A neveléstörténet mint tudomány

1. A neveléstörténet mint tudomány Nevelés- és művelődéstörténet, Pedagógiai problématörténet 1. előadás

2. „Hogy mire jó a történettudomány? Mi a „haszna”? Valami kell, hogy legyen, mert nem szeretném azt hinni, hogy egész életemben fölösleges dolgot műveltem. Úgy gondolom, a múlt ismerete annyira természetes és általános igény, hogy nem is érdemes bizonygatni a létét. Nem szívesen képzelek el olyan társadalmat, amelynek tagjai nem törődnek sem az elődeikkel, sem az őket körülvevő tárgyak és intézmények eredetével. Akik a romok helyére új épületet emelnek, de hogy a rom maga mi volt, az közömbös számukra. Egy ilyen Huxley-féle világ iszonyú volna. Mármost ha megvan ez az igény, akkor végül is a mi dolgunk, történészeké, hogy kielégítsük, tehát szükség van ránk és a munkánkra.” (Engel)

3. Mi a történelem? • A történelem az a szellemi forma, amelyben egy kultúra számot ad magának a múltjáról. • A történelem az időben mozgó emberekről szóló tudomány. • A történelemtudomány tárgya a múlt, produktuma a történelem • A múlt az egész emberiség egész története, minden, ami megtörtént az emberi lénnyel, környezetével, kapcsolatukkal. • Ez a totalitás nem ragadható meg.

4. „A neveléstörténet ismerete minden művelt embernek, de különösen a leendő tanároknak és tanítóknak szükséges. Ha nem tudjuk azt, hogy elődeink miképpen intézték a nevelés dolgát, és hogyan gondolkoztak felőle, ismeretlenek előttünk azok az okok és tényezők, melyek a mai nevelő eljárásunkat megérlelték. A célmeghatározások és alkalmazásaik, az elvek és eljárásmódok, melyek a múlt nemzedékek nevelésében uralkodtak, még ha tévesek is, tanulsággal szolgálhatnak nevelő és tanító tevékenységünk számos mozzanatában, felvilágosíthatnak a helyes útról, a helyes eszközökről, a helyes módszerekről, s óvatosságra inthetnek a nevelésügy újításaival, főleg jelszavakkal, és kísérletezésekkel szemben.” (Fináczy 1906)

5. Alapfogalmak • Enkulturáció: a kultúra elsajátítása kultúra nélkül az emberi élet elképzelhetetlen, ezért az ember számára létfontosságú ez a tanulási folyamat. • Szocializáció: kompatens társadalmi lénnyé válás, folyamat, mely által az egyének olyan tudásra, képességekre és állapotokra tesznek szert, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy a különböző csoportoknak és a társadalomnak többé-kevésbé hasznos tagjaivá váljanak.

6. Alapfogalmak - Nevelés • „Nevelés alatt azokat a cselekvéseket értjük, amelyek által az emberek megkísérlik más emberek lelki diszpozícióinak bonyolult rendszerét valamely tekintetben tartósan javítani, vagy az értékesnek ítélt összetevőket megtartani, ill. a rossznak ítélt diszpozíciók létrejöttét megakadályozni.” (Brezinka 1978 In: Németh A) • A nevelés tudatos, tervezett, szervezett, célorientált személyiségformáló tevékenység, amely rendszerint szakszerűen kiképzett nevelők irányításával és általában sajátos intézményi keretek között zajlik.

7. Alapfogalmak – Nevelés 2. • A nevelés olyan célra irányuló, szervezett hatásrendszer, amely egyének és csoportok fejlesztését szolgálja, s amelyben az ember saját tevékenysége által elsajátítja a társadalmilag, történelmileg felhalmozott tapasztalatokat, kibontakoztatja legjobb adottságait, hajlamait. A nevelés a társadalmi lét velejárója, örök kategória. A nevelés a társadalom viszonyai által meghatározott, s e viszonyok változásaival együttjáró specifikus jegyeket hordoz magában, ezért a nevelés történelmi kategória is.

8. A nevelés eszményei céljai feladatai intézményei eszközrendszere lehetőségei eredményei folyamatosan változnak térben és időben. A nevelés milyenségét determinálják: a kor a nép a civilizációs sajátosság a hagyományok, a kultúra, a szokások a társadalmi állapotok A nevelés mint történeti kategória

9. Mi a neveléstörténet? • A neveléstörténet az a diszciplína (tudomány), amely feltárja a nevelés történeti, fejlődési folyamatát, s az e folyamatban érvényesülő összefüggéseket, törvényszerűségeket.

