív és erkölcsi tényezők keverednek. • A siker egyik alapvető, a családi háttértől függő összetevője az, hogy mennyire nevelték önállóságra a gyereket. • Az iskolában viszont nyílt, teljesítményen alapuló verseny érvényesül az ésszerűség és a szabadság jegyében. • Mennyire sikerül a diáknak elsajátítania, internalizálnia az iskola általános értékeit, mennyire tud értékáltalánosítóvá válni.

34. A kortárs csoportok szerepe • Feszültségteli viszony. Kitérés azon feladatok elől, amire az iskolai szocializáció késztetni akarja őket: kényszerű konformitás, mindenek felett álló hűség, a világlátás leegyszerűsítő és romantikus módja. • Ilyen értékeket, különösen kezdeti szinten, az iskolának is közvetítenie kell, ámde másodlagos jelentőségűeknek kell maradniuk. • A veszélyt e hierarchia megfordítása jelenti.

35. Ifjúsági (szub)kultúra • Menekülő jelenségek, enyhítő környezet. • Fizikai ügyesség, erotika, művészet, politikai nonkonformizmus, az értelem és az önazonosság (identitás) kutatása. • A személytelen teljesítmény és univerzalizmus háttérbe szorítása? Ha az eltérés (deviancia) túl erős, a fiatalok nem akarják elfogadni a felnőtt szerepeket. • 60-as évek: kivonulás, ellenkultúra, flower power.

36. Különösen erős a feszültség az alsóbb osztálybelieknél, akik esetében a családban nem hangsúlyozták a középosztálybeli sikerértékeket. Az iskolában szükséges azonosulásra nincsenek felkészülve. • Vergődnek az otthonról hozott és az iskolai, a tanárok és a kortárs csoport értékei között. • A feszültség visszahúzódáshoz és devianciához vezethet. Nem véletlenül elsősorban körükből kerüln/tek ki az utcai bandák tagjai. Erőszakos, tekintélyellenes magatartás. • A sikeres értékinternalizáció részükről túl nagy konformitással jár?

37. Az osztályzat allokációs szerepe • Pozíciók és eszközök megszerzése, de az univerzalisztikus teljesítményt is szimbolizálják. • Legitimáló szerepe van az egyenlőtlen jutalmazás elfogadásában. • Viszont akik nem tudják a követelményeket internalizálni, nem is motiváltak a teljesítményre. Kívül esnek ezen a körön, és általában rossz érdemjegyeket kapnak. • Az integrálás nem sikerül, ők a kortárs csoportban keresik a kiutat.

38. Az osztály

39. A modell kiterjesztése • A modell működéséhez feltételezni kell, hogy az eszközök és személyek allokációját valóban az univerzalizmus vezérli, s hogy érvényesül a társadalmi mobilitás és az intézményes tisztesség. • Ha a pozíciók és eszközök allokációja nem az univerzalizmus és teljesítmény alapján történik, hanem eltorzul az uralkodó csoport érdekében, akkor a többiekben az egyenlőtlenség sérelme csalódást okoz, s azt az érzést váltja ki, hogy a játszmát már előre lejátszották. • A szélsőséges mozgalmak elkötelezettségét ugyanolyan homályos értékek jellemzik, mint a kortárs csoportokét, ifjúsági kultúráét.

40. A társadalmi rendszer • Intézményi háttére: a Harvardon a gazdasági és szociológiai tanítás után az 1946-ban újonnan létrehozott Szociális kapcsolatok Tanszék vezetője. • Interdiszciplináris együttműködés: pszichológusok (Gordon Allport), szociológusok (George Homans), antropológus (Clyde Kluckhohn). • A rendszerelmélet hatása.

41. Az AGIL séma, alapfunkciók • Négy dimenzió, egyik sem felel meg pontosan valamelyik intézménynek, mindegyik kapcsolódik az állandósághoz és a változáshoz. Egyik rendszer sem tisztán anyagi vagy eszmei. • (A) Adaptáció: a kényszeres, feltételes erők. Gazdaság. Pénz. • (G) Célmegvalósítás: szervezet. A külső erők befolyásának ellenőrzése, hogy behatárolt célokat érhessen el. Politika, kormányzás. Hatalom. • (I) Integráció: a szolidaritás iránti belső késztetésből létrejövő erők. társadalmi közösség, az egységek összehangolása. A csoporton belüli mibenlét, identitás kérdése. Normák, szolidaritás. Médium: befolyás. • (L) Mintafenntartás: általános értékek intézményesüléshez, intézményességhez is kapcsolódó közvetítése. kulturális „megbízottak”: oktatás, egyház, bíróság. Érték. Médium: értékelkötelezettség.

