Negatív emberalakító folyamatok

1. Dr. Molnár Béla főiskolai docens Negatív emberalakító folyamatok

2. A nevelés pozitív értéktartalmú tevékenység. Alapvető jellemzői: a társadalmi és az egyéni szükségletek, érdekek összehangolása, az emberi erők (képességek, tulajdonságok) formálásának tudatossága, szakszerűsége, szervezettsége, rendszeressége, a fejlesztés intenzív jellege, nagyobb hatékonysága. NEVELÉS vs Negatív emberalakító folyamatok

3. A nevelő jellegű aktivitások mellett léteznek negatív emberalakító aktivitások is. A negatív emberalakító aktivitások alapja: a társadalmilag elismert értékek tagadása és az ún. negatív irányultság, az antiszociális, antihumánus jelleg. Negatív emberalakító aktivitások

4. Az állatok tanítási, kiképzési gyakorlatából kölcsönzött műszó. Az ember idomításának az a célja, hogy gépiesen, gondolkodás nélkül cselekedjék, a parancsokat, utasításokat engedelmesen kövesse. Régebben a katonákat nem nevelték, hanem idomították. Egyes országokban testi és lelki kényszeren alapuló szoktatással képezik még ma is a sportolókat. Idomítás

5. Idomítással kényszerítenek gyermekeket bérkoldussá, prostituálttá. A idomítás lényege: a direkt felnőtt célnak úgy vetik alá erőszakkal a gyermekeket, hogy nem igénylik tudatos, öntevékeny közreműködését, kizárja a gyermek cselekvő hozzájárulását saját neveléséhez, képzéséhez. A szoktatás, a kondicionálás kiiktathatatlan, kizárólagos szerepű részlete az idomításnak

6. Az idomítás gépies – a nevelt egyetértését, közreműködését kizáró – rászoktatás valamilyen, a felnőttek szempontjából szükségesnek ítélt tevékenységre.

7. Nem szándékos törekvés, inkább a pedagógiai aránytévesztés következménye, ami bizonyos nevelési feladatok, nevelési tényezők túlértékelésében, mások elhanyagolásában nyilvánul meg. Az egyéni szabadságjogok korláttalan érvényesülése sok mindent szétrombolhat. Bizonyos kultúrákban a gyermek mértéktelen hatalmat élvez a felnőttek fölött. Félrenevelés

8. A személyes szabadságjogoknak az aránytalan, korláttalan pedagógiai értelmezése kétségbeejtő helyzetet teremthet. A gyermek nem tanulja meg a „kell”, a „lehet” és a „tilos” életbeli arányait és követelményeit, magukra maradnak, és a határozott orientációnak ez az általános hiánya kiszolgáltatottá és védtelenné teszi őket.

9. Egyes vallási szektákban, amelyek életidegen értékek követésére sarkallják a fiatalokat, és szembefordítják őket a polgári lét, a családi élet normáival.

10. Félrenevelésnek tekintjük a családi-rokonsági körökben gyakori elkényeztetést. Ebből a kapott és a viszonzott szeretet feltűnő aránytalanságai származhatnak. Az elkényeztetett rendszerint jóval többet vár el a környezetétől, mint amennyit az a számára megadhat, és amennyit ő megadni képes.

11. A félrenevelés bizonyos nevelési feladatok aránytalan túlértékelését, mások elhanyagolását jelenti. Tipikusan félrenevelésre utaló jelenség az elkényeztetés.

12. A manipuláció az egyén rászedése, ráhangolása valamilyen hasznosnak látszó káros, értékesnek tűnő értéktelen, igaznak látszó hamis dologra. Közben meggyőzik a manipulált személyt arról, hogy ha enged a „segítő” befolyásnak, különleges értékek tulajdonosává válik, jelentős tettet hajt végre, kiváló képességekre, nagy elismertségre tesz szert. A manipuláció

13. Manipuláló pedagógus: az önkényes követelmények szükségszerűségének igazolása, a hatalommal való visszaélések legitimálása, a felnőtt érdekek gyermeki érdekként való feltüntetése, a hazugság vagy féligazság vitathatatlan igazsággá emelése, a haszontalan akciók hasznosságának bizonygatása, a diákok rábeszélése olyan tevékenységekre, amelyek előreláthatóan meghaladják erőiket, értéktelen dolgok manipulatív túlértékelése...