10. A neveléstörténet tudományának kialakulása • 17-18. század: neveléstörténeti tárgyú munkák megjelenése (Conringot, Mangelsdorf, Rumkopf, Raumer, Schmid) • De mint diszciplína csak a 19. század elején alakult ki (Browning)

11. A magyar neveléstörténet kialakulása • A legelső magyar neveléstörténeti munkák a XVIII-XIX. század fordulóján keletkeztek. (Molnár János, Beély /Briedl/ Fidél József, Pauer János) • A XIX. század végén és a múlt század elején alkotott Lubrich Ágost, Kiss Áron, Békefi Remig, Fináczy Ernő. • A közelmúlt neveléstörténészei: Vág Ottó, Zibolen Endre, Vaskó László, Bajkó Mátyás, Tóth Gábor, Köte Sándor. • Napjaink kutatói: Mészáros István, Kelemen Elemér, Pukánszky Béla, Németh András, Szabolcs Éva, Mann Miklós, Füle Sándor, Mikonya György, Kéri Katalin, Bollókné Panyik Ilona, Fehér Erzsébet…

12. A neveléstörténet tárgya • A neveléstörténet vizsgálja és bemutatja: • a nevelés, oktatás gyakorlatának történetét, amely a nevelőmunka módszereinek, eljárásainak koronként és társadalmanként változó hagyományait foglalja össze; • a nevelés, oktatás intézményrendszerét, amely feldolgozza az intézménytípusok és az intézményrendszerek kialakulását, fejlődését; • a neveléspolitikai, oktatáspolitikai törekvéseket, amely foglalkozik a közoktatáspolitika tartalmával és irányításának kérdéseivel. • a nevelési elméleteket, a neveléstudomány történetét, nevelési nézeteket, pedagógiai irányzatokat.

13. A neveléstörténet feladata • A mindenkor megvalósuló pedagógiai gyakorlatot és a pedagógiai gondolkodók megállapításait elemzi, felfedi a nevelés történetének összefüggéseit, törvényszerűségeit; • Segít megérteni a jelenleg megoldásra váró feladatok előzményeit; • Segítséget ad ahhoz, hogy a múlt értékes gondolatit, törekvéseit a mai szükségleteknek megfelelően átalakíthassuk, felhasználhassuk; • Segít, hogy a túlhaladott gyakorlattal tudatosan szembeszállhassunk; • Megmutatja a fejlődés irányát; • Bemutatja kiemelkedő pedagógusok életét, munkásságát

14. A neveléstörténet haszna A neveléstörténet szükséges a neveléstudományok értelmezéséhez, mert minden pedagógiai diszciplína esetében elengedhetetlenül szükség van történeti dimenzióra A nevelés múltjának tanulmányozása megkönnyítheti a jelen megértését és kiinduló pontja lehet a nevelés rendszerének kidolgozásához.

15. A neveléstörténet fogalmának értelmezései • hagyományos értelmezés: az intézményes neveléssel összefüggő elméleti és gyakorlati tényezők kutatását végzi • újabb értelmezés: a kutatási területet kiterjeszti az intézményekben folyó nevelésen túlra is (pl. családi nevelés).

16. A történetírás és a neveléstörténet kapcsolata • A szellemtörténeti hagyományok hatása: • Leopold von Ranke • historizmus • tényszerűség: történelmi tények felsorolása és rendszerezése → a múlt eseményei megérthetők , megmagyarázhatók • módszertani racionalitás: forráskritika

17. Multidiszciplináris szemléletmód hatása: • Annales – kör: erőteljes gazdaság-, társadalom- és kultúrtörténeti orientáció • szociológia hatása • mentalitástörténeti szemléletmód: Philippe Ariès, Norbert Elias • Társadalomtörténeti szemléletmód hatása: • kiemelt szerepet kaptak a mindennapi élet apró eseményei, a hétköznapi emberek  mikrotörténeti kutatások

18. A posztmodern nevelés-történetírás (Szabolcs Éva) • Nem létezik egyetlen tudás, nem lehet egyetlen történetben elmagyarázni a világot, az embert, a társadalmat. • A történeti megismerés különbözik a természettudományos megismeréstől: • a múltbeli események nem ismerhetők meg úgy, ahogy a jelen események • a történeti események egyediek • a történeti cselekvők szabad akarattal rendelkező egyének

19. Magyarázat helyett megértés • A múlt és forrás kapcsolata: • múlt valósága ≠ forrás • múlt reprezentációja ≠ forrás • „A” történelem helyett történetek: a múlt egyedül érvényes reprezentációja helyett értelmezések

20. Neveléstörténeti csomópontok • Tradícionalizmus és az intézményes nevelés • Ókori klasszikus görögség és a rómaiak • A keresztény szemléletű nevelés kialakulása • A világi oktatás kiszélesedésének korszaka: reneszánsz és humanizmus • Reformáció és ellenreformáció pedagógiája