44. Interdependencia • Határviszonyok, cserekapcsolatok, interdependencia • A többi rendszer inputja hozzájárul az adott rendszer outputjához. Példa: a gazdaság: szerződéseket szabályozó jogi normák, a gazdasági cselekvők közötti szolidaritás, a gazdasági cselekvők személyiségében internalizált általános értékek). • Vallás. • Mindegyik alrendszer tovább bomlik a négy tényező szerint (orosz baba).

45. Például a gazdaság 93

46. Közvetítő médiumok • A társadalmi evolúció során differenciálódás megy végbe. Miként képesek megőrizni egységüket, azonosságukat az ily módon elkülönült részek? • Parsons a pénz és a nyelv analógiájára dolgozta ki a médiumok/médiák általános koncepcióját. Ezek olyan szimbólumrendszerek, amelyek segítségével összetett, differenciált cselekvési rendszerek szabályozhatók és koordinálhatók. • Mindegyik alrendszerhez hozzárendelt ilyen cseremédiumot:

47. A közvetítő közegek elmélete • Az alrendszerek termékeinek konkrét formái a generalizált cseremédiumok: • pénz (gazdaság) • hatalom (politika) kötelezettségek betartatása, közös célokra, tervekre vonatkozó legitimáció, szankció • befolyás (közösség) bizalom és szavahihetőség (presztizs, hírnév) • értékelköteleződés (kult. megbízotti rendszer). általános képesség és hiteles ígéret értékek érvényre juttatására • Cserefolyamat. Az értékelkötelezettség esetében is forrásokra, több pénzre, hatalomra, szervezetre, illetve a közösség együttműködő támogatására van szükség (példa: egyházak, karitatív szervezetek támogatása, 1%) • Mindegyik médium általánosítható és szimbolikus, bizalmi alapon fogadják el. Mi a fedezete, mikor inog meg? Példa: a mostani gazdasági válság. Gazdaság, pénz, bankok.

48. Például az egyház

49. Hatalom, választás, legitimáció • Hatalom: erőszak, kényszerítés – legitimáció, követési készség • Politikai választás: racionális? Bizalmi aktus, amelyet a cselekedeteket megelőző normatív elkötelezettségek irányítanak. Ezek a csoportban gyökereznek, az alapvető kérdés nem a miért?, hanem a kivel?. Pl. családjukkal (vö. a magyar megosztottság családon belül húzódó vonalait. Egyébként is: a magyar megosztottságban egymásba csúszik két szint: a normák és az értékelkötelezettségek szintje. Pedig az utóbbinak ’mélyebben’, az egész közösséget összefogó szintet képviselve kellene elhelyezkednie, amely a konkrét ügyekben különböző állásfoglalásokat enged meg.)

50. Család, informális elsődleges csoportokra, pl. a barátságra épülő hálózatokra és klikkekre, onnan az etnikai, vallási, foglalkozási és regionális csoportosulásokra. Politikai pártok, politikai kampány, megnyerés. Ígéret, befolyás, bizalom. A normatív elkötelezettség alapján legitimáció. • Mi marad a veszteseknek? Miért maradnak belül a rendszeren? Léteznie kell a konszenzus és az egyetértés valamilyen alapjának. • Közös politikai kultúra: normatív konszenzusnak kell léteznie a politikai szabályokról és kulturális konszenzusnak a középponti politikai problémákról. • Parlamenti váltógazdaság. • De jelentős a politika ’alatti’ keresztszolidaritások létezése: vagyis hogy az emberek különböző, egymással átfedésben lévő szervezetek, csoportok tagjai, amelyek keresztbe metszik a politikai hovatartozást. • Az erőteljesen megosztott társadalomban fellépő elosztási nehézségek, zavarok