14. A manipuláció torzítja a diákok értéktudatát, valóságérzékét, emberi kapcsolatait. A manipuláló pedagógus elveszti szavahihetőségét, megbízhatóságát, emberi tisztességét.

15. A manipuláció megtévesztő, rászedő nevelői magatartás a nevelttel szemben: az értéktelent értékesnek, a haszontalant hasznosnak, a felnőttek közvetlen javát szolgáló ügyeket a nevelt érdekében állóknak tünteti fel.

16. A fanatizálhatóságnak vannak életkori, szociális, kulturális, személyiségbeli alapjai. Általában a fiatalok, az iskolázatlanok, a labilis személyiségek, az elesettek könnyebben fanatizálhatók. Fanatizálás

17. A fanatizálásnak két fő iránya van. Az egyik a „mienk” iránti elfogultság mértéktelen felerősítése. A másik az „idegenekkel” szembeni kérlelhetetlen gyűlölet felszítása. A fanatizálás összetevői: - felfokozott érzelmek, - hamis meggyőződések, - féktelen indulatok.

18. Az Idegenek létüknél fogva ellenségek, a velük szembeni ellenségesség nemcsak az elhatárolódásra, hanem akár a fizikai megsemmisítésükre irányuló szándékokat is elfogadhatóvá teszi.

19. A fanatizálás módszertana: - vegyél egy igaznak látszó jelzőt (feldícsérő, becsmérlő), - azt kapcsold össze a baráti, ill. az ellenségnek kikiáltott csoporttal, - az így nyert ítéletet rendíthetetlen következetességgel - szakadatlan ismételd.

20. Az ismétlődő jelszavaknak, szertartásos cselekedeteknek, az erőfitogtató akcióknak fontos érzelemgerjesztő funkciója van. Ezek megszilárdítják és magas hőfokon tartják az elfogultság és a gyűlölet érzelmi és indulati alapjait.

21. A fanatizálás: a körön belüliek iránti elfogultság, a körön kívüliek iránti ellenszenv mértéktelen felerősítése, felszítása. A fanatizálás lényege a kontroll nélküli pozitív és negatív érzelmek „parttalan” gerjesztése.

22. A legaktívabb negatív emberalakító tevékenység. Tudatos, koncentrált törekvés, amely a megcélzott egyén antiszociális tulajdonságainak, bűnelkövető magatartásának kialakítására irányul, és amelyet aljas szándék vezet. Célirányos bűnözővé alakítás: tolvajok, gyilkosok, terroristák bűnözővé formálása. Züllesztés

23. Nemcsak a bűnözés technikai részleteinek megtanításából áll, hanem a bűnözéssel kapcsolatos motívumok, meggyőződések, attitűdök, szokások formálásából áll.

24. A züllesztés tudatos, célirányos antiszociális magatartásra, igen gyakran: bűnözővé „tevés”. Egyszerre jelenti a deviáns viselkedés technikájának és motívumainak alakítását.

25. A negatív emberalakító aktivitások annyira mély nyomokat hagynak a gyermeken, hogy hatásukat alig lehet egyszerű korrekciókkal, puszta viselkedésmódisító technikákkal semlegesíteni

26. Általános pedagógiai értelemben minden beavatkozás, amely a személyiség fejlődésében bekövetkezett hiányosság, zavar vagy rendellenesség kijavítására, megszüntetésére irányul. Korrekció

27. A nevelés sajátos funkciója; az a pedagógiai tevékenység, amely a helytelen irányba fejlődött gyermekeket pedagógiailag elfogadott nevelési célok és eszmények szellemében kívánja alakítani. Átnevelés

28. Az átnevelés lényege, hogy valamilyen katartikus megrendítő és felemelő hatással az egyén tudat- és érzelemvilágát, meggyőződését és magatartását átható negatív értékrend helyét pozitív értékrend foglalja el. Átnevelés és katarzis