21. Pedagógiai realizmus: Comenius, Apáczai • Pedagógiai naturalizmus – a felvilágosodás • Pedagógiai neohumanizmus: Pestalozzi, Tessedik • A XIX. század pedagógiája: a pedagógia tudományos megalapozása • A XX. század: a sokszínűség

22. Szempontok • Történeti háttér • Az adott korszak gyermekképe • Családi nevelés • Az intézményes nevelés: az oktatás tartalma, módszere • A pedagógus • Gondolkodók a nevelésről, források • Elsősorban nyugat-európai és magyar hangsúly

23. Diakrón és szinkrón szemlélet a neveléstörténetben Neveléstörténet: a tágan értelmezett művelődéstörténet keretei között, diakrón és szinkrón szemlélet együttes érvényre juttatásával vizsgálható eredményesen.

24. Diakrón szemlélet Diakrón: kronologikus, időrenben haladó vizsgálati mód. Probléma: korszakolás nehéz: a világ különböző területei eltérő fejlődési ütem; különböző kultúrák időfelfogása más lehet (pl.: lineáris, ciklikus, spirális, párhuzamos idősíkok stb.); a történettudományban használatos korszakhatárok nem jelentik feltétlenül a neveléstörténeti korszakhatárokat.

25. Szinkrón szemlélet Szinkrón: összehasonlításon alapuló, problématörténeti szálakat (pl.: a lánynevelés, a fegyelmezés, a taneszközök, a tanári szerep története stb.) kiemelő vizsgálata. Fontos területe a hatásvizsgálat.

26. A neveléstörténet vizsgálódási területei • A nevelési – oktatási intézmények története: Óvodatörténet, iskolatörténet, gyógypedagógiai intézmények története • A családi és intézményen kívüli nevelés története • Nevelési ideák, eszmények, elméletek története • Problématörténet • Gyermekkor-történet • Nevelésügyi helytörténet • Összehasonlító neveléstörténet

27. A neveléstörténet differenciálódása • A neveléstörténet komplex tudomány, önálló tudományterületei alakultak ki: 1. Oktatástörténet 2. Tantervtörténet 3. Tankönyvtörténet 4. Gyermekkor-történet 5. Testneveléstörténet 6. Nőnevelés története 7. Szakképzés története 8. Pedagógusképzés története

28. A neveléstörténet helye a tudományok rendszerében • 1. a pedagógia szaktudománya • 2. a pedagógia segédtudománya • 3. a pedagógia határtudománya • 4. a történettudomány része • 5. a művelődéstörténet része • 6. a társadalomtörténet része • A neveléstörténet része a neveléstudományt alkotó diszciplínák rendszerének, mert pedagógiai jelenségeket vizsgál történeti módszerekkel.

29. A neveléstörténet interdiszciplináris kapcsolatai • A neveléstörténet több tudomány kutatási eredményeit felhasználja: • Történeti tudományok: filozófiatörténet, gazdaságtörténet, társadalomtörténet, művelődéstörténet, irodalomtörténet, tudomány- és technikatörténet, sporttörténet, írástörténet, vallástörténet, családtörténet • Pszichológia és résztudományai • Szociológia, etnográfia, archeológia, múzeológia, bibliográfia, antropológia

30. A neveléstörténet forrásai • Forrás: minden olyan múltból fennmaradt emlék, amely lehetővé teszi a múltbeli élet rekonstruálását. A múlt megismerésének eszköze.

31. Források, segédanyagok

33. A források lelőhelyei • Levéltárak: Magyar Országos Levéltár: www.natarch.hu; országos, megyei, egyházi • Könyvtárak: Országos Széchényi Könyvtár: www.oszk.hu, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Országgyűlési Könyvtár, Országos Pedagógiai Könyvtári és Múzeum: www.opkm.hu • Virtuális könyvtárak: www.mek.iif.hu • Múzeumok, képtárak, művészeti gyűjtemények • Hang- és filmtárak

34. Felhasznált irodalom • Kéri Katalin: Bevezetés a neveléstörténeti kutatások módszereibe. Műszaki Kiadó, Budapest, 2001. • Németh András – Szabolcs Éva: A neveléstörténeti kutatások főbb nemzetközi tendenciái, új kutatási módszerei és eredményei – in: Báthory zoltán – Falus Iván szerk.: Tanulmányok a neveléstudomány köréből- Osiris, 2001. 46-76. • Géczi János: A neveléstudomány történeti dimenziói – Új Pedagógiai Szemle 2002/2. 70-78.